A Seuso-ügy állása

Szó szerint áll az ügy, vagy a háttérben mégis történik valami? Magam ezen az oldalon immár 109. bejegyzésemet írom 2014. március 27-e óta. Előző napon jelentette be Orbán Viktor 7 db műtárgy őrzési jogának megszerzését. Magam még 2011. március 28-án fordultam az akkori 2. Orbán kormány illetékeséhez, Szőcs Géza államtitkárhoz az azt megelőző hetekben kialakult elképzelésemmel a kincs eredeti lelőhelyét illetően.

(Lehet persze erre azt is mondani, hogy egy javaslat volt a sok közül! Egy biztos, Szőcs Géza válaszra – vagy reagálásra – sem méltatott. A gyermekkorában jobb neveltetésben részesült minisztere, Réthelyi Miklós kabinetfőnöke pótolta azt csak hónapokkal később. De ilyen részletesen hadd ne meséljem el a történetet, mert akkor egy regény terjedelme alakulna ki…)

Egy biztos, komolyabb nyilvánosságot a Seuso-kincs lelőhelyével kapcsolatos nyomozásom csak 2016. májusában, Tóth Sándor és Balczó Mátyás velem készült első interjúival  kapott. Utána sem történt azonban semmi. Újabb s az elsőnél is komolyabb média-érdeklődést váltottak ki 2017. március-áprilisában adott lap- és rádióinterjúim – de érdemben továbbra sem történt semmi.

A kormány illetékeseit az eredeti lelőhely mintha kevésbé érdekelte volna. A kinccsel kapcsolatos lakossági érdeklődést viszont kielégítette a valaha lord Northamptonéknál egyben volt 14 tárgy hiányzó darabjainak megszerzése, melyet Orbán Viktor július 12-én jelentett be. Aztán meg is turnéztatták a 14 db-os kincs-részletet az országban, ismét csak több legyet ütve vele egy csapásra. Feltétlenül pozitívuma  lehet viszont a dolognak – teszem hozzá, hogy beemeli a köztudatba azt a nyilvánvaló tényt, hogy a ma élő magyarság múltjához tartozik az ún. honfoglalás előtt itt élt népek, kultúrák hagyatéka is.

A nem csak engem érdeklő kérdés azonban, hogy hol kerültek elő az ismert darabok s van-e még belőlük az eredeti – s még mindig ismeretlen – lelőhelyen, továbbra is nyitott. Magyarán: hol van a Seuso-kincs lelőhelye?

28056272_1755501777846354_1953201613187967204_n.jpg

(folyt. köv.)

Reklámok

Rozsály Árpád-kori vára

Nyilván van olyan kolléga, aki szerint ásatás nélkül nem lehet biztosan meghatározni egy-egy vár korát. Azonban ezzel szemben joggal felvethető, hogy az orvosi diagnosztikának sem csak a műtét az egyetlen és kizárólagos lehetősége.

Hogy egy klasszikust, a lassan negyed százada elhunyt Sándorfi Györgyöt (1932-1993) idézzem: “egy emberek által létrehozott építmény egyik legjellemzőbb paramétere a nagysága…” Meg hozzátehetjük, a topográfiai elhelyezkedése, várak esetében a védművek formája, milyensége.

Mindezt a rozsályi Várdomb miatt írtam ma le, melynek műholdas megfigyelése három éve történt:

https://djnaploja.wordpress.com/2015/07/22/rozsaly-vardomb/

Pesti Levente műkedvelő várkutató most teljesítette az akkor megfogalmazott kérésemet. Alaposan körbefotózta és fel is mérte az Alföldön ritkaságszámba menő várat:

panoráma 1

Rozsály-Várdomb.jpg

Nagy-nagy köszönet neki! Örömmel láthatjuk, hogy egy fővel bővült a jó minőségű várfelméréseket elkészíteni tudók csapata!

Mint a felmérésen látjuk, a vár közepén egykor volt épületet valószínűleg alapostól kibányászták. A Gutkeled nemzetségbeli rozsályi Kun család első vára lehetett – még a falutól elkülönülve. Az általam preklasszikus várnak nevezett típus egyik jellegzetes képviselője!

Utóbb egy várkastély (castellum) épült helyette, bent a faluban. A két erődítmény egymáshoz viszonyított helyzete:

Rozsály mh tp

Megjegyzem, az itt látható kép a 2008-ban elkészült nagy Google Earth vártérképem részlete, melyen az általam ismert valamennyi helyszínt teljes pontossággal jelöltem az egész történelmi Magyarország és egykori melléktartományai területén.

