Csatár erődített monostora

A zalai Csatár a Felső-Válicka völgyének keleti oldalán, Zalaegerszegtől nem messze délre található. Gutkeled nembeli Márton ispán II. Béla korában, feltevés szerint 1138-1141 közt alapította az itteni bencés monostort. Mindenképpen a legrégebbi főúri alapítások  egyike. Ugyan a téma egyik kiváló szakértője azt írta róla, hogy “az apátság épülete nem ismert”, ez az állítás azonban csak részben igaz. Tudniillik az épületegyüttest valóban lebontották, de téglatörmelékkel borított és várárokkal övezett helye ma is megvan.Egy adat szerint az 1530-as években Tallóci Bánfi Boldizsár alakította várrá a kolostort! Egy darabig a törökök elleni zalai végvári rendszernek is része volt.

Teljesen kutatatlan. Jelenleg csak egy kopjafa áll a terület közepén s annak egy részén napjainkban éppen búza terem.

Szerencsénkre Nováki Gyula 1956-ban ezt a helyet is felmérte:

Csatár

Térképi helyzete:

Csatár tp

Egy másik kiváló kutató nemrég azt írta róla, hogy “elpusztult, sáncait és árkait a legutóbbi évtizedekben tüntette el nagyrészt az intenzív földművelés”. Ez a szintén téves állítás persze csak azt bizonyítja, hogy a kolléga nem járt a helyszínen…

Mindez megint csak aláhúzza annak a jelentőségét, hogy elkészüljön végre egy a magyar várhelyeket  részletesen bemutató, valóban nemzeti jelentőségű kataszter. Ennek finanszírozására az adófizetők pénzén működő magyar állam sajnos eddig sem s  most sem igazán mutat hajlandóságot. Természetesen örömmel vennénk, ha ebben egyszer pozitív változás állna be!

A várlexikon előmunkálatai a téma jeles kutatóinak előzetes anyagait összesítve 1983/84 óta folynak – mindeddig magán “hobbiból”! Ha a “nemzeti” vár- és kastélyprogramok számolatlanul szélbe szórt milliárdjaiból, csak néhány millió a rendelkezésünkre állna…rögtön eredményt tudnánk produkálni s érdemben előre lehetne lépni! Le lehetne tenni a “nemzet asztalára” egy 8000 helyszínt (!) bemutató kézikönyvet és atlaszt.

Mindaddig, amíg effajta “csoda” nem következik be, a fontolva haladásra van csak esélyünk. Hacsak valaki – a szó 19. századi értelmében vett – nemzeti elkötelezettségű, történelmi érdeklődésű, 21. századi Maecenas elő nem áll?

arany

 

Reklámok

Deménd rejtélyes körei

A szlovákiai – egykori Hont megyei – Deménd (többségi nyelven: Demandice) határában az egyik legaktívabb műholdas megfigyelő kolléga – Pesti Levente – révén értesültem a képeken látható érdekes jelenségről:

Lehetséges persze, hogy valami egészen meglepő, profán magyarázatuk van a koncentrikus köröknek – de számomra mindenesetre megfejtést, választ igénylő a kérdés.

Korábban, még a műholdas megfigyelések hőskorában szántóföldeken figyeltünk meg hasonló koncentrikus köröket. Azok egyértelműen öntözés nyomai voltak.Itt azonban biztosan nem olyasmiről van szó, hiszen a területet erdő borítja.

Térképen itt található, az egykori Gizella-major környékén, Deménd és Százd között:

Deménd-Százd tp

Mai állás szerint 8500 egykori várról, erődítésről tudunk a Kárpát-medence területén. Közülük több mint 3500-ról valamiféle vázlat, alaprajz, terepfelmérés is a rendelkezésünkre áll. Ezek persze korántsem azonos értékűek, pontosságúak – de a semminél a leggyengébb vázlat is több!

