Két szlavóniai vár Csresnyó határában

Nem akarom Ádám s Évánál kezdeni a körítést, hogy hol van Szlavónia és mit is értünk a fogalmon? Ma a szó középkori értelmében, a Dráva és a Kapela (Gvozd)-hegység közti tartományt értem alatta. Magyarul nevezték Tótországnak is a területet. a sok Tóth családnevű ember jelentős részének neve innen s nem az újkorban Szlovákiának nevezett országrészből eredhet.

Noha a területen kezdettől éltek magyarok is, ezt jórészt csak napjainkig fennmaradt helynevekből tudjuk. Áttételesen ilyen Mala- és Velika Črešnjevica neve is, melyben nem nehéz a magyar ‘cseresznye’ gyümölcsnévre ismerni. Ha a szótárban megnézzük a cseresznye horvát neve általában trešnja – de a szlavóniai kajkavac nyelvjárásban a magyarból átvett črešnje. A terület középkori neve ebből a szóból alakult a ma már nem használt magyaros Csresnyó formára.

Velika Črešnjevica határában, a Bilo-hegység szélén egymástól 2 km-re, két Árpád-kori várat is találunk:

Nagycsresnyó bm.jpg

Mind a kettő szépségdíjas, az erdőben jó állapotban megmaradt helyszín. Hajdú István friss fotói a nyugati (horvátul Babićanka néven ismert – általam Babicsra “magyarosított”) várhelyről:

A falu déli végén található keleti várhelyről (gradina=várhely, várrom) egy panoráma-kép:

Nagycsresnyó, Gradina-064

Néhány további fotó:

A két vár ránézésre is egyértelműen az Árpád-korból (12-13. század) származik, de történeti adataink csak a 15. századból vannak Csresnyóról. Akkori birtokosai a II. Endre korában nádori méltóságot viselt Mojs (1228-1321) leszármazottai, a Gereciek voltak. A nádorispán a Monoszló-nemzetségből származott feleségét Venys néven említik oklevélben. Botcsinálta nyelvészként nem tudom ugyan profi módon etimologizálni, de engem a római Vénusz istennő nevére emlékeztet.

Egy biztos, van még mit kutatnunk a 100 éve lezárult horvát-magyar közös történelemben is!

pink

Magyar-horvát válás – éppen 100 éve

Kissé meglepett, hogy a sokat emlegetett s még aktuálpolitikai hülyítéshez is sűrűn használt történelmi Magyarország széthullásának napra pontosan 100 évvel ezelőtti tegnapi évfordulója gyakorlatilag említés nélkül maradt a magyar nyelvű médiában. A horvátok biztosan megemlékeztek a Magyarországtól való, 1918. október 29-én kimondott egyoldalú elválásuk centenáriumáról.

A lelkes turbó-magyarok Trianon matricái ettől a naptól váltak ugyanis már előre is anakronisztikussá. Azt ugyanis sokan nem vették észre, hogy a trianonozás már a monokultúrásan rá épült Horthy-korszakban is képileg elég ellentmondásos volt. Ugyanis vizuálisan az 1918 előtti, Horvát-Szlavónországot is magába foglaló ország térképe jelenítődött meg mindenhol – holott az 1918 utáni magyar kormányok egy percig sem kérdőjelezték meg a horvátok önálló államisághoz való jogát. Tehát a “mindent vissza” követelést módosítani kellett volna, hogy “majdnem mindent vissza” s képileg is a Dráváig érő területet kellett volna csak megjeleníteni. Sőt az újabban turbó-magyarrá vált fidesz-híveknek is ehhez igazodó matricákat illene kiragasztaniuk.

A napjainkban sokat gyalázott és rituálisan vudu-bábuként használt – amúgy tisztességes szándékú s vitán felül törvényes – Károlyi-kormány szó nélkül tudomásul vette a horvátok egyoldalú válási szándékát s még egy tárca nélküli minisztert is kineveztek a megszűnt közös ügyek utólagos rendezésére. Horthyék Antant által jobb híján hatalomra juttatott nacionalista csoportja sem kérdőjelezte meg ezt sohasem. A turbó-horvátokkal (usztasákkal) is 1941-45 között csak a döntően horvátok lakta Muraköz magyar birtoklása miatt volt némi vita.

Pedig  a horvát-magyar válást illetően – ha belegondolunk – a 827 év alatt éppenséggel a horvátok nyertek sokat. Elég ehhez két térképet bemutatnom.

