Berencsfalu-Hrádok

A történelmi Hont megyében, Selmecbányától délre, a Selmec-patak mentén található Berencsfalu (szlovákul: Prenčov). Eredeti neve Prencsfalva (villa Princh) volt s csak utólag hasonult a feltehetően népnévi eredetű Berencs nevekhez. Éppen úgy a Hontpázmány nemzetség tagjaié volt, mint a környék településeinek nagyobb része.

Berencsfalu-Hrádok tp

Hajdu István helyszíni bejárásainak köszönhetően már ezt a várat is testközelből szemlélhetjük:

A lidar képen is kivehető (mezőgazdasági művelési nyomokkal együtt):

Berencsfalu lidar

A hasonló várak általában 12-13. századiak, de az sem lehetetlen hogy némelyikük már a 11. század végén felépült. Egy biztos, a 13. században már csak a kisebb birtokosok használták őket (szándékosan nem a ‘lakták’ kifejezéssel éltem – hiszen inkább csak veszély esetén igénybe vett presztízs-építmények, főként tornyok lehettek).

A várhelyek topográfiai kutatását ország(ok) szerte folytatni szükséges, hiszen még sok felderítetlen helyszínnel lehet számolni és az ismertek sincsenek még sok esetben megfelelően dokumentálva.

fehér 1

 

Váras felfedezés Felsőpalojtán

A csepregi rendkívüli helyzet idején sem szünetel a régi Magyarország várainak kutatása. Hajdu István újabb felfedezéséről értesültem a napokban. A történelmi Hont vármegyében, Felsőpalojta (Horné Plachtince) határában talált egy magyarul Újvárnak nevezhető Árpád-kori várat az ismert késő bronzkori sáncvárral, a Pohanský vrch-hel szemközt. A ‘Pogány-hegy’ hatalmas őskori erődítménye lidaron:

Felsőpalojta-Pogányvár lidar

A két – különböző korszakból származó – szomszédvár helye térképen:

Felsőpalojta tp

A piros karikával jelzett, kis méretű Újvár (szlovákul Novohrad) lidar képe:

Felsőpalojta-Újvár lidar

Hajdu István múlt héten készült földi fotóin:

A megyének is nevet adó Hont és Pázmány lovagok leszármazottainak, a Hontpázmány-nemzetség tagjainak egyik vára lehetett – noha írott adatot nem ismerünk róla.

A nemzetség címere Csoma József művéből:

Hontpázmány genus

Sokadszor mondom, ki kellene végre adni legalább a “magyar” várak atlaszát. A macskaköröm annak szól, hogy ezeknek az objektumoknak nincs etnikai jellege. A név csak a történelmi, mindig is több nyelvű Magyar Királyságra utal. Esetünkben a közös szlovák és magyar múlt tanúi. A ‘Pogány-hegy’ (Pohanský vrch) pedig egy olyan régi korszakból származik, amikor sem a szlovákok, sem a magyarok ősei nem éltek még a Kárpát-medencében.

fehér 1

Bacskó-Zsarnovcsik vára

Közel három hét telt el legutóbbi váras témájú naplóbejegyzésem, június 29-e óta. Tulajdonképpen 2020 második félévében meg nem írtam a témában. Elnézést is kérek érte, de közéleti szerepvállalásom miatt nem volt rá módom! (Három hete ugyanis nyilvánvalóvá vált számomra is a kenyértörésünk az addig általam támogatott csepregi polgármesterrel, majd ugyanez a tény az illetőnek ellenem gyalázatos hangnemben megfogalmazott s a közösségi médiában július 8-án késő délután közzétett közleménye óta,  a nyilvánosság számára is egyértelművé vált.)