Ezeken kívül vannak a deméndihez hasonló, tisztázást igénylő, bizonytalan határesetek. Magam egy évtizedek óta gazdagodó, teljességre törekvő adattárral, térképtárral és légifotókból álló, valamint műholdas-megfigyelésekről szóló képgyűjteménnyel, váralaprajz- és felmérés-gyűjteménnyel rendelkezem. Amikor egyetemista koromban, 35 évvel ezelőtt – akkori tudásunk alapján – elkezdtem összeállítani az anyagot, még “csak” 3400 helyről tudtunk! Tíz éve van egy – egyelőre – saját használatú és naponta gazdagodó Google Earth-kmz jelölésekből álló vártérképem is. Mindez 10 jelenlegi európai országot érint. Elméletileg a “központi fekvésű” Magyarországot érdekelhetné leginkább – de ennek egyelőre nem sok jelét látom. A magyar állam különféle, az adófizetők pénzéből hasonló témán dolgozó szerveinek, intézményeinek nem nagyon fűlik a foguk magánszemélyekkel való együttműködésre. Pedig az ember nem is érti miért – hiszen nekik is csak a hasznukra válna? S mielőtt valaki aktuálpolitikára gondolna, ki kell ábrándítsam: ez sajnos évtizedek óta így van.

Az adófizetők pénzét minden hülyeségre el lehet költeni, de értelmes, komoly célokra,   netán egy valóban nemzeti – sőt nemzetközi – jelentőségű gyűjtemény fejlesztésére és közkinccsé tételére vajon miért nem? Egy államilag finanszírozott “nagyokos” például leírta, hogy egy ember ekkora munkát nem tud elvégezni, ahhoz szerinte nagy intézmények több évtizedes munkájára volna szükség. Azt nem is érzékelte, hogy a munka dandárját – noha szerinte az lehetetlen – én már elvégeztem! Mindezt annak “indoklásául” írta le, hogy ne támogassák az általam összeállított várlexikont. Nos, a nagy intézmények évtizedek óta működnek, mégsincsenek az általam jórészt egyedül összeállított, összegyűjtött ismeretanyag birtokában.

A leírt tapasztalatok ellenére, természetesen nyitott vagyok akár a magyar állami szervekkel való együttműködésre is! Mégis leginkább a magánszféra várak iránt érdeklődő polgárai és a 19. századi “Stefi grófhoz” hasonlóan gondolkodó cégvezetői segíthetnének abban, hogy 35 év után végre egyről a kettőre jussunk:

arany

Busevics az Una szigetén

A középkori Zágráb megyében volt egy írott adatokban Busevec és Busevics neveken  szereplő várkastély (castellum). Ennek helyét Engel Pál a mai horvátországi – Zágrábtól nem messze délre található – Buševec község területén lokalizálta – igaz, egy talán megjegyzéssel.  Építését Koppány Tibor Obrucsáni Sztrezivoj fia András nagykemléki várnagynak (1404-05) tulajdonította, aki a birtokot 1404-ben kapta. Halálával, 1413-ban a zempléni Cékei Márton vette aztán zálogba. 1434-től a Blagaji grófoké lett. Engel és Koppány még úgy tudták, hogy később már nem említik az erősséget.

Ennyit tesz, hogy a magyar középkor kutatója már ritkábban figyel oda az 1526 utáni adatokra s fordítva, a hódoltság korának kutatója pedig ritkán tekint vissza a Mohács előtti évtizedekre. Ugyanis  a Blagaji grófok birtokán, 1559-ben 40 fős őrséggel említik a végvári rendszer részeként a fából épült Busevics várkastélyt.

Az Angielini-féle vártérkép 1570 táján az Una szigetén ábrázolja Buschauiz névírással, Bradschai és Otok között, a mai Bosznia területén.

Busevics 1570

A birtoktörténeti adatokból világos, hogy ugyanarról a várkastélyről van szó s a mai Buševec területén semmilyen várhelyről nincs tudomásunk, nyilvánvaló hogy igazat kell adnunk a néhai kiváló Engel Pálnak a talán szó beszúrást illetően – jól sejtette ugyanis, hogy az a lokalizálási kísérlet gyenge lábakon áll.

