A mohácsi csata Földvár faluja

Noha többen és legújabban is egy Majshoz nagyon közeli, azzal keletről szomszédos területen vélik azonosítani a Brodarics István leírása szerint a csatában fontos szerepet játszott Földvár nevű falu helyét, az – több okból is – aligha helytálló. Pláne nem azok után, hogy van jobb javaslat is! Ha a tegnap közölt birtoktérképre nézünk, feltűnhet rajta Udvar hiánya. Ugyan nyelvészetileg bizarrul hangzik, de mi van akkor, ha egy Földvár-(F)udvar újkori délszláv névadással van dolgunk?

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a mai Udvar község helye egy az egyben azonos volna a középkori Földváréval – de tájilag valahol arrafelé keresendő. Pláne, hogy a szemtanú Brodarics szerint a magyar hadrendben állva szabad szemmel látták a Főherceglak-Buziglica felől a domboldalon leereszkedő nagy tömegű törököt. Ez legjobban úgy magyarázható, hogy viszonylag közel, az általában elképzeltnél délebbre sorakoztak fel a magyarok. Köztük és a domb között, még  a lapályon – a kialakuló török hadrend közepén – volt Földvár falu.

Magam nem csatatér-régészeti, részben fémkeresős kutatás révén próbálok Földvár falu fekvésének fontos kérdésére választ találni, hanem a névadó ‘földvár’ azonosításával.

A csatatér szintvonalas térképein feltűnt egy kis, Árpád-kori nemesi várnak megfelelő magaslat a mai Udvar belterületétől északnyugatra:

mohácsi csatatér Udvar

Ugyanez a http://www.fentrol.hu 1969-ben készült légifotóján:

Udvar-Földvár 1969

A Google Earth felvételén:

Udvar-Földvár mh

Györffy György történelmi földrajza szerint a későbbi Földvárt 1223-ban még Ipoltlakának hívták. Akkori birtokosa, Thabor fia Gergely 274 márka értékű kincset rabolt a szekszárdi apátság épületéből. Emiatt II. Endre az elkobzott birtokot az apátságnak adta. Magát a kis várat (‘lak’-ot) még talán az eredeti névadó Hippolit (Ipolt) építhette, ismeretlen időben. Elképzelhető – sőt valószínű, hogy az elpusztult vár területére épült fel utóbb Földvár falu temploma.  Igazán érdekes helyszíne volna egy alapos feltárásnak.

(Aki magára ismer, annak írom: ezt az azonosításomat kéretik nem ellopni!)

pink

Reklámok

A mohácsi csatatér dombja

Szándékosan hagytam el a “Török-” előtagot, hiszen nyilvánvaló a régebbi volta. Kiss Attila régész már 1969-ben tisztázta, hogy teljes egészében mesterséges eredetű! Mivel a középkori Földvár helyén a 18. században keletkezett Sátoristye-puszta területén található, felmerül a kérdés: vajon ez volt-e Földvár névadója?

A magyarországi motték kérdésköréről írt korábbi összefoglalásom:

http://www.oroksegvedelem.hu/denes_jozsef_kiralyi_halmok/

Nos, a ma ismert kb. 30 nagy motte egyikét sem hívják Földvárnak. Ettől függetlenül ad absurdum ezt az egyet esetleg mégis hívhatnák így. Ez azonban birtoktörténeti okból sem lehetséges! Györffy György történelmi földrajzában már 1963-ban közölte a Földvár és Ipoltlaka Árpád- és Anjou-kori birtoktörténetével kapcsolatos adatokat. Ezekből egyértelmű, hogy a mai Sátorhely térsége Újfalu néven külön vált a régebbi, délibb fekvésű és 1223 óta a szekszárdi apátság birtokát képező Földvártól. Ergo, utóbbi névadója egy másik – egyelőre (legalábbis holnapig) ismeretlen – objektum lehetett!

(Zárójelben mondom: a Történelmi Szemlében a Török-dombról most megjelent összefoglalás szerzői igazán alaposabban is tájékozódhattak volna a szakirodalomban: Dénes József: Földhalomvárak az Árpádok királyi udvarhelyein. In: “Quasi Liber et Pictura”. Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára Budapest, 2004. 123-129. – mentségükre szolgál ugyan, hogy zömmel földrajzosok, de akkor is!)

