Felfedezendő vár: Borzlyuk

A középkori Temes és Arad vármegyék területén volt egy jelentős kiterjedésű borzlyuki uradalom. Az ottani castellum első felbukkanásakor – 1483-ban – az alsólendvai Bánfiaké volt. Kerülete 1506-ban már Solymos várhoz tartozott s úgy tűnik, ez a kapcsolat már jóval 1483 előtt keletkezhetett.

Van azonban egy bökkenő! Sajnos az egykori Borzlyuk mezőváros és castellum eltűnt a térképről. Tudnunk kell, hogy a 15. századtól kezdődően a 18. század elejéig a középkori dél-magyarországi területek településhálózata szenvedte el a legkomolyabb károkat. Mégis, a legtöbb település a legdurvább viszontagságok ellenére is fennmaradt valamilyen formában (legrosszabb esetben földrajzi névként). Borzlyuk esetében azonban erről sem beszélhetünk!

Engel Pál (1938-2001), a múlt század egyik legtehetségesebb történésze azonban a török adóösszeírásokat és a térképeken fennmaradt neveket felhasználva, hatalmas munkával összeillesztette a szétszóródott mozaikszemeket s újra kirakta a középkori országterület részletes térképét. Neki köszönhetően tudjuk, hogy Borzlyuk leginkább a Temespéteri (Petrovaselo) és Sztancsafalva (Stanciova) közti területen keresendő.

Ezen a területen a műholdképen látható kis út menti domb tűnik egy lehetséges helyszínnek:

Temespéteri-Borzlyuk bm

Ugyanez a hely térképre jelölve:

Temespéteri tp

Nem tudom, végül ez jó helymeghatározásnak bizonyul-e, de jobb ötletem nincs. Ellenérvként – önmagammal is vitatkozva, rögtön felvetődik, hogy a látható objektum nem a középkori kastélyhelyek megszokott négyszögletes alakját mutatja és viszonylag kicsi.

(Zárójelben jegyzem meg: a “tudományra” nem is volna szükség abban az esetben, ha már mindent tudnánk!)

mecenatura

Reklámok

Temesrékas castelluma

Ma egy bánáti helyszínnel foglalkozom, a Temesvártól keletre található Temesrékas (románul: Recaş) kérdései kerülnek terítékre. Jelenleg már nem ismertek a középkori rékasi várkastély maradványai. Tehát nem tudjuk biztosan még azt sem, hogy hol állt.

Valamikor 1443 előtt a Rékasiak emelhették. Kihaltukkor a Hunyadi Jánoshoz kötődő Csornaiak és a Bizereiek kapták meg I. Ulászló királytól. Erős a gyanúm, hogy 1510-ben Ivánfalva néven is ugyanezt a kastélyt említik a rékasi uradalmat birtokló  Haraszti Ferenc korábbi szörényi bán tulajdonában. A környék 1552-ben, Temesvár elestekor került hosszú időre török fennhatóság alá. Arról, hogy utóbbiak használták-e tovább a kastélyt, nincs adatunk.

Az első katonai felmérés térképén látható fehér négyzet jelölheti a helyét:

Temesrékas

Közvetlenül az egykori mezőváros (oppidum) plébániatemploma mellett, ugyanott ahol a korábbi térképen a gyanús fehér négyszög látható, a második felmérésen egy napjainkig is fennálló, nagy L-alakú épület van:

Temesrékas 2

Ennek a házsorból kiugró elhelyezkedésedése is szokatlan. Viszont tökéletesen megfelel sok későközépkori kastélyunk (Ozora, Csepreg, Nyírbátor stb.) jellegzetes, plébániatemplom melletti helyzetének.

Magam még nem jártam Temesrékason, úgyhogy erről a középkori várkastély feltételezhető helyén álló épületről egyelőre semmit sem tudok.

pink

 

Felfedezendő vár: Kruge

Mielőtt valaki azt hinné, hogy a legalább másfél évszázados múltra visszatekintő tudományos várkutatásnak ma már csak finom részletkérdésekkel kell foglalkoznia, vagy maximum modern módszerek és új kormeghatározási eljárások segítségével finomítania kell az eddigi eredményeket, az nagyot téved!

