Ladamóc várkastélyának helye

(A régi Magyarország várainak és egyéb erődített helyeinek kutatása, a velük kapcsolatos ismereteink rendezése és számon tartása immár évtizedek óta az én magánvállalkozásom önként vállalt “közhasznú” feladata. Sajnos a “köz” még soha, semmilyen formában sem támogatta ezt a munkát. Pedig aligha kell magyarázni, mennyire fontos volna a múlttal kapcsolatos tudásunk bővítése és a napjainkig fennmaradt emlékek védelme. “Nagyokos” szakértő egyszer már leírta, hogy tulajdonképpen egész intézetet igényelne ez a feladat, a közel 10.000 helyszín mélyebb vizsgálata. Képtelenségnek nevezte, hogy egyetlen szakember át tudjon tekinteni ilyen tömegű információt. Részben igaza is volt persze, de nem engem, hanem a magyar államot és a közös pénzeinkkel gazdálkodó személyeket minősíti, hogy – pártállástól függetlenül – ezt a valóban nemzeti jelentőségű ügyet eddig egyáltalán nem támogatták. Pedig újabban már külön miniszteri biztos is foglalkozik a témával, a “Nemzeti vár- és kastélyprogrammal”. Csak kérdem, hogy esetleg, netán nem lehetne az adófizetők pénzéből valami maradandó értéket is létrehozni? Például közkinccsé tenni a “szakma” egész eddigi tevékenységét is magába foglaló, eddigi adatgyűjtő munkám eredményeit?)

Ma még a zempléni Ladamócon (szlovákul: Ladmovce) maradunk, ahol nem csak a még felderítetlen Kasvár található, hanem volt egy várkastély is. Igaz, csak egyetlen adatunk van róla: 1583-ban Ibrányi Ferenc alországbíróé volt. Rég lebontották az épületet, még a pontos helyét is keresni kell.

A Google Earth képeit nézegetve feltűnt egy a középkori castellumok alakjára és méreteire jellemző objektum:

Ladamóc-k

Nem 100 % ugyan, hogy ez az Ibrányi-várkastély helye, de erősen valószínű. A hely további vizsgálatot igényel!

A falu 1834-ben, a Bodrog gyakori áradásai miatt feljebb, a mai helyére költözött. Az első katonai felmérés 1784-ben viszont még a régi helyén mutatja:

Ladamóc 1

Piros karikával jelöltem a castellum – ma már Bodrogközbe eső – valószínű helyét. Megjegyzem, a térképet zömmel magyarul nem, vagy alig értő személyek mérték fel, ezért némely helynevek félrehallás miatt hibásan olvashatók rajta. Így “lett” például Ladamócból Lagmócz.

felhívás 2019-07

 

Reklámok

Ladamóc-Kasvár

Zemplén megyében, az eredeti megyeközpont szomszédságában található a Bodrog-parti Ladamóc (szlovákul: Ladmovce) község. Neve szláv eredetű ugyan, de lakossága zömmel magyar nyelvű, ami természetesen nincs ellentmondásban egymással, ugyanis a településnév nyilvánvalóan nagyon régen keletkezett és az eredeti névadóknak bőven volt idejük a magyar nyelvű környezetükhöz igazodni.

Igazából a térképeken feltűnő Kasvár név miatt boncolgatom a kérdést! Azt vajon milyen nyelven kell értelmeznünk?

Ladamóc-Kasvár

Névírás nélkül a második katonai felmérés térképén:

Ladamóc 2

A hely tudtommal eddig felderítetlen. Mint -vár végződésű helynév magyar eredetű lehet. Hasonló néven a középkori Baranya megye Drávától délre eső részén ismerünk várhelyet (Kosvár).

Ha valaki járt már a hegyen vagy konkrétabb helyi ismerete van, kérem informáljon róla. A várkutatást Zemplénben is folytatni kell!

felhívás 2019-07

 

Zöld notesz

Tegnap kezem ügyébe került az előző rendes önkormányzati választás során, 2014-ben használt zöld notesz:

zöld notesz

A használat miatt megkopott ugyan, de félig még üres, illetve a benne feljegyzett problémák egy része máig megoldatlan. Ezért úgy döntöttem, hogy újra aktiválom!

Arról van szó, hogy Csepreg 47 (!) utcáját, közét, terét és külterületi útjait járva feljegyzek és lefotózok mindent, ami bármilyen szempontból fontosnak, érdekesnek tűnik. Ezen kívül készséggel állok minden helyi polgár rendelkezésére esetleges panaszai orvoslása, gondjai megoldása érdekében. A közérdekű gondokat pedig próbálom felderíteni.

