Garampáld redout-ja

A Garam alsó szakaszának bal partján található Garampáld (szlovákul: Pavlová) község. Egy várak iránt érdeklődő szlovák barátunk vette észre a második katonai felmérés térképén a falu északi szélén ábrázolt redout-ot:

Garampáld 2

Ugyanez egy 1877-ből származó térképen:

Garampáld 1877

Jelenleg már lakóházak kertjei vannak a helyén, területét valószínűleg elegyengették (?):

Garampáld tp

A redout (régi nevén: zártsánc, újabban magyarosan: redut) földsánccal védett ütegállás. De vajon mikor és milyen hadi esemény idején készülhetett?

Gyanítom, hogy az 1849. április 20-án a szemközti Kéméndnél vívott csata idején. Gáspár András honvédtábornok, a magyar VII. hadtest parancsnoka ekkor vereséget mért Franz Wyss császári tábornok egységeire. Ehhez némileg hozzájárult, hogy a Garam túloldaláról is lőtték – igaz, a távolság miatt komolyabb eredmény nélkül – az osztrákokat Horváth János alezredes magyar tüzérei.

Az osztrák hadvezér, Franz Wyss vezérőrnagy a két hónappal később – június 13-án a magyarokkal vívott csornai ütközetben veszítette életét:

Franz Wyss.jpg

Megjegyzem, a második katonai felmérés vonatkozó szelvényét ugyan 1841-ben mérték fel, de szép számmal vannak rajta később, utólag rárajzolt objektumok is. Ezek egyike lehet a garampáldi redout!

felhívás 2019-07

Reklámok

Nagyemőke-Kúria

A Nyitrával délkeleten szomszédos Nagyemőke (Janíkovce) belterületén a második katonai felmérésnek köszönhetően ismerünk egy várhelyet. Ma azonban nem erről írok, hanem egy a napokban Anton Zahradníknak köszönhetően megismert, számomra teljesen új adatról!

A piros karika a már ismert várhelyet jelöli, a falutól délre vezető út mellett pedig a Kúria helynév olvasható:

Nagyemőke tp

A második katonai felmérés idején még látszottak a Kúria dűlőben egy kb. 24 x 35 m-es belső területű, sejthetően Árpád-kori vár körvonalai.

Nagyemőke 2.jpg

Közelebbről:

Nagyemőke-Kúria közel

Semmi információnk nem volt eddig erről az objektumról s a Google utcaképe szerint napjainkra a területet simára egybeszántották, Az adatokból egyértelmű, hogy az Árpád-kori nemesség egyik erődített lakóhelyéről, ‘kisvár’-áról van szó. A hasonlókat magam preklasszikus váraknak nevezem. A fogalmon viszonylag kis alapterületű, kevésbé extrém elhelyezkedésű, alig ismert-, vagy ismeretlen történetű középkori nemesi várakat értem, zömmel a 12-14. századból.

Nagyemőke e korbeli birtokosai között megtaláljuk a Ludány nemzetség tagjait. A “kúria” építése nyilván őhozzájuk köthető. Megjegyzem, a preklasszikus várak és a későbbi udvarházak (kúriák) ugyanannak a nemesi rétegnek a részben védhető lakóépületei voltak.

felhívás 2019-07

 

Óbars templomerődítése

A történelmi Bars vármegye eredeti központja Óbars (szlovákul Stary Tekov) község. Nevét kapcsolatba hozhatjuk Bors vezérrel, Borsod és Borsova megyék névadójával. Más kérdés persze, hogy vajon ki volt és pontosabban mikor is élt az Anonymus történetében fontos szerepet játszó Bors?

Ami biztos, hogy tőle származott a híres Miskolc nemzetség. De ma nem emiatt a kérdéskör miatt jutott eszembe a Garam-menti település, hanem jeles templomerődítése miatt:

Óbars

Kerek védőtornyaiban a békés 18. században, a török és kuruc háborús idők elmúltával kápolnákat alakítottak ki. Puskák számára kialakított kulcslyuk alakú lőrései ma csak a békés látogatókat “fenyegetik”.

