Miért késik a helyszíni kutatás Kőszárhegyen?

A szerdai (július 12-i) bejelentés és annak kiszivárgott előzményei sok mindent érthetőbbé tesznek. A fő csapás a propagandára irányult, a valódi feladatok pedig zárójelbe kerültek.

El kellett ámítani a lakosságot valami “eredménnyel”, ami  a kormánynak köszönhető. Mindezt a szintén komoly pénzszórással (s egyesek számára nyilván örömteli gyarapodással) járó vizes világbajnokság megnyitója előtti órákra időzítve. Mintegy megelőlegezve a főként Hosszú Katinkától várt további aranyakat. Hadd dagadjon a büszke magyar honfiúi és honleányi kebel.

Nyilvánvalóan bezavart volna ebbe a tervbe, ha előtte még kiderül a kőszárhegyi lelőhely! Akkor ugyanis nem lehetett volna mivel magyarázni a 28 Millió Eurós kifizetést lord Northampton számára.

achilleus_tal_2.png

Tudni kell ugyanis, hogy amennyiben az 1990 óta, azaz immár 27 éve eredménytelenül folyó nyomozást követően mégiscsak sikerülne azonosítani a kincs tényleges lelőhelyét, akkor a tárgyak tulajdonosa vitán felül a magyar állam lesz.  Az igazi bizonyíték pedig, minden szemfényvesztést félretéve, csakis a további tárgyak előkerülése lehet.

Ez esetben remény nyílik a Halim Korban vagy Rainer Zietz  által birtokolt 5 további tál, 37 ivókupa és 187 kanál – ezúttal már ingyenes – visszaszerzésére is. Sőt, maga a visszaszerzés kifejezés használata is ezáltal lesz valóban igazolt. Megjegyzem, ezzel a részlettel együtt sem válik azonban teljessé a kincs eddig előkerült része. A tanúvallomások szerint látott és megszámolt tárgyak közül hiányzik 22 nagyobb darab és ismeretlen számú kisebb tál és kis tányér.

Meg persze hiányzik a rendőrség tájékoztatója is arról, hogy milyen eredményeket értek el az adófizetők pénzén eddig lefolytatott 27 éves nyomozásuk során. Felülvizsgálatra szorul az is, hogy vajon indokolt-e ezek után még bármit is tovább titkolni?

 

Büszkeségpont Csepregen?

Még tavaly pályázott Csepreg önkormányzata az 1956-os forradalom 60. évfordulója kapcsán egy emlékmű megvalósítására. Veres Gábor szobrászművész kapott megbízást a tervezésre és a megvalósításra. Utóbbira csak most fog sor kerülni. Első – nem túl szerencsésnek tűnő – elképzelését elvetve egy “diadalkapu” lett végül elfogadva.

Ennek az a lényege, hogy ne csak 1956 kerüljön megörökítésre (amikor helyben lényegében semmi sem történt – olyasmi, amire büszkék is lehetnénk, meg pláne kevés…hacsak az az évben született kiváló csepregi polgárok némelyikére nem gondolunk)! Tehát a művész koncepciója az lett, hogy mutassa be az emlékmű mindazt, ami Csepreg egész múltjából fontosnak tűnik. Ehhez tőlem kért segítséget. Én pedig természetesen a nyers és bőséges témajegyzékemet* átküldtem minden Csepreg múltjával érdemben foglalkozó embernek.

Veres Gábor terve:

 

Némi déjavu (ejtsd: dézsavü) érzésem keletkezett azonban a közelmúltban. Nehogy már ugyanúgy járjunk, mint 2011-ben a főtéri jelképoszlop esetében! Akkor én voltam a felirat ötletgazdája, de az “okosok” belenyúltak és végül hibás szöveg került kiírásra ezüst helyett arany betűkkel és antikva helyett kurzív írással (Sopron helyett Soprony stb.).

Persze ezek az “okosok” akkor is “hatalmi” pozícióban voltak…de inkább hagyjuk! Csepreg éppen azért tart ott ahol, mert rendkívül sok az “okos”…

Most is találkoztam egy az általam elindított eredeti szöveg felismerhetetlenségig eltorzított, elemi hibákkal terhes változatával, amelyet állítólag az önkormányzat végül elfogadott (?).