Egyelőre – még mindig – az alapok lerakásánál tartunk. Még a várak,  várhelyek és más hasonló létesítmények (talán a legjobb összefoglaló néven: erődített helyek) puszta számbavétele és koruk nagyjábóli meghatározása sem teljes – hogy nagyon szofisztikáltan fogalmazzak.

Lényegében magánerőből próbálom rendezni és áttekinthetővé tenni az eddig felhalmozott tudásunkat – nem bánnám persze, ha ezt a közérdekű tevékenységet valamilyen formában a köz is támogatná. A fogalmon persze a közönséget is értem, nem csak a közpénzen fenntartott intézményeket (de azért elsősorban őket, akikkel nyitott vagyok az együttműködésre).

Időről időre közzéteszek még bejárásra, felfedezésre váró helyszíneket. Ma egy a Horvát-Felföldön, az utolsó török háborút lezáró 1791-es szvistovi békét követően Habsburg fennhatóság alá került területen lévő várhelyet (horvátul: gradina) ajánlok felkeresésre.

A környék török uralom alóli felszabadulásakor, II.József korában (1780-1790) is már csak helynévként jelöli a térkép:

Kruge 1.jpg

A Pljesevica-hegység 1083 m-es magaslatán keresendő leginkább:

Kruge 3.jpg

De az sem lehetetlen, hogy a valamivel alacsonyabb nyugatibb csúcson volt (a Gradina felirat ‘r’ betűjénél):

Kruge tp1

Egy régi horvát kutató, Veċeslav Heneberg leírása szerint éppen olyan volt, mint a hegység túloldalán nem messze található Karlovics Dvor érdekes várhelye. Egy másik horvát szerző faragott kövekről is ír, de a szövegéből nem derül ki, csak hallomásból-e, vagy tényleg járt is a hegyen?

Megjegyzem, szinte az összes korábbi és kortárs horvát nyelvű irodalmat magyarra fordította – velem való napi együttműködésben – Szatanek József (1963-2013) néhai kiváló barátom. Nem “csak” Horvátország, hanem a többi délszláv ország területének váraira is kiterjedt a közös munkánk. Jó volna megjelentetni annak eredményeit is.

pink

Dusnok-Halom

Nagyon érdekes kérdések merülnek fel a Dusnoktól délre, az 51-es főúttól nyugatra található Halom kapcsán.

Dusnok-Halom bm

Dusnok dél

Nem akarom Ádám-Évától kezdve mesélni a dolgot, ezért csak utalok a témáról szóló összefoglalásomra:

http://www.oroksegvedelem.hu/denes_jozsef_kiralyi_halmok/

Elképzelhető, hogy ez a Halom is egy királyi (hercegi) udvarhelyhez kapcsolódott! Földrajzi elhelyezkedése is jellegzetes, mert – például Szihalomhoz, vagy Hegyfaluhoz hasonlóan – két középkori megye, Fejér megye Duna-balparti solti széke és Bodrog határánál, főút mellett található.

A 10.000-es térképen és a műholdfelvételeken is láthatóan árok övezte a halmot. Azért írom nagy betűvel, mert Árpád-kori oklevelekben helynévként szerepel. Szent László 1093-as (hamis) oklevele említi a tihanyi apátság Halom (Holm) faluval szomszédos Segesd nevű birtokát az ott lévő Segesdtó nevű halastóval. Ugyanezt a birtokot  – Holm említése nélkül – már az 1055-ben kiadott híres tihanyi alapítólevél is tartalmazza. Királyi adomány révén jutott az apátság birtokába.

