A tudomány Mohácsa?

Ahogyan az általam 2002-ben a terepen beazonosított s végül 2013 szeptemberében nyilvánosságra is hozott helyszínű Szulejmán-türbét “megtalálták” azok a török kormány pénzével már akkor is bőven kitömött tárcájú kutatók, akiknek az utóbb várrá is alakított szultáni síremlék kapcsán még 2011 őszén – látva több éves rossz nyomon való tapogatózásukat – felajánlottam a segítségemet, most ugyanazok újabb szenzációkat ígérnek a mohácsi csatatér kutatás kapcsán.

Közben persze bevonták maguk közé az akadémia bölcsészettudományi kutatóközpontjának jónevű oszmanistaként ismert vezetőjét, Fodor Pált is. Ugyan figyelmeztettem, hogy ocsú közé keveredett, de újabb magyar szokás szerint, levelemre nem reagált. November 15-re ígérik a mohácsi csatatérrel kapcsolatos újabb “szenzációik” bejelentését:

https://hvg.hu/kultura/201841__fodor_pal_tortenesz__oszman_invaziorol_bunbakkeresesrol__jottek_a_torokok

Most tőlük függetlenül írok le pár dolgot. Ha netán hasonlóság lesz felfedezhető a november 15-én bejelentendő világra szóló szenzációkkal, az csupán a véletlen műve lehet!

Az egyik legérdekesebb – bár szerintem az 1526. augusztus 29-én vívott csatával kapcsolatban nem lévő – eleme a csatatér tágabb körzetének a mai Sátorhely község határában emelkedő, ma már csak súlyosan rongált maradványaiban az Udvar felé vezető főút mellett létező Törökdomb – régebbi nevén Sátorhegy.

Régebbi, papír alapú 10.000-es topográfiai térképen:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A 94,3 m-es háromszögelési pont a domb pusztításának korai fázisában:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A kép Visy Zsolt  a pannoniai limest részletesen bemutató kitűnő monográfiájából származik – ő ugyanis a 4-5 m magas mesterséges dombot római-kori burgus (őrtorony) helyének vélte.

A közelmúltban korrigált 10.000-esről eltűnt a magassági pont s már csak a rongált terület képét látjuk:

Nagynyárád-Törökdomb tp1

A 17. században úgy vélték, hogy a dombot janicsárok hordták volna össze a híres csata napján, Szulejmán szultán harcálláspontjaként.

(folyt. köv.)

Mivel én nem élvezem sem a török kormány, sem a magyar Akadémia támogatását, valódi Maecenasokat-kereső felhívásomat is ajánlom a múltunk valós megismerését fontosnak tartó honfitársak figyelmébe:

reklám 2018

Reklámok

Az alsómesteri körsánc

Ma egy régi szakirodalmi adat konkrét helyhez kötéséről lesz szó. Lipp Vilmos, a Vas megyei régészeti egylet alapítója 1876-ban megjelent írásában említette meg röviden, hogy:

„… az alsó-mesteri határban egy ily kereksánczu vár körrajza még tisztán látható.”

A doktorim anyaggyűjtése kapcsán – 1992 októberében – Péter József, akkor élő idős helybéli lakos mutatta meg emlékezetből a helyet. A falutól keletre, a Sághegy alatti legelőn egy valamikor kenyércipó formájú 2 m magas és 10 m átmérőjű, sekély mélyedéssel övezett domb emelkedett. Ezt az adatközlő szerint valamikor 1928 táján hordták, illetve egyengették el.

Minden bizonnyal ezt értette Lipp kereksáncú váron. Megjegyzem, a mai napig össze-vissza keverik és zavarosan használják még szakemberek is a ‘sánc’ kifejezést. Népi értelemben árkot is jelent! Mivel az alsómesteri határban más “tisztán látható” kerek sáncról nem tudunk, alighanem Lipp Vilmos is így értette.

Alsómesteri tp1

Nagyon haloványan mintha látszana valami a 2015-ben készült műholdképen:

Alsómesteri mh

A leírás és a látottak alapján egy síkvidéki Árpád-kor nemesi várral számolhatunk itt is. Ha annak idején a néhai Péter József – gyermekkori emlékeit felidézve – nem mutatja meg nekem, fogalmunk sem volna, hol kell keresni!

