Műszaki hiba még az újévben is fennáll

Tisztelt Olvasóim! Egyelőre csak szöveges bejegyzést tudnék írni s hardver-probléma miatt még annak a sorsa is kétséges. Felhívom a figyelmet arra, hogy a jobb oldali belső kereső segítségével – a rendszerem kijavításáig is – közel 1000 várral kapcsolatos írásom között lehet böngészni.

Ha valaki segíteni tud, kérem hívjon fel (0630/8572755) vagy írjon emailt, amit talán el tudok olvasni (garancia nincs rá, sajnos): atreus@pr.hu

(A probléma megoldásáig csak internetről tudok képeket leszedni, saját hatalmas gyűjteményeimhez egyelőre nem férek hozzá.)

Reklámok

Sunyi történelemhamisítók

Nem szívesen írok, hanem kénytelenségből – mert mint tudjuk bűnösök közt cinkos, aki néma

Amint az várható volt a Karácsony és Szilveszter/Újév körüli csillagszórós, csendes napokat használta ki a Magyarországot uralma alatt tartó bűnbanda arra, hogy eltávolítsa helyéről a 60 éve mártírhalált halt Nagy Imre miniszterelnök szobrát a pesti Vértanúk teréről.

Pedig valaha még ők hazudták magukat az “örököseinek”, valamiféle “demokratikus” és a népért nem hataloméhesen és nem a személyes meggazdagodás vágyától hajtva tenni akaró fiataloknak. De hol van már a 30 évvel ezelőtti, akkor sokak által tisztának remélt szellő.

Hazudtak, mindig is hazudtak! Már akkor is! Sőt, azt kell mondjam hogy Goebbels óta ennyire még sehol, senki nem hazudott. Hihetetlen kárt okoztak, lealjasították a magyar népet. Szégyellheti magát mindenki, aki valaha is rájuk szavazott. Persze mentségként fel lehet hozni, hogy sokan voltak s az agymosó propaganda által meghülyítettek még ma is sokan vannak. Rájuk tud hivatkozni a tolvaj gazemberekből, köztörvényes bűnözőkből álló hatalom. Az egész európai történelem  egyik legsötétebb rendszere, amely embertelenségében, hitványságában csak Adolf Hitleréhez hasonlítható.

Mérhetetlen felelőssége van ebben Angela Merkelnek, korunk Chamberlain-ének, aki sajnos a német multicégek kitartottjaként, Magyarországot Orbán segítségével német gyarmattá tette s a magyar népet olcsó rabszolgává aljasította. Felelősök a német szociáldemokraták is, akik mindehhez asszisztálnak.

S persze felelős a magyar nép is – önmagamat sem kivonva ebből! Ideje mindenkinek a tükörbe néznie s számot vetnie azzal, hogy a tolvajok és a bűnözők oldalán áll-e, vagy esetleg egy lopás-és hazugságmentes, normális, európai országot akar? Szerencsére Orbán leegyszerűsítette a dolgunkat: vagy vállaljuk a rabszolga sorsot, vagy elkergetjük őt és az egész mocskos rendszerét. Harmadik lehetőség nincsen.

48368293_10215694655830831_453588910560247808_o

 

 

Orbán pasa palotája

Ma röviden, egy a történelemhez és napjainkhoz egyaránt kötődő épületegyüttesről írok. Arról a 18. századi karmelita kolostorról, melynek helyén részben a III. Endre – utolsó Árpád-házi királyunk (1290-1301) – sírjának is helyet adó ferences kolostor állt. Később, Buda oszmán elfoglalását követően a magyarországi török helytartók, a budai beglerbégek (pasák) rezidenciája volt itt.

Érdekes, hogy az Erdogan török populista diktátorral bensőséges kapcsolatot ápoló Orbán Viktor éppen a pasák palotájának helyén alakíttatta ki a rezidenciáját.

Ahogyan az oszmán szultánok által kinevezett pasák nem költözhettek a magyar királyok várpalotájába – úgy a parvenü Orbán sem meri a hivatalát közvetlenül oda helyezni, mert a királyság helyreállítását talán még a rajongói is túlzásnak tekintenék. Arról nem is beszélve, hogy katolikus főpapi hívei is zavarban lennének, mit kezdjenek egy önmagát újabban reformátusnak tekintő királlyal.