Engel Pál: Magyarország a középkor végén c. ragyogó történelmi földrajzi térképének részlete a környék birtokviszonyait ábrázolja:

Mohács 1498

A lila, ciklámen, bézs színek egyházi birtokokat jeleznek. Ezek ugyan nem mindig, de zömmel királyi adományból kerültek a püspökök, apátok kezébe. Előtte pedig gyakran udvari birtokok voltak. Utóbbiak központjaiban álltak a “királyi halmok”. Ezért 2004-ben megjelent írásomban még úgy véltem, a mai Udvar község neve is ezzel – vagyis a királyi udvarral – magyarázható. Holnap egy másik lehetőséget fogok ismertetni.

(folyt. köv.)

reklám 2018

A mohácsi csatatér Török-dombja

A tegnap emlegetett, zömmel földrajzos szakemberekből álló munkacsoport tagjai a Történelmi Szemlében publikáltak egy tanulmányt a mai Sátorhely községnek is nevet adó Török-dombról (német Türkenhügel, török Császárdomb: Hünkâr depesi). Régebbi magyar neve Sátorhegy lehetett – azzal a hagyománnyal magyarázható, hogy valamikor sátrat állíthattak rajta a nagy Szulejmán szultán számára.

Megjegyzem, biztosan nem a híres ütközet előtt vagy alatt – csak valamikor később (talán 1529-ben, amikor a csatatéren fogadta Szapolyai János magyar királyt és kíséretét). Önmagában a Török-domb elnevezés csak annyit jelent, hogy egy régi – magyarázatra szoruló eredetű mesterséges halom. Ad absurdum lehetett volna eredetileg mondjuk egy hatalmas méretű őskori halomsír is. Ha bizonyítani lehetne, hogy a rómaiak is emeltek mesterséges földhalomvárakat (mottékat), akkor pedig akár a római limes építményeként is azonosíthatnánk. Formailag – a ránk maradt ábrázolások szerint – mindenképpen középkori motténak néz ki!

Visy Zsolt éles szemű megfigyelése szerint opus spiccatum (“halszálka”) falazási technikával készült alapfal részlete volt látható a félig elbányászott domb metszetfalában:

Sátorhely-Törökdomb halszálka.jpg

Valóban római kori eredetű falazási technika volt ez, de a középkorban éppen úgy előfordult. Lásd például a Szent László által alapított somogyvári apátság egyik falrészletét:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A Török-domb még ép állapotban az 1830-as években készült Duna-mappáció térképén:

Sátorhely-Törökdomb 126-1560

További érdekes kérdés, hogy ezt a kétségen felül erődített objektumot nevezték-e vajon Földvárnak? Azért is kifejezetten érdekes a válasz, mert a mohácsi csata legfontosabb harci eseményei éppen ennél a régóta azonosítani próbált településnél zajlottak.

(folyt. köv.)

reklám 2018

A tudomány Mohácsa?

Ahogyan az általam 2002-ben a terepen beazonosított s végül 2013 szeptemberében nyilvánosságra is hozott helyszínű Szulejmán-türbét “megtalálták” azok a török kormány pénzével már akkor is bőven kitömött tárcájú kutatók, akiknek az utóbb várrá is alakított szultáni síremlék kapcsán még 2011 őszén – látva több éves rossz nyomon való tapogatózásukat – felajánlottam a segítségemet, most ugyanazok újabb szenzációkat ígérnek a mohácsi csatatér kutatás kapcsán.

Közben persze bevonták maguk közé az akadémia bölcsészettudományi kutatóközpontjának jónevű oszmanistaként ismert vezetőjét, Fodor Pált is. Ugyan figyelmeztettem, hogy ocsú közé keveredett, de újabb magyar szokás szerint, levelemre nem reagált. November 15-re ígérik a mohácsi csatatérrel kapcsolatos újabb “szenzációik” bejelentését:

https://hvg.hu/kultura/201841__fodor_pal_tortenesz__oszman_invaziorol_bunbakkeresesrol__jottek_a_torokok

Most tőlük függetlenül írok le pár dolgot. Ha netán hasonlóság lesz felfedezhető a november 15-én bejelentendő világra szóló szenzációkkal, az csupán a véletlen műve lehet!

Az egyik legérdekesebb – bár szerintem az 1526. augusztus 29-én vívott csatával kapcsolatban nem lévő – eleme a csatatér tágabb körzetének a mai Sátorhely község határában emelkedő, ma már csak súlyosan rongált maradványaiban az Udvar felé vezető főút mellett létező Törökdomb – régebbi nevén Sátorhegy.

