Csatár erődített monostora

A zalai Csatár a Felső-Válicka völgyének keleti oldalán, Zalaegerszegtől nem messze délre található. Gutkeled nembeli Márton ispán II. Béla korában, feltevés szerint 1138-1141 közt alapította az itteni bencés monostort. Mindenképpen a legrégebbi főúri alapítások  egyike. Ugyan a téma egyik kiváló szakértője azt írta róla, hogy “az apátság épülete nem ismert”, ez az állítás azonban csak részben igaz. Tudniillik az épületegyüttest valóban lebontották, de téglatörmelékkel borított és várárokkal övezett helye ma is megvan.Egy adat szerint az 1530-as években Tallóci Bánfi Boldizsár alakította várrá a kolostort! Egy darabig a törökök elleni zalai végvári rendszernek is része volt.

Teljesen kutatatlan. Jelenleg csak egy kopjafa áll a terület közepén s annak egy részén napjainkban éppen búza terem.

Szerencsénkre Nováki Gyula 1956-ban ezt a helyet is felmérte:

Csatár

Térképi helyzete:

Csatár tp

Egy másik kiváló kutató nemrég azt írta róla, hogy “elpusztult, sáncait és árkait a legutóbbi évtizedekben tüntette el nagyrészt az intenzív földművelés”. Ez a szintén téves állítás persze csak azt bizonyítja, hogy a kolléga nem járt a helyszínen…

Mindez megint csak aláhúzza annak a jelentőségét, hogy elkészüljön végre egy a magyar várhelyeket  részletesen bemutató, valóban nemzeti jelentőségű kataszter. Ennek finanszírozására az adófizetők pénzén működő magyar állam sajnos eddig sem s  most sem igazán mutat hajlandóságot. Természetesen örömmel vennénk, ha ebben egyszer pozitív változás állna be!

A várlexikon előmunkálatai a téma jeles kutatóinak előzetes anyagait összesítve 1983/84 óta folynak – mindeddig magán “hobbiból”! Ha a “nemzeti” vár- és kastélyprogramok számolatlanul szélbe szórt milliárdjaiból, csak néhány millió a rendelkezésünkre állna…rögtön eredményt tudnánk produkálni s érdemben előre lehetne lépni! Le lehetne tenni a “nemzet asztalára” egy 8000 helyszínt (!) bemutató kézikönyvet és atlaszt.

Mindaddig, amíg effajta “csoda” nem következik be, a fontolva haladásra van csak esélyünk. Hacsak valaki – a szó 19. századi értelmében vett – nemzeti elkötelezettségű, történelmi érdeklődésű, 21. századi Maecenas elő nem áll?

arany

 

Reklámok

Deménd rejtélyes körei

A szlovákiai – egykori Hont megyei – Deménd (többségi nyelven: Demandice) határában az egyik legaktívabb műholdas megfigyelő kolléga – Pesti Levente – révén értesültem a képeken látható érdekes jelenségről:

Lehetséges persze, hogy valami egészen meglepő, profán magyarázatuk van a koncentrikus köröknek – de számomra mindenesetre megfejtést, választ igénylő a kérdés.

Korábban, még a műholdas megfigyelések hőskorában szántóföldeken figyeltünk meg hasonló koncentrikus köröket. Azok egyértelműen öntözés nyomai voltak.Itt azonban biztosan nem olyasmiről van szó, hiszen a területet erdő borítja.

Térképen itt található, az egykori Gizella-major környékén, Deménd és Százd között:

Deménd-Százd tp

Mai állás szerint 8500 egykori várról, erődítésről tudunk a Kárpát-medence területén. Közülük több mint 3500-ról valamiféle vázlat, alaprajz, terepfelmérés is a rendelkezésünkre áll. Ezek persze korántsem azonos értékűek, pontosságúak – de a semminél a leggyengébb vázlat is több!