A zöld színt nem elsősorban környezetvédelmi szempontból választottam, hanem mint a nyugalom és a progresszív konzervativizmus jelképét. Utóbbi nem “fából vaskarika”, hanem az én politikai nézetem tömör összefoglalása. Annak jelzése, hogy meglehetősen középen állok a nézeteimmel. Tehát szociálisan érzékeny vagyok, de az egyén szabadságát is maximálisan vallom. Ember, európai és magyar vagyok és mind a hármat azonos súllyal képviselem. Nem vagyok vallási értelemben hívő, de mindenki hitét tiszteletben tartom. Fasiszta, rasszista, antiszemita vagy akár iszlamofób nem voltam s nem is leszek (jakobinus vagy “kommunista” sem voltam soha, de ezt csak zárójelben közlöm, mert nem akarok azon történelemhamisítás részese lenni, mely hamisan egyenlőségjelet tesz a progresszió egyes elhajlásai és a legsötétebb fasizmus közé). Elutasítom a más népek ellen irányuló nacionalizmust. A hamis műmagyarkodással szemben, a szomszéd népekkel (románokkal, szerbekkel, szlovákokkal, osztrákokkal, ukránokkal, horvátokkal, szlovénekkel) való történelmi kibékülés és a kölcsönös megértés híve vagyok. Az európai egymásrautaltsággal és a szolidaritás szükségességével tisztában vagyok. Más kontinenseken élő embertársaink gondjait is igyekszem megérteni, hiszen a mai globalizált világban már nincsen olyan probléma, ami áttételesen ne érintene mindenkit. Viszont őszintén szólva, utálom és rühellem a bárhol élő gőgös, vagy nagyképű embertársaimat. Ki nem állhatom a neveletlen, ostoba, szellemileg korlátolt és tudatlanságukra mégis büszke embereket. De magamról és a nézeteimről talán  ne többet…

A zöld szín még egyszer:

zöld

Éljen Csepreg?

De hogyan? Banális kérdés…jobban. Hogyan és miként lesz vagy lehetne jobb? Nos erről kellene szólnia az önkormányzati választást megelőző kampánynak.

Normális esetben megfontolásra érdemes alternatívák versengenének egymással és a felelős választópolgárok közülük a legjobbnak adnának zöld utat. Persze – talán mondanom sem kell – ismerjük Jézus és Barabás, meg a tömeg esetét. A tömeg sajnos mindig hajlamos a rosszat választani. Nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között. Pláne ha még nonstop hazudnak is neki és a hamisságot minden nap ismétlik és sulykolják.

Egy viszonylag kis településen – mint Csepreg – elméletileg szerencsésebb a helyzet, de inkább csak elméletileg. Az embereket itt is a médián keresztül “irányítják”, lassan már a napi időjárást is csak a világhálóról  ismerjük, ahelyett hogy a szemünknek hinnénk. Még a falusi lakosság is azokat a gumicsontokat rágja, amiket előre megfontolt szándékkal, napi fogyasztásra, a közpénzen finanszírozott és az elnyomó hatalom érdekében működő agymosó műhelyek kidobnak eléje (ajánlott olvasmányok George Orwell regényei: 1984; Állatfarm).

Mikor lesz itt szabad ország? Hogyan lehet itt szabad választást tartani? Lehetséges-e fair szabályok közti nemes versengés? Kapnak-e valami minimális szerepet az észérvek is? Vagy csak a szemellenző és a vakhit, a butaság meg a balítélet jöhet szóba?

Egyáltalán beszélhetünk-e önkormányzatról, vagy csak a “felső hatalom” érdekében formálisan működő ál-önkormányzat lehetséges? Egyáltalán, szabad emberek és polgárok akarunk lenni, vagy jobb a szolga-lét és a cseléd-mentalitás? A felsőbbségnek való állandó hajlongás és a gerinctelen viselkedés? Vagy mégis inkább jöjjön a szabad emberekhez méltó, 21. századi európai élet? A  civilizált világ és a demokrácia, ahol szavunk és beleszólásunk van a saját dolgainkba? Ahol hazugságok helyett megismerhetjük a valóságot.

Nos, azok voksaira számítok majd október 13-án, akik egy szabadon, demokratikusan működő, valódi önkormányzatot szeretnének Csepregen.

Hogy egyszer tényleg felhőtlen  jó érzéssel nézhessünk majd fel Csepreg történelmi címerére! No meg a tükörbe is, hogy mi voltunk azok, akik 2019-ben visszaadtuk lakóhelyünk önbecsülését és helyreállítottuk az önkormányzatát.

