Csepregi levelek

Érdekes feladat a közelmúltban Csepregen született levelek és szórólapok tartalmi elemzése. Közkívánatra én is górcső alá vettem a tegnap reggel postaládámban talált legfrissebb példányt (a ceruzás kiemelések tőlem):

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A címben azért írtam többes számot, mert először november 15-én íródott egy a polgármester állítólagos gazdasági összeférhetetlenségének eltitkolása miatti “méltatlanságának megállapítását” – azaz félreállítását – kezdeményező levél egyenesen a megyei kormánymegbízottnak címezve (az aláíró kérte adatai zártan kezelését). Nemrég pedig, január 10-én az önkormányzat s külön nevesítve annak Gazdasági és Városfejlesztési Bizottsága kapott “közérdekű adatigénylést” egy vélhetően fiktív állampolgártól, aki Szárnyas Tamás néven szignálta kérdéseit. Ennek külön pikantériája, hogy a levélíró a végén még azt is indokoltnak tartotta rögzíteni, hogy a címzett “nem jogosult a személyazonosság ellenőrzésére sem”. Viszont mivel névvel és email címmel ellátva tette fel kellemetlenkedő kérdéseit, azokra kötelező 15 napon belül választ kapnia. Ezt a levelet is ugyanaz az “amatőr jogászkodó” szemlélet jellemzi, mint a korábbit.

Végül, mint hab a tortára, érkezett a város valamennyi (?) postaládájába a most bemutatott névtelen szórólap. Míg a novemberi levél célja a polgármester rapid eltávolítása lett volna, addig az utóbbi kettőnél nem látszik más cél, mint a puszta feszültség generálás, a közvélemény felfokozott állapotba hozása. Sajnos Csepregen hasonlókra már korábban is láttunk példát.

Azt gondolom azonban, hogy a levelek írója súlyos hibákat követett el és elsősorban önmagának okoz jóvátehetetlen károkat. A l’art pour l’art harag és sértettség ugyanis sohasem jó tanácsadó. A január 13-án tartott CsSE és önkormányzat közti tárgyalás egyik résztvevője állhat mindhárom fogalmazvány mögött, Az a bizarr helyzet azonban, hogy a megbeszélés 12 résztvevője közül különféle okokból 11 ki is zárható a dokumentumok lehetséges szerzői közül. Marad egy!

Csepreg, három hónap után

Ma folytatom számvetésemet arról, jelenleg hogyan is állunk saját előzetes elképzeléseimhez képest. Tegnap a nyilvánosságot illetően leegyszerűsítve azt mondtam, hogy a képviselő-testület üléseinek teljes nyíltsága volna a kívánatos és az internetes közvetítéssel – gyakorlatilag ingyen – biztosítható.

Ezen felül azonban ki lehetne jobban használni a város honlapját is az emberek érdemi tájékoztatására. Nem csak a meghívókat lehetne közzétenni, hanem a napirendi pontokhoz készült előterjesztéseket is, hogy minden érdeklődő érdemben tájékozódhasson, miről is hozunk éppen döntéseket s azoknak van-e s ha igen hányfajta alternatívája?

Az sem volna hátrányos, ha a képviselők maguk is időnként beszámolnának arról, mit miért támogattak, vagy éppen miért nem. Mi volt a kisebbségben maradt javaslatuk? Erre saját nevük alatt a honlapon kellene teret biztosítani s a nyilvánosságot  tájékoztatni (x.y. különvéleménye, javaslata stb.).

Egyszer utol kellene magunkat érni a közérdekű adatok és a nyílt ülések anyagainak nyilvánossá tételét illetően is. Az önkormányzat szerződéseire és a fejlesztések, beruházások összegző beszámolóira gondolok. Az eddigi titkosításokat sem ártana egyszer végignézni, vajon mi indokolt közülük s mi nem? Ugyanígy fontos lenne a helyi rendeletek egységes szerkezetbe foglalt, könnyen kezelhető változatának megjelenítése is a csepregi honlapon. Jelenleg ugyanis szinte elvesznek azok a rengeteg módosítás tengerében.

