Magyarország esélyei

Ha viccelődni akarnék, akkor azt mondanám, hogy Magyarország esélyei kifejezetten jók! Persze Orbán Viktor, családtagjai, vazallusai és üzletfelei szempontjából kell érteni a dolgot – s úgy látszólag igaz. Annál gyengébbek viszont mindenki más, vagyis az Orbán-rendszer bukása utáni Magyar Köztársaság esélyei!

Csak azért írom ezt le, mert csütörtökön az államfői rezidenciába behelyezett vazallus (egyesek találóan “bajszos sz.r”-nak nevezik), ahogyan az természetesen előre látható volt, a húsvétot követő első vasárnapra tűzte ki a választásnak nevezett “versenyt”. A macskakörmöt az magyarázza, hogy a sokszoros anyagi fölényben és gyakorlatilag média-monopólium birtokában lévő kormánypárttal csak széttagolt és gyenge, ráadásul összekötözött lábú, koldusszegény és leragasztott szájú “riválisok” versenghetnek. A rendszer fennmaradásában érdekelt kormánypárt adja közben a bírót, a partjelzőket, sőt a szabályokat is kénye-kedvére, akár játék közben is megváltoztathatja.

Mégis miért írom, hogy csak látszólag jók az uralmon lévő rendszer esélyei? Mert ha nehezen is, de talán eljut az emberek tudatáig a valóság is. Az a tény, hogy ha így folytatódik, akkor a hazánk tragikusan le- és kimarad Európa biztató fejlődéséből, jólétéből és biztonságából. Újra nagy keleti hatalmak melléktartománya lesz, a magyar emberek pedig éhkoppon tartott, jogfosztott rabszolgák – ahogyan gyakorlatilag most is a többség már annak számít. Közben pedig naponta öntik a hazugságot és vetítik a festett “valóságot”.

Ebből egyetlen módon lehet kiszabadulni, Orbánék leváltásával, az alkotmányos rend helyreállításával s persze azonnali felelősségre vonásukkal, legalább a mérhetetlen anyagi lopásuk egy részének és családi vagyongyarapodásuk törvényesen kifogásolható tételeinek visszavételével.* Tudják ezt ők s maguk is tisztában vannak vele, hogy a hatalomban maradás – vagy perspektivikusan az elkövetett bűneikért járó börtön között választhatnak. Ezért nagyon idegesek. Látszik rajtuk!

Európa vagy Orbán? Ezért hazudják Európát gyengének, a saját rendszerüket pedig erősnek és biztonságosnak! Ha nem sajnálnák az európai támogatásokból ellopható pénzeket, már régen kiléptek voltak az Unióból. Az oroszokkal, kínaiakkal kötött hátrányos szerződések Júdás-pénzeit pedig természetesen titkolják. Az igazság majd csak a rendszer bukását követően fog kiderülni!

Ha magyarul és érthetően beszélünk, akkor azt kell mondani hogy az Orbán-rendszer bukása nélkül nem számíthatunk semmire, sem jólétre, sem igazságra, sem nyugodt európai, biztonságos polgári életre, sőt a magyarság pozitív jövőjére sem. Csak az agymosás és a parttalan gyűlölet manipulációs célú további terjesztésére. A gigantikus lopás és az állandó hazudozás folytatására.

Ennek kell megálljt parancsolnunk április 8-án!

Ovi Mészáros

*Legfőképpen és elsőként a MET Holding révén a gázértékesítés során kilopott százmilliárdokra gondolok. A többi meg jöhet majd szépen sorban az utolsó ellopott szögig és az indokolatlanul elköltött, haverok zsebébe juttatott adóforintig bezárólag.

Reklámok

Etyek-Gyérvári határ dűlő

Tegnap egy várak iránt érdeklődő barátom rákérdezett, mit tudok az etyeki határban a 10.000-es topográfiai térképen a falutól délre jelölt Gyérvári határ dűlőről?

Nos, röviden: semmit. Mi magyarázza vajon a más térképeken és a helynév-gyűjteményekben egyaránt ismeretlen, furcsa helynevet? Noha elméletileg lehetne egy Gyérvár nevű elfeledett vár helyére is gondolni – a lehetőség szerintem csak elméleti.

Ugyanazon a terület ugyanis az 1884-es kataszteri térképen még Gyúrói határ dűlő olvasható, melynek világos értelme van, az Etyekkel délről szomszédos községhez közeli határrészre utal. Tehát félrehalláson, vagy félreolvasáson alapuló névmegírásról van szó!

Persze “ad absurdum” még lehetett volna valami előttünk ismeretlen várhely akár Etyek határában is – bár ennek mai tudásunk alapján csekély a valószínűsége.