Ezeken kívül vannak a deméndihez hasonló, tisztázást igénylő, bizonytalan határesetek. Magam egy évtizedek óta gazdagodó, teljességre törekvő adattárral, térképtárral és légifotókból álló, valamint műholdas-megfigyelésekről szóló képgyűjteménnyel, váralaprajz- és felmérés-gyűjteménnyel rendelkezem. Amikor egyetemista koromban, 35 évvel ezelőtt – akkori tudásunk alapján – elkezdtem összeállítani az anyagot, még “csak” 3400 helyről tudtunk! Tíz éve van egy – egyelőre – saját használatú és naponta gazdagodó Google Earth-kmz jelölésekből álló vártérképem is. Mindez 10 jelenlegi európai országot érint. Elméletileg a “központi fekvésű” Magyarországot érdekelhetné leginkább – de ennek egyelőre nem sok jelét látom. A magyar állam különféle, az adófizetők pénzéből hasonló témán dolgozó szerveinek, intézményeinek nem nagyon fűlik a foguk magánszemélyekkel való együttműködésre. Pedig az ember nem is érti miért – hiszen nekik is csak a hasznukra válna? S mielőtt valaki aktuálpolitikára gondolna, ki kell ábrándítsam: ez sajnos évtizedek óta így van.

Az adófizetők pénzét minden hülyeségre el lehet költeni, de értelmes, komoly célokra,   netán egy valóban nemzeti – sőt nemzetközi – jelentőségű gyűjtemény fejlesztésére és közkinccsé tételére vajon miért nem? Egy államilag finanszírozott “nagyokos” például leírta, hogy egy ember ekkora munkát nem tud elvégezni, ahhoz szerinte nagy intézmények több évtizedes munkájára volna szükség. Azt nem is érzékelte, hogy a munka dandárját – noha szerinte az lehetetlen – én már elvégeztem! Mindezt annak “indoklásául” írta le, hogy ne támogassák az általam összeállított várlexikont. Nos, a nagy intézmények évtizedek óta működnek, mégsincsenek az általam jórészt egyedül összeállított, összegyűjtött ismeretanyag birtokában.

A leírt tapasztalatok ellenére, természetesen nyitott vagyok akár a magyar állami szervekkel való együttműködésre is! Mégis leginkább a magánszféra várak iránt érdeklődő polgárai és a 19. századi “Stefi grófhoz” hasonlóan gondolkodó cégvezetői segíthetnének abban, hogy 35 év után végre egyről a kettőre jussunk:

arany

A Seuso-ügy állása

Szó szerint áll az ügy, vagy a háttérben mégis történik valami? Magam ezen az oldalon immár 109. bejegyzésemet írom 2014. március 27-e óta. Előző napon jelentette be Orbán Viktor 7 db műtárgy őrzési jogának megszerzését. Magam még 2011. március 28-án fordultam az akkori 2. Orbán kormány illetékeséhez, Szőcs Géza államtitkárhoz az azt megelőző hetekben kialakult elképzelésemmel a kincs eredeti lelőhelyét illetően.

(Lehet persze erre azt is mondani, hogy egy javaslat volt a sok közül! Egy biztos, Szőcs Géza válaszra – vagy reagálásra – sem méltatott. A gyermekkorában jobb neveltetésben részesült minisztere, Réthelyi Miklós kabinetfőnöke pótolta azt csak hónapokkal később. De ilyen részletesen hadd ne meséljem el a történetet, mert akkor egy regény terjedelme alakulna ki…)

Egy biztos, komolyabb nyilvánosságot a Seuso-kincs lelőhelyével kapcsolatos nyomozásom csak 2016. májusában, Tóth Sándor és Balczó Mátyás velem készült első interjúival  kapott. Utána sem történt azonban semmi. Újabb s az elsőnél is komolyabb média-érdeklődést váltottak ki 2017. március-áprilisában adott lap- és rádióinterjúim – de érdemben továbbra sem történt semmi.