Persze az egészhez a Vas megyei régészet alapítója, Lipp Vilmos (1835-1888) is kellett:

Lipp Vilmos 1835-1888

Megjegyzem, annak idején – 1877-ben – elkészítette Vas megye régészeti térképét. Jó volna megtalálni, talán valahol – valamelyik levéltárban (?), esetleg a premontrei rendnél (?), vagy a Savaria Múzeumban (?) – lappang.

Magam folyamatosan próbálkozom azzal, nehogy a nálam meglévő, valóban nemzeti jelentőségű – most már 10.000 helyszínt közelítő ismeretanyag is úgy járjon, hogy majd az utókor kutatóinak morzsánként kelljen utána járniuk az általam egyszer már összeállított korpusz darabjainak. Mivel a hivatalos – az adófizetők pénzén működtetett – Magyarország szerveit, intézményeit nem igazán érdekli (?) mindez, döntően a magánszférához, a szó eredeti értelemében vett polgárokhoz intézem a naponta megjelenő felhívásomat:

pink

 

 

Mesteri várkastélya

Egy 1543-as osztálylevélnek köszönhetően részletes képünk van a Kemenesalján, a Sághegy tövében egykor Felsőmesteriben állt, valaha tornyos, bástyás várkastélyról.  A kőszegi ostrommal járó 1532-es török hadjárat forrásai emlegetik először, mint a meghódolt erősségek egyikét. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak röviddel előtte épült volna. Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány Győr török elfoglalását követően, 1595-ben a lerombolását javasolta, de az nem valósult meg. Még a 18. században is karban tartották a kastély körüli védőárkot.

Sematikus ábrázolása egy korabeli kéziratos térképen:

Felsőmesteri 18

A kastély kb. 20 x 10m-es, egyemeletes főépülete 1969-ben:

Felsőmesteri 1969

Helybéli lakosok elmondásai alapján sikerült pontosítanom, hogy a Dózsa utca nyugati oldalán, egy mai lakóház mögött állt az egykori kastély. Az épületet egy idősebb helyi lakos szerint valamikor 1976-77 táján bontották le (terepbejárásom időpontja: 1992. október 15.). Egykor a nyugati és északi oldalon látható árok is volt körülötte, amiben néha még a víz is megállt – mesélte.

A várkastély helye 1857-es színes kataszteri térképen (N. 20):

Felsőmesteri

Koppány Tibor feltevése szerint 1500 táján épülhetett a castellum, amikor II. Ulászló király címert adományozott a Mestery család tagjainak:

Mestery

Nagy kár, hogy az épület semmilyen védettséget sem élvezett – így sejthetően a lebontásakor sem készült róla semmiféle dokumentáció. Fennmaradt fényképéről sem tudok.

Vas megye középkori és kora újkori kastélyainak  nyomozását igazából csak én kezdtem el három évtizede a megfelelő részletességgel. Ennek egy korai, letölthető dokumentuma:

http://www.oroksegvedelem.hu/ma_files/kastelyok_vas_megyeben.pdf

Természetesen a 18-20. századi épületállományból és a korábban elpusztult kastélyokra utaló helynevekből indultam ki. Miután 2002-ben kölcsönösen megváltunk egymástól a szombathelyi (Vas megyei) múzeummal, mindez – ha abba nem is maradt, de tartósan átment a magánszférába.

Pedig közkinccsé is lehetne tenni!

pink

 

Babót – egy vár végleges pusztulása?

Régóta művelik a középkori babóti vár szántóföldön lévő területét, ami folyamatosan koptatja és egyengeti el a valaha jól látható domborzati maradványokat. Érdemes összevetni egymással az utóbbi évtizedekben a várhelyről készült vázlatokat,  felméréseket s a legújabbakat, Keserű László idén júliusban drónnal készült felvételeit.

Utóbbiakon látható, hogy az M85-ös gyorsforgalmi út kitűzött nyomvonala éppen súrolja a várhelyet – sőt az utat kísérő létesítmények várhatóan teljes pusztulással fenyegetik azt!

