A Seuso-ügy állása

Szó szerint áll az ügy, vagy a háttérben mégis történik valami? Magam ezen az oldalon immár 109. bejegyzésemet írom 2014. március 27-e óta. Előző napon jelentette be Orbán Viktor 7 db műtárgy őrzési jogának megszerzését. Magam még 2011. március 28-án fordultam az akkori 2. Orbán kormány illetékeséhez, Szőcs Géza államtitkárhoz az azt megelőző hetekben kialakult elképzelésemmel a kincs eredeti lelőhelyét illetően.

(Lehet persze erre azt is mondani, hogy egy javaslat volt a sok közül! Egy biztos, Szőcs Géza válaszra – vagy reagálásra – sem méltatott. A gyermekkorában jobb neveltetésben részesült minisztere, Réthelyi Miklós kabinetfőnöke pótolta azt csak hónapokkal később. De ilyen részletesen hadd ne meséljem el a történetet, mert akkor egy regény terjedelme alakulna ki…)

Egy biztos, komolyabb nyilvánosságot a Seuso-kincs lelőhelyével kapcsolatos nyomozásom csak 2016. májusában, Tóth Sándor és Balczó Mátyás velem készült első interjúival  kapott. Utána sem történt azonban semmi. Újabb s az elsőnél is komolyabb média-érdeklődést váltottak ki 2017. március-áprilisában adott lap- és rádióinterjúim – de érdemben továbbra sem történt semmi.

A kormány illetékeseit az eredeti lelőhely mintha kevésbé érdekelte volna. A kinccsel kapcsolatos lakossági érdeklődést viszont kielégítette a valaha lord Northamptonéknál egyben volt 14 tárgy hiányzó darabjainak megszerzése, melyet Orbán Viktor július 12-én jelentett be. Aztán meg is turnéztatták a 14 db-os kincs-részletet az országban, ismét csak több legyet ütve vele egy csapásra. Feltétlenül pozitívuma  lehet viszont a dolognak – teszem hozzá, hogy beemeli a köztudatba azt a nyilvánvaló tényt, hogy a ma élő magyarság múltjához tartozik az ún. honfoglalás előtt itt élt népek, kultúrák hagyatéka is.

A nem csak engem érdeklő kérdés azonban, hogy hol kerültek elő az ismert darabok s van-e még belőlük az eredeti – s még mindig ismeretlen – lelőhelyen, továbbra is nyitott. Magyarán: hol van a Seuso-kincs lelőhelye?

28056272_1755501777846354_1953201613187967204_n.jpg

(folyt. köv.)

Reklámok

Árpádhalom

A mai csongrádi Árpádhalom község korábban Nagymágocs újkori határából vált ki. A névadó halom minden bizonnyal őskori (vagy szarmata) tumulus (halomsír). Elsősorban azért gondolhatjuk ezt a feltáratlan dombról, mert a közelében további kisebb, hasonló halmok is találhatók.

Szörényi Gábor régész kollégám figyelt fel a halom északi oldalán még látható – az egykori övezőárok kidobott földjéből keletkezett domború kiemelkedése (“sáncra”). Árpád-kori edénytöredékeket is talált a lelőhelyen. Mindebből joggal következtet arra, hogy az őskori halomsírt a középkorban várként hasznosították újra.

A dombot övező árkot még körben jelöli az 1882-ben készült kataszteri térkép:

Árpádhalom kat 1882

A Google Earth utcaképein:

Teljes mértékben kézenfekvő, hogy a halmot – mint készen rendelkezésre álló terepadottságot – a körárok ásásából következően, újra igénybe vették egy erődített nemesi torony helyeként. Szándékosan nem lakóhelyet írtam! A hasonló toronyvárakra inkább szimbolikus értelemben lehetett igény. Ugye nem nehéz belátni, miért is lakott volna valaki egy toronyban, ha kényelmesebb körülményeket is biztosítani tudott magának és családjának? Viszont a hiúságát erősen legyezhette, hogy büszke tornya messziről látszott a végtelen alföldi síkon s persze messze el is lehetett látni róla!.