A kormány illetékeseit az eredeti lelőhely mintha kevésbé érdekelte volna. A kinccsel kapcsolatos lakossági érdeklődést viszont kielégítette a valaha lord Northamptonéknál egyben volt 14 tárgy hiányzó darabjainak megszerzése, melyet Orbán Viktor július 12-én jelentett be. Aztán meg is turnéztatták a 14 db-os kincs-részletet az országban, ismét csak több legyet ütve vele egy csapásra. Feltétlenül pozitívuma  lehet viszont a dolognak – teszem hozzá, hogy beemeli a köztudatba azt a nyilvánvaló tényt, hogy a ma élő magyarság múltjához tartozik az ún. honfoglalás előtt itt élt népek, kultúrák hagyatéka is.

A nem csak engem érdeklő kérdés azonban, hogy hol kerültek elő az ismert darabok s van-e még belőlük az eredeti – s még mindig ismeretlen – lelőhelyen, továbbra is nyitott. Magyarán: hol van a Seuso-kincs lelőhelye?

28056272_1755501777846354_1953201613187967204_n.jpg

(folyt. köv.)

Rozsály Árpád-kori vára

Nyilván van olyan kolléga, aki szerint ásatás nélkül nem lehet biztosan meghatározni egy-egy vár korát. Azonban ezzel szemben joggal felvethető, hogy az orvosi diagnosztikának sem csak a műtét az egyetlen és kizárólagos lehetősége.

Hogy egy klasszikust, a lassan negyed százada elhunyt Sándorfi Györgyöt (1932-1993) idézzem: “egy emberek által létrehozott építmény egyik legjellemzőbb paramétere a nagysága…” Meg hozzátehetjük, a topográfiai elhelyezkedése, várak esetében a védművek formája, milyensége.

Mindezt a rozsályi Várdomb miatt írtam ma le, melynek műholdas megfigyelése három éve történt:

https://djnaploja.wordpress.com/2015/07/22/rozsaly-vardomb/

Pesti Levente műkedvelő várkutató most teljesítette az akkor megfogalmazott kérésemet. Alaposan körbefotózta és fel is mérte az Alföldön ritkaságszámba menő várat:

panoráma 1

Rozsály-Várdomb.jpg

Nagy-nagy köszönet neki! Örömmel láthatjuk, hogy egy fővel bővült a jó minőségű várfelméréseket elkészíteni tudók csapata!

Mint a felmérésen látjuk, a vár közepén egykor volt épületet valószínűleg alapostól kibányászták. A Gutkeled nemzetségbeli rozsályi Kun család első vára lehetett – még a falutól elkülönülve. Az általam preklasszikus várnak nevezett típus egyik jellegzetes képviselője!

Utóbb egy várkastély (castellum) épült helyette, bent a faluban. A két erődítmény egymáshoz viszonyított helyzete:

Rozsály mh tp

Megjegyzem, az itt látható kép a 2008-ban elkészült nagy Google Earth vártérképem részlete, melyen az általam ismert valamennyi helyszínt teljes pontossággal jelöltem az egész történelmi Magyarország és egykori melléktartományai területén.

Sajnos a magyar állam eddig semmilyen formában sem támogatott – s azon őszintén meg volnék lepve, ha ez a helyzet egyszer megváltozna. Pontosabban egyszer, 1999-ben nyertem egy komolyabb pályázatot az adott megye várainak felmérésére, de azt az akkori múzeumi munkahelyemen sajnos egyéb feladatokra lenyúlták…(de ez már politika – s ma nem az a téma). A felmérések elkészültek, azok ma is itt vannak a polcomon, mert nem voltak hajlandók kifizetni. Én meg ingyen nem hagytam ott őket, az azóta formailag meg is szűnt – megyei hatókörű városi múzeummá átkeresztelt – megyei múzeumigazgatóság számára… Így jár az ember, ha önálló nézetei vannak s hiányzik belőle a szervilizmus!

Ezért nincs más lehetőségem, mint hogy magam próbálom biztosítani a munkám feltételeit és szükségszerűen Maecenasokat, önzetlen támogatókat keresek egy majdan kézbe vehető “váratlasz” kiadásához (is):

kék

Tennivalóink (3.)

Tíz nappal az április 8-án megrendezett országgyűlési választás után még mindig nyitottak az alapvető kérdések. Nincs hihető magyarázat a választás informatikai hátterét érintő súlyos kérdésekkel kapcsolatban. Még ma sem állt helyre a szavazás napján délelőtt 9-10 óra közti időpontot megelőzően működött, amúgy milliárdokért kifejlesztett rendszer.