Ugyan nem értem, hogy egy országos jelentőségű régészeti területet miért nem lehetett elkerülni a tervezés során – de ha mindenképpen ragaszkodnak a kijelölt nyomvonalhoz, abban is lehet némi “előny”, így ugyanis mód nyílhat végre egy teljes feltárásra, mind a babóti vár, mind az ahhoz kapcsolódó kora-középkori hosszanti sánc esetében! Érdeklődéssel várom az erről szóló híreket, magam akár konzulensként közre is működhetek az 1996-ban írt doktorimban már tárgyalt várhely feltárásában.

Utóbbi kapcsán mérte fel a lelőhely már akkor is erősen kopott maradványait Nováki Gyula:

Babót

Ugyanerről Faragó Sándor 1965-ös ásatásainak összesítő rajza a feltárt falmaradványok helyének jelölésével (ezen a kutatóárkok jelölik az északi irányt!):

Babót 1965

Nováki Gyula 1952-ben készített vázlata a várhoz kapcsolódó sáncok feltüntetésével:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A várral kapcsolatban 2006-ban Takács Károly kollégám írt le egy véleményem szerint bizarr, sőt képtelen ötletet. Abból kiindulva, hogy szerinte túl közel – mintegy 3,6 km-re esik Kapuvár várához s amúgy is viszonylag kis védett területű (44 x 51 m-es), csak afféle “alárendelt erősség”, sőt – horribile dictu – Kapuvár része lehetett. Mindehhez történeti források sorát is rosszul értelmezte – amire csak azt tudom mondani, hogy nem elég az adatokat ismerni, azokat helyesen is kell értelmezni!

Pedig a babóti vár nem is az Árpád-korban gyakori igazán kis méretűek közé tartozik, nagyjából 50 m átmérőjű hasznos területét csaknem 2 m széles téglafalak védték. Közeli párhuzamait ismerjük Karakón és Szolgagyőrön, valamint az azóta elpusztult burgenlandi Némethidegkúton (Deutsch Kaltenbrunn) – azaz Szent István-korinak meghatározható ispánsági várakon.

Babót vára mellett (prope castrum Baboth) keltezett oklevelet 1253. augusztus 16-án IV. Béla király. Ez természetesen csak annyit jelent, hogy a vár még akkortájt is létezett. Egy másik adatunk szerint 1074 tavaszán, a mogyoródi csatát követően – többek között – Kapuvárt és Babótot is erős őrséggel látták el. Ez megint nem a vár építéséről, hanem a használatáról szól!

Hogy mikor épülhetett a masszív téglavár, Árpád-kori várépítészetünk egyik legkorábbi jeles példája, arról csak tippelni tudunk. III. Henrik német király (később császár) 1043-ban a kapuvári térségben próbált sikertelenül az ország belsejébe nyomulni, de hadaival nem tudott a vizek miatt átjutni. A következő évben, a ménfői csatát megelőzően sem tudott itt átkelni, hanem magyar kalauzainak egy másik lehetséges átkelési pontig – talán a mai Beled térségéig – kellett vezetnie a németeket. Vagyis a kapuvári körzetben fokozottan gondoskodtak a Répce és a Kis-Rába itteni átkelőhelyének védelméről. Ez magyarázhatja a két szomszédvár közelségét is – meg azt is, hogy amikor 1074-ben újra német támadás fenyegetett a Mogyoródon legyőzött Salamon király német sógora, IV. Henrik részéről, akkor Kapuvárt, Babótot és Abdát (a krónikában elírással: Albát) – azaz a Rábca, Répce, Kis-Rába átkelőit védő várakat látták el komoly őrséggel.

Érdeklődéssel várom, vajon a nyomvonalat viszik-e 50-100 m-rel arrébb, vagy mód nyílik Babóton egy teljes körű megelőző feltárásra? A régészetre hivatkozva rengeteg pénzt használnak fel napjainkban – sokkal többet, mint valaha. Ideje volna, hogy ennek köszönhetően egy valódi és országos fontosságú lelőhelyen megismerhessük régi történelmünk egyik érdekes helyszínét s többet tudjunk meg 11. századi várépítészetünkről is.

arany

Csatár erődített monostora

A zalai Csatár a Felső-Válicka völgyének keleti oldalán, Zalaegerszegtől nem messze délre található. Gutkeled nembeli Márton ispán II. Béla korában, feltevés szerint 1138-1141 közt alapította az itteni bencés monostort. Mindenképpen a legrégebbi főúri alapítások  egyike. Ugyan a téma egyik kiváló szakértője azt írta róla, hogy “az apátság épülete nem ismert”, ez az állítás azonban csak részben igaz. Tudniillik az épületegyüttest valóban lebontották, de téglatörmelékkel borított és várárokkal övezett helye ma is megvan.Egy adat szerint az 1530-as években Tallóci Bánfi Boldizsár alakította várrá a kolostort! Egy darabig a törökök elleni zalai végvári rendszernek is része volt.