Sajnos a magyar állam eddig semmilyen formában sem támogatott – s azon őszintén meg volnék lepve, ha ez a helyzet egyszer megváltozna. Pontosabban egyszer, 1999-ben nyertem egy komolyabb pályázatot az adott megye várainak felmérésére, de azt az akkori múzeumi munkahelyemen sajnos egyéb feladatokra lenyúlták…(de ez már politika – s ma nem az a téma). A felmérések elkészültek, azok ma is itt vannak a polcomon, mert nem voltak hajlandók kifizetni. Én meg ingyen nem hagytam ott őket, az azóta formailag meg is szűnt – megyei hatókörű városi múzeummá átkeresztelt – megyei múzeumigazgatóság számára… Így jár az ember, ha önálló nézetei vannak s hiányzik belőle a szervilizmus!

Ezért nincs más lehetőségem, mint hogy magam próbálom biztosítani a munkám feltételeit és szükségszerűen Maecenasokat, önzetlen támogatókat keresek egy majdan kézbe vehető “váratlasz” kiadásához (is):

kék

Tennivalóink (3.)

Tíz nappal az április 8-án megrendezett országgyűlési választás után még mindig nyitottak az alapvető kérdések. Nincs hihető magyarázat a választás informatikai hátterét érintő súlyos kérdésekkel kapcsolatban. Még ma sem állt helyre a szavazás napján délelőtt 9-10 óra közti időpontot megelőzően működött, amúgy milliárdokért kifejlesztett rendszer.

Pedig alapvető jelentősége van, hogy kiderüljön: bóvlit működtettek-e a szavazás napjáig, vagy tudatos manipuláció történt? Az egész magyar állam, benne sok-sok köztisztviselővel és a szavazás lebonyolításában részt vett polgárral együtt súlyos gyanúba került. A felülről irányított tudatos hamisítás gyanúját ugyanis muszáj eloszlatni ahhoz, hogy a jövőben itt bárki bármit is elhiggyen!

Közben szombaton megvolt a magyar történelem talán eddigi legnagyobb tömegdemonstrációja, új választást követelve. Utóbbinak persze csak akkor lehet létjogosultsága, ha bebizonyosodik a 8-i szervezett csalás. Kérdés azonban, hogy ebben az országban valaha bebizonyosodhat bármi is? Egy olyan országban, ahol gyakorlatilag kontroll nélkül uralkodik egy a hívei által istenített teljhatalmú vezér? Ahol alig beszélhetünk szabad nyilvánosságról és a “bűnüldözés” is csak egyoldalúan, kizárólag a vezér ellenfeleivel szemben működik s ahol az igazságszolgáltatásnak csak véletlenszerűen van köze az igazsághoz. Itt az ártatlanokat simán üldözik, sőt elítélik – míg a nyilvánvaló bűnelkövetők teljes védelmet élveznek.

30713056_1759221154123971_4937084335956987601_n

Folytatni kell a tiltakozást és a demokratikus Nyugathoz kell segítségért fordulnunk! Ott már egyre többen látják, mi a helyzet Magyarországon. Végre felvetették jeles európai közéleti személyiségek Angela Merkel és a német kormánypártok súlyos felelősségét az egész Európát fenyegető populista, rasszista, demagóg métely pártfogását illetően.

Az Orbánt akár csak félrenézéssel is segítő európai politikusok sajnos az európai értékekbe és a demokráciába vetett hitet ássák alá. Nem kicsit, hanem nagyon! A belső magyar “jogorvoslati” lehetőségek formális kimerülését követően az európai fórumokhoz kell fordulni. Kis hazánkon belül pedig mindenkinek össze kell fognia, aki helyre akarja állítani a demokráciát és a szabadságot.

Először azonban az igazságot kell tisztázni az elvileg négy évre szóló 8-i döntéssel kapcsolatosan!

Tennivalóink (2.)

Ma reggel, hat nappal a 2018-as országgyűlési választást követően még több a kérdés, mint a hitelesnek tűnő válasz. Ha jól értem, még ma helyreállítják a szavazás napján elromlott (?) informatikai rendszert és megszámlálják az átjelentkezettek és a külképviseleteken szavazók voksai számára fenntartott szavazókörök eredményeit is. Ezt követően pedig a NVB közzéteszi a hivatalos végeredményt – pontosabban azt, amit annak fogadnak el.