Pedig alapvető jelentősége van, hogy kiderüljön: bóvlit működtettek-e a szavazás napjáig, vagy tudatos manipuláció történt? Az egész magyar állam, benne sok-sok köztisztviselővel és a szavazás lebonyolításában részt vett polgárral együtt súlyos gyanúba került. A felülről irányított tudatos hamisítás gyanúját ugyanis muszáj eloszlatni ahhoz, hogy a jövőben itt bárki bármit is elhiggyen!

Közben szombaton megvolt a magyar történelem talán eddigi legnagyobb tömegdemonstrációja, új választást követelve. Utóbbinak persze csak akkor lehet létjogosultsága, ha bebizonyosodik a 8-i szervezett csalás. Kérdés azonban, hogy ebben az országban valaha bebizonyosodhat bármi is? Egy olyan országban, ahol gyakorlatilag kontroll nélkül uralkodik egy a hívei által istenített teljhatalmú vezér? Ahol alig beszélhetünk szabad nyilvánosságról és a “bűnüldözés” is csak egyoldalúan, kizárólag a vezér ellenfeleivel szemben működik s ahol az igazságszolgáltatásnak csak véletlenszerűen van köze az igazsághoz. Itt az ártatlanokat simán üldözik, sőt elítélik – míg a nyilvánvaló bűnelkövetők teljes védelmet élveznek.

30713056_1759221154123971_4937084335956987601_n

Folytatni kell a tiltakozást és a demokratikus Nyugathoz kell segítségért fordulnunk! Ott már egyre többen látják, mi a helyzet Magyarországon. Végre felvetették jeles európai közéleti személyiségek Angela Merkel és a német kormánypártok súlyos felelősségét az egész Európát fenyegető populista, rasszista, demagóg métely pártfogását illetően.

Az Orbánt akár csak félrenézéssel is segítő európai politikusok sajnos az európai értékekbe és a demokráciába vetett hitet ássák alá. Nem kicsit, hanem nagyon! A belső magyar “jogorvoslati” lehetőségek formális kimerülését követően az európai fórumokhoz kell fordulni. Kis hazánkon belül pedig mindenkinek össze kell fognia, aki helyre akarja állítani a demokráciát és a szabadságot.

Először azonban az igazságot kell tisztázni az elvileg négy évre szóló 8-i döntéssel kapcsolatosan!

Tennivalóink (2.)

Ma reggel, hat nappal a 2018-as országgyűlési választást követően még több a kérdés, mint a hitelesnek tűnő válasz. Ha jól értem, még ma helyreállítják a szavazás napján elromlott (?) informatikai rendszert és megszámlálják az átjelentkezettek és a külképviseleteken szavazók voksai számára fenntartott szavazókörök eredményeit is. Ezt követően pedig a NVB közzéteszi a hivatalos végeredményt – pontosabban azt, amit annak fogadnak el.

Kik is? A fidesz által megválasztott tagok + a pártok delegáltjai. Utóbbiak révén – egymást semlegesítő érdekeik miatt – elméletileg garantált lehetne az eredmény hitelessége. A gyakorlatban csak két probléma van ezzel: egyrészt nem minden látszólag ellenzéki párt rendszer-ellenes, másrészt a “kamu-pártok” nagyobbik részét szintén a fideszes hatalom hozta létre, tehát az ő delegáltjaiktól sem várható korrekt állásfoglalás.

Ezt a végeredményt meg lehet ugyan támadni, de ma már a bíróságok önállóságában is csak korlátozottan bízhatunk. A nemzetközi megfigyelők pedig – a dolog természetéből következően – jórészt csak felszínes tevékenységet folytattak. Ha volt komoly csalás, annak olyan infernális a mélysége, hogy az ember el sem tudja képzelni, hogy 2018-ban, Európa közepén ilyesmi lehetséges. Hisz ne feledjük, a magyar “türkménbasi” dolgait hiteles európai jobboldali pártok is fedezik és támogatják (Angela Merkel, Manfred Wörner CDU-CSU). Persze őket is meg lehet érteni, a német cégek profitjához nagyban hozzájárul az olcsó magyar munkaerő!

