Kerekegyháza és a Lackfiak

A mai Fönlak (románul: Felnac) határának nyugati részén létezett a középkorban Kerekegyház. A nevét bizonyára kerek templomáról (rotunda) kapta, melynek maradványait még nem ismerjük. Mivel a Hermán nemzetségből származó Lack székelyispán (1328-1343) családja innen nevezte magát, ez volt sokáig legfontosabb birtokuk. Azonban leszármazottai, a kerekegyházi Lackfiak 1420 táján kihaltak.

A várkastélyt utóbb, 1476-ban Mátyás királytól egy menekült szerb főúri család, a Jaksicsok kapták 1476-ban (ez az épület első fennmaradt említése). Hamarosan azonban új várkastélyt építettek maguknak, mintegy 4 km-rel keletebbre, Fönlakon.

A két castellum feltehető helyét nyilakkal jelöltem:

Fönlak tp.jpg

A kerekegyházi castellumról több adatunk nincsen, tehát elképzelhető, hogy annak addigi szerepét az új fönlaki várkastély vette át.

Sajnos egyelőre egyiket sem ismerjük konkrétabban. Mégis, a puszta logika alapján azt lehet gondolni, hogy a kerekegyházi valamilyen okból 1476-ra divatjamúlttá válhatott – ami arra utalhat, hogy nem kevéssel, hanem sokkal előbb épülhetett az első említésénél. Nyilván még Lack életében, az Anjou-kor első felében.

A castellum helye a műholdképen látható kis erdőfolt területére valószínűsíthető:

Fönlak-Kerekegyháza mh.jpg

Megint egy adat, ami arra utal, hogy a középkori castellumok építése előbb kezdődhetett el annál, mint amit sokáig feltételeztünk – vagyis a Zsigmond-kornál (1387-1437).

A Lackfiak sárkányos címere:

Lackfi.svg

mecenatura

Reklámok

Fönlak elveszett vára

A Maros-menti Fönlak (románul: Felnac) várát 1478 után nem sokkal építtette Jaksics István, hazánkba menekült szerb főúr. Először Szokollu Musztafa pasa hadjárata során 1551-ben, másodjára pedig 1552-ben – Temesvár elestét követően – került török kézre. Miután 1595-ben Borbély György lugosi-karánsebesi bán visszafoglalta, átmenetileg az erdélyiek birtokában volt. Aztán Szaturdzsi Mehmed 1598-as hadjáratát követően 1716-ig ismét oszmán uralom alá került. Evlia Cselebi a híres török világutazó 1660-ban meglátogatta. Leírása szerint Fönlak magas dombon, a Maros partján téglából épült vár volt, déli oldalán felvonóhidas kapvjal volt.

További különlegessége, hogy Wathay Ferenc török fogolyként 1602-ben le is rajzolta:

Fellak 1

Egy román kutató leírása szerint, több mint 50 m hosszú alapfalmaradványát is megfigyelték az egykori Maros-parti dombon. Egyelőre kiváló magyar várkutató barátaimnak mégsem sikerült a helyszínen megtalálni a vár helyét.

Egy 18. századi térkép szemléletesen mutatja, hogy a vár egy részét addigra elmosta a Maros:

Fönlak 1784

Közelmúltbeli topográfiai térképen a feltehető helyszín:

Fönlak tp1

Talán a sűrű beépítettség tüntette el a nyomokat? Annyi biztos, hogy a települések beépített részén lévő, utóbb lebontott vármaradványok azonosítása néha valóban nehézségekbe ütközik.

mecenatura

 

 

Zádorlak felfedezése

Vannak olyan várak, amelyeket – noha érdekes történelmi adataink is vannak róluk – mégis sokáig eredménytelenül kerestünk. Ezek egyike volt tegnap előttig a közép- és jelenkori Arad megyében Zádorlak (románul: Zădăreni). Azért a nyakatekert megye-meghatározás, mert a település az újkorban, nagyjából 1779-1918 között Temes megyéhez tartozott. Természetesen a Maros bal partján, Aradtól nyugatra lévő helység mindig ismert volt, csak azt nem tudtuk, hogy a határán belül hol állt a várkastély.

A castellum építését Dóci Imre 1480 előtt kezdte meg, özvegye még 1494-ben is építkezett rajta, majd 1497-ben az első házasságából származó Ferenc fiának adta, aki felvette a nagylucsei Dóczy nevet. A Dózsa György vezette parasztháború idején Zádorlakot ostrommal foglalták el. Fábián nevű várnagya “házából” (szobájából) a lázadók előkerítették Dóczy Ferenc ott őrzött okleveleit s a pecséteket leszaggatva elégették azokat.

1551-ben Szokollu Musztafa török serege elől Zádorlak védői is jobbnak látták kereket oldani. A későbbi hadi eseményekben – tudtommal  – már nem szerepelt. Ennek magyarázatát csak találgatni tudom. Talán a törökök számára nem volt érdemes a környék nagy számú középkori kastélyai mindegyikét őrséggel ellátva használni.