Mi következik mindebből? Például az, hogy a Halom településnév legkésőbb 1093-ban már létezett. Annak indítéka csakis a látható Halom lehetett. Vagy egy 1093 (illetve még inkább 1055) előtt épített mottéról (földhalomvárról) van szó, vagy egy őskori halomsírból átalakított Árpád-kori várról. Utóbbi esetben a falu névadásának alapja az őskori halomsír lett volna – ami ugyan nem teljesen kizárt, de nem is tűnik valószínűnek. Sokkal inkább életszerű a Szihalomhoz és Hegyfaluhoz hasonló jellegzetes fekvés miatt a motte feltételezése.

A mai Bács-Kiskun megye területén is bőven van még mit vizsgálnunk!

mecenatura

 

Sztálingrád előtt

Mielőtt valaki félreértene, egyelőre még nem Paulus tábornok 1943. február 1-i kapitulációjához hasonlítható a történelmi helyzet, hanem ahhoz, amikor elérték ugyan a Volgát, de a városon belül végleg kifulladt a náci német offenzíva. A végtelennek tűnő győzelemsorozat elakadt s aztán végül egészen a Vezér rommá lőtt fővárosáig jutottak az addig vesztesnek hitt szövetségesek.

Az országot 9 éve korlátlanul uraló, szinte 100 %-os agymosó médiaháttérrel, 100-szoros anyagi erőfölénnyel, egyházi hátszéllel rendelkező, folyamatos goebbels-i propagandával aládúcolt Fidesz nem tudott áttörni. Korlátlannak látszó hatalmuk ellenére, csak a szavazók felét tudták rábírni az állampárt melletti szavazásra.

Most is szövetségesekre lesz szükség a magyar “Führer” – a német sajtóban találóan így nevezik sokan a magyar nemzetvesztőt (fogalom tőlem!) – hatalmának egyelőre még csak a visszaszorításához. A távolabbi cél persze a Führerbunker elfoglalása, azaz a részben megbolondított magyar nép kijózanodása és aztán majd a demokrácia és a jogállam, a valódi többpártrendszer helyreállítását követően a törvényes felelősségre vonás lesz… de ezektől most még viszonylag arrébb vagyunk.

Megjegyzem, 2019. május 26-án nem csak a Fidesz mindeddig akadálytalanul haladó  offenzívája akadt el, hanem súlyos vereséget szenvedett az az ellenzéki, “balliberális” véleményformálók jelentős része által hangoztatott – lényegében a Fideszt kiszolgáló – nézetrendszer is, amely minden áron kétfrontos harcot vívott Gyurcsány ellen is. Persze ha kicsit távolabbról nézzük ezt a felfogást, akkor az nyilvánvalóan a Fidesz érdekét szolgálta. Az, hogy erről mától talán már múlt időben írhatok, jó dolog! A szövetségesek most is a második világháború győzteseihez hasonlóan fognak felállni, vagyis mindenkire szükség lesz és felül kell emelkedni a korábbi ellentéteken. Természetesen csak a Führerbunker (azaz az Orbán-rendszer) lerombolásáig. Utána majd normális, esélyegyenlőségen alapuló politikai versengés jöhet megint a konzervatív, szociáldemokrata, liberális, zöld, radikális stb. irányzatok között – ahogyan ez Nyugaton már régóta természetes.

A felelősségünk nem kicsi. Első körben Budapestet és a lehetséges legtöbb nagyobb várost kell majd négy hónap múlva, októberben “felszabadítani” a Fidesz-uralom alól. Ehhez persze előbb meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az igazság és a valóság is eljuthasson mindenkihez. A kisebb településeken, ahol az agymosás eredményesebb volt és az állampárti függés erősebb, ott nehezebb dolgunk lesz ugyan, de még a legelvakultabban fideszes helyek esetében is meg kell teremtenünk a demokratikus képviselet és ellenőrzés esélyét (már amennyire ez persze a pártállami rendszerben lehetséges). Ahhoz hasonló a helyzet, mint 1988/1989-ben, az előző diktatúra bukásának előestéjén.

a nemzet sírásója

(Mostanában ritkán írok politikáról. Tőlem eltérő ízlésű olvasóim számára jegyzem csak meg, nem kötelező a politika  rovatban megjelenő nézetemmel egyetérteni. Azt meg gondolom mindenki természetesnek veszi, hogy én is szabadon megfogalmazhatom a véleményemet és annak nem okvetlenül kell egyeznie az övével. Antall József szokta idézni azt a bon mot-t, miszerint ha a politikában valaki azt mondja a másiknak, hogy ‘gazember’, az csak annyit jelent, hogy kis mértékben különbözik a véleményünk. Jó volna mielőbb visszatérnünk ehhez a normális, európai, polgári és liberális felfogáshoz!)