2016.09.01._csepreg_26

Mindez a “beleszólási lehetőség a közügyekbe mindenkinek” ígértemről jutott az eszembe. Döcögve haladunk (?). Arról az alapvető kérdésről van szó, hogy kire tartoznak a város ügyei? Hét személyre, vagy többre? Az eddigi gyakorlat ellenkezője, amit én helyénvalónak tartok!

Sumákolás helyett átláthatóságra van szükség, ámítás helyett pedig a valóság bemutatására. Mindehhez alapvető technikai feltétel a “demokratikus játékszabályok betartatása”. Ennek alapvető követelménye, hogy nyílt asztalon játsszunk és minél többen vegyenek részt a döntések előkészítésében, sőt a meghozatalában is. Egyelőre még nem tartunk itt, a “közelmúlt erői” ugyanis még próbálják maguknál tartani a döntéseket. Ennek egyik jele a kültagok nélküli bizottságok működése, a másik pedig a polgármester gúzsba kötésének kísérlete anyagi mozgásterének nevetséges szintre csökkentésével.

Az előttünk álló hetekben majd meglátjuk, milyen költségvetési javaslatok kerülnek terítékre. Magam már novemberben szerettem volna egy fontos – mozgásterünket komolyan megnövelő – lépést megtenni, de a “közelmúlt erőinek” számbeli többsége ezt egyelőre lehetetlenné tette. Úgyhogy elő sem vettem! Ahhoz, hogy előrébb jussunk, több embernek kell hozzáférnie az információkhoz és el kell felejteni azt, hogy Csepreg sorsa hét ember magánügye volna, amiről majd ráérünk 2024-ben beszámolni (vagy még akkor sem! – lásd az előző ciklust).

Fennáll továbbra is az októberben a többség által leszavazott “Vlasich-rendszer” – névadója nélküli – gyakorlati tovább működésének veszélye. Ne hagyjuk! Nem csak a névadó modorával volt ugyanis probléma, hanem a működés lényegével.

Csepreg dolgai (6.)

Akár a volt polgármester felháborítóan magas “bánatpénze”, akár a mesterségesen kreált “méltatlansági eljárás” sokkal fontosabb kérdésekről vonta el a figyelmet. Talán ez is volt a cél velük! Persze ahhoz, hogy átlássuk a helyzetet és megértsük az összefüggéseket, komoly erőfeszítéseket kell tennünk. Hadd ne fejtsem ki részletesen milyen fokú titkolózás és ködösítés zajlott és zajlik. Lássuk be, van is mit titkolni és volna mit homályban hagyni!

Magam az átláthatóság igényével és a pontos, érthető elszámolás ígéretével kerültem be ismét a város vezető testületébe. Természetesen visszamenőleg is tisztázni kell a dolgokat ahhoz, hogy egyáltalán megtudjuk, hol állunk most. Főként a folyamatban lévő projektek miatt, de pusztán az igazság és a tisztán látás kedvéért is.

De maradjunk egyelőre a “méltatlansági eljárás” témájánál! Egy kísérlet volt arra, hogy az október 13-i eredményt – mondvacsinált ürüggyel – “jogilag” megsemmisítsék. A kezdeményezés dátuma – mint az később kiderült – november 15-e volt. Ekkor írt egy levelet a személyes adatai zártan kezelését kérő “ismeretlen” Harangozó Bertalan kormánymegbízottnak, Horváth Zoltán addigra már megszüntetett gazdasági összeférhetetlensége ügyében. A Városházán november 28-án, egy hivatalos email-ből értesültünk erről. A képviselők december 2-án (hétfőn) kapták kézhez a kezdeményezést, a széles nyilvánosság pedig e blogból december 9-én értesülhetett róla.