Kik is? A fidesz által megválasztott tagok + a pártok delegáltjai. Utóbbiak révén – egymást semlegesítő érdekeik miatt – elméletileg garantált lehetne az eredmény hitelessége. A gyakorlatban csak két probléma van ezzel: egyrészt nem minden látszólag ellenzéki párt rendszer-ellenes, másrészt a “kamu-pártok” nagyobbik részét szintén a fideszes hatalom hozta létre, tehát az ő delegáltjaiktól sem várható korrekt állásfoglalás.

Ezt a végeredményt meg lehet ugyan támadni, de ma már a bíróságok önállóságában is csak korlátozottan bízhatunk. A nemzetközi megfigyelők pedig – a dolog természetéből következően – jórészt csak felszínes tevékenységet folytattak. Ha volt komoly csalás, annak olyan infernális a mélysége, hogy az ember el sem tudja képzelni, hogy 2018-ban, Európa közepén ilyesmi lehetséges. Hisz ne feledjük, a magyar “türkménbasi” dolgait hiteles európai jobboldali pártok is fedezik és támogatják (Angela Merkel, Manfred Wörner CDU-CSU). Persze őket is meg lehet érteni, a német cégek profitjához nagyban hozzájárul az olcsó magyar munkaerő!

A magyar média-elit és az ellenzéki pártok vezetőinek egy része is be van kötve a fideszhez, ők is  érdekeltek a csalás elsikálásban. Azért nem esetleges, vagy lehetséges csalást írok, mert a csalás ténye egyértelmű – annak a kiterjedése és mélysége a kérdéses!

3-1

S hogy a címhez is hű legyek, két tennivaló van:

  • hatalmas demonstrációkkal jelezni ország és világ számára, hogy nem fogadjuk el a csalással keletkezett eredményt
  • állampolgári engedetlenség, civil ellenállás megkezdése

Legyen április 14-e a magyar szabadság kivívásához vezető folyamat kezdő napja!

DSC_2270_01_focuspoint_1240x675.jpeg

Narancs cédulás választás?

Tegnapelőtt, április 11-én 16.45 után betelefonált a Klubrádióba, Bolgár György: “Megbeszéljük” című műsorába egy Károly néven bemutatkozó informatikus. Nevetgélve közölte, hogy sajnos teljesen elcsalták a központon keresztül az április 8-án lebonyolított országgyűlési választást. Elmondása szerint a gigantikus csaláson több ezer jól megfizetett ember dolgozott, akik aztán profi módon eltüntették a nyomokat is. Amihez persze a szavazás napján 3-4 órára volt szükség, majd az adatoknak az utolsó szavazókörig való  visszamenőleges “szinkronizálásához” még további napokra…

A lényeg, hogy ismeretlen okból – a szavazás közepette – délelőtt folyamán le kellett állítani az addig működő rendszert és helyette egy másikat beüzemelni. Egész nap csak egy “lebutított” változat működött s azon is elképesztő jelenségeket lehetett tapasztalni. Például az elméletileg változatlan alapszám, a választásra jogosultak száma több alkalommal is “mozgott”. Hol 7,875 Millió, máskor 7,176 Millió, megint máskor 7,921 Millió…

Pedig elméletileg ez egy “közhitelesen” rögzített szám volna, melyet a voksolást megelőző napon 16 órakor kellett megállapítani.

Károly elmondása szerint kivettek, átfordítottak kb. 960 ezer szavazatot s ezzel érték el a kívánt “eredményt”. A tapasztalt műsorvezető, újságíró – aki persze “hivatalból” próbálta a másik álláspontot védeni s az újságírói szakma szabályainak megfelelően kételkedett az informatikus által elmondottakban, “lányos zavarában” úgy igyekezett eljelentékteleníteni Károly közlését, hogy jó-jó – lehet hogy pár szavazatot áttoltak egyik rubrikából a másikba, de végülis ez “csak” a voksok mintegy 2 %-a!

Azonban rosszul számolt, nem 2 %-ról van szó, hanem 20 %-ról!

Nem mintha a 2 %-os  csalás bocsánatos bűn volna…mégsem mindegy. Pláne hogy a hazánk sorsa múlik rajta, hogy kiderülhet-e az igazság?

A képen a nertársak éppen a “győzelmüket” ünneplik:

orbán-semjén-énekel-696x463

Senki nem érti, miért kellett szavazás közben megváltoztatni, lecserélni (?) az informatikai rendszert s miért csak 3-4 napos késéssel kapták meg a pártok a már vasárnap késő este készen álló szavazóköri jegyzőkönyvek másolatait. Miért nem működik még ma sem a rendszer? Hogyan lehet ezek után elhinni, hogy amit eredményként közölnek, az valós?

