A birodalmi címer

Amikor 1896 táján – a közös monarchia fénykorában, egyesek a Magyar Birodalom fényes jövőjéről ábrándoztak, felmerült az igény ennek heraldikai megjelenítésére is. Régóta természetes volt az ún. középcímer használata:

középcímer

Ez a ténylegesen Magyarországhoz tartozó területeket jelenítette meg (a dalmát-horvát-szlavón “háromegy” királyságot és az 1878 óta közös osztrák-magyar igazgatás alatt álló Bosznia-Hercegovinát). Amikor Horthy idején, 1938-ban újra felmerült az ország megnagyobbítása, ezt a középcímert vezették be a katonai csapatzászlókon.

A közös monarchia összetett közjogi és külpolitikai problémái miatt a magyar királyi nagycímert azonban 1918-ig, a régi ország széteséséig sem sikerült megalkotni. Ennek tartalmaznia kellett volna Szerbia, Bulgária, Galícia, Lodoméria és Kunország címereit is. A mindenkori magyar királyok ugyanis a 13. század óta viselték eme “melléktartományok” királyi címeit is.

Közülük a mai olvasó számára Lodoméria és Kunország neve igényel magyarázatot. Lodoméria mai nyugat-ukrajnai terület Volodimir Volins’kiy (Vlagyimir Volinszkij) város környékén, Lvivtől (Lembergtől) északra. Kunország pedig a későbbi Havasalföld és Moldva “leánykori” neve.

 

A képen hétköznapi értelemben balról a szívpajzsban Galícia, felül Lodoméria címere (alul a két sas a magyar címben sosem szereplő Auschwitz és Zator).  Jobboldalon felül Kunország és Bosznia, alatta Bulgária és Szerbia (valamint duplázás folytán Rácország) címerei. Ezeket V. Ferdinánd 1836-os nagycímeréről  kölcsönöztem. Ugyanis ezek a “melléktartományok” szerepeltek a Habsburg királyok címertani reprezentációjában is, csak éppen sosem álltak össze, mint magyar királyi nagycímer.

Reklámok

A birodalmi zászló

Mielőtt valaki azt gondolná, hogy elveszítettem a helyi és országos közéleti érdeklődésemet, ma ilyesmiről írok. A múlttal való foglalkozás – ami önmagában is érdekes persze, egyik értelme a jelen megértése. Nos a jelen egyik látványos csepregi változása a várostól északra lévő körforgalomban az elmúlt napokban felállított hatalmas zászlórúd, a rajta – ahogy hallani – ezentúl állandó jelleggel lengő, messze ellátszó, nagy méretű történelmi zászló.

DSC_0005

A címer közelebbről:

zászló közel

A Bosznia-Hercegovina annektálását, 1908-at megelőző magyar középcímer, angyal címertartókkal. A magyar nyelvterület nyugati határán található Csepregen különösen divatos trianonozásba még jobban illett volna az 1915-ös törvényben szabályozott, Szent István koronájának országait teljességgel tartalmazó középcímer:

középcímer

Mindenesetre talányos, hogy a fideszes önkormányzatú, pillanatnyilag éppen Orbán-rajongó város (volt már SzDSz rajongó is korábban) határában 2017-ben mit akar kifejezni a történelmi magyar birodalmi zászló?

Ha már nagy-magyarkodunk… reszkessetek osztrákok!

Büszkeségpont Csepregen?

Még tavaly pályázott Csepreg önkormányzata az 1956-os forradalom 60. évfordulója kapcsán egy emlékmű megvalósítására. Veres Gábor szobrászművész kapott megbízást a tervezésre és a megvalósításra. Utóbbira csak most fog sor kerülni. Első – nem túl szerencsésnek tűnő – elképzelését elvetve egy “diadalkapu” lett végül elfogadva.