Nem tudom ki fogja vállalni a felelősséget azért, hogy az adófizetők pénzén egy elképesztően amatőr, hibás és hamis dolgokkal teli emlékmű készül el. Én természetesen felajánlottam, hogy ha kell, ingyen és akár azonnal segítek – már ha igény van rá, hogy egy megalapozott, nem csak műalkotásként nívós, hanem tartalmilag is komoly emlékmű készüljön.

Sajnálom az általam művészként nagyra becsült Veres Gábort, hogy egy jó tervet elrontanak helyi “okos” politikusok (?). Akik minden alap nélkül azt gondolják – sőt közülük egyesek még terjesztik is, hogy az én Csepreg múltjával kapcsolatos tudásom állna a terv mögött. NEM AZ ÁLL, a készülő formában SEMMI KÖZÖM HOZZÁ!

Az hogy tőlem valamit lopnak, majd utána a felismerhetetlenségig átalakítják, azután meg azt hazudják, hogy én csináltam… NA NE!

Hogy visszatérjünk a látványoszlopra a sajnálatosan elrontott felirattal, íme a címer:

csepregi látványoszlop

Ezt valóban én terveztem saját magam és a konkrét megvalósításhoz is én készítettem el a tervet photoshoppal a saját itthoni gépemen ingyen. A szétlopott főtéri pénzből erre sem jutott jelképesen 1 Ft sem…

Hazudni és lopni – talán ez korunk hazai jelmondata. Szomorú! Ja és minél “okosabb” valaki, annál jobb? Van még lejjebb a béka fenekénél is?

*akit érdekel ez az eredeti dokumentum, annak szívesen átküldöm emailben, vagy akár facebookon (aki meg tenni akar egy jobb Csepregért, szintén bátran megkereshet, mint lehetséges szövetségest)

A körmendi Szabó-ügy

Meglepetéssel értesültem Szabó Ferenc – régi MDF-es barátom – “közéleti” botrányáról. Évek óta nem találkoztunk, azt sem tudtam hogy Feri mostanában a KDNP nevű fantompárt tagja volt. Most az eredetileg még MDF-esként szerzett alpolgármesterségéről és az önmagukat keresztény értékrendűként meghatározó Orbán-fanatikusok helyi szervezetének elnökségéről is lemondott.

Mindennek hátterében egy most 16 éves egykori tanítványával napvilágra került “viszonya” van. Még abban a Kölcsey utcai általános iskolában tanította, amelyiknek a helyén egykor a város északnyugati sarkát védő, 1255 táján Dés ispán által emelt torony állt.

Az ügyben feljelentés született, a bulvármédia pedig alaposan rászállt az ügyre. Szerintem Feri súlyos hibát követett el azzal, hogy lemondott. Illetve ha már így döntött (vagy mások így döntettek vele), akkor okosabb lett volna teljesen visszavonulnia a közügyektől.

Miért mondom ezt? Önmagában az a tény, hogy valaki szerelembe esik egy 40 (!) évvel fiatalabb lánnyal, nem bűn, legfeljebb szokatlan. Volt már olyan is a történelemben, hogy valaki emiatt elhagyta addigi házastársát. Persze, ez utóbbi az álszent, képmutató kereszténykedésbe már nem nagyon fér bele – illetve dehogynem.

Szabó Ferenc egy múltunk iránt komoly érdeklődést mutató, irodalmi vénával is bíró, barátságos, jóindulatú, kiváló ember. Az ügy ismerhető részletei alapján bűncselekményt aligha követhetett el. Nagy a zavar persze a hasonló típusú ügyekben az emberek fejében. De ha szerelemről van szó – márpedig úgy tűnik arról, akkor hiba volt lemondania.  A lemondás ténye ugyanis egy talán el sem követett bűncselekmény beismerő vallomásának tűnik.

Körmend régi városfala Siklósi Gyula kollégám által feltárt északi kapujának jelképes bemutatása:

kormend-varoskapu

(Elnézést kérek várak iránt érdeklődő olvasóimtól, hogy ma profán témával jövök. Kíváncsi vagyok viszont, hogy egy bulvár-ügy előhozása vajon hány ember figyelmét hívhatja fel a múltunkkal és főleg várainkkal kapcsolatos “komolyabb” írásaimra!)