Mindenképpen komoly és pártatlan – lehetőleg külföldi –  szakemberek profi vizsgálatára van szükség, hogy – pro vagy kontra – tisztázódjon a gigantikus csalás gyanúja. Hiszen nem nehéz belátni, van némi különbség a kormányalakítás és a választási csalás bűncselekménye pártatlan bíróság által megállapítható felelőseinek esetleges börtönbe vonulása között.

 

 

Tennivalóink (1.)

A történelminek ugyan nem nevezhető, de mindenképpen súlyos mérföldkőként említhető április 8-i választást követően mi a demokrata hazafiak dolga? Nyilván nem fér el egyetlen blog-bejegyzésben, egy sorozatot írok tehát.

Először is ország-világ előtt ki kell jelenteni, a választás eredményét nem fogadjuk el, azt egyenlőtlen feltételek között, csalással érték el. Hiszen nyilvánvaló, hogy a kormánypártra leszavazott 2,5 Millió honfitársunk – akik jegyezzük meg, kisebbségben vannak a kormányt leváltani akaró sokasághoz képest – megtévesztés áldozata lett. Becsapták őket a bemutatott formában nem létező migrációs válsággal, az ország állítólagos megvédésével. Eltitkolták előttük, hogy egy Polt Péter nevű bűntársuk által irányított ügyészséggel fedezik az országot markában tartó bűnszervezet ezer milliárdos nagyságrendű lopásait, az ország kifosztását és tönkretételét.

Ki kell jelenteni, hogy az egyetlen párt által elfogadott és az addigi konszenzusos alkotmányt felváltó ún. alaptörvényt is érvénytelennek tekintjük. Sajnos illegitim volt az annak alapján megtartott választási tragikomédia is. Ahogyan 2014-ben a Demokratikus Koalíció 4 képviselője tette, az új – ideiglenes – országgyűlés alakuló ülésén a megfelelő kiegészítéssel kell elmondani a képviselői esküt. Ezzel is demonstrálva az önkényuralommal való kibékíthetetlen szembenállást. Az Európai Parlament ülésén egyidejűleg a nem fideszes magyar képviselőknek demonstrálniuk kell a bűnözésen alapuló magyarországi rezsimmel való szembenállást. Azt, hogy mi – szemben a putyinista, erdoganista fidesszel – az európai értékek talaján állunk és ragaszkodunk demokratikus jogainkhoz.

Pár címszóban előzetesen, a következő napokban kifejtendő javaslataimról:

  • Budapest védelme
  • az önkormányzatiság helyreállítása
  • bíróságok félfüggetlenségének védelme, társadalmi ellenőrzésük
  • a független nyilvánosság maradékainak védelme
  • a gyülekezési szabadság gyakorlása
  • demokrata klubok, asztaltársaságok létrehozása
  • országos és helyi “Korrupció ellenes tényfeltáró bizottságok” létrehozása
  • a civil szféra védelme

Elvégre nem Törökországban, vagy Oroszországban élünk! Jeleznünk kell a civilizált világ felé, hogy nem fogadjuk el az Orbán-rendszert! Szolidárisak vagyunk viszont török és az orosz, azeri, kazah stb. demokratákkal!

S közben a humorról se feledkezzünk meg:

feloldva.jpg

Ágh Péter a csepregi Fő-téren emléktáblával megörökített fideszes képviselő plakátján virtuálisan – míg közösen nem tudunk érvényt szerezni neki – feloldottam az általam kért stopot. Megjegyzem, a plakát az európai adófizetők félig ellopott pénzéből 2011-ben félig felújított csepregi Széchenyi-téren készült. Hogy loptak és lopnak, azonban sajnos nem humor! Ahogyan az sem, hogy a fideszre leszavazott 2,5 Millió honfitársunknak bizony tükörbe kell néznie s fel kell tennie önmagának a kérdést: erkölcsös ember vagyok?

(Annyira “pártsemleges” volt a kampány, hogy a csepregi önkormányzat tulajdonában lévő plakáttartókat tették ki egyetlen párt plakátjaival. A taktikai okokból úgymond független fidesz-tag, Szombathelyen élő csepregi polgármester – a képen látható “rongálás” címén – szombaton este ki is hívta rám a rendőrséget. A nem közterületen tartott igazoltatásom közben a személyiségi jogaimat semmibe véve,  a kifejezett felszólításom ellenére felvételeket készített rólam s azokat hazug és lejárató szövegek kíséretében közzé is tette “politikusi” facebook oldalán.