Az induláshoz szükséges támogató aláírásokat összegyűjtöttem, köszönet értük!

csepregi-lc3a1tvc3a1nyoszlop.

zöld

Csepreg útja

Amikor az ember hegyek között túrázik, felfelé menet néha megáll és vissza-visszanéz a tájra, az addig megtett útra. Valahogyan így vagyunk ezzel valamennyien a közelmúlt történéseivel is. Illetve tudhatjuk azt is, hogy a jelen is holnap már múlttá válik. Azt már kevesebben fogják fel, hogy bizony a saját életünk alakulásában is döntő szerepe van a tetteinknek, a döntéseinknek, meg persze a hibáinknak, mulasztásainknak is. Ez nem csak az egyes emberre, vagy egy kis családra vonatkozik, hanem az utcára, a városra és persze az országra, Európára, sőt a Föld nevű bolygóra is. De ma tényleg nem filozofálni akarok…

DSC_0004

A “félretett”, 2001-ben a helyi polgárok adakozásából állított Millenniumi emlékmű Csepreg főterének alig látható, szinte eldugott pontján.

Jobban megnézve a műalkoltást, sok minden eszünkbe juthat róla. Például azt a jogos feltételezést tartalmazza, hogy lakóhelyünk már Szent István koronázásá idején (1001. január 1.) is létezett – pedig legkorábbi fennmaradt említése 1255. évi, amikor már az első király oldalági rokona, IV. Béla uralkodott.

A címer egy nagy stilizált “H” betűre, mint címertartóra helyezve ábrázoltatott (hogy ilyen régiesen fogalmazzak), ami arra ural, hogy a latinul Hungáriának hívott Magyarország területén található.

Kicsit vicces, de a városkapu csapórácsa éppen le van engedve (ez a tervező – nem tudom ki volt az – hibája!). Ez ugye azt jelentené, hogy itt aztán senkinek se ki, se be! Pedig 2001-ben még hol volt a nagy “honvédő”, migráncsos néphülyítő retorika?

A címer alatt a tér hivatalos névadójának, a kiváló konzervatív-liberális Stefi grófnak egyik gondolata olvasható: “Nem lehet tisztességes emlékezés nélkül nemzetet építeni!”

Ma politológia előadásra nem készültem, csak annyit jegyzek meg, hogy a konzervatív a hagyományokra támaszkodó, a hirtelen, radikális változásoktól ódzkodó felfogás és az ellentéte a progresszív (“merészen újító”). A liberális meg nem szitokszó, hanem a szabadságszerető emberek normális felfogása. Ismert magyar liberális politikusok voltak a már hivatkozott grófon kívül például Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Eötvös József, Tisza Kálmán vagy éppen a “torinói remete”, Stefi gróf legfőbb vitapartnere, aki “ellenfelét” a “legnagyobb magyar” jelzővel tisztelte meg.

Valahogyan nekünk is fel kellene nőnünk erre a múltban egyszer már elért színvonalra. Nem az “aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” gyerekes mondóka színvonalán, az agymosó, kretén propaganda alanyaiként vegetálni. Semmi esetre sem helyénvaló a “magyar embereket” hülyének tartó, pár ezer forinttal is megvásárolhatónak (le)néző “kormányzati” (most – noha indokolt lenne, hadd ne írjak le csúnyább jelzőket) alapállás.

Csepregen is el kellene kezdeni őszintén beszélni a város ügyeiről, a fejlesztésekre költött pénzekről pedig átláthatóan, világosan el kell számolni. Nem azért, mert a kákán is csomót keresünk, hanem hogy megtudjuk, mi mennyibe került és egy jobb gazdálkodással vajon több is megvalósulhatott volna? Mert nem az a kérdés, hány méter járda épült és mennyi utcát aszfaltoztak újra a közelmúltban, hanem az, hogy miért nem több? Miért vannak még szinte járhatatlan gyalogjárdák és gödrökkel teli önkormányzati utak? Amikor pedig soha nem látott mennyiségű európai támogatás érkezett  a “csúnya” Brüsszelből Csepregre! Olyan sok, amennyiről az előző önkormányzati ciklusokban nem is álmodhattunk!

Tehát az a fő kérdés, miért nem telt ebből nagyobb előrelépésre?

zöld

Tisztább közéletet, új esélyt

Vajon akarunk-e tisztább közéletet és új esélyt adni magunknak? Vagy beletörődünk, hogy az emberek sajnos nagyon hülyék, agymosottak, zombik, korlátoltak, önzők, rosszak és még sorolhatnám és emiatt úgyis reménytelen dolog tisztességes közéletet teremteni? Vagy hiszünk az emberi értelemben, belátásban és jó szándékban?

Szerintem kísérletképp, legalább kicsiben meg kell próbálni az utóbbit, mert a ház is egyes darab téglákból áll össze. Így van a hazánk is, a több mint 3000 tégla egyike például Csepreg.