Egy biztos, utolsó jelentős birtokosa, nagylucsei Dóczy Ferenc az ország bárói (zászlósurai) közé tartozó, dúsgazdag főúr – királyi kamarásmester – volt.

A hely azonosítását – mint oly sokszor – a véletlen tette lehetővé. Észrevettem ugyanis egy régi térképen látható egykori négyszögletes erdőfoltot  a Maros kanyarulatában:

Zádorlak 1819

A hely fekvését 20. századi topográfiai térképre jelöltem:

Zádorlak tp1.jpg

Kész csoda (ámbár nyilván nem véletlen), de a medrét többször változtató Maros azt máig sem mosta el:

Zádorlak mh.jpg

A látható négyszögletes jelenség a középkori kastélyok jellegzetes alakját is méretét mutatja. Helyszíni dokumentálása  a jövő feladata lesz.

pink

 

Pósa kastélya (Pósakastély)

Nagykastély (Coşteiu Mare) Temes-menti község neve a középkorban Pósakastély volt. Hazánk második legfontosabb, a polihisztor Wolfgang Lazius rajzolta 16. századi térképén:

Pósakastélya 1556

Történeti adatainkban 1471-ben bukkan fel először a castellum (várkastély), amikor a kihalt szeri Pósafi család birtokait Mátyás király Ország Mihály nádorispánnak és a Hunyadi-ház rokonának, nádasdi Ongor Jánosnak adta. 1506-ban a Vas megyei eredetű gersei Petőké, majd 1511-ben kecskeméti Patócsi Bertalan özvegyéé volt. A környék 1552-ben került török kézre s 1716-ig úgy is maradt.

Amire tegnap a szomszédos Szilha kapcsán is utaltam, a castellum helyéről egyelőre “csak” feltevést fogalmazhatunk meg. Leginkább az Eruga-patak mentén lévő régi temető helyén lehetett:

Nagykastély 2.jpg

Ha így volt, akkor alig 700 m választotta csak el, a térképen jobbra látható másik temető helyén sejthető Szilha castellumától, a “szomszédvártól”.

Ha – a kollégák egy részéhez hasonlóan – módszertanilag helytelenül járnánk el, akkor arra a kérdésre, hogy vajon mikor épült Pósa kastélya, azt mondanánk, hogy nem sokkal 1471 előtt. Azonban ez az óvatos, “negatív” szemlélet helytelen volna. Ne feledjük el ugyanis, hogy a neveknek mindig alapvető, sőt döntő jelentőségük van. Pósa kastélyát a neve alapján eredetileg egy Pósa nevű személy építtette (nem a fia, unokája, dédunokája stb.). A kérdés csak az, tudjuk-e konkrétan azonosítani a szeri Pósafiak (lásd családnév!) ősét?

Szerencsére igen! I. Károly híveként krassói ispán és galambóci várnagy volt az 1325-1353 közti években. Vagyis kastélyának építése az Anjou-kor első felére, legkésőbb a 14. század közepére datálható. Megjegyzem, nem ez az első olyan adatunk, ami arra utal, hogy bizony a castellumok építése korábban indul az eddig sokak – köztük saját magam – által feltételezett 14/15. század fordulójánál.

pink

Szilha castelluma

A Lugos (románul leírva: Lugoj) várossal szomszédos, Temes-menti Szilha (román: Sâlha) községben a Hunyadi-korban várkastély (castellum) állt. A neves török ellenes hadvezéré, Haraszti Ferenc szörényi báné volt, aki 1488-ban befogadta oda rokonát, Haraszti Imre fia Gergelyt is. 1510-ben pedig a leányait fiúsíttatta benne. Erre azért volt szükség, hogy ingatlan birtokait örökölhessék.

A castellum későbbi története ismeretlen. Az újabb korokban Bánság (németül: Bánát) néven ismert tartomány 1552-1716 között török uralom alatt volt. Azonban Lugos városa 1554-től 1658-ig az Erdélyhez tartozó lugosi-karánsebesi bánság egyik központja volt. Hogy akkoriban mi volt a szilhai kastély sorsa, sajnos nem tudjuk  – de talán Lugos közelsége miatt (?) lerombolhatták.

Vajon hol volt konkrétan? Egyelőre csak feltevést fogalmazhatok meg ezzel kapcsolatban, ugyanis azt sem a helynevek, sem a rendelkezésünkre álló térképek és műholdas felvételek nem árulják el. Ilyen esetben csak a tapasztalatainkra támaszkodhatunk. Utóbbiakra hivatkozva, magam a falu északi szélén látható temető területére gyanakszom.

Szilha 2.jpg

Még nem jártam ezen a helyszínen s Google utcakép sem áll róla rendelkezésre. Általános tapasztalatként mondom, ha egyáltalán semmi fogalmunk sincs arról, egy-egy várat a település határában hol is kell keresnünk, akkor mindig a régi temetőt érdemes először felkeresnünk.