Megjegyzem szintén “közröhej”, hogy a csepregi 56-os emlékmű mellett látható, a Promenád burkolatába beépítve – állami költségből megvalósítva – Vlasich Krisztián és Ágh Péter egy-egy külön emléktáblája is! Másrészt megtekinthetők az európai pénzekből megvalósult helyi épületfelújítások eredményei is a melléjük kiírt, elgondolkodtató számokkal. Van, ahol az eredményhez képest reális, van ahol meg nagyon nem…)

(folyt. köv.)

 

 

Fától az erdőt (5.)

2018. április 8-án megvolt az Orbán-rendszer második választása is. Az évfordulója sajnos nem lesz piros betűs ünnep. A sorsunk pozitív fordulatára tovább kell várjunk. Elég nehéz most okosat mondani. Történelmi távlatból nézve persze nem történt semmi, a kép pedig vegyes.

Mondhatnám – kis túlzással – tragikusnak is, de maradjunk inkább annál, hogy szomorú. Nagyon szomorú, de nem reménytelen. Mélyebbre jutottunk a zsákutcába s ugyan természetesen ma is igaz, hogy a lopáson és hazugságon alapuló rendszer napjai meg vannak számlálva – de azok mindenképpen több százas nagyságrendűek. Azért, mert a fideszre szavazó – zömmel nyilván becsületes és jó szándékú – honfitársaink (majdnem polgárt írtam, de az nem lenne igaz) egyelőre szemet hunytak a gigantikus lopás és a totális erkölcstelenség felett, bocsássunk meg nekik, nem csak az ő hibájuk. Buzdították őket erre a hamis papok. Becsapta őket a goebbelsit felülmúló Habony-média. Ha nem tájékozódik valaki, sajnos így jár… bekötött szemmel nehéz eligazodni a világban.

Az ország helyzete sajnos tarthatatlan, de olyan gyors összeomlással, mint a hitleri Németország esetében, egyelőre nem számolhatunk. A meghülyített német nép esetében sem belülről történt az öntisztulás, az országot kellett hozzá előbb földig bombázni a civilizált világ erőinek. A történelmi Magyarország addig általunk elnyomott nemzetiségei sem maguk vívták ki a szabadságukat, hanem előbb elődeinknek el kellett veszíteni hozzá az első világháborút. Egyelőre Magyarország métely Európa testében, amelynek megalkuvó politikai vezetői – élükön Angela Merkellel – sajnos finanszírozták az egész szervezet egészségét veszélyeztető kór burjánzását. Persze őket is meg lehet érteni. Ilyen olcsón profitot termelő rabszolga-had, mint az aprópénzzel is kifizethető magyar munkavállaló, legközelebb talán Kínában van. Még jogok sem kellenek neki…megbékél a szolga léttel. Talán nem is fognak – ugyanezen okból – kivágni minket a közösségből, mert jól jön a maszlaggal megetethető, szabadságszeretőnek aligha nevezhető magyar nép. Geopolitikai okból egyelőre maradni fogunk a NATO és az EU keretei között.

A következő napokban elemezni kell a helyzetet s aztán ki kell használni azt a sovány esélyt, amit az Európai Unióhoz tartozásunk jelent. Orbánéknak továbbra is fenn kell ugyanis tartaniuk a jogállamiság látszatát! Valami kevés független nyilvánosság is fenn fog várhatóan maradni. Egyelőre az internet korlátozása nem jöhet szóba – mert attól talán még a fidesz szavazók is rádöbbennének, hogy mit is támogattak.

Az OLAF által jelzett sokmilliárdos csalásokkal összefüggő ügyeket, ha más nem külföldi oknyomozók tisztázni tudják. Ugyanez vonatkozik az Orbán, Tiborcz, Mészáros, Kósa, Lázár, Rogán, Vajna stb. családok vagyongyarapodására is. Ezer milliárdokról van szó, ami a magyar kórházakból, iskolákból lett magánzsebekbe átcsoportosítva. Meg persze kaptak belőle az eredeti tanításukat megcsúfoló egyházak, a rendszert dícsérő ún. “értelmiségiek” és határon túli mostoha testvéreink is.

27750192_1628711200554629_7184875988184313905_n

(folyt. köv.)