Más kérdés, hogy egyelőre az Una szigetén épített várkastély pontos helyét sem ismerjük! Annak felderítése a jövő feladatai közé tartozik. A térképek alapján leginkább a piros karikával jelölt szigeten lehetett, az Una-jobbparti Bukovska-patak beömlésénél. Tudniillik ez a patak pár kilométerrel arrébb, egy Bušević (ejtsd: Busevics) nevű településnél ered

Busevics tp1

A közeli környék várai “békeidőben”, 1576-77-ben kerültek török kézre s ha nagyon vulgárisan akarnám a múltat összefoglalni, ma is a boszniai muszlim-horvát föderáció területéhez tartoznak. Isten őrizz persze, hogy a mai bejegyzésemben “politizáljak”, mert azt ugye nem volna szabad! Megjegyzem azonban, hogy éppen a boszniai muszlim délszlávokra tekintettel a magyar országgyűlés már 1916-ban bevett vallássá nyilvánította Magyarországon az iszlámot. Abban az időben ugyanis a muszlim elittel rendelkező Bosznia még Ausztriával közös magyar kormányzás alatt állt és egyes korabeli magyar “birodalmi” tervek szerint közvetlenül Magyarországhoz lett volna utóbb csatolva.

Magyarán szólva, nekem az a véleményem, hogy az iszlámra sem szabad ellenségesen tekintenünk! Magam egy boszniai muszlim délszlávhoz ugyanazzal a bizalommal közelítek, ahogyan egy ortodox szerbhez, egy katolikus horváthoz, egy zsidó identitású emberhez, egy református magyarhoz, egy evangélikus erdélyi szászhoz, vagy egy unitárius székelyhez! A vallás és a politika szétválasztását pedig éppen olyan indokoltnak tartom a kereszténységnél is, mint az iszlámnál vagy éppen a zsidóság esetében. Szekularizált, modern, demokratikus társadalom híve vagyok, mely a törvény előtti egyenlőségen, a vélemény- és vallásszabadságon, egymás megértésén, a másik személy önállóságának tiszteletén alapul és nem a vallási-nacionalista fanatizmuson.

maecenatúra

A Seuso-ügy állása

Szó szerint áll az ügy, vagy a háttérben mégis történik valami? Magam ezen az oldalon immár 109. bejegyzésemet írom 2014. március 27-e óta. Előző napon jelentette be Orbán Viktor 7 db műtárgy őrzési jogának megszerzését. Magam még 2011. március 28-án fordultam az akkori 2. Orbán kormány illetékeséhez, Szőcs Géza államtitkárhoz az azt megelőző hetekben kialakult elképzelésemmel a kincs eredeti lelőhelyét illetően.

(Lehet persze erre azt is mondani, hogy egy javaslat volt a sok közül! Egy biztos, Szőcs Géza válaszra – vagy reagálásra – sem méltatott. A gyermekkorában jobb neveltetésben részesült minisztere, Réthelyi Miklós kabinetfőnöke pótolta azt csak hónapokkal később. De ilyen részletesen hadd ne meséljem el a történetet, mert akkor egy regény terjedelme alakulna ki…)

Egy biztos, komolyabb nyilvánosságot a Seuso-kincs lelőhelyével kapcsolatos nyomozásom csak 2016. májusában, Tóth Sándor és Balczó Mátyás velem készült első interjúival  kapott. Utána sem történt azonban semmi. Újabb s az elsőnél is komolyabb média-érdeklődést váltottak ki 2017. március-áprilisában adott lap- és rádióinterjúim – de érdemben továbbra sem történt semmi.

A kormány illetékeseit az eredeti lelőhely mintha kevésbé érdekelte volna. A kinccsel kapcsolatos lakossági érdeklődést viszont kielégítette a valaha lord Northamptonéknál egyben volt 14 tárgy hiányzó darabjainak megszerzése, melyet Orbán Viktor július 12-én jelentett be. Aztán meg is turnéztatták a 14 db-os kincs-részletet az országban, ismét csak több legyet ütve vele egy csapásra. Feltétlenül pozitívuma  lehet viszont a dolognak – teszem hozzá, hogy beemeli a köztudatba azt a nyilvánvaló tényt, hogy a ma élő magyarság múltjához tartozik az ún. honfoglalás előtt itt élt népek, kultúrák hagyatéka is.

A nem csak engem érdeklő kérdés azonban, hogy hol kerültek elő az ismert darabok s van-e még belőlük az eredeti – s még mindig ismeretlen – lelőhelyen, továbbra is nyitott. Magyarán: hol van a Seuso-kincs lelőhelye?

