Hogyan találhatták meg az alagutat?

Katalin, Sümegh elbeszéléseinek ránk örökítője több újságírónak és rendőrnyomozónak is elmesélte a Seuso-kincs felfedezőjétől hallottakat. Legalaposabban a mai is aktív Tóth Sándornak mondta el a részleteket, aki egy sor interjút készített vele. Az interjúk eredetileg a Zsaru című rendőrségi magazinban láttak napvilágot, később pedig az Árgus című folyóiratban, egy csokorba gyűjtve is megjelentek.

A rendőrségi nyomozást vezető Vukán Béla sokáig hitt Katalinnak, de aztán megingott a bizalma, végül meg is szakította vele az együttműködést. Hasonlóképpen járt el a kincs ügyével foglalkozó Bánkútiné Hajdú Éva miniszteri biztos is. Mondhatnánk: lehet, hogy igazuk volt. Sokáig magam is hasonló nézeten voltam, mesének tartottam a Katalin által elmondottakat, mert egy egyszerűbb és életszerűbb, tehát hihetőbb – más tanúk információira támaszkodó – forgatókönyvvel számoltam. Katalin történetéből ugyanis az következik, hogy amennyiben igaz, akkor egy nagy kiterjedésű föld alatti járatrendszerrel kell számolnunk, melyet azonban a mai napig sem ismerünk.

Meg ugye az alagút-történetek általában légből kapott fantáziatermékek! Általában biztosan azok, de azért bőven vannak kivételek is. Elég talán a tavaly év végén újra felfedezett és dokumentált, a szárhegyi bányával közvetlenül szomszédos polgárdi határba eső, Somlyó-hegyi alagutakra, vagy a Szárhegy északkeleti lábánál található, 1938-1954 közt működött ólombánya több szinten elhelyezkedő, helyenként labirintus-szerű alaprajzot mutató járataira gondolnunk.  Miért is ne lehetne a kettő között egy további járatrendszert feltételezni?

(azokra a kombinációkra, melyek a most ismert alagutak és a kincs esetleges kapcsolatát feltételeznék, most nem térek ki, mert ellentmondanak a Katalin révén ismert adatoknak!)

Mint az “ördög ügyvédje”, persze azonnal felvethetném, hogy a ma is művelt hatalmas szárhegyi bányagödör falai sehol sem tártak fel nagyobb járatrendszert! Magam természetesen főleg emiatt tamáskodtam a Katalin által elmondottak valóságtartalmát illetően.

Ebből a tényből vagy az következik, hogy nincs is további alagútrendsszer, vagy az keletebbre található! Magam most az utóbbi megoldásra voksolok, melyet okvetlenül meg kell vizsgálni! Katalin szavaiból világos, hogy ő akár Sümegh szóbeli elmondásából, akár abból, hogy azt a tervezett fuvar kapcsán konkrétan meg is mutathatta neki, ismerte az alagútrendszer bejáratának helyét. Azt is tudta azonban, hogy egy roppant egyszerű és érthető okból nem lehetséges újra megtalálni azt senkinek sem. Ő maga is csak vízszintesen ható gépi földmunka révén tudta volna azt feltárni – ugyanis valamikor 1976-2001 között nagy tömegű törmeléket, földet hordtak eléje.

Megvallom, ez a kézenfekvőnek tűnő magyarázat nekem is csak mostanában jutott az eszembe! Tehát 1976-ban még megközelíthető volt Sümegh József (és/vagy Brizs Károly, valamint Parti István juhász) számára, de 2001-ben, amikor Katalin felvette újra a fonalat, már nem!

Tehát úgy tűnik, Katalin nem ködösített, hanem igazat mondhatott! Ingyen azonban nem akarta a lényeget elárulni, csak morzsákat csepegtetett. Ha aláírják 2004 őszén a szerződést, napokon belül kiderült volna, van-e alagút, vagy nincsen. A dolog jelentőségéhez képest elenyésző költséget jelentett volna mindez. Végülis a magyar államnak eddig közel 14 Mrd-ba fájt a Seuso-kincs ügye. Az 1-2 napos gépi földmunka költsége pedig talán nem küldte volna padlóra az illetékes minisztériumot sem.

Majd elfelejtem, a címben ígértem választ arra, hogyan találhatta meg Sümegh (vagy más) a bejáratot. Már korábban is közöltem az elvi ábrát:

elvi vázlat

(Megjegyzem, az ábra tavalyi készítésekor még azt reméltem, hogy a szóba jöhető helyek sima vizuális megszemlélésével is rá lehet bukkanni a bejutás helyére. Hogy az utólag eléje hordott földtömeg miatt ez aligha lehetséges, csak most jöttem rá.)

Még egy megjegyzés: ha az illetékes szervek úgy gondolják, hogy esetleg pótolni kellene a 2004-ben elmulasztott gépi kutatást, szívesen állok a rendelkezésükre. Nem tudom ugyan, Katalin pontosan melyik helyre gondolt, de sejtem…

Nagy Ernő egyik légifotója a területről (2017):

DSCN0018 jav

mecenatura

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s