Erdogan “szultán” viszont nyugodtan kiállíthat neki egy fermánt, melyben budai beglerbéggé nyilvánítja.

Az építkezést megelőzően nem tudom vajon milyen mértékben végeztek régészeti-épülettörténeti kutatást (elvileg kellett). Így az sem világos, hogy most mennyivel tudunk többet azok eredményeképpen a török pasák budai rezidenciájáról. Vajon a szigetvári és Rózsa-dombi török finanszírozású munkálatok (Szulejmán és Gül-baba türbék) erre a török hódoltság idején igazán központi jelentőségű helyre is kiterjedtek?

Karmelita Buda

 

 

Seuso két kincse

Ahogyan a tegnap közölt folyamatábrán látható, hosszas elemzés után arra a következtetésre jutottam, hogy az egymásnak látszólag ellentmondó információkat mégis logikus képbe lehet rendezni. Ennek előfeltétele az, hogy össze nem tartozó dolgokat nem akarunk mégis erővel összeilleszteni!

Tehát úgy vélem, Lelkes története a valóságról, a kincs (egy részének) megtalálásáról szól és igaz. Az általa megszámolt 41 tárgy és két rézüst sorsáról tudunk viszonylag a legtöbbet. Mivel jelenleg mindössze 14 db ismert, akár azt is gondolhatnánk, hogy egykor ennyi lehetett a Seuso-kincs egésze s akkor “csak” 27 előkerült műtárgy sorsa ismeretlen.

Katalin viszont sokkal többről számolt be. Neki Sümegh 1976-ben azt mondta, hogy nagy utazóládákban rengeteg nagy és igen sok apró tárgyat talált. A kisebbek közül hátizsákjában hordott ugyan ki a föld alatti “alagútból”, de a nagy méretű és nehéz tárgyak elszállításához teherautóra lenne szükség, mert azokat nem tudja kézben, egyesével haza (vagy másik rejtekhelyre) vinni. Jellemző a tárgyak lehetséges számára, hogy Sümegh úgy kalkulált, a fuvarhoz az éjféltől hajnalig tartó időszakra lesz szükség. Ebből arra is gondolhatunk, hogy a Zsuk kisteherautója platója egyszeri fordulóban nem is elegendő!

Katalin nem merte vállalni a fuvart, mivel maga Sümegh is azokban a napokban valóságos halálfélelemben volt amiatt, mert úgymond “eljárt a szája” a kinccsel kapcsolatban. Azt is emlegette, hogy esetleg ő is felakasztva fogja emiatt végezni.

Nyilván közös oka kellett legyen halálfélelmének és a megtalált lelőhelyen lévő tárgyak biztonságba helyezési szándékának. Ez a közös ok Brizs Károly 1976 szeptemberében – tehát éppen a Katalin-féle történet napjaiban – történt halála lehetett.

Brizs Károly szintén régiségek iránt is érdeklődő sorkatona volt. Síremléke ugyanabban a polgárdi temetőben, ahol a négy évvel később elhunyt Sümegh is nyugszik:

Brizs család síremléke

(folyt. köv.)

Katalin kincse

Elérkeztünk a Seuso-nyomozás legalapvetőbb és talán legfontosabb kérdéséhez: mi történhetett a római bánya közelében, a legelő szélén tán a juhász közreműködésével megtalált lelőhellyel és az 1976 szeptemberében ott maradt, több ládát megtöltő, csak gépjárművel szállítható kinccsel?

Ugye alapvetően kétféle válasz lehetséges:

  1. Nincs ilyen kincs, mert csak Katalin találta ki a róla szóló mesét.
  2. 1976-ban valóban ott volt (2/a. most is ott van, 2/b. azóta elvitték).

Ha a szkeptikusoknak van igazuk, akkor pusztán elméleti jelentősége van a töprengésünknek. Amennyiben azonban Katalin szavai valóban Sümeghtől hallott információkon alapulnak, akkor a 2/a-b. variációk között kelt választanunk a valószínűséget illetően.

ökrösfogat

(a képen egy megvalósult fuvar látható a Seuso-tál peremén ábrázolva)

Előrébb lennénk talán, ha a rendőrség nem titkolná az 1990 óta folyt nyomozás részleteit. Mivel azonban hallgatásba burkolóztak, minden már kiderített részlet ismerete nélkül kell megválaszolnunk a kérdést!