Hogy az Árpád-halom helynévként mikor keletkezett, nem tudom. Lehetséges, hogy csak az újkori romantika szülötte – a több helyütt előforduló Árpád-várakhoz hasonlóan. Mindenesetre érdemes volna feltárni, mert az őskori halmok középkori másodlagos felhasználásnak is érdekes, hazánkban régészetileg elsőként dokumentált példája lehetne. Nem mintha maga a halom belsejében lévő, eredeti őskori temetkezés is ne volna érdekes. Mivel a halom épnek látszik, elképzelhető, hogy a későbbi korokban nem fosztották ki.

Most, hogy formailag megint új kormány kezdi meg ma a működését, ismét érdeklődéssel várom, vajon történik-e valami pozitív fordulat a hazai régészet ügyeit illetően? Például megéljük-e egyszer azt, hogy valóban tudományos célú kutatásokra is érdemi lehetőség nyílik?

támogatás 2016

Tennivalóink (4.)

Az idei, sajnos érdemi változást nem hozó országgyűlési választást követően írt sorozatom ma – 15 nappal a voksolás napját követően – fejezem be. Nem mintha bármire is pontot lehetne tenni, de ha már elkezdtem elemezni, akkor valamilyen konklúzióra is illik jutnom.

Nem zárójelben jegyzem meg, hogy az eddigi történelmünkben példátlan méretű lopásokkal, korrupcióval kapcsolatban felmerült eseteket előbb-utóbb tisztázni kell (Kósa-ügy, Szabó Zsolt-Belize, Tiborcz-ügy stb.). Úgyszintén világos magyarázatot kell kapnunk a Nemzeti Választási Iroda informatikai rendszerében a szavazás napján történtekkel kapcsolatban.

Örvendetesen megnőtt a közügyek iránti jó értelemben vett érdeklődés s megfiatalodott a fővárosi demonstrációk közönsége. A magyarországi nagyobb vidéki városok is ébredezni kezdenek. Nagy kár, hogy igencsak sovány a szabad sajtó. A nyomtatott része jelzésszerűen van jelen (Népszava, HVG. ÉS, 168 óra), rádióban szinte nulla (kivétel a fővárosban fogható Klubrádió), televíziós csatornák között a HírTv  jelenleg a fő zászlóvivő.

Az április 21-i kormányellenes tüntetés résztvevői:

2018-04-21

Csak sokadszorra is ne ugyanazokat a hibákat kövessük el! Mire gondolok? A túlzásokra és a káros leegyszerűsítésekre.

Túlzás azt követelni, hogy miután – ki tudja milyen arányban, de relatív többséggel feltétlenül megnyerte a fidesz a választást, akkor dobjuk a lovak közé a gyeplőt s pusztítsuk el viharkárokkal megrongált otthonunk épen maradt részét is. Jutalmazzuk a fideszt s még adjunk neki további kedvezményt azzal, hogy az országgyűlésben még jelképes kontrollal se kelljen számolniuk?

Káros dolog minden meglévő – eddig tevékenykedő – pártot egy kalap alá venni és kollektíven elítélni. Ahogyan azt az általam amúgy nagyra becsült újdonsült politikus, Márki-Zay Péter tette – akaratlanul is átvéve a fideszes demagógiát, miszerint ellenzékváltás történt volna! Ez tévedés. Egyik pártot sem szabad kritika nélkül szemlélni, de közös kalap alá venni, meg pláne káros őket.

Lehetne ugyan méricskélni, hogy a hódmezővásárhelyi modell szerint lehetséges győzelemhez szükséges koordinációban melyik milyen mértékben vett részt. A relatív sorrend csökkenő mértékben: DK, MSzP-Párbeszéd, Együtt, LMP, Jobbik.