DSC_0001.jpg

A kulcskérdés, hiszünk-e önmagunkban? Véleményem szerint, ahogy állandóan ismételt kitartó propagandával meg lehet hülyíteni az embereket és bűnös, rossz ügyek támogatóivá lehet tenni sok mindenkit, ugyanúgy a jó ügyek és a becsület, a tisztesség oldalára is lehet állítani. Még akkor is, ha a “gonosz” látszólag leküzdhetetlen fölényben van. Itt azonban valamennyire mégiscsak ismerjük egymást és nem csak az állandóan sulykolt propagandából értesülünk dolgokról, hanem a valóságot is láthatjuk.

Elvégre magunknak választunk önkormányzatot és egy öt évre szóló döntésnek komoly súlya van.  Főleg magunkat hibáztathatjuk, ha nem vagyunk képesek saját kezünkbe venni Csepreg sorsát!  Magam a közelben két olyan kisvárost is látok, ahol nem az országos agymosás és a politikai bolondéria határozza meg a helyiek életét: Bük és Répcelak. Nekünk is – pártszimpátiát zárójelbe téve, együtt kellene dolgoznunk azért, hogy végre Csepreget se máshonnan, kívülről irányítsák.

Végre legyünk gondolkodó, önálló, szabad emberek, akik nem szolga-lélekkel felülről várják a  sült galambot és nem a “felsőbbség” előtt hajlongva hálálkodnak a fideszes “urak” amúgy az általuk gyűlölt Brüsszelből finanszírozott “jótéteményeiért”. Csepreg is, 171 évvel a jobbágyfelszabadítás után, végre-valahára elkezdhetne szabad és felelős gondolkodású emberek által lakott európai, polgárosodó kisvárossá válni. Eddig nem sikerült, de egyszer el kell kezdeni!

(Aki támogatna a fentek képviseletében, vagy akár csak pár szót szeretne váltani velem, illetve akinek bármiben segíteni tudok, az személyesen vagy az elérhetőségeimen keresztül bátran megkereshet!)

zöld

Ön-kormányzat?

Tegnap, 51 nappal a 2019-es önkormányzati választás előtt megtörtént az ahhoz kapcsolódó első hivatalos aktus, a főtéri önkormányzati plakáthelyek sorrendjének kisorsolása. Ennek azért kellett megelőznie a hivatalos 50 napos kampányidőszak kezdő napját – a  mait, mert elvben már ma is lehet(ne) plakátot kihelyezni, szórólapot terjeszteni.

Egyelőre 7-en jeleztük indulási szándékunkat, 5 éppen gyakorló képviselőn és a mostani polgármesteren kívül én magam. Remélhetőleg, sőt biztosan a kínálat bővülni is fog!

A sorsolás – magam is tanúsíthatom, hiszen személyesen jelen voltam, abszolút tiszta volt. A sorrend: Vlasich Krisztián, dr. Dénes József Attila, Oláh Imre, Hárominé Orbán Erika, Szarka Anikó, Horváth Zoltán, Horváth Gábor.

A még üres tanácskozó terem:

ülésterem 2019-08-23

Elvileg mától lehet a szükséges számú ajánlásokat összegyűjteni. Magam, Pató Pali bátyánk nyomdokait követve “ej, ráérünk arra még”, majd csak hétfőn fogok hozzákezdeni.

Végül a címről: bizony itt az ideje, hogy végre a magunk kezébe vegyük a Csepreg jelenével és jövőjével kapcsolatos döntéseket. Szerintem sok mindent alaposan meg kell változtatnunk ahhoz, hogy méltók legyünk elődeinkhez, sőt ha lehetséges valami még jobbat hagyjunk örökül az utánunk következő generációk számára. Ehhez több szólamú képviselő-testületre és nagyobb nyitottságra, szélesebb és érdemi nyilvánosságra lesz szükség. Nem baj, ha időnként újra viták színhelye is lesz a tanácskozóterem, ahol érvek és nem puszta “vezér-követés” vagy pártutasítás alapján dőlnek majd el a dolgok. Ahol ugyanis csak állandóan ismétlődő, egyhangú szavazásokat látunk, ott egyrészt fölösleges is az egész, hisz nem ott dől el semmi. Másrészt akkor kár képviselőket választani, ha azok sem hozzátenni, sem elvenni nem tudnak semmit sem.

A puszta többségi elv bolsevik gyakorlat. Sajnos ebbe az irányba csúsztunk el Csepregen is 2006 óta. A demokratikus múködés, nálunk boldogabb országokban abból indul ki, hogy időnként az ellenzék is felvethet jobb javaslatot az éppen kormányon lévőknél és természetesen a szerepek időnként cserélődnek is. Ennek ellenkezője a kommunista egypárti logika (ott az ellenzéknek nem osztottak lapot). Magyarország lassan 3 évtizede a Nyugat és a demokrácia felé indult el, bár több évtizedes pártállami beidegződésekkel a fejben, igencsak tétova lépésekkel. A demokrácia nem azonos a többség diktatúrájával! Jó lenne ha ezt mindenki tudatosítaná magában.