Nem tudjuk pontosan mikor épült. A környék biztonsági helyzete leginkább 1663, Érsekújvár török elfoglalása után ingott meg s a közvetlen oszmán fenyegetettség 1685-ig, az erődváros keresztény visszahódításáig tartott.  Elképzelhető, hogy amennyiben korábban még nem volt megerődítve, azt talán ekkoriban pótolhatták.

felhívás 2019-07

 

Ótura – redout a magyar-morva határon

A jelenlegi szlovák-cseh határ megegyezik a történelmi magyar-cseh (morva) határral. Morvaország 1620 után betagozódott a Habsburgok örökös tartományai közé s mint ilyen ki volt téve előbb az erdélyi fejedelmek, majd a kurucok rendszeresen ismétlődő támadásainak. Az 1711-ig tartó “hosszú 17. század” során a török háborúk idején kialakult portyázó, zsákmányoló harcmodor nem kevés megpróbáltatás elé állította a már békésebb, civilizáltabb körülményekhez szokott cseh-morva parasztokat és kisvárosi polgárokat is.

A magyar betörések ellen a határon védelmi vonalat hoztak létre redoutokból (redutokból) és hosszanti sáncokból. Ezek egyike, a történelmi határvonal töréspontján, a Fehér-Kárpátokban, Ótura (Stará Turá) határában, az erdőben található:

Ótura É tp1

A harmadik katonai felmérés térképén:

Ótura ÉNy tp.jpg

Láthatóan Nová Lhota felől célszerű megközelíteni.

Az első katonai felmérés morvaországi térképe a határ magyar (mai szlovák) oldalán jelzi (a magyar oldali nem):

Ótura ÉNy-redout.jpg

A 17-18. század részletes hadtörténelmében, annak a terepen napjainkig fennmaradt emlékeiben is van még mit kutatni!

felhívás 2019-07

Szinyefő-Várhegy

Ma egy konkrét – de még felfedezendő várhely kapcsán általános módszertani kérdés kerül terítékre. A szlovákiai Szinyefő (Renčišov) a történelmi Sáros vármegyében található. Egy 1352-ben kiadott oklevélben említik az itteni Várhegyet (“mons Varhegh”). A szóhasználatból következően valószínűleg már akkor sem funkcionáló várként, csak helynévként.

A Felföldön (többet használt alakban: Felvidéken) a szlovák lakosok gyakran Bašta néven ismerik a középkori várhelyeket. Ebben nem nehéz ráismerni a ‘torony’ jelentésű régi magyar bástya szóra. Szinyefőn sincs ez másképp:

Szinyefő tp1

A különböző térképeken a hegy neve egyre feljebb vándorolt. Ugyanez a helyzet a falu keleti oldalán látható Skalky esetében is! Több kutató kereste már a szinyefői ‘bástyát’, de mindeddig eredmény nélkül. Ennek minden bizonnyal az a magyarázata, hogy az általam kékkel bekarikázott, jellegzetesen sarkantyú-helyzetű kis kiemelkedésen lesz az!

Nem biztos persze, de nagyon gyanús! Még pontosabban, több mint gyanús, mert a középkori Várhegy és az újabb Bašta helynevek nem a levegőből keletkeztek. Ha valaki Szinyefőn nézelődik, ne hagyja ki a közvetlenül a falu keleti szélén lévő, hasonlóan sarkanytú-helyzetű magaslatot se. Annak a templom fölé emelkedő topográfiai helyzete is nagyon gyanús.