Ennek az a lényege, hogy ne csak 1956 kerüljön megörökítésre (amikor helyben lényegében semmi sem történt – olyasmi, amire büszkék is lehetnénk, meg pláne kevés…hacsak az az évben született kiváló csepregi polgárok némelyikére nem gondolunk)! Tehát a művész koncepciója az lett, hogy mutassa be az emlékmű mindazt, ami Csepreg egész múltjából fontosnak tűnik. Ehhez tőlem kért segítséget. Én pedig természetesen a nyers és bőséges témajegyzékemet* átküldtem minden Csepreg múltjával érdemben foglalkozó embernek.

Veres Gábor terve:

 

Némi déjavu (ejtsd: dézsavü) érzésem keletkezett azonban a közelmúltban. Nehogy már ugyanúgy járjunk, mint 2011-ben a főtéri jelképoszlop esetében! Akkor én voltam a felirat ötletgazdája, de az “okosok” belenyúltak és végül hibás szöveg került kiírásra ezüst helyett arany betűkkel és antikva helyett kurzív írással (Sopron helyett Soprony stb.).

Persze ezek az “okosok” akkor is “hatalmi” pozícióban voltak…de inkább hagyjuk! Csepreg éppen azért tart ott ahol, mert rendkívül sok az “okos”…

Most is találkoztam egy az általam elindított eredeti szöveg felismerhetetlenségig eltorzított, elemi hibákkal terhes változatával, amelyet állítólag az önkormányzat végül elfogadott (?).

Nem tudom ki fogja vállalni a felelősséget azért, hogy az adófizetők pénzén egy elképesztően amatőr, hibás és hamis dolgokkal teli emlékmű készül el. Én természetesen felajánlottam, hogy ha kell, ingyen és akár azonnal segítek – már ha igény van rá, hogy egy megalapozott, nem csak műalkotásként nívós, hanem tartalmilag is komoly emlékmű készüljön.

Sajnálom az általam művészként nagyra becsült Veres Gábort, hogy egy jó tervet elrontanak helyi “okos” politikusok (?). Akik minden alap nélkül azt gondolják – sőt közülük egyesek még terjesztik is, hogy az én Csepreg múltjával kapcsolatos tudásom állna a terv mögött. NEM AZ ÁLL, a készülő formában SEMMI KÖZÖM HOZZÁ!

Az hogy tőlem valamit lopnak, majd utána a felismerhetetlenségig átalakítják, azután meg azt hazudják, hogy én csináltam… NA NE!

Hogy visszatérjünk a látványoszlopra a sajnálatosan elrontott felirattal, íme a címer:

csepregi látványoszlop

Ezt valóban én terveztem saját magam és a konkrét megvalósításhoz is én készítettem el a tervet photoshoppal a saját itthoni gépemen ingyen. A szétlopott főtéri pénzből erre sem jutott jelképesen 1 Ft sem…

Hazudni és lopni – talán ez korunk hazai jelmondata. Szomorú! Ja és minél “okosabb” valaki, annál jobb? Van még lejjebb a béka fenekénél is?

*akit érdekel ez az eredeti dokumentum, annak szívesen átküldöm emailben, vagy akár facebookon (aki meg tenni akar egy jobb Csepregért, szintén bátran megkereshet, mint lehetséges szövetségest)

Csepregi kérdések

Mostanában átlag havonta egyszer írok helyi témáról, aminek több oka van. Egyrészt nem igazán történik érdekes dolog, másrészt nincsenek érdemi információim. Ha képviselő lennék – mint ahogy jó 6 éve nem vagyok, valamivel több esélyem volna  belelátni a történések és nem történések okaiba. Ám tapasztalatból és a jelenlegi egyetlen pm-független képviselő példáján is látom, még úgy sem könnyű.

Tegnap több hónapos kihagyás után ismét részt vettem a rendes – május havi – képviselő-testületi ülésen. Természetesen csak a számomra érdekes részén, gyors benyomások szerzésére több nem is kellett (ha végigülöm a többórás tanácskozást, sem tudok meg többet).