Ha etyeki helytörténész volnék s szeretnék a falu határában tájékozódni, ezt a két erdős magaslatot – pusztán a jó levegő és a kirándulás miatt – azért megnézném.

Etyek-Gyúrói határ dűlő

Etyek-Gyérvár tp

Általános javaslatként mondom a várbarát, terepen is eligazodni képes érdeklődőknek: a hasonló, erődítésre alkalmas magaslatokat, az “ördög nem alszik” alapon azért mindig meg lehet nézni! Szép számmal ismerünk ugyanis mindenfelé olyan várhelyeket, melyekre a fizikálisan létező, látható maradványokon kívül már a nevük sem utal.

A Kárpát-medence vártopográfiája csak ezekkel együtt lesz majd egyszer teljes! Erről jut eszembe az alábbi felhívásom (magad uram, ha “szolgád” nincsen jeligére):

maecenatúra

A “szolga” elvileg az adófizetők pénzét költő állam lenne, viszont a “hivatalosság” képviselőitől üres ígéreteken kívül eddig semmit sem kaptam. Erre a valóban nemzeti jelentőségű feladatra sajnos még semmi sem jutott a régészet és a múltunk ürügyén elköltött milliárdokból.

Seuso-kincs – 2017

Ígérem, hogy jövőre – ha nem történik továbbra sem előrelépés hivatalos úton, el fogom nyilvánosan árulni az idei nyomozásunk eredményét, a Katalin által ránk hagyott titkot. A többes szám a szeptember 2-án négy taggal létrehozott, majd hamarosan öt tagúvá bővült Seuso Társaság közös terepi vizsgálataira utal (Katalin adatának helyszíni kontrolljára).

(Felmerült két elvarratlan mellékszál is. Egyrészt észrevettem, hogy 1881-ben olyan tárgyak kerültek elő a szárhegyi lelőhely közvetlen szomszédságában,amelyek az ókorban akár a Seuso-kincshez is tartozhattak. Ha sikerülne megtalálni őket az Iparművészeti Múzeum (?) raktáraiban, érdekes lehetne. Másrészt jelentkezett október 11-én egy névtelen telefonáló a Klubrádió műsorában, aki elképzelhetően érdemi információval rendelkezik a kincs előkerülését követő bűnügyi utóéletével kapcsolatban. A koronatanú Lelkes Ferenc és a rendőrség alkujáról is beszélt.)

Azért tettem mindezt zárójelbe, mert a fő kérdés természetesen az eredeti lelőhely azonosítása, majd feltárása! Utóbbiban nem történt előrelépés. Hogy miért nem érdeklődik a hivatalosság a még október végén teljesen konkretizált – valószínűleg megtalált – két (!) pont feltárása iránt, nem tudom.

Az egyik pont az, ahol 1976-ban Sümegh József bejutott a kincset rejtő föld alatti járat-rendszerbe. A másik pedig ettől kb. 400 m-re egy másik, ahol a járat-rendszer (vélhetően egy még ismeretlen ókori ércbánya) felszíni kijárata található.

Előbbi a kép bal, utóbbi pedig a jobb oldalán:

Szárhegy keleti fele

(Nagy Ernő felvétele – 2017. október 19.)

Összegezve a fentieket: a kincs lelőhelye feltárásra vár. Ilyen közel még sohasem voltunk az eredményhez! Ki lehet bontani – pár óra alatt – akár a közvetlenül előttünk álló hónapokban is.

(Mivel nem a politika ma a műfaj, csak mellékesen jegyzem meg: érthetetlen, hogy a kinccsel amúgy országszerte parádézó kormány, miért nem érdekelt abban, hogy végre kiderüljön az igazság? Hogy bebizonyosodjon, a kincs tényleg Magyarországon, Kőszárhegyen került elő?)

Befagyott Seuso?

Noha 2017 tavaszán úgy tűnt, végre érdemi elmozdulás történhet a Seuso-kincs feltételezhető magyarországi, konkrétabban kőszárhegyi lelőhelyének azonosításával és a valószínűleg most is ott lévő részének lehetséges megtalálásával kapcsolatban – mindebből egyelőre semmi sem lett!

Helyette a kormány júliusban “visszavásárolta” eddigi angliai birtokosától az ismert készlet 7 darabját s most ezzel – az 1990 óta ismertté vált “teljes” kinccsel  turnézzák körbe az országot. A 14+1 tárgy (ezüstök és a rézüst) vizsgálata folyamatban van (volt, lesz stb.) s bizonyára érdekes szakmai eredményekkel kecsegtet. Azonban a lelőhelyet – a laikusok naív reményeivel ellentétben – a laboratóriumokban vizsgálható anyagmaradványok konkrétan nem tudják elárulni.