A magyar média-elit és az ellenzéki pártok vezetőinek egy része is be van kötve a fideszhez, ők is  érdekeltek a csalás elsikálásban. Azért nem esetleges, vagy lehetséges csalást írok, mert a csalás ténye egyértelmű – annak a kiterjedése és mélysége a kérdéses!

3-1

S hogy a címhez is hű legyek, két tennivaló van:

  • hatalmas demonstrációkkal jelezni ország és világ számára, hogy nem fogadjuk el a csalással keletkezett eredményt
  • állampolgári engedetlenség, civil ellenállás megkezdése

Legyen április 14-e a magyar szabadság kivívásához vezető folyamat kezdő napja!

DSC_2270_01_focuspoint_1240x675.jpeg

Narancs cédulás választás?

Tegnapelőtt, április 11-én 16.45 után betelefonált a Klubrádióba, Bolgár György: “Megbeszéljük” című műsorába egy Károly néven bemutatkozó informatikus. Nevetgélve közölte, hogy sajnos teljesen elcsalták a központon keresztül az április 8-án lebonyolított országgyűlési választást. Elmondása szerint a gigantikus csaláson több ezer jól megfizetett ember dolgozott, akik aztán profi módon eltüntették a nyomokat is. Amihez persze a szavazás napján 3-4 órára volt szükség, majd az adatoknak az utolsó szavazókörig való  visszamenőleges “szinkronizálásához” még további napokra…

A lényeg, hogy ismeretlen okból – a szavazás közepette – délelőtt folyamán le kellett állítani az addig működő rendszert és helyette egy másikat beüzemelni. Egész nap csak egy “lebutított” változat működött s azon is elképesztő jelenségeket lehetett tapasztalni. Például az elméletileg változatlan alapszám, a választásra jogosultak száma több alkalommal is “mozgott”. Hol 7,875 Millió, máskor 7,176 Millió, megint máskor 7,921 Millió…

Pedig elméletileg ez egy “közhitelesen” rögzített szám volna, melyet a voksolást megelőző napon 16 órakor kellett megállapítani.

Károly elmondása szerint kivettek, átfordítottak kb. 960 ezer szavazatot s ezzel érték el a kívánt “eredményt”. A tapasztalt műsorvezető, újságíró – aki persze “hivatalból” próbálta a másik álláspontot védeni s az újságírói szakma szabályainak megfelelően kételkedett az informatikus által elmondottakban, “lányos zavarában” úgy igyekezett eljelentékteleníteni Károly közlését, hogy jó-jó – lehet hogy pár szavazatot áttoltak egyik rubrikából a másikba, de végülis ez “csak” a voksok mintegy 2 %-a!

Azonban rosszul számolt, nem 2 %-ról van szó, hanem 20 %-ról!

Nem mintha a 2 %-os  csalás bocsánatos bűn volna…mégsem mindegy. Pláne hogy a hazánk sorsa múlik rajta, hogy kiderülhet-e az igazság?

A képen a nertársak éppen a “győzelmüket” ünneplik:

orbán-semjén-énekel-696x463

Senki nem érti, miért kellett szavazás közben megváltoztatni, lecserélni (?) az informatikai rendszert s miért csak 3-4 napos késéssel kapták meg a pártok a már vasárnap késő este készen álló szavazóköri jegyzőkönyvek másolatait. Miért nem működik még ma sem a rendszer? Hogyan lehet ezek után elhinni, hogy amit eredményként közölnek, az valós?

Mindenképpen komoly és pártatlan – lehetőleg külföldi –  szakemberek profi vizsgálatára van szükség, hogy – pro vagy kontra – tisztázódjon a gigantikus csalás gyanúja. Hiszen nem nehéz belátni, van némi különbség a kormányalakítás és a választási csalás bűncselekménye pártatlan bíróság által megállapítható felelőseinek esetleges börtönbe vonulása között.