Az ülés továbbra is a bútorokkal ideiglenesen három részre osztott 2. emeleti tanácskozóterem középső részén zajlott. Az egész első emelet egyelőre – immár hosszú hónapok óta, üres. Hiába készült el, még nem vették használatba. Talán az új bútorok érkeznek a vártnál lassabban? Ezekről jut eszembe, hogy nemrég távozott posztjáról a város jegyzője, majd a pénzügyi osztályvezető is. Gyakorlatilag a két legfontosabb posztot betöltő személy a városházán. Ezekről a tényekről, pláne távozásuk valós okairól a közönség szerintem semmit sem tud (én sem).

Ahogy hallom a Pm az ülés végén mutatta be az amúgy kezdettől a tanácskozó asztalnál ülő új pénzügyi osztályvezetőt, Bangáné Bakos Erzsébetet (remélem jól írtam a nevét), akit ezúton én is bemutatok a város közönségének. Jó munkát kívánunk neki!

Ahogy hallom, Bajdó Bettina – korábbi Vas Népés újságírónő – személyében van új polgármesteri tanácsadó is. Ő azonban elődjétől, Orbán Tamarától eltérően nem ült ott a Pm úr jobbján. Úgyhogy tegnap mindössze háromfős hivatali kísérettel (aljegyző, pénzügyi ov. és a jegyzőkönyv-vezető) elnökölt az ülésen Vlasich Krisztián. Hiányzott az ülésről az Apm asszony és az egyik képviselő úr is. Hozzáteszem, a délelőtt 9 órai kezdés főállásban dolgozók számára nem éppen ideális!

De hogy kérdezzek is: hogyan és vajon miből sikerült finanszírozni eddig a város működését? Fogalmam sincs! A költségvetés tervezési szakaszában még 225 Millió hiány volt?

Hallhattuk, hogy tavaly 150 Milliót kapott a város a helyi közutakra. Ennek a felhasználása vajon hogyan áll? Az idei “állítsuk meg Brüsszelt” kampány idején további 250 Millió uniós pénz érkezik Csepregre (150 Millió a csapadékvíz elvezetési rendszerre, 100 Millió a Malomkertre). Itt főleg az utóbbi érdekelne, hogy vajon mi fog majd belőle megvalósulni? Mi lesz a tavaly megtervezett szép és új főtéri emlékművel? Van rá pénz? Maradt volna pénz a városháza továbbépítésére is? Itt a piros, hol a piros? Talán az egyszerű háziasszony szintjén informálni lehetne a lakosságot arról, hogy milyen bevétele volt a városnak tavaly és az idén s az mire lett, illetve mire lesz elköltve?

A napi sikerpropaganda közepette semmit sem hallottunk arról, mi lesz a betöltetlen jegyzői állással? Mikor lesz rá pályázat kiírva? Van-e szándék a bürokrácia-csökkentés keretében – az esetleg mellőzhető,  fölösleges vezetői posztok megszüntetésére?

Csepreg egyik igazi értéke a nagy múltú szőlő- és borkultúra:

Néró

A Répce-vidék költőinek antológiája

Tegnap bemutatták Csepregen a szombathelyi egyetemi kiadó (Savaria University Press) gondozásában megjelent “Akik tollat fogtak…” című antológiát. A kötet Sudár Lászlóné T. Molnár Zsuzsanna és Sági Ferenc értő gondozásában látott napvilágot. Köszönet illeti őket komoly értékfeltáró és értékmentő munkájukért!

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Időben a 16-21. századot fogják át a közreadott versek. Ami számomra külön szívmelengető, hogy közel három és fél évvel édesapám “távozását” követően is jelent meg eddig kiadatlan verse, méghozzá egy édesanyám emlékéről szóló. Külön köszönetem érte!

Szüleim esküvői képe (1960):

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A rendkívül gazdag tartalmú, a verselők rövid bemutatását is tartalmazó gyűjteményt ajánlom mindenki figyelmébe! Ugye nem nehéz belátni, hogy ahhoz hogy tudjuk kik vagyunk és hol élünk, nélkülözhetetlenek az előttünk itt élt elődeink éppúgy, mint a köztünk élő kortársaink.

 

 

Mészáros István (1939-2017)

Nem igazán tudom még felfogni sem, hogy váratlanul itt hagyott bennünket Csepreg közéletének egyik markáns és a legjobb értelemben vett igazi régi vágású alakítója.