December 18-án este a Gazdasági és Városfejlesztési Bizottság többségi szavazással még a méltatlanság megállapítását javasolta. Másnap 14 órakor került sor a döntésre, ahol 5-en nem értettünk egyet a méltatlanság megállapításával, ketten pedig tartózkodtak. A másnap megjelent Vas Népe című fidesz-hírharsona cikke ugyan azt sugallta, hogy a végső szót majd a bíróság mondja ki az ügyben, de ez persze komolytalan (bírósághoz csak a kormányhivatal fordulhatna abban az esetben, ha törvénysértőnek találná a csepregi képviselő-testület döntését, ami azonban nyilvánvalóan nem az).

csepregi-lc3a1tvc3a1nyoszlop

Csak pár kérdés: ki és kinek az érdekében tette a “méltatlanság” megállapítására irányuló kezdeményezést? Miért a kormányhivatalon keresztül? Miért visszakoztak végül? Ebben a formában akkor így mi értelme volt az egésznek? Elvileg a “7 Milliós” végkielégítés és szabadság-megváltás témájáról kellett más irányba terelni a figyelmet. Más kérdés persze, hogy egy komoly alapot nélkülöző, hajánál fogva előráncigált ürügyet találtak csak ehhez. Kínos volt ugyanis, hogy négy képviselő feltűnő módon a bukott polgármester magán kasszájának gyarapítását vállalta fel az ünnepélyes alakuló ülésen.

Mindez persze csak a felszín. Hogy megértsük a helyzetet, mélyebben el kell gondolkodnunk a körülményeken. Mi és miért alakult úgy, ahogyan azt láttuk? Az igazság nem deríthető ki másképpen, mint hogy feltárjuk az elmúlt 3-5 év történéseit és az azokban részt vevők motivációit. A fent említett konkrét témák kapcsán elvileg az alakuló ülést megelőző alku-folyamat ismerete is elegendő volna, de  meggyőződésem, hogy a valódi okok mélyebben gyökereznek.

(folyt. köv.)

 

Csepreg dolgai (5.)

Ma a 2019-es őszi önkormányzati választást követő hetek legnagyobb lakossági felháborodást kiváltó döntéséről, a Vlasich Krisztián számára megszavazott csaknem 7 Milliós végkielégítésről és szabadság-megváltásról lesz szó. Mint az közismert, az ünnepélyes alakuló ülés végén szóban javasolta Hárominé Orbán Erika volt alpolgármester és frissen megválasztott “pénzügyi” bizottsági elnök a törvényben meghatározott kötelező végkielégítés dupláját, a lehetséges legmagasabb összegű kifizetést. Mint arra utóbb felhívtam a figyelmet, ez amúgy szabálytalan volt, hiszen kötelező lett volna erről írásos előterjesztést benyújtani.

Látszat szerint a jegyző és a polgármester sem vették észre a hibát (megjegyzem, magam is csak utólag olvastam el a vonatozó hatályos szabályt), sőt az előzetes konszenzus jegyében a polgármester is megszavazta azt. Arról volt szó ugyanis az ünnepélyes alakuló ülést percekkel megelőzően a polgármester és a négy Vlasich-listás képviselő között létrejött szóbeli megegyezésben, hogy minden döntés egyhangúan lesz megszavazva. Magam és Kótai József képviselőtársam – akik csak sebtében voltunk tájékoztatva a megegyezés tartalmáról és az nem tartalmazott dupla végkielégítést és 75 nap szabadság-megváltást – tartózkodtunk a szavazásnál (ami udvarias nemet jelent persze).

Ezt a város érdekeit megítélésem szerint sértő döntést a törvényes határidőben, a távol lévő polgármester nevében én adtam vissza újratárgyalásra (népiesen: “megvétóztam”). Az újratárgyalásra november 14-én reggel került sor, amikor négyen – a polgármester ezúttal tartózkodott – újra megerősítették azt. A rendkívüli ülésről készült video-felvétel alapján úgy tűnik, hogy a “négyek” úgy értelmezték az október 30-i megegyezést, hogy a dupla végkielégítéssel Vlasich Krisztiánnak a Vasivíz Zrt. felügyelőbizottságából való visszahívása volt kompenzálva.