De ebből arra a következtetésre jutni, hogy akkor mindet egy csomagban dobjuk ki – hülyeség volna.

Rozsály Árpád-kori vára

Nyilván van olyan kolléga, aki szerint ásatás nélkül nem lehet biztosan meghatározni egy-egy vár korát. Azonban ezzel szemben joggal felvethető, hogy az orvosi diagnosztikának sem csak a műtét az egyetlen és kizárólagos lehetősége.

Hogy egy klasszikust, a lassan negyed százada elhunyt Sándorfi Györgyöt (1932-1993) idézzem: “egy emberek által létrehozott építmény egyik legjellemzőbb paramétere a nagysága…” Meg hozzátehetjük, a topográfiai elhelyezkedése, várak esetében a védművek formája, milyensége.

Mindezt a rozsályi Várdomb miatt írtam ma le, melynek műholdas megfigyelése három éve történt:

https://djnaploja.wordpress.com/2015/07/22/rozsaly-vardomb/

Pesti Levente műkedvelő várkutató most teljesítette az akkor megfogalmazott kérésemet. Alaposan körbefotózta és fel is mérte az Alföldön ritkaságszámba menő várat:

panoráma 1

Rozsály-Várdomb.jpg

Nagy-nagy köszönet neki! Örömmel láthatjuk, hogy egy fővel bővült a jó minőségű várfelméréseket elkészíteni tudók csapata!

Mint a felmérésen látjuk, a vár közepén egykor volt épületet valószínűleg alapostól kibányászták. A Gutkeled nemzetségbeli rozsályi Kun család első vára lehetett – még a falutól elkülönülve. Az általam preklasszikus várnak nevezett típus egyik jellegzetes képviselője!

Utóbb egy várkastély (castellum) épült helyette, bent a faluban. A két erődítmény egymáshoz viszonyított helyzete:

Rozsály mh tp

Megjegyzem, az itt látható kép a 2008-ban elkészült nagy Google Earth vártérképem részlete, melyen az általam ismert valamennyi helyszínt teljes pontossággal jelöltem az egész történelmi Magyarország és egykori melléktartományai területén.

Sajnos a magyar állam eddig semmilyen formában sem támogatott – s azon őszintén meg volnék lepve, ha ez a helyzet egyszer megváltozna. Pontosabban egyszer, 1999-ben nyertem egy komolyabb pályázatot az adott megye várainak felmérésére, de azt az akkori múzeumi munkahelyemen sajnos egyéb feladatokra lenyúlták…(de ez már politika – s ma nem az a téma). A felmérések elkészültek, azok ma is itt vannak a polcomon, mert nem voltak hajlandók kifizetni. Én meg ingyen nem hagytam ott őket, az azóta formailag meg is szűnt – megyei hatókörű városi múzeummá átkeresztelt – megyei múzeumigazgatóság számára… Így jár az ember, ha önálló nézetei vannak s hiányzik belőle a szervilizmus!

Ezért nincs más lehetőségem, mint hogy magam próbálom biztosítani a munkám feltételeit és szükségszerűen Maecenasokat, önzetlen támogatókat keresek egy majdan kézbe vehető “váratlasz” kiadásához (is):

kék

Tennivalóink (3.)

Tíz nappal az április 8-án megrendezett országgyűlési választás után még mindig nyitottak az alapvető kérdések. Nincs hihető magyarázat a választás informatikai hátterét érintő súlyos kérdésekkel kapcsolatban. Még ma sem állt helyre a szavazás napján délelőtt 9-10 óra közti időpontot megelőzően működött, amúgy milliárdokért kifejlesztett rendszer.