Mészáros István

Elveszítettem egy fontos partnert és atyai jó barátot, akivel nemcsak a múltat, hanem a jelen helyzetet is mindig meg lehetett beszélni.

Nosztalgiával gondolok a verőfényes tavaly szeptemberi napokra, amikor a kertjében kortyolgattuk különféle – a csepregi Rámók-hegyen termett – borait. A legbüszkébb egy vörös csemegeszőlőből, a Néróból készültre volt. Valóban különleges, zamatos és mély ízvilágú bor.

Néró

Már a 80-as években is tanácstag volt s részt vett az első két önkormányzati ciklus munkájában (1990-1998). Négy év kihagyás után, 2002-ben vállalt újra szerepet s mi ketten a 2006-ig tartó ciklusban voltunk csak együtt a hivatalos tanácskozóasztalnál. Az elmúlt tíz évben már csak kívülről figyelte a helyi történéseket, de véleménye, értékítélete mindig fontos és mérvadó volt sokunk számára.

Hiányozni fog az ő józan, de alapvetőn derűs és realista szemlélete, élettapasztalata. Jó lenne bízni benne, hogy a jövőben következő generációk tagjaiban az övéhez hasonló igazi polgári értékrend, józan gondolkodás és a valódi emberség továbbra is jelen lesz!

No, meg a derű és a jókedv! Most éppen nem azokat a napokat éljük, de abban biztos vagyok, hogy mi, akik ismertük, sokat fogjuk ezután is emlegetni és mindig jó érzéssel fogunk gondolni rá.

Mintha csak tovább élne…Isten Veled!

A körmendi Szabó-ügy

Meglepetéssel értesültem Szabó Ferenc – régi MDF-es barátom – “közéleti” botrányáról. Évek óta nem találkoztunk, azt sem tudtam hogy Feri mostanában a KDNP nevű fantompárt tagja volt. Most az eredetileg még MDF-esként szerzett alpolgármesterségéről és az önmagukat keresztény értékrendűként meghatározó Orbán-fanatikusok helyi szervezetének elnökségéről is lemondott.

Mindennek hátterében egy most 16 éves egykori tanítványával napvilágra került “viszonya” van. Még abban a Kölcsey utcai általános iskolában tanította, amelyiknek a helyén egykor a város északnyugati sarkát védő, 1255 táján Dés ispán által emelt torony állt.

Az ügyben feljelentés született, a bulvármédia pedig alaposan rászállt az ügyre. Szerintem Feri súlyos hibát követett el azzal, hogy lemondott. Illetve ha már így döntött (vagy mások így döntettek vele), akkor okosabb lett volna teljesen visszavonulnia a közügyektől.

Miért mondom ezt? Önmagában az a tény, hogy valaki szerelembe esik egy 40 (!) évvel fiatalabb lánnyal, nem bűn, legfeljebb szokatlan. Volt már olyan is a történelemben, hogy valaki emiatt elhagyta addigi házastársát. Persze, ez utóbbi az álszent, képmutató kereszténykedésbe már nem nagyon fér bele – illetve dehogynem.

Szabó Ferenc egy múltunk iránt komoly érdeklődést mutató, irodalmi vénával is bíró, barátságos, jóindulatú, kiváló ember. Az ügy ismerhető részletei alapján bűncselekményt aligha követhetett el. Nagy a zavar persze a hasonló típusú ügyekben az emberek fejében. De ha szerelemről van szó – márpedig úgy tűnik arról, akkor hiba volt lemondania.  A lemondás ténye ugyanis egy talán el sem követett bűncselekmény beismerő vallomásának tűnik.

Körmend régi városfala Siklósi Gyula kollégám által feltárt északi kapujának jelképes bemutatása:

kormend-varoskapu

(Elnézést kérek várak iránt érdeklődő olvasóimtól, hogy ma profán témával jövök. Kíváncsi vagyok viszont, hogy egy bulvár-ügy előhozása vajon hány ember figyelmét hívhatja fel a múltunkkal és főleg várainkkal kapcsolatos “komolyabb” írásaimra!)