28056272_1755501777846354_1953201613187967204_n.jpg

(folyt. köv.)

Árpádhalom

A mai csongrádi Árpádhalom község korábban Nagymágocs újkori határából vált ki. A névadó halom minden bizonnyal őskori (vagy szarmata) tumulus (halomsír). Elsősorban azért gondolhatjuk ezt a feltáratlan dombról, mert a közelében további kisebb, hasonló halmok is találhatók.

Szörényi Gábor régész kollégám figyelt fel a halom északi oldalán még látható – az egykori övezőárok kidobott földjéből keletkezett domború kiemelkedése (“sáncra”). Árpád-kori edénytöredékeket is talált a lelőhelyen. Mindebből joggal következtet arra, hogy az őskori halomsírt a középkorban várként hasznosították újra.

A dombot övező árkot még körben jelöli az 1882-ben készült kataszteri térkép:

Árpádhalom kat 1882

A Google Earth utcaképein:

Teljes mértékben kézenfekvő, hogy a halmot – mint készen rendelkezésre álló terepadottságot – a körárok ásásából következően, újra igénybe vették egy erődített nemesi torony helyeként. Szándékosan nem lakóhelyet írtam! A hasonló toronyvárakra inkább szimbolikus értelemben lehetett igény. Ugye nem nehéz belátni, miért is lakott volna valaki egy toronyban, ha kényelmesebb körülményeket is biztosítani tudott magának és családjának? Viszont a hiúságát erősen legyezhette, hogy büszke tornya messziről látszott a végtelen alföldi síkon s persze messze el is lehetett látni róla!.

Hogy az Árpád-halom helynévként mikor keletkezett, nem tudom. Lehetséges, hogy csak az újkori romantika szülötte – a több helyütt előforduló Árpád-várakhoz hasonlóan. Mindenesetre érdemes volna feltárni, mert az őskori halmok középkori másodlagos felhasználásnak is érdekes, hazánkban régészetileg elsőként dokumentált példája lehetne. Nem mintha maga a halom belsejében lévő, eredeti őskori temetkezés is ne volna érdekes. Mivel a halom épnek látszik, elképzelhető, hogy a későbbi korokban nem fosztották ki.

Most, hogy formailag megint új kormány kezdi meg ma a működését, ismét érdeklődéssel várom, vajon történik-e valami pozitív fordulat a hazai régészet ügyeit illetően? Például megéljük-e egyszer azt, hogy valóban tudományos célú kutatásokra is érdemi lehetőség nyílik?

támogatás 2016

Tennivalóink (4.)

Az idei, sajnos érdemi változást nem hozó országgyűlési választást követően írt sorozatom ma – 15 nappal a voksolás napját követően – fejezem be. Nem mintha bármire is pontot lehetne tenni, de ha már elkezdtem elemezni, akkor valamilyen konklúzióra is illik jutnom.

Nem zárójelben jegyzem meg, hogy az eddigi történelmünkben példátlan méretű lopásokkal, korrupcióval kapcsolatban felmerült eseteket előbb-utóbb tisztázni kell (Kósa-ügy, Szabó Zsolt-Belize, Tiborcz-ügy stb.). Úgyszintén világos magyarázatot kell kapnunk a Nemzeti Választási Iroda informatikai rendszerében a szavazás napján történtekkel kapcsolatban.

Örvendetesen megnőtt a közügyek iránti jó értelemben vett érdeklődés s megfiatalodott a fővárosi demonstrációk közönsége. A magyarországi nagyobb vidéki városok is ébredezni kezdenek. Nagy kár, hogy igencsak sovány a szabad sajtó. A nyomtatott része jelzésszerűen van jelen (Népszava, HVG. ÉS, 168 óra), rádióban szinte nulla (kivétel a fővárosban fogható Klubrádió), televíziós csatornák között a HírTv  jelenleg a fő zászlóvivő.

Az április 21-i kormányellenes tüntetés résztvevői:

2018-04-21

Csak sokadszorra is ne ugyanazokat a hibákat kövessük el! Mire gondolok? A túlzásokra és a káros leegyszerűsítésekre.