Pedig alapvető jelentősége van, hogy kiderüljön: bóvlit működtettek-e a szavazás napjáig, vagy tudatos manipuláció történt? Az egész magyar állam, benne sok-sok köztisztviselővel és a szavazás lebonyolításában részt vett polgárral együtt súlyos gyanúba került. A felülről irányított tudatos hamisítás gyanúját ugyanis muszáj eloszlatni ahhoz, hogy a jövőben itt bárki bármit is elhiggyen!

Közben szombaton megvolt a magyar történelem talán eddigi legnagyobb tömegdemonstrációja, új választást követelve. Utóbbinak persze csak akkor lehet létjogosultsága, ha bebizonyosodik a 8-i szervezett csalás. Kérdés azonban, hogy ebben az országban valaha bebizonyosodhat bármi is? Egy olyan országban, ahol gyakorlatilag kontroll nélkül uralkodik egy a hívei által istenített teljhatalmú vezér? Ahol alig beszélhetünk szabad nyilvánosságról és a “bűnüldözés” is csak egyoldalúan, kizárólag a vezér ellenfeleivel szemben működik s ahol az igazságszolgáltatásnak csak véletlenszerűen van köze az igazsághoz. Itt az ártatlanokat simán üldözik, sőt elítélik – míg a nyilvánvaló bűnelkövetők teljes védelmet élveznek.

30713056_1759221154123971_4937084335956987601_n

Folytatni kell a tiltakozást és a demokratikus Nyugathoz kell segítségért fordulnunk! Ott már egyre többen látják, mi a helyzet Magyarországon. Végre felvetették jeles európai közéleti személyiségek Angela Merkel és a német kormánypártok súlyos felelősségét az egész Európát fenyegető populista, rasszista, demagóg métely pártfogását illetően.

Az Orbánt akár csak félrenézéssel is segítő európai politikusok sajnos az európai értékekbe és a demokráciába vetett hitet ássák alá. Nem kicsit, hanem nagyon! A belső magyar “jogorvoslati” lehetőségek formális kimerülését követően az európai fórumokhoz kell fordulni. Kis hazánkon belül pedig mindenkinek össze kell fognia, aki helyre akarja állítani a demokráciát és a szabadságot.

Először azonban az igazságot kell tisztázni az elvileg négy évre szóló 8-i döntéssel kapcsolatosan!

Tennivalóink (2.)

Ma reggel, hat nappal a 2018-as országgyűlési választást követően még több a kérdés, mint a hitelesnek tűnő válasz. Ha jól értem, még ma helyreállítják a szavazás napján elromlott (?) informatikai rendszert és megszámlálják az átjelentkezettek és a külképviseleteken szavazók voksai számára fenntartott szavazókörök eredményeit is. Ezt követően pedig a NVB közzéteszi a hivatalos végeredményt – pontosabban azt, amit annak fogadnak el.

Kik is? A fidesz által megválasztott tagok + a pártok delegáltjai. Utóbbiak révén – egymást semlegesítő érdekeik miatt – elméletileg garantált lehetne az eredmény hitelessége. A gyakorlatban csak két probléma van ezzel: egyrészt nem minden látszólag ellenzéki párt rendszer-ellenes, másrészt a “kamu-pártok” nagyobbik részét szintén a fideszes hatalom hozta létre, tehát az ő delegáltjaiktól sem várható korrekt állásfoglalás.

Ezt a végeredményt meg lehet ugyan támadni, de ma már a bíróságok önállóságában is csak korlátozottan bízhatunk. A nemzetközi megfigyelők pedig – a dolog természetéből következően – jórészt csak felszínes tevékenységet folytattak. Ha volt komoly csalás, annak olyan infernális a mélysége, hogy az ember el sem tudja képzelni, hogy 2018-ban, Európa közepén ilyesmi lehetséges. Hisz ne feledjük, a magyar “türkménbasi” dolgait hiteles európai jobboldali pártok is fedezik és támogatják (Angela Merkel, Manfred Wörner CDU-CSU). Persze őket is meg lehet érteni, a német cégek profitjához nagyban hozzájárul az olcsó magyar munkaerő!