Kérdezhetnénk, hogy vajon meg lehet-e egyáltalán találni egy immár 27 éve hiába keresett helyet? Az elvi válasz: persze, természetesen – csak ott kell keresni ahol van! Merthogy az eddigi negatív eredményekből következően, eddig nem ott keresték!

A kérdés az, hogy miután sikerült a legfontosabb tanú személyes helyszíni visszaemlékezéséből egy 2004 őszén készült fotó segítségével megtudnunk, hol találta a kincset Sümegh József 1976-ban – miért nem érdekli ez a kormányt és a kinccsel kapcsolatos tevékenységet végző állami szerveket?

Az első kép egy “alagút” bejárata a Szárheggyel nyugatról szomszédos – napjainkra teljesen elbányászott tetejű Somlyó-hegy kőbányájában:

egy alagút.jpg

Ez egy ismert negatív helyszín. A valódi lelőhely a Somlyóval összefüggő Szárhegy még bányászattal alig érintett keleti része alatt van:

Szárhegy keleti fele.jpg

Hogy honnan tudjuk? A 2007-ben elhunyt Somogyi Lajosné, Katalintól. Neki még Sümegh mutatta meg 1976 őszén.

A 2017. októberében készült légifelvételekért köszönet illeti Nagy Ernő urat!

(Az ágas-bogas történetet a Seuso-kincs kategóriára klikkelve ismerheti meg!)

23721979_10209980204409110_1349487084_n

A Chernelek kastélya

Pontosabban a Chernelházadamonyán részben feltárt és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egykori regionális vezetője, a néhai Figler András által szétdózeroltatott kastélynak a helye. A vizesárok még feltáratlan szakaszának nyoma ma is jól látszik a Google Earth idei friss felvételén:

Chernelháza mh2017.jpg

A KÖH illetékese által az értesítésem nélkül megvalósított barbár pusztítás célja az volt, hogy megszüntethessék a terület régészeti védettségét! Hogy erre mi szükség volt? Teljesen érthetetlen, hiszen azóta sem történt ott semmilyen építkezés.

Hogy a szakmai szégyenlistát még egy névvel bővítsem: a megyei múzeum akkori régészeti osztályvezetője, Ilon Gábor – szintén a megkérdezésem és értesítésem nélkül – önkényesen elszállíttatta az 1997-ben általam vezetett ásatás addig helyben raktározott régészeti leletanyagát. Semmibe véve az én feldolgozással kapcsolatos jogaimat. (Egy másik általam kutatott lelőhelyen, Gór-Kápolnadombon is az értesítésem nélkül folytatott további kutatást!)

Figler és Ilon még azzal a nyilvánvaló hazugsággal is megpróbáltak lejáratni, hogy szerintük nem is készült pontos dokumentáció a jelentős kastély-kutatásról. Az igazamat budapesti bíróságon kellett bebizonyítanom. Látni kellett volna a bíró arcát, amikor az ellenérdekelt fél által megnevezett tanú, illetve a minisztérium (az akkori NKÖM) jogi képviselője is nekem adott igazat s lelepleződött a szombathelyi múzeumot akkor irányító klikk által ellenem kitalált hazugság.  Magam megtehettem volna hogy tanúként beidéztetem a feltárásban közreműködött kiváló fővárosi kollégákat, Feld Istvánt és Simon Zoltánt – de erre a “vádak” nyilvánvaló alaptalansága miatt nem volt szükség. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy neves fővárosi régész kollegina is erkölcsileg elégtelenre vizsgázott, amikor a megkérdezésem és a velem való konzultáció nélkül írt Ilonék kérésére egy őket segítő hazug szakvéleményt, “hallgattassék meg csak az egyik fél ” jeligével. Nem tudta mit cselekszik…

Szóval, a régészet – mint darázsfészek. Egy 20 évvel ezelőtti ügy kapcsán! A szombathelyi múzeumnak jelenleg már az annak idején ellenem szerveződött klikktől nagyrészt független vezetése van. Ha szeretnének valamit tenni az ország egyik legnagyobb felületre kiterjedt középkori-koraújkori kastélyhely kutatásának utólagos feldolgozásáért, akkor az ügyben természetesen megkereshető vagyok. Mindössze az emberi és szakmai minimumok helyreállítására volna szükség, melyeken eddig sem én gázoltam keresztül-kasul.

Fel lehetne még tárni például a kastély általunk megtalált régi kútját, a vizesárok és palánk nyugati és déli szakaszát (ezek nyomai a Figler-féle dózerolást követően is léteznek).

