Mi lesz itt októberben?

Tegnap odáig jutottam, hogy 2016-ban Vlasich Krisztián elképesztő mértékű sikert ért el azzal, hogy soha nem látott mennyiségű voks megszerzésével simán lemosta két riválisát: Kovács Andrást – a 2010-14 közti színtelen-szagtalan-puha-civil időszak kompromisszumos jelöltjét és Szabó Bálintot – a Csepregtől Szegedig és a Fidesztől az MSZP-ig, sőt a DK-ig ingázó, 2002-ben (akkor 20 évesen!) még a csepregi Orbán-hívők által megváltóként imádott polgármester-jelöltet.

Ráadásul egy gyakorlatilag homogén, formailag független (de fideszes) képviselőkből álló képviselő-testület jött létre. Az egyetlen nem Vlasich-elkötelezett képviselő főleg amiatt került be, mert Vlasich képviselőjelöltként is indult s így leggyengébb támogatottja nem kaphatott elegendő szavazatot. Ahogyan a szintén Vlasich-pártivá lett volt jegyző sem (őket Vlasich bizottsági helyekkel kárpótolta).

Mindenesetre az Orbán-imádó csepregi Fidesz-szekta egy 2002 óta folyton remélt, elképesztő arányú győzelmet aratott. Ráadásul a csepregi lakos Ágh Péter, Orbán észak-vasi helytartója révén az addigiaknál nagyságrendekkel több európai pénzt segített a csepregi fejlesztésekhez biztosítani. Az elvakított rajongók elégedetten nyugtázhatták, hogy mennyire”igazuk” van s végre rátaláltak az üdvözítő, a tejjel-mézzel folyó Kánaánba vezető útra. Sőt, ezáltal utólag is bebizonyosodott, hogy mindig is nekik volt igazuk.

Ez persze a csillogó külcsín és a látszat – viszont sokan nem látnak az orruknál tovább és simán “bekajálják” az eléjük tolt maszlagot! Egy biztos, köszönjük meg a dán, belga, francia stb. adófizetőknek, hogy Magyarországot bőkezűen támogatják! A fejlesztések a tolvaj Orbán-klántól függetlenül is  eljutottak volna hozzánk, legfeljebb nem loptak volna el belőlük olyan sokat. Érdemes lesz majd a hazai, európai értékrendű, szabad, demokratikus, polgári jogállam életre keltése során kivizsgálni az összes megvalósult fejlesztésre elköltött támogatás felhasználását (akár elévülési időn túl is, pusztán az igazság megismerése végett).

Persze ez nem csak csepregi probléma – sőt helyi perspektívából nézve mondhatja a Kádár-rendszerben szocializálódott vidéki magyar “polgár”, hogy az európai pénz nekünk ingyen volt, ha loptak belőle, hát loptak, de azért maradt nekünk is valami. Az amúgy nagyon “erkölcsös” magyar embereket úgy látszik nem zavarja, hogy lopnak és csalnak? A becsület és a közérdek nem érdekes?

Egy másik főtéri részlet 2011-ben:

főtéri részlet 2

A fentiekből az is levonható, hogy létrejött egy a “zembereknek” tetsző, őket simán az orruknál fogva vezető rendszer, amelynek a megváltoztatására egyelőre nincs esély. Elegendő, ha várjuk a további európai adófizetőktől származó és Orbán fullajtárjai és csicskásai által ide irányított sült galambot.

Vagy esetleg megpróbálhatunk polgárrá válni és a kezünkbe venni a sorsunkat?

Reklámok

Historia est magistra vitae?

Vajon tanulhatunk-e valamit is a múltból? Cicero közismert mondása azért jutott az eszembe, mert már a 2006-os és 2010-es csepregi önkormányzati választásokat is napra készen megörökítettem a régi internetes naplómban, azonban az akkori szolgáltató (blogter.hu) megszűnése miatt azok a szövegek elvesztek vagy lappanganak. Azonban ha valaki fel akarja eleveníteni a 2014-ben és 2016-ban történteket, e naplóban könnyedén visszakeresheti azokat.