A magyar média-elit és az ellenzéki pártok vezetőinek egy része is be van kötve a fideszhez, ők is  érdekeltek a csalás elsikálásban. Azért nem esetleges, vagy lehetséges csalást írok, mert a csalás ténye egyértelmű – annak a kiterjedése és mélysége a kérdéses!

3-1

S hogy a címhez is hű legyek, két tennivaló van:

  • hatalmas demonstrációkkal jelezni ország és világ számára, hogy nem fogadjuk el a csalással keletkezett eredményt
  • állampolgári engedetlenség, civil ellenállás megkezdése

Legyen április 14-e a magyar szabadság kivívásához vezető folyamat kezdő napja!

DSC_2270_01_focuspoint_1240x675.jpeg

Narancs cédulás választás?

Tegnapelőtt, április 11-én 16.45 után betelefonált a Klubrádióba, Bolgár György: “Megbeszéljük” című műsorába egy Károly néven bemutatkozó informatikus. Nevetgélve közölte, hogy sajnos teljesen elcsalták a központon keresztül az április 8-án lebonyolított országgyűlési választást. Elmondása szerint a gigantikus csaláson több ezer jól megfizetett ember dolgozott, akik aztán profi módon eltüntették a nyomokat is. Amihez persze a szavazás napján 3-4 órára volt szükség, majd az adatoknak az utolsó szavazókörig való  visszamenőleges “szinkronizálásához” még további napokra…

A lényeg, hogy ismeretlen okból – a szavazás közepette – délelőtt folyamán le kellett állítani az addig működő rendszert és helyette egy másikat beüzemelni. Egész nap csak egy “lebutított” változat működött s azon is elképesztő jelenségeket lehetett tapasztalni. Például az elméletileg változatlan alapszám, a választásra jogosultak száma több alkalommal is “mozgott”. Hol 7,875 Millió, máskor 7,176 Millió, megint máskor 7,921 Millió…

Pedig elméletileg ez egy “közhitelesen” rögzített szám volna, melyet a voksolást megelőző napon 16 órakor kellett megállapítani.

Károly elmondása szerint kivettek, átfordítottak kb. 960 ezer szavazatot s ezzel érték el a kívánt “eredményt”. A tapasztalt műsorvezető, újságíró – aki persze “hivatalból” próbálta a másik álláspontot védeni s az újságírói szakma szabályainak megfelelően kételkedett az informatikus által elmondottakban, “lányos zavarában” úgy igyekezett eljelentékteleníteni Károly közlését, hogy jó-jó – lehet hogy pár szavazatot áttoltak egyik rubrikából a másikba, de végülis ez “csak” a voksok mintegy 2 %-a!

Azonban rosszul számolt, nem 2 %-ról van szó, hanem 20 %-ról!

Nem mintha a 2 %-os  csalás bocsánatos bűn volna…mégsem mindegy. Pláne hogy a hazánk sorsa múlik rajta, hogy kiderülhet-e az igazság?

A képen a nertársak éppen a “győzelmüket” ünneplik:

orbán-semjén-énekel-696x463

Senki nem érti, miért kellett szavazás közben megváltoztatni, lecserélni (?) az informatikai rendszert s miért csak 3-4 napos késéssel kapták meg a pártok a már vasárnap késő este készen álló szavazóköri jegyzőkönyvek másolatait. Miért nem működik még ma sem a rendszer? Hogyan lehet ezek után elhinni, hogy amit eredményként közölnek, az valós?

Mindenképpen komoly és pártatlan – lehetőleg külföldi –  szakemberek profi vizsgálatára van szükség, hogy – pro vagy kontra – tisztázódjon a gigantikus csalás gyanúja. Hiszen nem nehéz belátni, van némi különbség a kormányalakítás és a választási csalás bűncselekménye pártatlan bíróság által megállapítható felelőseinek esetleges börtönbe vonulása között.