Kerekegyháza és a Lackfiak

A mai Fönlak (románul: Felnac) határának nyugati részén létezett a középkorban Kerekegyház. A nevét bizonyára kerek templomáról (rotunda) kapta, melynek maradványait még nem ismerjük. Mivel a Hermán nemzetségből származó Lack székelyispán (1328-1343) családja innen nevezte magát, ez volt sokáig legfontosabb birtokuk. Azonban leszármazottai, a kerekegyházi Lackfiak 1420 táján kihaltak.

A várkastélyt utóbb, 1476-ban Mátyás királytól egy menekült szerb főúri család, a Jaksicsok kapták 1476-ban (ez az épület első fennmaradt említése). Hamarosan azonban új várkastélyt építettek maguknak, mintegy 4 km-rel keletebbre, Fönlakon.

A két castellum feltehető helyét nyilakkal jelöltem:

Fönlak tp.jpg

A kerekegyházi castellumról több adatunk nincsen, tehát elképzelhető, hogy annak addigi szerepét az új fönlaki várkastély vette át.

Sajnos egyelőre egyiket sem ismerjük konkrétabban. Mégis, a puszta logika alapján azt lehet gondolni, hogy a kerekegyházi valamilyen okból 1476-ra divatjamúlttá válhatott – ami arra utalhat, hogy nem kevéssel, hanem sokkal előbb épülhetett az első említésénél. Nyilván még Lack életében, az Anjou-kor első felében.

A castellum helye a műholdképen látható kis erdőfolt területére valószínűsíthető:

Fönlak-Kerekegyháza mh.jpg

Megint egy adat, ami arra utal, hogy a középkori castellumok építése előbb kezdődhetett el annál, mint amit sokáig feltételeztünk – vagyis a Zsigmond-kornál (1387-1437).

A Lackfiak sárkányos címere:

Lackfi.svg

mecenatura

Fönlak elveszett vára

A Maros-menti Fönlak (románul: Felnac) várát 1478 után nem sokkal építtette Jaksics István, hazánkba menekült szerb főúr. Először Szokollu Musztafa pasa hadjárata során 1551-ben, másodjára pedig 1552-ben – Temesvár elestét követően – került török kézre. Miután 1595-ben Borbély György lugosi-karánsebesi bán visszafoglalta, átmenetileg az erdélyiek birtokában volt. Aztán Szaturdzsi Mehmed 1598-as hadjáratát követően 1716-ig ismét oszmán uralom alá került. Evlia Cselebi a híres török világutazó 1660-ban meglátogatta. Leírása szerint Fönlak magas dombon, a Maros partján téglából épült vár volt, déli oldalán felvonóhidas kapvjal volt.

További különlegessége, hogy Wathay Ferenc török fogolyként 1602-ben le is rajzolta:

Fellak 1

Egy román kutató leírása szerint, több mint 50 m hosszú alapfalmaradványát is megfigyelték az egykori Maros-parti dombon. Egyelőre kiváló magyar várkutató barátaimnak mégsem sikerült a helyszínen megtalálni a vár helyét.

Egy 18. századi térkép szemléletesen mutatja, hogy a vár egy részét addigra elmosta a Maros:

Fönlak 1784

Közelmúltbeli topográfiai térképen a feltehető helyszín:

Fönlak tp1

Talán a sűrű beépítettség tüntette el a nyomokat? Annyi biztos, hogy a települések beépített részén lévő, utóbb lebontott vármaradványok azonosítása néha valóban nehézségekbe ütközik.

mecenatura