Persze mondhatnánk, hogy “carpe diem” s hol van már a tavalyi hó! De nem filozofálgatni akarok s történelemmel is foglalkozó emberként magam inkább Cicero nézete felé hajlok s hasznosnak ítélem a múlt megismerését és megértését (már amennyiben persze az egyáltalán lehetséges).

Egy 2011-ben, az európai pénzből részben rekonstruált Fő-tér átadása idején készült kép:

főtéri részlet 1.jpg

Magam 1998-ban indultam először önkormányzati választáson. Amikor bekerültem a képviselő-testületbe, végigolvastam a megelőző 10 év dokumentumait. Erre már csak azért is szükség volt, mert hamarosan a város “csődhelyzetével”  kapcsolatos felelősséget vizsgáló bizottság elnöke lettem. Ezért eleve 5-6 évvel vissza kellett nézni a történéseket. Hogy megértsük a helyzetet, ahhoz pedig a korabeli működés egészével tisztába kellett jönni.

Magam súlyos felelősséget viselek! Sajnos két teljesen alkalmatlan polgármestert is – szándékom ellenére ugyan, de ez nem mentség – én segítettem hatalomra jutni. Merthogy egyikük sem szolgálatnak tekintette, tekinti tisztségének ellátását, legfeljebb az üres szólamok és frázis-pufogtatások szintjén. 2006-ban az 1998-as csődért személyes felelősséget viselő és azt el is ismerő Molnár Sándorral szemben indultam, de akkor – az őszödi beszéd meghamisításán alapult fidesz-bolondéria okán – a fideszes Háromi Jenőt választotta meg a lakosság relatív többsége. Ez volt Csepreg legújabb kori történetének egyik legnegatívabb hatású, elhibázott döntése. Egy diktátori hajlamú, basáskodó személy került “uralomra”, aki kicsiben igyekezett ugyanazt a demokrácia-rombolást megvalósítani és kizárólagos hatalmat kiépíteni, amit nagyban a “vezérétől” is látott.

2010-ben mégis elbukott! Ez az akkor még valamennyire működő helyi nyilvánosságnak volt köszönhető, meg persze a Háromi által az iskolaigazgatói pozícióból 2008-ban aljas eszközökkel elmozdított Király Árpád melletti szolidaritásnak. Köztudott, hogy én voltam akkor a Háromival és a fidesz-bolondériával szembeni ellenállás igazi motorja. Amikor meglett a 2010-es polgármester-választás eredménye, akkor azt elsőként velem közölte a választási irodát vezető jegyző s Király Árpád tőlem tudta meg.

Egy pillanatra úgy tűnt, visszazökkent az idő a normalitás világába. Ez relatív értelemben igaznak is bizonyult, mert a Háromi-féle tenyeres-talpas diktatúrát egy halk, puhány, szinte észrevehetetlen “vezetés” váltotta föl. Királytól azt reméltem, hogy komoly lépéseket tesz majd a város egyről kettőre mozdítása érdekében. Ügyesen biztos többséget hozott létre maga mellett a képviselő-testületben, de a város tényleges vezetését másoknak engedte át. Napokon belül kiderült, hogy semmiben sem azt csinálja, amit reméltem tőle.

Emiatt 2014-ben nem volt más választásom, mint hogy ellene induljak! Akkor ennek köszönhette Vlasich Krisztián fideszes jelölt a relatív többségét. Így nyolc év után másodjára is ugyanabba a folyóba léptünk. Az eredetileg Háromi-csicskás, de 2010 után Királyt is kiszolgált Vlasich lett a város polgármestere (Háromi viszont eredetileg a 2002-ben fideszes színekben indult Szabó Bálint táskahordozója volt).

Megjegyzem, kezdetben Vlasich általam helyesnek tartott lépéseket is tett. Azonban egy döntően Király-párti képviselő-testülettel kondomíniumban (társuralomban) vezette két éven át a várost, mígnem a testület önfeloszlatása után sor került a legutóbbi, 2016-os időközi önkormányzati választásra.