Szilha bm tp

Tovább fokozza gyanúnkat, hogy a feltételezhető várhely éppen a faluból kivezető út és a feltehető védőárok vizét biztosító Eruga-patak között  található. Kérdezhetné valaki, miért nem a Temes mellé építkeztek? Talán azért, mert az áradások során rendszeresen jelentkező nagy víztömeg miatt az nem lett volna biztonságosan szabályozható.

(holnap a képen szintén látható Pósakastélya kerül sorra)

pink

Cikóvásárhely újra

A Béga-menti, szerény mértékben magyarok által is lakott Vásáros (románul: Târgovişte) középkori magyar neve Cikóvásárhely. Neve a pomázi Cikó családdal kapcsolatos, akik főként az Anjou-korban (1301-1382) játszottak jelentős szerepet. Temes megyei uradalmi központjukban, közelebbről ismeretlen időpontban építették fel egyik rezidenciájukat.

1480-ban Mátyás király a pomázi Cikó család kihalt bárói ágának castellumát Derencsényi Imrének és macskási Tárnok Péternek adományozta (volna). De ez papíron maradt, mert Haraszti Ferenc szörényi, majd jajcai bán (1488-1510) még előttük zálogba vette azt Cikó Gáspártól. Vagyis ténylegesen ez a török harcokban kitűnt katonabáró volt a tulajdonosa. II. Ulászló 1510-ben fiúsította is birtokaiban Haraszti leányait. Egyikük Paksi Mihály szörényi, majd nándorfehérvári bán felesége volt, a másik pedig Lévai Zsigmondé (Haraszti mostohafiáé).

A 18. századtól máig Bánság (Bánát) néven ismert tartomány 1552-1716 között török uralom alatt élte napjait. Maga Vásárhely is a román-szláv Tergoviste néven 1554 után török járás (náhije) székhelye volt.

Ezt a történeti adataiból kitetszően is jelentős várat az elmúlt hetekben sikerült a magyar kutatók közül elsőként dokumentálnia Hajdú Istvánnak:

 

 

A tekintélyes méretű, kétrészes várkastély helye a Google Earth egyik felvételén:

Cikóvásárhely mh

Térképi helyzete a falu és a Béga között:

Cikóvásárhely bm tp

Jelentős várral lettünk ismét gazdagabbak! Remélhetőleg hamarosan az alaprajza is elkészül.

mecenatura

Böszörmény elveszett kastélya

Tegnap kifejtettem, hogy miért nem tartom helyesnek az 1460-ban épült castellum mai Vár- és Domb utcák térségében létezett Várdomb területére való lokalizálását. Nem megismételve a lényeget, a viszonylag kis területű mesterséges domb rendszeridegen egy 15. századi kastély esetében (jóval korábbi korszakra utal).

Másrészt nem árt tudni azt sem, hogy nem akárki építtetett kastélyt Böszörményben: özvegy Hunyadi Jánosné Szilágyi Erzsébet, Mátyás király édesanyja! A város és az épület történetét magam eddig nem kutattam, nem is ismerem a kellő alapossággal, de az sem lehet véletlen, hogy például 1549-ben Báthori András tárnokmester magyar és szerb (rác) szolgáit írták össze Böszörményben. A személyes szolgák jelenléte az úr (egyik) lakóhelyére utalhat. Szintén nem “belekontárkodva” a hajdúk történetébe, jegyzem meg, hogy a rácok itteni jelenléte esetleg komolyan belejátszhatott a kőkemény harcosokként ismert hajdúk kialakulásába is (a magyar ‘hajtó’ szóból való magyarázat elég amatőr jellegűnek tűnik ugyanis).

Ha nem a Várdombon állt a Hunyadi, majd Báthori (vár)kastély, akkor hol?

Hajdúböstörmény 1782

A város 1782-ben készült részletes térképén a mai református nagytemplomtól (a középkori Szent Miklós plébániatemplomtól) keletre látunk egy nagy, önálló telket egy rajta álló nagy épülettel. Ma a Bocskai Gimnázium telke, 18. századi funkcióját – magam tájékozatlan lévén a város helytörténetében – nem ismerem. Elhelyezkedése hasonló a Nyírbátorban vagy Debrecenben – hasonlóan nagy jelentőségű alföldi városokban – ismert kastélyokéhoz. Mindenben megfelel a korabeli rezidenciák jellemzőinek: vagyis a település központjában, a plébániatemplom közelében van.

A hajdúk Bocskai fejedelem általi kiváltságolását követően már nem volt szükség főúri rezidenciára. Hogy mit kezdtek vele a továbbiakban s miként hasznosították később? Majd a várostörténet nálam alaposabb ismerői megmondják…

Végül még egy általános tanulság: a középkori böszörményi kastély eddig egyáltalán nem szerepelt az országos köztudatban (pedig a róla szóló oklevél 1907 óta már nyomtatásban is olvasható).

pink