Teljesen kutatatlan. Jelenleg csak egy kopjafa áll a terület közepén s annak egy részén napjainkban éppen búza terem.

Szerencsénkre Nováki Gyula 1956-ban ezt a helyet is felmérte:

Csatár

Térképi helyzete:

Csatár tp

Egy másik kiváló kutató nemrég azt írta róla, hogy “elpusztult, sáncait és árkait a legutóbbi évtizedekben tüntette el nagyrészt az intenzív földművelés”. Ez a szintén téves állítás persze csak azt bizonyítja, hogy a kolléga nem járt a helyszínen…

Mindez megint csak aláhúzza annak a jelentőségét, hogy elkészüljön végre egy a magyar várhelyeket  részletesen bemutató, valóban nemzeti jelentőségű kataszter. Ennek finanszírozására az adófizetők pénzén működő magyar állam sajnos eddig sem s  most sem igazán mutat hajlandóságot. Természetesen örömmel vennénk, ha ebben egyszer pozitív változás állna be!

A várlexikon előmunkálatai a téma jeles kutatóinak előzetes anyagait összesítve 1983/84 óta folynak – mindeddig magán “hobbiból”! Ha a “nemzeti” vár- és kastélyprogramok számolatlanul szélbe szórt milliárdjaiból, csak néhány millió a rendelkezésünkre állna…rögtön eredményt tudnánk produkálni s érdemben előre lehetne lépni! Le lehetne tenni a “nemzet asztalára” egy 8000 helyszínt (!) bemutató kézikönyvet és atlaszt.

Mindaddig, amíg effajta “csoda” nem következik be, a fontolva haladásra van csak esélyünk. Hacsak valaki – a szó 19. századi értelmében vett – nemzeti elkötelezettségű, történelmi érdeklődésű, 21. századi Maecenas elő nem áll?

arany

 

Deménd rejtélyes körei

A szlovákiai – egykori Hont megyei – Deménd (többségi nyelven: Demandice) határában az egyik legaktívabb műholdas megfigyelő kolléga – Pesti Levente – révén értesültem a képeken látható érdekes jelenségről:

Lehetséges persze, hogy valami egészen meglepő, profán magyarázatuk van a koncentrikus köröknek – de számomra mindenesetre megfejtést, választ igénylő a kérdés.

Korábban, még a műholdas megfigyelések hőskorában szántóföldeken figyeltünk meg hasonló koncentrikus köröket. Azok egyértelműen öntözés nyomai voltak.Itt azonban biztosan nem olyasmiről van szó, hiszen a területet erdő borítja.

Térképen itt található, az egykori Gizella-major környékén, Deménd és Százd között:

Deménd-Százd tp

Mai állás szerint 8500 egykori várról, erődítésről tudunk a Kárpát-medence területén. Közülük több mint 3500-ról valamiféle vázlat, alaprajz, terepfelmérés is a rendelkezésünkre áll. Ezek persze korántsem azonos értékűek, pontosságúak – de a semminél a leggyengébb vázlat is több!

Ezeken kívül vannak a deméndihez hasonló, tisztázást igénylő, bizonytalan határesetek. Magam egy évtizedek óta gazdagodó, teljességre törekvő adattárral, térképtárral és légifotókból álló, valamint műholdas-megfigyelésekről szóló képgyűjteménnyel, váralaprajz- és felmérés-gyűjteménnyel rendelkezem. Amikor egyetemista koromban, 35 évvel ezelőtt – akkori tudásunk alapján – elkezdtem összeállítani az anyagot, még “csak” 3400 helyről tudtunk! Tíz éve van egy – egyelőre – saját használatú és naponta gazdagodó Google Earth-kmz jelölésekből álló vártérképem is. Mindez 10 jelenlegi európai országot érint. Elméletileg a “központi fekvésű” Magyarországot érdekelhetné leginkább – de ennek egyelőre nem sok jelét látom. A magyar állam különféle, az adófizetők pénzéből hasonló témán dolgozó szerveinek, intézményeinek nem nagyon fűlik a foguk magánszemélyekkel való együttműködésre. Pedig az ember nem is érti miért – hiszen nekik is csak a hasznukra válna? S mielőtt valaki aktuálpolitikára gondolna, ki kell ábrándítsam: ez sajnos évtizedek óta így van.