Most, a hétvégén azonban van egy szusszanásnyi időm Jozef Füry Homonnán élő várbarát társunk nemrég elkészült helyszínvázlata nyomán a zempléni Bacskó (szlovákul: Bačkov) határában a Zsarnovcsik-hegyen (szlovák helyesírással: Žarnovčík) található várról leírni a gondolataimat:

Bacskó-Zsarnovcsik JF

Térképen:

Bacskó tp1

Közelebbről, részletesebb térképen:

Bacskó-Zsarnovcsík tp

A vár elhelyezkedése, méretei és formája, jellegzetes részletei alapján középkori, azon belül 12-13. századi lehet. Nyilván a Bacskó környékén jelentős birtokokkal rendelkező rokonság, az ún. Baksa-nemzetség valamelyik családjáé lehetett. Nyilván korban megelőzi a közeli – ugyancsak Bacskó határában az Árpád-kor vége táján felépült – Borostyán (szlovákul: Purušťan) várat.

(Ez már az 1176. váras témájú írásom. Jó lenne egybegyűjtve, nyomtatásban is kiadni!)

fehér 1

 

Bakay múltja lelepleződött!

A hazai régész szakma mondhatni – a kollégák közt – általános közutálatának örvendő, ám a széljobb médiában mélymagyar megmondóemberként gyakran szereplő Bakay Kornél pártállami múltjáról, a 20. századdal foglalkozó jeles történész kollégám, Ungváry Krisztián tollából kitűnő összefoglalás jelent meg:

https://qubit.hu/2020/07/02/bakay-kornel-diadalutja-az-mszmp-bol-a-hungarizmusig-es-a-tisztikeresztig

Nem csak azért teszem ide, mert én is meg vagyok említve az MTA Régészeti Intézetében anno eltöltött utolsó féléves egyetemi gyakorlati időm (1984) kapcsán. (Most jut eszembe, az év megegyezik Orwell híres és napjainkban is aktuális regényének címével.)

Igaza van Ungváry Krisztiánnak, valóban egy sarlatánról van szó, aki gyakran 180 fokkal változtatgatja nem igazán megalapozott véleményeit. Erről írtam nemrég Somogyvár ásatásai kapcsán ugyanitt (június 22-23-24.).

Bakay Kornél

Máig büszke vagyok arra, hogy Kőszeg középkori várairól a Vasi Szemlében 1991-ben folytatott “vitánkban” a magyar középkor – Györffy Györggyel megosztva – legkiválóbb kutatója, Engel Pál nekem adott igazat: “Összegezve a mondottakat: Bakay Kornélnak úgy látom nem volt elegendő alapja ahhoz, hogy újraírja Kőszeg középkori építéstörténetét. Ahhoz pedig végképp nem, hogy a korrekt – és legtöbbször helytálló – szakmai bírálatot fölényeskedő gorombasággal viszonozza. Nincs módom eldönteni, hogy súlyos forráskezelési problémái felületességből, avagy a latin nyelv hiányos ismeretéből fakadnak-e, de ez végül is egyre megy. Az eredmény önmagáért szól.”

Ilyent sem igen írtak még le önmagát szakembernek tartó, sőt “professzorként” reklámozó személyről! Aki egyfolytában az aktuális ülepek körül sündörgött, az 1960-as évektől napjainkig. Az önhitt, gőgös Bakay Kornél, Engel hozzászólását követően nem is viszonozta a köszönésemet, sőt a tegező viszonyt is “visszavonta” (ugye úriember ilyent nem tehet, de természetesen Bakay és az úriemberség kapcsán csakis a Makó-Jeruzsálem távolság juthat az ember eszébe).

A Vas megyei múzeumok és Kőszeg város életében is rendkívül káros szerepet játszott. Magam 1987-től kezdve voltam a “kollégája”, mint a megyei igazgatóság egész hálózatának működésért felelős közművelődési osztályvezető. Bakay kőszegi múzeumigazgatóként rendszeresen bejárt az én osztályomhoz tartozó klubhelyiségben tartott MSzMP taggyűlésekre is (az állampárt oszlopos tagja volt egészen annak megszűnéséig – magam ezt kívülről láttam, mert én viszont egyáltalán nem voltam semmilyen párt tagja 1989 előtt). Az, hogy a mostani rezsimtől a nem létező érdemeiért még kitüntetést is kapott, sajnos nem jó színben tünteti fel annak adományozóit, sőt megkérdőjelezi magának a tisztikeresztnek a rangját is.