A mai naplóbejegyzésem is arra utal, bizony nagyon sok munka vár ránk, míg alapos képet nyerünk a középkori Magyar Királyság várairól és egyéb erődített helyeiről!

felhívás 2019-07

Zemenye malomkastélya

Ha hosszabb címet adtam volna, akkor még a feltételezett szót is beleírhattam volna. Ugyanis az épület későbbi átépítési miatt jelenleg nem láthatók a védelemre utaló elemek, írott forrás és a térségből ismert más malomkastélyok (Lukácsháza, Locsmánd, Darázsfalu-Páris, Sopronnyék-Szamosfalva) alapján feltételezhető, hogy az egykori Sopron vármegye területén, a mai burgenlandi Zemenyén (Zemendorf) is ilyen állt.

Két dolgot kell azt hiszem megmagyarázzak: mi az a malomkastély és mióta számolhatunk a típus kezdeteivel? Nos, a ‘kastély’ szó többféle jelentése közül csak az egyik az eredetileg erődített nemesi lakóépület. A latin ‘incastellare’, ‘kastélyba foglalni’ szónak az az értelme, hogy valamit – például egy lakóépületet, vagy templomot – megerődíteni. Az erődítés fogalmán a hétköznapi igényeket meghaladó védelem biztosítását értjük falakkal, árkokkal, erős kapuval, lőrésekkel stb..

Zemenye 1856-os kataszteri térképe a Felső-malommal:

Zemenye kat

Hogy mióta számolhatunk malom-kastélyokkal? A fent soroltak mind 17. századiak. Azonban Zemenye esetének az adja a különlegességét, hogy itt a kúriának alkalmas malmot már Árpád-kori adat említi!

Fejér V/3. 101.: „ac unam aream, apud idem molendinum, pro una curia competentem” (Horváth Richárd által helyesbítve)

Ekkor, 1281-ben Osl nembeli Móric adományozott a nemzetsége kegyurasága alatt álló csornai premontrei prépostságnak egy zemenyei birtokrészt.

A Felső-malom ábrázolása egy kéziratos térképen, 1835-ben:

Zemenye FM

A falu két régi malma közül azért erre gondolhatunk, mert egyrészt elkülönül a falu házaitól, másrészt szabad térség van körülötte.

felhívás 2019-07

Pinkakertes újra

Öt éve próbálkoztam már ugyanitt a pinkakertesi (németül Gaas) középkori vár helyének azonosításával. Akkor, miután a Maria Weinberg templomának helyét (lásd alább a piros gombostűt) elvetettem – jobb híján – a műholdas térképen ‘Pinkakertes 1’-el jelölt dombot fogtam gyanúba.

Pinkakertes mhtp

Miért dombon kerestem a vár helyét? Mert tapasztalatom szerint a várak igen nagy többsége magaslatra épült. Persze vannak kisebb számban síkvidéki várak is, például a Kertessel északról szomszédos Monyorókerék (Eberau).

Nem lehetetlen, hogy Pinkakertes vára is sík területre épült. Legalábbis erősen gyanús a felvételen látható, várárokra utaló sötét elszíneződés:

Pinkakertes dél mh.jpg

Ezt a helyet jelöltem a műholdas térképen ‘Pinkakertes dél” néven. A sárga vonal a mai osztrák-magyar határ. A kép jobb szélén Szentpéterfa házai látszanak.

Kertes várát amúgy a német eredetű Hermán nemzetség tagjai birtokolták és történeti adatokban 1270-1369 közt fordul elő. Sárkányos címerük:

Hermán genus

Sokadszor mondom, hogy ki kellene végre adni a magyar várak részletes atlaszát. Ehhez azonban segítségre volna szükségem. Az államot nem igazán érdekli az ilyesmi, el van foglalva más kérdésekkel – pedig elméletileg azért tartanánk, hogy a közérdeket, például múltunk hiteles dokumentálását is szolgálja. Viszont talán léteznek még Széchenyi István 21. századi követői? Múlt iránt érdeklődő, sikeres vállalkozók?

felhívás 2019-07