Seuso-nyomozásom jelenlegi állása

Aki végigolvasta 2014 óta immár 133. részleténél tartó – könyvnyi terjedelmű –  gondolatmenetemet a Seuso-kincs nyomozásával kapcsolatban, az érzékelheti hogy a lehetőségek széles skáláján mérlegeltem, vajon miért nem jutottunk el napjainkig sem a megoldáshoz? Mi lehet a megfejtés?

Azt kell mondjam, magam is lépésről-lépésre jutok hozzá egyre közelebb. Tavaly év végén már karnyújtásnyira éreztem s lehet, hogy igazam is volt. De a konkrét helyet még nem sikerült igazolni – noha úgy tűnt, hogy végre megvan.

Persze az is tisztázásra szorul, mit értek “konkrét helyen”? Azt a pontot, ahonnan 1976 szeptemberében Sümegh József nagy tömegű tárgyat szeretett volna Katalin (később Somogyi Lajosné) ponyvás kisteherautójával, egy titkos éjszakai fuvar keretében elszállítani.

Ez egy olyan hely kell legyen Katalin Sümegh akkori szavait felidéző visszaemlékezése szerint, ahol egy föld alatti labirintus-szerű alagútba lehet bejutni. Azon belül pedig hat különféle méretű tárgyakkal megrakott ládában igen sok tárgy található. Ezek közül a kisebbekből Sümegh hátizsákban hordott ki meghatározatlan mennyiségben, ismeretlen számú látogatása során. Valamilyen – talán biztonsági – okból azonban Sümegh az egészet szerette volna elszállítani erről a “konkrét hely”-ről. Katalin azonban nem merte vállalni s elmondása szerint ezzel meg is szakadt Sümegh-gel való “munkakapcsolata”. A helyszín és a hat ládában tárolt kincs további sorsáról csak találgatni tudunk, kézzel fogható információnk nincsen.

Nemrég vált bizonyossá, hogy ez a Katalin által Sümegh révén – a hátizsákban és talán egyesével kihordott tárgyak tovább rejtegetésében való részvétele kapcsán – részben látott és megismert kincs nem azonos a ma ismert Seuso-kincs darabjaival. Utóbbiak ugyanis csak később (!), 1977-ben kerültek elő egy azóta elbányászott 2,5 m mélységű természetes sziklaüregből.

A “konkrét hely”-et maga Katalin nem ismerte, csak annyit tudott róla, hogy a megközelítéséhez, a tárgyak elfuvarozásához fel kell menni autóval a Szárhegy kopár, füves tetejére, a mai bánya fölötti hegytetőre. Azt a pontot tudta csak megmutatni, ahová 1976 szeptemberében Sümegh elvitte a tervezett, de végül elmaradt éjszakai fuvar megbeszélésekor.

Felvetődhet persze, mi van akkor ha az egészet csak kitalálta Katalin? Ad absurdum ez is előfordulhatna, de miért tette volna s miért kezdett volna azután a hely felderítését célzó magánnyomozásba a 2003 elején elhunyt Cserményi Vajk székesfehérvári régésszel? Honnan származnának azok a Halim Korban műkereskedő által ismert tárgyak, amelyek biztosan nem az 1977-ben Sümegh József és Lelkes Ferenc által a sziklaüregből kiszedett tárgyak közül kerültek ki? 187 kanálra és 37 ivókupára gondolok, meg arra a tényre, hogy Katalin 2 nagy bőröndnyi tárgyat segített 1976-ban Sümeghnek másodlagosan elrejteni, azonban a ma ismert darabok egyike sem volt közöttük? (Ami persze teljesen érthető is, ha arra gondolunk, hogy azok csak 1977-ben kerültek elő egy – a “konkrét helytől” több száz méterre eső  – másik lelőhelyről.)

További kérdések sokaságát kell még végiggondolnunk ahhoz, hogy előrébb jussunk….

Geometrikus_tal kozepe

pink

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s