Nos, szerintem a fent vázolt 2. forgatókönyvön belül több okból is az “a” változat tűnik esélyesnek! Egyrészt a “b” verzióra, azaz a Katalin elmondása szerint nagy tömegű kincs későbbi elvitelére semmi sem utal. Másrészt a folyamat Sümegh halálakor is csak a kétüstnyi, Lelkes-féle kincsrészlet tárgyainak értékesítésénél tartott. Sümegh az 1976 szeptemberi heveny veszély elmúltával gondolhatta úgy is, hogy a kincs nagyja egyelőre maradjon talonban. Előbb értékesítsék a már korábban kiszedett, évek óta rejtegetett, kéznél lévő darabokat.

Persze a puding próbája az evés. A valóság fog választ adni az elméleti kérdésekre! Mindaddig, amíg nincs konkrétan felderítve a Katalin által említett lelőhely, addig azt is lehet gondolni, hogy csak mese az egész!

Az is lehet, hogy a helyes megfejtés soha nem fog kiderülni – meg az is előfordulhat, hogy előbb választ kapunk a legfontosabb kérdésre, mint azt most bármelyikünk hinné…

pink

 

 

Seuso-kincsek

A cím nagyon nem véletlen! Nem akarom Ádám-Évától kezdeni a történetet, de el kell gondolkodnunk egy olyan verzióról – ami amúgy magától értetődő lenne, már alapból is.

Mi van akkor, ha senki sem hazudott s egyik alapvető jelentőségű tanú (Lelkes Ferenc és Somogyi Lajosné, Katalin) sem szándékosan dezinformált bennünket s lényegében mind a ketten igazat mondtak. Az eddigi sikertelenség mögött ugyanis magyarázatként az is lehet, hogy össze nem tartozó dolgokat akarunk mégis erőszakkal összeilleszteni.

Ha egy olyan modellt alkotunk, amely a fentieken alapul, akkor a leginkább magától értetődő annak feltételezése, hogy nem egy, hanem két külön kincsről lehet szó. Lelkes és Katalin történetei között ugyanis nincs semmilyen érdemi kapcsolat. Nem ugyanazokról a tárgyakról beszéltek! Lelkes a ma ismert darabokat látta s a kiemelésnél meg is számolt 41 tárgyat.

Katalin két bőröndnyi holmit látott s szállított Sümegh-gel egy másodlagos rejtési helyre. Ami biztos,hogy ezek között egyetlen darab sem volt a ma ismert 14 műtárgy közül.

Az összekötő kapocs a nemesfém tárgyak rokon stílusán és sejthetően azonos korán túl maga Sümegh – mint megtaláló – személye.

Lelkes 2 rézüstről és föld alatti természetes üregről számolt be. Katalin – Sümegh elmondása nyomán – “alagútról”, nagy méretű ládákról és igen nagyszámú tárgyról beszélt.

A Lelkessel talált 2 üstben tárolt 41 darab sorsa a viszonylag jobban ismert – közülük “csak” 27 lappang.  Nem tudjuk, mi lett a 2 bőröndnyi műkincs sorsa. Arról sincsen ismeretünk, mi történt a Sümegh által 1976 őszén teherautóval elszállítani tervezett, ládákban tárolt kinccsel.

Körülbelül ennyi a lényeg. Elvileg bármi előfordulhat. A legfontosabb, ha ennek a tervezett fuvarnak a kiinduló pontját megtaláljuk, az szinte mindent megoldhat. Tulajdonképpen mindaddig, míg elő nem kerülnek a ládák (vagy a helyük), addig nem tudunk 100 %-osat mondani Katalin szavahihetőségéről.

Röstellem, hogy egy már elhunyt személy szavahihetősége  kérdőjeles. Mentségemre csak az szolgál, hogy nem én kérdőjeleztem meg – csak mások értékelését idéztem. Meghökkentő azonban, hogy amennyiben hihetünk neki, akkor sokkal nagyobb volt a kincs ládákban tárolt része, mint a Lelkes által látott 2 rézüstöt megtöltő 41 darab.

Ka 1

Hogy komolyan lehet venni Katalin állításait, annak egy kézzelfogható jele, hogy a képen látható kaiseraugsti kincsből származó tárgyak alsó sorában látható, gyöngysorral díszített “alátét csészéket” is lerajzolt Katalin azon tárgyak között, amelyeket a bőröndökben látott.

(folyt. köv.)

pink