A két állam a közösség kezdetekor 1091-ban:

Történelmi Magyarország

És a végén (1918. október 29.):

Magyarország címerekkel.jpg

Utóbbin már a Dráva és a Duna alkotja a belső határt az autonóm Horvát-Szlavónország és a – számolni nem tudók kedvéért mondom – 63 vármegyéből állt szorosabban vett Magyarország között.

(Tegnap is és ma is szlavóniai, Belovár-Körös megyei várak voltak és lesznek a téma! Mai bejegyzésemet pusztán a visszhangtalanul maradt kerek 100 éves évforduló és a történelmünkkel kapcsolatban a nagyközönségben soraiban fennálló óriási tájékozatlanság csökkentésének – esélyeit illetően szinte reménytelen – szándéka indukálta.)

 

Stari Gradac – Gerec

Ma egy Zvonko Lovrenčević Szatanek József (1963-2013) által lefordított, a Dráva-mente szlavóniai  várairól szóló, Zágrábban 1985-ben megjelent tanulmányában szereplő, Verőcétől (horvát: Virovitica) nyugatra található síkvidéki várhelyről lesz szó. Mivel az eredeti anyagban erről a helyről nincsen térképvázlat, csak a szöveges leírásra hagyatkozhatunk, miszerint a várról árulkodó nevű falu határának keleti részén, a Lendava-patakhoz közeli szántóföldön található maga a várhely.

A falu magyar neve a középkorban Gerec lehetett s az ide való Gereciek a híres Dárói Majos nádor (1270-1272) rokonságához tartoztak. Közvetlen ősük pedig az 1233-1256 közt szereplő Sándor szanai ispán volt.

Nem teljesen világos, hogy a Dráva balpartján – éppen Stari Gradaccal szemközt – található, Pusztabarcson feltételezett Gerec castellum adatai kivétel nélkül arra vonatkoznak-e, vagy esetleg némelyikük a ma bemutatott szlavóniai helyszínre?

A Google Earth képén a nagyjából kerek belső vár körül egy lekerekített sarkú trapezoid külső vár is látható.

Stari Gradac 2016

A szétszántott várhely térképen:

Stari Gradac tp

Annyi bizonyos, ha a falu Gerec neve ezzel a várral kapcsolatos, akkor eredetileg Árpád-korinak (vagy még korábbinak) kell lennie, mert már az 1334-es pápai tizedösszeírásban is Grech a falu neve. Mivel másik várhelyet nem ismerünk  a falu területén, ez erősen valószínű is! Meg kell azonban mondjam, a várhely ma látható mérete inkább a késő-középkorra utal. Utóbbi korszakhoz képest némileg zavaró, hogy konkrét történeti adatot viszont nem ismerünk róla (ami azonban magyarázható azzal, hogy a Gereciek az egész középkoron át zavartalanul birtokolták – a szomszédos Verőce török elfoglalását, 1552-t követően már biztosan nem szerepelt).

reklám 2018

 

 

Zamárdi mint avar főváros?

Ha a Kárpát-medence avar-kori kutatása valakinek sokat köszönhet, az talán leginkább Szentpéteri József, aki a teljesség igényével – óriási munkával – összegyűjtötte két vaskos kötetbe valamennyire napjainkig ismertté vált, a korszakba tartozó lelőhelyet. Természetesen más nagy neveket: László Gyuláét, Csallány Dezsőét, Bóna Istvánét is meg lehet említeni s persze elnézést kérek mindazoktól, akik neve nem ugrott be mint a legnagyobbak egyike…

Bóna ötlete nyomán kezdte Szentpéteri Titel-Tétel-hegyen azokat a kutatásokat, amelyekkel az Avar Birodalom fővárosát szerették volna meghatározni. Ha röviden és a lényegre törően akarok fogalmazni, akkor a negatív eredmény is eredmény: akár ott is lehetett volna, de biztosan nem ott volt!

A szolnoki múzeum Tisicum címen megjelenő évkönyvének 2014-es kötetében ismét érdekes javaslattal állt elő (Szentpéteri József: Az avar kaganátus hatalmi központjai – a hringek. In: Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. (2014) 169-177.).

A néhai kiváló Bóna István (1930-2001) hagyományai által fémjelzett “szemellenzős” régész-régész szemlélet jegyében, kizárólag az eddig előkerült leletekre, temetőkre és szerény településmaradványokra  támaszkodva felveti, hogy Zamárdi határában lehetett az avar főváros (hring).