Az adófizetők pénzét minden hülyeségre el lehet költeni, de értelmes, komoly célokra,   netán egy valóban nemzeti – sőt nemzetközi – jelentőségű gyűjtemény fejlesztésére és közkinccsé tételére vajon miért nem? Egy államilag finanszírozott “nagyokos” például leírta, hogy egy ember ekkora munkát nem tud elvégezni, ahhoz szerinte nagy intézmények több évtizedes munkájára volna szükség. Azt nem is érzékelte, hogy a munka dandárját – noha szerinte az lehetetlen – én már elvégeztem! Mindezt annak “indoklásául” írta le, hogy ne támogassák az általam összeállított várlexikont. Nos, a nagy intézmények évtizedek óta működnek, mégsincsenek az általam jórészt egyedül összeállított, összegyűjtött ismeretanyag birtokában.

A leírt tapasztalatok ellenére, természetesen nyitott vagyok akár a magyar állami szervekkel való együttműködésre is! Mégis leginkább a magánszféra várak iránt érdeklődő polgárai és a 19. századi “Stefi grófhoz” hasonlóan gondolkodó cégvezetői segíthetnének abban, hogy 35 év után végre egyről a kettőre jussunk:

arany

A Seuso-ügy állása

Szó szerint áll az ügy, vagy a háttérben mégis történik valami? Magam ezen az oldalon immár 109. bejegyzésemet írom 2014. március 27-e óta. Előző napon jelentette be Orbán Viktor 7 db műtárgy őrzési jogának megszerzését. Magam még 2011. március 28-án fordultam az akkori 2. Orbán kormány illetékeséhez, Szőcs Géza államtitkárhoz az azt megelőző hetekben kialakult elképzelésemmel a kincs eredeti lelőhelyét illetően.

(Lehet persze erre azt is mondani, hogy egy javaslat volt a sok közül! Egy biztos, Szőcs Géza válaszra – vagy reagálásra – sem méltatott. A gyermekkorában jobb neveltetésben részesült minisztere, Réthelyi Miklós kabinetfőnöke pótolta azt csak hónapokkal később. De ilyen részletesen hadd ne meséljem el a történetet, mert akkor egy regény terjedelme alakulna ki…)

Egy biztos, komolyabb nyilvánosságot a Seuso-kincs lelőhelyével kapcsolatos nyomozásom csak 2016. májusában, Tóth Sándor és Balczó Mátyás velem készült első interjúival  kapott. Utána sem történt azonban semmi. Újabb s az elsőnél is komolyabb média-érdeklődést váltottak ki 2017. március-áprilisában adott lap- és rádióinterjúim – de érdemben továbbra sem történt semmi.

A kormány illetékeseit az eredeti lelőhely mintha kevésbé érdekelte volna. A kinccsel kapcsolatos lakossági érdeklődést viszont kielégítette a valaha lord Northamptonéknál egyben volt 14 tárgy hiányzó darabjainak megszerzése, melyet Orbán Viktor július 12-én jelentett be. Aztán meg is turnéztatták a 14 db-os kincs-részletet az országban, ismét csak több legyet ütve vele egy csapásra. Feltétlenül pozitívuma  lehet viszont a dolognak – teszem hozzá, hogy beemeli a köztudatba azt a nyilvánvaló tényt, hogy a ma élő magyarság múltjához tartozik az ún. honfoglalás előtt itt élt népek, kultúrák hagyatéka is.

A nem csak engem érdeklő kérdés azonban, hogy hol kerültek elő az ismert darabok s van-e még belőlük az eredeti – s még mindig ismeretlen – lelőhelyen, továbbra is nyitott. Magyarán: hol van a Seuso-kincs lelőhelye?

28056272_1755501777846354_1953201613187967204_n.jpg

(folyt. köv.)