A kisebb tárgyak jelentősége

Mivel még nem kerülhetett sor a sejtésem szerint döntő lépés megtételére, Sümegh Katalin által ránk hagyományozott nagy lelőhelyének megnyitására, csak annak közvetett bizonyítékairól írok ma röviden. (Természetesen a lelőhely remélt bejáratának helye még nem teljesen, csak közel 100 %-os! – ha esetleg nem, akkor is nagyon közel)

Megjegyzem, mindeddig hiába vártam az arról szóló telefonhívást, hogy az eddigi – titkos – kutatások során vajon vizsgálódtak-e ott, ahol a bejutási pontot én sejtem. Azt, hogy én hol sejtem, “hivatalosék” még nem tudják – hiszen eddig jórészt egyoldalú “együttműködésünket” látva, nem óhajtottam ezt a sokadik segítő információt előzetesen az orrukra kötni.

Tóth Endre táblázata a most ismert 14 tárgy méret- és súlyadatairól:

14 Tóth Endre

Hogy mennyi hasonlóan nagy méretű és nehéz tárgy lehet még a lelőhelyen (vagy esetleg a helyszínről a volt Szovjetunió területére csempészve), nem tudjuk. De Katalin története szerint nagy ládákban, igen sok!

Hasonlóan fontos azonban a kisebb tárgyak szerepe is. Ezeket Lelkes a kétüstös kincsrészlet megtalálása és a tárgyak számolása során nyilvánvalóan nem látta. A Halim Korban 1987-ből származó írásos ajánlatában szereplő 187 kanalat például, vagy az ugyanott szerepló 37 ivókupát (poharat). A Födelmesi István által említett kis tálat (tányért?) és “pohárkát”. A Katalin által fuvarozott bőröndökben látott másfél literes fedeles kupákat és “alátét” kis tányérokat. Ezek lehetnek azok a tárgyak, melyeket Sümegh a hátizsákjában hordott ki a bánya folytatásában, a hegytetőn talált “lyukon” keresztül.

Tulajdonképpen az egész ügy megoldása azon múlik, hogy ezt a Sümegh 1976-os látogatásai óta valószínűleg senki által sem használt bejáratot megleljük. Sokadszorra mondom, az ügy hivatalos képviselői számára természetesen készséggel rendelkezésre állok – de persze a segítségemet rájuk erőszakolni sem akarom! Ezt nem csak a magam, hanem a Seuso-ügy megoldása érdekében velem együttműködő barátaim nevében is mondom.