Zamárdi ábra

Az amorf sötét vonal jelölné a védőárkot (helytelen kifejezéssel: sáncot). Tőle keletre a település, nyugatra pedig egy vaskohó-telep objektumait tárták fel. Azon túl helyezkedik el a Kárpát-medence talán leggazdagabb eddig ismertté vált korai avar temetője.

Ugyanez a terület térképen és műholdképen:

(a térkép még az M 7–es továbbépítése előtti állapotot mutatja)

A Google Earth felvételei alapján egyértelmű, hogy az “árkok” valójában a természet alkotta vízmosások. Mondjuk a kohótelepen keresztül a vélt fővárosból megközelíthető temető sem hangzik igazán jól…

Igazán nem a kitűnő kutató tehet róla, hogy sajnos az avar főváros kérdését ezúttal sem sikerült megoldani. Valljuk be, nem szégyen tévedni, vagy utólag nem beigazolódó munkahipotézisekkel élni. Mindenkivel előfordulhat, velem is!

Emlékeztetni szeretnék saját – régészetileg ugyan még nem beigazolódott – feltevésemre, miszerint az Avar Birodalom fővárosa leginkább a pesti belváros helyén lehetett s a nyomait a mai körutak őrzik! Ahogyan sokszor felmerült egyes városok kapcsán a római-magyar kontinuitás, úgy talán – sőt, még inkább – érdemes megfontolnunk az avar-magyar folyamatosság kérdését is. A néhai zseniális Györffy György (1917-2000) “tabula rasa” elmélete ugyanis alighanem alaptalan – ahogyan szerintem teljesen hibás a magyar állam kezdeteiről jelenleg élő rekonstrukció is.

Ha valakinek hajlama van Széchenyi István nyomdokaiba lépni egy az államtól független magán-“kutatóintézet” támogatását illetően:

reklám 2018

Lyukas-halom

Nagyon régóta így ismerik a leginkább Túrkeve felől megközelíthető s újabban annak határába tartozó hatalmas mesterséges dombot. Talán egy régi kincskeresők által ásott “lyuk” miatt kapta a nevét. Régebben amúgy Gyoma területére esett, de utóbbitól jóval messzebb található az egykori Holt-Berettyó – ma már csak egy csatorna – bal partján.

Jászai Balázs (Civertan) légifotóin:

Egy 1963-as légifelvételen:

Gyoma-Lyukas-halom 1963

A Google Earth egyik képén:

Gyoma-Lyukas-halom

A kb. 70 m talpátmérőjű, 3,5 m magas dombot kettős árok övezi úgy, hogy a védett terület déli irányban ellipszoid, nyújtott formát mutat. Mérete 260 x 160 m-es, vagyis kb. 3,3 hektár.

Őszintén szólva – a terepen eddig járt régész kollégáimhoz hasonlóan – kissé tanácstalan vagyok a korhoz kötését illetően. Felszíni leletek az újkőkortól a középkorig, gyakorlatilag minden korszakból vannak a területen. Az, hogy az Árpád-kor viszonylag jelentősebbnek tűnik mennyiségileg, nem sokat jelent. Szerintem ugyanis aligha ebbe az időszakba tehető az építése! Teljesen egyedülállónak tűnik – szoros párhuzamát nem tudnék megnevezni. A Magyar-Alföld egyik izgalmas régészeti emléke!

Summa summarum, a Lyukas-halom dossziéját egyelőre a megválaszolandó kérdések című gyűjtőbe célszerű raknunk.

reklám 2018

Lippó-Törökdomb

Németül Schanzengipfel, horvátul pedig Gradina néven is ismerik a baranyai Lippó délnyugati határában található, napjainkra szinte teljesen elszántott várhelyet. A helyi néphagyomány szerint a földvárból még alagút is vezet ki. Hozzáteszem, a fantázia nem ismer határokat.

Legrégebbi ábrázolása az első katonai felmérés térképén látható:

Lippó 1

Bizonyos értelemben félrevezető,mert – nem csak itt (!) – nem mérethelyesen ábrázolja a megjeleníteni kívánt objektumot.