Régebbi, papír alapú 10.000-es topográfiai térképen:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A 94,3 m-es háromszögelési pont a domb pusztításának korai fázisában:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A kép Visy Zsolt  a pannoniai limest részletesen bemutató kitűnő monográfiájából származik – ő ugyanis a 4-5 m magas mesterséges dombot római-kori burgus (őrtorony) helyének vélte.

A közelmúltban korrigált 10.000-esről eltűnt a magassági pont s már csak a rongált terület képét látjuk:

Nagynyárád-Törökdomb tp1

A 17. században úgy vélték, hogy a dombot janicsárok hordták volna össze a híres csata napján, Szulejmán szultán harcálláspontjaként.

(folyt. köv.)

Mivel én nem élvezem sem a török kormány, sem a magyar Akadémia támogatását, valódi Maecenasokat-kereső felhívásomat is ajánlom a múltunk valós megismerését fontosnak tartó honfitársak figyelmébe:

reklám 2018

Paks-Püspökdomb

A római limes kutatása során figyelt fel Visy Zsolt a Paks déli határában, a régi limes-út (a mai 6-os számú főút) mellett ma már csak erősen lepusztult s jórészt megsemmisült állapotban a 118-as kilométertábla mellett létezett mesterséges dombra:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A valaha markáns kis domb régi ábrázolása alapján annyi nyilvánvaló, hogy nem a természet alkotásáról, hanem mesterséges halomról van szó. Wosinsky Mór, a tolnai régészet megalapítója már 1896 előtt – nagy számú őskori cseréptöredéken kívül – habarcsos köveket és római tegula (tetőcserép) töredékeket figyelt meg a helyszínen.

Ha nem a képen látható 4-5 méteres, meredek oldalú halomról lenne szó, simán rámondhatnánk, hogy egyike a római limes őrtornyainak – amint nem is vitás, hogy a birodalmi főút mentén sorakozó jelzőtornyok egyike állhatott itt x méteren belül. Csak az a kérdés, hogy a motte-jellegű dombot anno a jelzőtorony kedvéért hordták-e össze?

A hasonló kérdések megválaszolásához elvben fontos segítséget nyújthat egy régészeti feltárás. 1989-ben és/vagy 1990-ben sor is került erre s kivételes módon a feltáró régész közzé is tette eredményeit a 2000-ben megjelent – A Ripa Pannonica Magyarországon című – könyvében (utóbbi helyen 1989-es ásatást ír, de az eredeti jelentés az 1990-es kutatások beszámolói között jelent meg).

Gyakorlatilag azonban nem sokkal lettünk okosabbak – ami a korrektül fogalmazó és a jelenségeket alaposan értelmező kutató óvatos megfogalmazásán is érződik. Mindig mondom, a régészet sem csodaszer s hiba fetisizálni a gyakran nem egyértelmű eredményeket.

Leszögezhetjük, az ásatáson nem kerültek elő római őrtorony kétségtelen nyomai! Egy kiszedett vastag alapfal  legalját sikerült ugyan a kutatóárokban megfogni – ami ad absurdum akár a római korból is származhat(na). Azonban a tornyot határoló másik falat már nem sikerült megfigyelni – ami a mesterséges domb elhordásával, pusztulásával megmagyarázható. Az viszont már kevésbé, hogy a hosszú kutatóárokban egyetlen római korra keltezhető védőárok (fossa) nyoma sem volt megfogható, pedig a római őrtornyok sohasem nélkülözték ezeket!

A helyszín térképeken:

Summa summarum, felvethető hogy a Püspökdomb inkább középkori motte lehetett! Egy hasonlót nemrég bemutattam a Komáromhoz tartozó Koppánymonostor területéről s egy harmadikat majd holnap fogok Baranyából. Elvégre – magától értetődően – a napjainkig használt római főútvonal mellett a későbbi korokban is volt élet.

A nevekre sem árt figyelni! Természetesen a “nép” minden korban igyekezett magyarázni és értelmezni a látható jelenségeket, objektumokat. A Püspökdomb például a helyi lakosok szerint arról kapta volna a nevét, hogy állítólag 1526-ban itt táborozott Tomori Pál kalocsai érsek serege – s ugye az érsek is püspök! Ezt azonban nem szabad komolyan és szó szerint venni, mármint Tomori itteni esetleges táborozását. A magyarországi motték – nyugati társaikhoz hasonlóan – ugyanis 11. századiak.