Harmadjára november 28-án kíséreltem meg érvényteleníttetni a budapesti főpolgármesterével vetekedő végkielégítést. Ezt ugyanolyan arányban szavazták le, rajtam kívül csak Kótai József támogatta volna határozottan a város pénzének valódi közcélokra fordítását.

Negyedszer, december 19-én már nem tehettem mást, mint a jó erkölcsre hivatkozva felszólítottam napirend előtt a négy képviselőt a mandátumuk visszaadására. Ekkor azonban már a következő botrány, a polgármester november 15-én kezdeményezett “méltatlansági” eljárása volt a figyelem előterében.

ülésterem 2019-08-23

(folyt. köv.)

Csepreg dolgai (4.)

Ma, az év első munkanapján még senki se várjon a reveláció erejével ható megállapításokat tőlem. Ahogyan korábbi bejegyzéseimben már említettem, igyekeztem a lehető legalaposabban tájékozódni a város ügyeiben attól a perctől kezdve, hogy júliusban eldöntöttem, újra megkísérlem befolyásolni lakóhelyünk történéseit. Ezt az ünnepek között is folytattam. Összeállítottam egy anyagot a választási kampány elgondolkodtató elemeiről és egy másikat az új felállású önkormányzat első 80 napjáról.

Előttem van három fontos téma: a város legértékesebb ingatlanaival kapcsolatos szerződések, a már lezárt és a még most is folyamatban lévő fejlesztésekről szóló  – december 2-án kézhez kapott – beszámolók és elszámolások, valamint az önkormányzat és a volt polgármester Szebb Holnapért Egyesülete közti kapcsolatok dokumentumai. Egyre jobban kezd összeállni bennem a hivatal munkájával kapcsolatos kép is. Ugye nem nehéz belátni, a döntések előkészítése és végrehajtása ezen a szervezeten keresztül történik.

A képviselő-testület eddig négy ülést tartott és egy közmeghallgatáson vagyunk túl. A két legnagyobb figyelmet keltő téma a volt polgármester “7 Milliós” végkielégítése és a az új polgármesterrel szemben kezdeményezett “méltatlansági eljárás” volt.

Csepreg címere2011 kicsi

Holnap és holnapután ezekre tekintek vissza!

Csepreg dolgai (3.)

A 2019-es év utolsó napján még egyszer tekintsünk vissza az önkormányzati választás kampányára. Saját személyes mondandómat bárki könnyedén visszakeresheti e blog archívumában a megfelelő hónapok bejegyzéseit újra is lehet olvasni. Egy biztos, nagyon aktív voltam és fő mondandómat a változás igénye, a tiszta kezek – azaz az átláthatóság és a közpénzekkel való pontos elszámolás követelése jelentette. Mindezt döntően az indokolta, hogy a kétségtelenül jelentős út- és járdafelújítások, az önkormányzati tulajdonú épületek részleges modernizálása, energetikai korszerűsítése vajon mihez képest értékelendő? Azaz mibe kerültek s a Csepreg történetében valóban példa nélkül állóan jelentős fejlesztési források jól hasznosultak-e? Majd az új évben kitérek arra, mire jutottam eddig e folyamatok vizsgálata során.

Mindez azonban csak mellékszál volt ahhoz képest, hogy a fő kérdést a két polgármester-jelölt közti versengés jelentette. A pozícióját megtartani törekvő Vlasich értelemszerűen a fejlesztéseket propagálta. Ez nem bizonyult hatékonynak, hiszen a lakosságnak már a könyökén jött ki a naponta sulykolt sikerpropaganda.