Az 1982-ig állt Chernel kastély két világháború közti képe Medgyesy Antal festményén:

Chernel kastély Copy

S hogy ne csak gátlástalan, mindenen keresztül gázoló emberekről legyen szó, kontrasztként egy emberileg és erkölcsileg hibátlan személy, az 1997-es kutatásban 70 éves korában részt vett, 2013-ban elhunyt Chernel leszármazott, báró Schelver Dóra:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Az ő emléklapját csak azért tettem ide, hogy létezik pozitív és normális hozzáállás is.

(Megvallom, gondolkodtam egy keveset, hogy a nyilvánvaló negatív dolgokat elkövetett személyek nevét monogrammal írjam-e ki? De az nyilvánvaló aljasságok indokolatlan védelme és takargatása lett volna! S mint ilyen nem lenne helyénvaló!)

Végül a kastélyból fennmaradt – helyiek által a bontáskor megmentett 1761-es homlokzati címer:

Chernel címer

Chernel László és Szeremley Eszter a monogramok feloldása.

kék

Seuso-kérdés

Akarja-e a magyar kormány, hogy kiderüljön a Seuso-kincs lelőhelye? Végülis erre az egyetlen kérdésre lehet leegyszerűsíteni a probléma lényegét.

Miért kérdem ezt? A Seuso Társaság tagjainak magánnyomozása során október végére sikerült pontosan meghatároznunk azt a helyet, ahol Sümegh József 1976-ban bejuthatott a kincset rejtő föld alatti járatrendszerbe. Ugyancsak nagy eséllyel kiderült az a másik pont is, ahol 1944-ben magyar katonák eredetileg megtalálhatták a kincset. Megírtam október 27-én, hogy készséggel állunk a hivatalos szervek rendelkezésére, várjuk a  megkeresésüket. Azóta egy érdeklődő telefonhívás vagy egy sima email nem sok, annyit sem kaptunk.

Itt ugyanis másra nincs szükség, mint a két pont 24 óra alatt megoldható helyszíni kibontására. Ennyi elegendő ahhoz, hogy kiderüljön, van vagy nincs ott bejárat! Ha nincs, akkor tévedtünk és újratervezés következik, ha van: az pedig egyértelmű világszenzáció.

Miért a kormányt és nem a Seuso Munkabizottságot, a Magyar Nemzeti Múzeumot vagy a területileg illetékes székesfehérvári “megyei hatókörű” városi múzeumot írom? Mert úgy tűnik, ezek a jelek szerint a Seuso-kincs vonatkozásában nem rendelkeznek önálló döntési kompetenciával. A “kormány” is persze eufémizmus, mert igazából az is egyetlen ember akaratának az intézményes megvalósítója.

Tehát kérdezhetném úgy is, hogy kedves Orbán Viktor: miért is ne derüljön ki a Seuso-kincs lelőhelye? Tényleg, miért?

22861577_10209860452535388_3823205458964461103_o

Az elfalazott alagút

A Seuso-ügy sajnos 2007-ben elhunyt koronatanúja, Somogyi Lajosné, Katalin 2005-ben készült kézírásos feljegyzéséből tudjuk, hogy megmutatta hivataloséknak az eredeti lelőhelyet és a Sümegh által kiszemelt másodlagos rejtekhelyet is. Ezekről fotó és videó felvételek is készültek – melyeket elvileg csak az ő személyes engedélyével lehetett volna felhasználni.

A rendőrök Nádorfi Gabriella székesfehérvári régésznő bevonásával – Katalin kihagyásával – nyomoztak tovább a helyszínen, de nem jártak eredménnyel. “Nem figyeltek rám eléggé és ezért nem találták a kincseket” – írja. “Nem ott ahol én szóban jelöltem, hanem egy méterrel arrébb találtak egy alagút bejárót, de be volt falazva. Hogy miért nem törték át a falat, nem tudjuk. Nem csak a régésznőt, hanem őt is a helyszínre kellett volna vinni, hogy kijavítsa a hibát, ha valamit félreérthetően mondott volna – írja.

Görgény akna alagút

(a kép nem a helyszínen készült, csak illusztráció!)

Ha nem lenne a mindenre kiterjedő titkolózás a kincs körül, akkor megtudhatnánk hogy a 2004-2005 táján folytatott régészeti kutatás során valójában mit találtak? Ha helytálló Katalin információja (miért is ne volna az?), akkor vajon milyen okból nem bontották ki az elfalazott járatot?

Csak találgatni tudunk! Talán azért, mert egyértelműen 20. századi volt a falazat? Halkan kérdem: 1944 vajon melyik században volt?