Túlzás azt követelni, hogy miután – ki tudja milyen arányban, de relatív többséggel feltétlenül megnyerte a fidesz a választást, akkor dobjuk a lovak közé a gyeplőt s pusztítsuk el viharkárokkal megrongált otthonunk épen maradt részét is. Jutalmazzuk a fideszt s még adjunk neki további kedvezményt azzal, hogy az országgyűlésben még jelképes kontrollal se kelljen számolniuk?

Káros dolog minden meglévő – eddig tevékenykedő – pártot egy kalap alá venni és kollektíven elítélni. Ahogyan azt az általam amúgy nagyra becsült újdonsült politikus, Márki-Zay Péter tette – akaratlanul is átvéve a fideszes demagógiát, miszerint ellenzékváltás történt volna! Ez tévedés. Egyik pártot sem szabad kritika nélkül szemlélni, de közös kalap alá venni, meg pláne káros őket.

Lehetne ugyan méricskélni, hogy a hódmezővásárhelyi modell szerint lehetséges győzelemhez szükséges koordinációban melyik milyen mértékben vett részt. A relatív sorrend csökkenő mértékben: DK, MSzP-Párbeszéd, Együtt, LMP, Jobbik.

De ebből arra a következtetésre jutni, hogy akkor mindet egy csomagban dobjuk ki – hülyeség volna.

Rozsály Árpád-kori vára

Nyilván van olyan kolléga, aki szerint ásatás nélkül nem lehet biztosan meghatározni egy-egy vár korát. Azonban ezzel szemben joggal felvethető, hogy az orvosi diagnosztikának sem csak a műtét az egyetlen és kizárólagos lehetősége.

Hogy egy klasszikust, a lassan negyed százada elhunyt Sándorfi Györgyöt (1932-1993) idézzem: “egy emberek által létrehozott építmény egyik legjellemzőbb paramétere a nagysága…” Meg hozzátehetjük, a topográfiai elhelyezkedése, várak esetében a védművek formája, milyensége.

Mindezt a rozsályi Várdomb miatt írtam ma le, melynek műholdas megfigyelése három éve történt:

https://djnaploja.wordpress.com/2015/07/22/rozsaly-vardomb/

Pesti Levente műkedvelő várkutató most teljesítette az akkor megfogalmazott kérésemet. Alaposan körbefotózta és fel is mérte az Alföldön ritkaságszámba menő várat:

panoráma 1

Rozsály-Várdomb.jpg

Nagy-nagy köszönet neki! Örömmel láthatjuk, hogy egy fővel bővült a jó minőségű várfelméréseket elkészíteni tudók csapata!

Mint a felmérésen látjuk, a vár közepén egykor volt épületet valószínűleg alapostól kibányászták. A Gutkeled nemzetségbeli rozsályi Kun család első vára lehetett – még a falutól elkülönülve. Az általam preklasszikus várnak nevezett típus egyik jellegzetes képviselője!

Utóbb egy várkastély (castellum) épült helyette, bent a faluban. A két erődítmény egymáshoz viszonyított helyzete:

Rozsály mh tp

Megjegyzem, az itt látható kép a 2008-ban elkészült nagy Google Earth vártérképem részlete, melyen az általam ismert valamennyi helyszínt teljes pontossággal jelöltem az egész történelmi Magyarország és egykori melléktartományai területén.

Sajnos a magyar állam eddig semmilyen formában sem támogatott – s azon őszintén meg volnék lepve, ha ez a helyzet egyszer megváltozna. Pontosabban egyszer, 1999-ben nyertem egy komolyabb pályázatot az adott megye várainak felmérésére, de azt az akkori múzeumi munkahelyemen sajnos egyéb feladatokra lenyúlták…(de ez már politika – s ma nem az a téma). A felmérések elkészültek, azok ma is itt vannak a polcomon, mert nem voltak hajlandók kifizetni. Én meg ingyen nem hagytam ott őket, az azóta formailag meg is szűnt – megyei hatókörű városi múzeummá átkeresztelt – megyei múzeumigazgatóság számára… Így jár az ember, ha önálló nézetei vannak s hiányzik belőle a szervilizmus!

Ezért nincs más lehetőségem, mint hogy magam próbálom biztosítani a munkám feltételeit és szükségszerűen Maecenasokat, önzetlen támogatókat keresek egy majdan kézbe vehető “váratlasz” kiadásához (is):

kék