Holnap ezt a témát folytatjuk a baranyai Sátorhely (Sátorhegy) kapcsán.

reklám 2018

 

István herceg várai (Ravno)

Egyetlen forrásunk, III. Frigyes későbbi német-római császár 1448-ban íródott oklevele említi meg a Hercegovinát megalapító Vukcsics István szentszávai herceg várai között Rabenzky-t. A lista utolsó előtti, mintegy a teljesség kedvéért beszúrt tagjai között szerepel.

Ebből kifolyólag, a fekvésére nehezen lehetne következtetni. Marad ilyenkor a hangzás és a névhasonlóság. Kérdőjellel vetem csak fel, hogy esetleg a Popovo Poljén, a tengerhez is közel fekvő Ravno-val lehet azonos.

Osztrák-Magyar Monarchia korabeli, 19. századi térképen:

Ravno tp.jpg

Újabb, 20. századi térképen:

Ravno tp1

A Gradac név jelzi egy viszonylag kis méretű, tehát középkorinak sejthető vár helyét. A terület István herceg birtokában volt s a Ravno név is kapcsolatban látszik lenni a Rabenzky formában – egyszer lejegyzett – alakkal.

Felmerülhet, hogy a magyar várak kapcsán miért foglalkozom még ilyen távoli, a hagyományos országterületről készült térképeken már nem is látható mediterrán vidék váraival is? Maga Vukcsics István önálló országot szeretett volna alapítani, de a budai udvarban magyar vazallusnak tekintett boszniai király apósaként, formailag a vazallusának számított. Hercegségének névadó helye, Milesevó – Szent Száva sírjának is helyet adó – ortodox kolostora volt az a hely, ahol I. Tvrtkó István 1377-ben a szerbek és Bosznia királyává koronáztatta magát. Nem véletlen, hogy ezt választotta hercegsége névadójának Vukcsics István is. Mellékesen jegyzem meg, a szerb és boszniai királyok második névként, koronázásuk után valamennyien a Szerbia védőszentjének tekintett első vértanú keresztnevét viselték! Másik megjegyzésem,hogy a későbbi Hercegovina területe az Anjou-kor, a 14. század előtt még zömmel Szerbiához tartozott.

Végül ismételten felhívom a figyelmet privát “kutatóintézetem” támogatókat kereső felhívására. Megjegyzem, nem Disneyland-be illő turisztikai attrakciókon, hanem a múlt valós megismerésén dolgozunk – sajnos minden állami támogatás nélkül:

reklám 2018

 

István herceg várai (Odzsák)

Ma egy olyan hercegovinai vár azonosításáról írok egy javaslatot, melyet a téma jeles bosnyák szakemberei eddig nem tudtak hová tenni.

A német (osztrák) III. Frigyes (későbbi) császár, mint V. László magyar király gyámja 1448-ban erősítette meg Vukcsics Istvánt 60 név szerint felsorolt vára és uradalma birtokában. Ezek sorában az ötvenedik Odezky néven említett vár. Hat évvel később az Adriai-tenger túlsó oldalán uralkodó V. “Nagylelkű” (Nápolyban I.) Alfonz királlyal is megerősíttette birtokjogait a Hercegovinát alapító nagyúr. Ebben az oklevélben a vár neve Odrzchi formában íródott le.

A lokalizálást a felsorolás (sajnos nem teljesen következetes) logikai sorrendje teszi lehetővé. A szláv eredetiből német és olasz vagy katalán írnokok tollán keresztül némileg torzult alak eredetije egy szerb-horvát ‘kémény’ jelentésű odžak lehet. A szóba jöhető Felső-Neretva völgy területén található is egy ennek megfelelő váras hely:

Odzsák tp1.jpg

Az Osztrák-Magyar Monarchia 40 éves boszniai korszaka (1878-1918) idején készült térképen:

Odzsák 3

Természetesen a várrom jelentésű Gradina magassága nem nőtt 1180 m-ről 1190-re – csak a mérés lett közben pontosabb. Ez a rendkívül extrém elhelyezkedésű vár is egyelőre teljesen felderítetlen.

Mai írásommal is arra hívom fel a figyelmet, hogy a Kárpát-medence és a Balkán-félsziget területe egyaránt tele régészetileg felderítetlen, nem is akármilyen érdekességű helyszínekkel! Nem tudjuk így látatlanban eldönteni, hogy vajon ez a Gradina is rendelkezik-e vaskori illír, vagy római (bizánci)-kori előzményekkel?

reklám 2018