(folyt. köv.)

A csepregi pellengér

A városi önállóság és azon belül a bíráskodás jelképe volt egykor a pellengér. Az egykor Sopron – 1950 óta Vas – megyéhez tartozó Csepreg múltjának jellemző maradványa a bezárt múzeuma közelében a Fő-téren árválkodó, később vámsorompó ütközőjeként újrahasznosított pellengér részlet:

csepregi pellengér

Megjegyzem, az oszlop története még ennél is összetettebb, hiszen az sem kizárt, hogy a középkori várkastély árkádos folyósának egyik oszlopaként állt azelőtt, hogy pellengérré alakították volna. Utó-történetét pedig a számos bekarcolt grafitti és a hozzá kötözött lovak gyeplői által okozott tekintélyes kopás jelzi.

Onnan jutott eszembe, hogy helyi témával is illő volna foglalkoznom, mert 76 nap múlva már 9. alkalommal lesz módunk eldönteni, kikre bízzuk a város következő 5 évét. Hogy súlyosbítsam is a dolgot, természetesen az egész életünk és a jövőnk is 5 évekből áll össze és mindennek következménye van, még a kisebb, napi döntéseinknek is.

Nem tanulság nélküli és egyelőre teljesen feldolgozatlan az első önkormányzati választás óta eltelt csaknem 30 év helyi története. Azon belül az utolsó évtized már a formálissá tett, pártállamilag erősen kontrollált, a lényegétől megfosztott ál-önkormányzatiság időszaka (a dőlt betű használatát az indokolja, hogy a Fidesz esetében igazából pártról sem beszélhetünk – mert gyakorlatilag nem létezik, inkább egy média-termékről, a sok külvilág felé irányuló látszat egyikéről).

Ha így van, akkor joggal kérdezheti az olvasó, érdemes-e egyáltalán foglalkozni vele? A válaszom: talán. A szinte felfoghatatlan méretű tolvajláson, és a napi hazugságcunamin alapuló rendszer békés felszámolása ugyanis leginkább apró lépésekkel képzelhető el. Ha az ország sok városában megszűnik a fideszes helytartók uralma, az súlyos repedés lesz a 2010 óta kiépült szabadságellenes (illiberális) Orbán-rendszer építményén.

Tudom természetesen, hogy erre éppen Csepregen, Magyarország egyik legpatológiásabban Orbán-nyalonc tudattal megvert helyén van a legcsekélyebb esély, de még itt sem kell feladni a reményt, hogy egyszer még az igazmondáson és a becsületen alapuló világban fogunk élni.

(folyt. köv.)

Hercegovina és a Magyar Királyság

Ma egy Hercegovinához, az 1466-ban elhunyt Vukcsics István hercegségéhez tartozott tengerparti vár ürügyén pár szót a középkori “Magyar Birodalom” déli kiterjedéséről szólnék (a macskaköröm az osztrák-magyar kiegyezést követő  békeidőkben megjelent egyes optimista alapállású történelmi összefoglalások címére utal).

Magyar Birodalom közjogi

Leegyszerűsítve kérdezhetnénk úgy is: vajon Hercegovina a középkor egy részében Magyarországhoz tartozott-e? A válasz: igen, de csak rövid ideig és leginkább formálisan és közvetve. III.Béla halála után, ifjabbik fia, a későbbi II. Endre 1198-ban a Drávától az Adriáig terjedő országrész kormányzó hercegeként – rövid időre – meghódította Humot (a későbbi Hercegovinát).