Ezzel szemben Horváth Zoltán a széles nyilvánosságban szinte meg sem szólalt. A kampány szeptemberi kezdő szakaszában egy személyes motivációit bemutató szórólappal jelentkezett. Ebben utalt Vlasich arroganciájára és arra, hogy három és fél éves városgazdálkodás vezetői munkáját azért kellett 2018 elején befejeznie, mert felismerte, hogy minden jó szándéka ellenére sem képes megváltoztatni Vlasichot, akinek pedig addig a legszorosabb és legbizalmasabb munkatársa volt.

alakulc3b3-2016

(A kép a 2016-os időközi választást követő ünnepélyes alakuló ülésen készült.)

Emlékszem, hogy a kampány során többen panaszkodtak is nekem, hogy vajon mikor jön majd elő konkrétabb ígéretekkel az általam nyíltan támogatott polgármester-jelölt? Erre végül csak a kampány utolsó napjaiban került sor. Október 10-én osztottuk ki az én szórólapommal együtt a város valamennyi postaládájába. Összességében azonban az a véleményem, nem a leírt ígéretek döntöttek, hanem tisztán emocionális szempontok. Az eredményt Vlasich saját magának köszönhette.

(folyt. köv.)

Csepreg dolgai (2.)

Nem tudom előre felmérni, hány része lesz a sorozatnak – mindenesetre igyekszem megértetni mindazt, amit magam is csak részben ismerek. Már a választás előtt hónapokkal elkezdtem a lehetséges legnagyobb mélységben tájékozódni, amit azóta is – mint alpolgármester – részben már belülről is látva a dolgokat, folytatok. Jó munkához persze idő kell!

Hol és hogyan kezdődött a napjainkig érő folyamat? A kezdő lépést Horváth Zoltán facebook posztja jelentette július 19-én. Ebből derült ki a szélesebb nyilvánosság számára, hogy kihívóként fog indulni a sokak által akkor még legyőzhetetlennek vélt Vlasich Krisztiánnal, egykori mentorával szemben.

HZ július 19

Előtte már informálisan hallottam az addigi egyetlen ellenzéki képviselőtől, Varga Dánieltől a tervről s ugyan logikusan hangzott, hogy a volt Vlasich szavazók egy részét kell egyesíteni mindenki mással, akinek elege van a diktatorikus városvezetésből, kezdetben tamáskodtam az esélyeket illetően.

Engem Zoltán 20-án szombaton keresett meg azzal, hogy körbe járja a Csepreg közélete iránt érdeklődő – általa ismert – embereket, vajon mit szólunk a szándékához? Hosszas beszélgetés lett belőle, melynek végén eldöntöttem, hogy reális a korábban Varga Dániel által is felvázolt elképzelés s meg lehet próbálni a dolgot. Saját magam is csak ekkor döntöttem el, hogy képviselő-jelöltként indulok, korábban azt – reménytelennek ítélve a pozitív változás lehetőségét – nem terveztem.

Ugyan tartalmi kérdések nem kerültek szóba, de láttam Zoltánban a jóindulatot és a spontán meggyőző erőt. Végülis sejthető volt, hogy Vlasich az addigi nonstop sikerpropagandára fog támaszkodni, aminek a látható, tényszerű alapja is megvolt. Azonban az emberi tényező kimaradt a számításából s a sokakban felgyülemlett személyes sérelmek összeadódtak. Így magától adódott a ki nem mondott, de mindenki által gondolt “V1G” üzenet lehetséges sikere!

Még kampányolni sem nagyon kellett, a proteszt szavazók ugyanis már előre eldöntötték, hogy még akkor is Vlasich és emberei ellen szavaznak, ha nincs esélye a sikernek. Valljuk be, nem is lehetett előre tudni, milyen sok sérelem és ellenérzés gyülemlett fel az emberekben.

Elég volt annyit ígérni, hogy emberségesen és normálisan fognak menni a dolgok. Magam is viszonylag kedvező pozícióba kerültem a kampány során, hiszen nem én voltam az ellenpárt támadásainak középpontjában. Ösztönösen rátaláltam a lényegre, a korrupcióellenes fellépésre, a közpénzek felhasználásának látható anomáliáira.

(folyt. köv.)