Érdekes módon még a jóval pontosabb, 1880-as években készült harmadik felmérés várhely ábrázolása sem pontos! Úgy tűnik, mintha egy viszonylag nagyobb sáncvárról volna szó:

Lippó

A 10.000-es meg éppenséggel semmit sem mutat a területen:

Lippó tp1

Ezek után vajon mit gondoljunk a Törökdombról? Szerencsénkre a fényképezőgép objektíve azért eligazít bennünket.

1969-ből származó felvétel a http://www.fentrol.hu anyagából:

Lippó 1969.jpg

Egy 2017-es felvétel a Google Earth képei közül:

Lippó-Törökdomb 2017

Még egy szinte teljesen eltűnt, szétszántott várhelyről is alaprajzi részletességű, pontos képet kapunk! A megszokott, 12-13. századi Árpád-kori nemesi várak közé tartozik!

Györffy történelmi földrajzából tudjuk, hogy Lippó birtokosai az azonos nevű nemzetség tagjai voltak. Sajnos nem sokat tudunk róluk, de annyi biztos, hogy átlagos vidéki birtokos nemesek voltak, különösebb országos karrier nélkül. A névadó ős neve német is, meg szláv is lehet. Mindkét esetben a Fülöp becézett alakja: (Fi)lippó.  Magam inkább a németre tippelnék, mert viszonylag sok német lovag áll ősként országszerte a nemzetségek családfáinak gyökerénél.

Végül egy módszertani tanulság: az, hogy valahol nem látunk valamit, nem azt jelenti, hogy az nincsen! Csak annyit jelent, hogy éppen nem látjuk.

reklám 2018

Izsép-Gerechát

Ma módszertani szempontból is érdekes nyitott kérdést vetek fel. Gyakran előfordul ugyanis, hogy nem kész válaszaink vannak, hanem egy-egy megoldandó feladatra kell ráirányítani a területen élő, vagy iránta is érdeklődő kutatók figyelmét.

Egyik ilyen a mohácsi csatatérhez közeli Duna-menti Gerechát problémája is. Tudtommal csak újkorból adatolt neve nagy múltat sejtet. A szláv ‘gréc’, ‘grác’, ‘gradec’, ‘gerec’ helynevek ugyanis régi várakra utalnak. Elég csak a zágrábi Gréc-hegyre (Gradecre),  a zágrábi várhegyre utalnom, vagy Stájerország fővárosának nevére.

Hogy azután a Duna áradásaitól fenyegetett területen hová építettek várat, az még felderítésre vár! Nyilván a vízből áradás idején is szigetként kilátszó helyre, a ‘-hát’ utótag is erre utalhat.

Gerechát elnevezés alatt most egy több négyzetkilométeres területet jelölnek térképeink:

Izsép-Gerechát

Megjegyzem, Izsép (horvátul: Podolje) 1918 óta – egy 1941-1944 közti megszakítástól eltekintve a délszláv államhoz, illetve Horvátországhoz tartozik ugyan, határának egy része azonban – benne Gerecháttal – a konkrét határmegállapításnál Magyarországé maradt. Ma a Duna-Dráva NP területéhez tartozik.

A 10.000-esen látható gyanús jelenség esetleg – de nem biztosan – kapcsolatba hozható a vár helyével:

Izsép-Gerechát tp

A helyszín megtekintése még a jövő feladata. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy a vár a későbbi Gerechát-major árvízmentesebb kiemelkedésén volt. Nagy árvíz idején ezen a mély fekvésű területen ugyanis decimétereken múlhatott, mi maradt szárazon!

A műholdképeket nézegetve is akad – ha nem is egyértelmű, de gyanús jelenség:

Izsép-Gerechát 2006

Látszólag olyan, mintha egy kétszeres árokkal övezett, kis méretű Árpád-kori nemesi vár helye volna. Azonban szerintem szinte biztosan nem az! Ugyanis a szintvonalas térképpel összevetve mélyen fekvő területre esik. Itt jutottunk vissza az első mondatban felhozott módszertan dolgához! Ha látunk fentről egy gyanús objektumot, ha lehetséges ellenőrizni kell, a domborzati adottságok vajon erősítik vagy gyengítik annak esélyét, hogy amit látunk, az valóban az-e, aminek első ránézésre tűnik.

A feladat tehát adott és kérdés nyitott: hol volt vajon a Gerechátnak nevet adó vár? Amelyik a neve alapján olyan időszakban épült, amikor a térségben jelentős számban szlávok éltek – hiszen ők adtak nevet neki.

reklám 2018