Tartósabb eredménnyel járt, amikor a magyar Anjou-királyokkal szoros “szövetségesi” (vazallusi) viszonyt ápoló Kotromanics István boszniai bán csatolta 1325-ben országához Humot és a korábban Horvátországhoz tartozott “nyugati részeket” (Livnó és Glamocs környékét). Amikor Erzsébet nevű leányát feleségül vette I. (Nagy) Lajos, akkor az ő hozománya címén, 1353-ban közvetetten Magyarországhoz csatolták a területet (a horvát-dalmát bánok kormányzata alá rendelték). Ez az Erzsébet királyné volt az, akit 1386/87 fordulóján II. Károly magyar és nápolyi király (1385-1386) meggyilkoltatása miatt, saját leánya Mária királynő (13852-1387/95) szeme láttára a tengerparti Novigrád várában megfojtottak:

Novigrád 18

Egy biztos, a “magyar uralomnak” Erzsébet unokaöccse, I. Tvrtko boszniai király (“a szerbek és Bosznia stb. királya”) vetett véget, aki 1387-ben – a magyar belháborút kihasználva – elfoglalta és országához csatolta az addig magyar (horvát) igazgatás alatt állt részeket.

A boszniai királyság formálisan magyar vazallus volt ugyan, de ez a valóságban alig érvényesült. Hranics Szandalj, majd az unokaköccse, Vukcsics István ténylegesen önálló államot alapítottak a 15. században Hum és Podrinje (a Drina folyó melléke) területén, melyet Szent Száva hercegségének (rövidebben Hercegovinának) neveztek. Szent Száva a szerbek nemzeti szentje, milesevói sírjánál nyilvánította magát I. Tvrtko is 1377-ben a “szerbek” királyának (ez volt a boszniai királyság megalapítása).

De még az elején ígértem egy konkrét várat! Drvenik az egykori hercegovinai tengerparton (jelenlegi Horvátország):

Drvenik tp1.jpg

Ugyanez, egy a dalmáciai osztrák uralom (1814-1918) alatt készült kataszteri térképen Gradine felirattal:

Drvenik kat.jpg

V. Alfonz Nápolyban is uralkodó aragón király 1444-es oklevelében Vukcsics István várának a neve felismerhetetlenségig torzult formában: Vdobranah.

A környék 1471-1499 között került hosszú időre, egészen az 1699-es karlócai békéig török uralom alá. Utána velencei, osztrák, francia, megint osztrák fennhatóság következett. 1918 óta előbb a közös délszláv állam, 1941-45 közt az usztasa Horvátország, 1945-91 közt megint a közös Jugoszlávia területéhez tartozott Drvenik környéke.

felhívás 2019-07

 

Szentjakab Szlavóniában

A Körös megyei Szentjakab castellumot 1401-ben említik először egy Csánki Dezső által hivatkozott forrásban. Ekkor Zsigmond király Kővágóörsi Györgynek, a Battyániak (újkori formában: Batthyány-ak) ősének adományozta. Utóbb Geszti Ferencé lett, az övé 1447-ben s később is, aki perben állt érte a Battyániakkal s végül kénytelen volt átadni nekik (1492). Tehát a nagy hírű arisztokrata dinasztia egyik legkorábbi birtokáról van szó!

Egyelőre nem ismerjük a várkastély pontos helyét. Ezért kis módszertani példaként teszek kísérletet annak térképi meghatározására. Annyi biztos, hogy a mezővárosnak is nevet adó Szent Jakab templom helye az újkorban is ismert volt (a térképen sárga karikával jelöltem):

Szentjakab 75

Közvetlen közelében azonban semmi sem utal a castellum helyére. Mintegy 4 km-re délnyugatra a 215 m-es magaslat neve Gradina. Ez horvát nyelven várromot, várhelyet jelent. A magassági pont környéke azonban ma is szántott, védelemre alkalmatlan terület. Ilyen esetben – jó ha észben tartjuk, a nevek gyakran megfigyelhető térképi elvándorlására gondolhatunk. Vagyis a tényleges ‘gradina’ nem a legmagasabb ponton, hanem valamelyik nyúlvány végében keresendő. A domborzati térkép alapján a Jakobska-patak fölötti északkeleti, sarkanytú helyzetű magaslat jöhet leginkább szóba:

Szentjakab tp1

Jó eséllyel itt keresendő a szentjakabi várkastély helye. Mindez nagytájilag a Monoszlói-hegység északi folytatásában lévő dombvidéken, Belovár (horvátul: Bjelovar) várostól délre található.

felhívás 2019-07

Somogyudvarhely árka

A minap írtam a Berzence határában lévő Csörnec-dűlőn lokalizálható királyi udvarházról. Annak kapcsán jegyzi meg az adatot említő történész kolléga, hogy a szomszédos falut Somogyudvarhelynek hívják. Valóban az ‘udvarhelyről’ a magyar nyelvet értő ember a királyi udvar egyik helyszínére gondolhat.

Más kérdés azonban, hogy a Kárpát-medencében található ‘udvarhely’ nevű települések egyikében sem (!) bizonyítható uralkodói rezidencia egykori megléte, sőt a királyok ismert tartózkodási helyei között sem fordulnak elő. Máig emlékszem, hogy jó évtizede említettem ezt a székelyudvarhelyi múzeum régészének s milyen meglepett volt.

A napokban vettem észre a Google Earth felvételén a déli dombvégződést lezáró árok nyomát:

Somogyudvarhely mh 2017

Korábban észleltem ugyanitt:

https://djnaploja.wordpress.com/2017/03/09/somogyudvarhely/

A védelmi szempontból kiváló helyzetű domb gerincét a topográfiai térkép domborzatábrázolása alapján feljebb is átvágták:

Somogyudvarhely tp

Megjegyzem,  a védelmi logika alapján a gerinc legkeskenyebb részét is érdemes lesz megnézni a vízmosás fejénél – szokatlan volna ha éppen ott nem gondoskodtak volna a természetes adottságok jobb kihasználásáról.

Vajon mikor épülhetett a somogyudvarhelyi erődítmény? Őszintén szólva nem tudjuk. Ha majd egyszer kiderül, talán hozzásegít minket úgy általában az ‘udvarhely’ nevek értelmezéséhez, korhoz kötéséhez is. Nem biztos persze, de lehetséges! Magam azt gyanítom, hogy az ún. “magyar” történelmet megelőző időszakról lehet leginkább szó – tehát Árpád népének “honfoglalás”-át megelőző korról.

Kérdés persze, jól tudjuk-e, hogy a magyar nép mikor, hol és hogyan alakult ki?

(no, elég messzire jutottunk egyetlen ároknyom apropóján!)

felhívás 2019-07

 

Csepreg-Malomkert kitáblázva

Amikor legutóbb írtam a Csepreg alsóvárosi részén található régészeti emlékről, még állt a kis dombot a futballpályától vizuálisan elválasztó betonkerítés:

https://djnaploja.wordpress.com/2019/04/24/csepreg-malomkert/

Azóta lebontották s helyette egy átlátható modern kerítés készült, így most egyben láthatjuk a dombot az azt határoló kis földtöltéssel (“sánccal”) – pontosabban annak megmaradt északi és nyugati szakaszával.  A délkeleti sarok nyomait a mostani parkosítás eltüntette.

Az információs táblára egy városházi munkatárs műkedvelő szövege került, melyben még az európai motték (földhalomvárak) távoli észak-amerikai és ázsiai formai párhuzamai is említésre kerültek. Éppen csak az nem, ami vizuálisan is érzékelhető, hogy az Árpád-kori mesterséges domb napjaikra erősen elfogyott maradványát a 20. század elején belekomponálták az utca túloldalán lévő Rothermann-kastély parkjába is. Nem véletlen hogy az akkoriban ültetett fasor éppen a kis motte dombnak irányul.

DSC_0015.jpg

Szintén kritikaként jegyzem meg, hogy a Nováki Gyulával 1997-ben felmért objektum rajzán igényesebben kellett volna megjeleníteni a régen elpusztult töltésszakaszokat:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

(helyette maradtak a rajzon az én ceruzás vonalaim)

Mindenesetre ez az első információs táblával is megjelölt hazai motte!

felhívás 2019-07