Szentgotthárd régmúltja

Mint a legtöbb helyen, a Rába és a Lapincs találkozásánál keletkezett Szentgotthárdon is, komoly kérdések merülnek fel a település régi múltját illetően. A tudásunk szükségszerűen hiányos, annak ellenére is, hogy a III. Béla király által 1183-ban alapított ciszterci monostor például alapos feltárások helyszíne volt. Utóbbiak eredményei a mai színházépületben (az egykori “magtártemplomban”) és mellette ma is megtekinthetők:

DCIM101MEDIADJI_0060.JPG

(Keserű László felvétele, 2018)

Természetesen felmerül, hogy a XII. század végi királyi alapítás “zöldmezős beruházás” volt-e, vagy sem? Magam inkább az utóbbira gondolnék! Noha divatos volt s részben még ma is az, egyfajta lakatlansági – vagy ritkán lakottsági elmélet a környékkel kapcsolatban, ennek ellenérvei is vannak. Ugye nyilvánvaló, hogy a település egy Szent Gotthárd titulusú templomról kapta a nevét s nem a kolostor védőszentjéről, Szűz Máriáról! Előbbi templom helye egyelőre ismeretlen. Majd talán egy későbbi földmunka nyomán előkerülhet.

Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a középkori és az 1734 után épült barokk kolostornak is helyet adó szolíd magaslatot Várnak, Várhegynek hívják időtlen idők óta! Ezt persze értelmezhetjük úgy is, hogy a kolostor volt várszerűen megerősítve – ami ténykérdés, de nem okvetlenül helyes magyarázat. Várnak ugyanis elsősorban mégiscsak a várakat s nem a kolostorokat hívjuk. Illetve utóbbiak esetében valóban előfordul hasonló eset, de ott is korábbi vár területén épült fel a kolostor (pl. Pécsvárad, Pétervárad).

Mindezek kapcsán jutott eszembe a szentgotthárdi királyi alapítás előzményét jelentő, Wolfer ispán féle küszini (németújvári, güssingi) 1157-es – tiszavirág életűnek bizonyult – monostor alapítás oklevele, az abban szereplő – utóbb a szentgotthárdi ciszterciek kezére jutott birtokok felsorolása (Chegge, Podgrad és Giormoth). A három közül az utolsó egyértelműen a mai Rábagyarmat. Podgrad, azaz magyarul ‘váralja’ szerintem Szentgotthárd lehet (ezek szerint az 1131-ben szentté avatott Gotthárdnak 1157 után szentelhettek itt templomot). Chegge esetében a latinul nehezen leírható, nyelvtörő Csörötnek romlott változatáról lehet szó.

Tehát amennyiben feltevésünk helyes, akkor a későbbi Szentgotthárd egy régi vár mellett keletkezett. Ez időben meg kellett előzze III. Béla alapítását, s nyilván Wolfer 1157-es korábbi donációját is. Régészetileg egyelőre kutatatlan. Mint helynév azonban napjainkig fennmaradt s a későbbi korok nagy arányú tereprendezései dacára is sejthető az egykori kiterjedése:

Szentgotthárd bm

Ugyanez szintvonalas topográfiai térképen:

Szentgotthárd-Várhegy tp

Vas megye délnyugati részének középkori és még korábbi történetét sem árt újra gondolni!

fehér 1

 

Somogyvár titkai (3)

Somogyváron egy több periódusban kiépült impozáns erődítmény adott helyet 1091-ben I. László (utóbb: Szent) monostor alapításának. Előbb fa-föld szerkezetes sánc, illetve a meredek domboldalak felől paliszád védte, majd egy 3 m széles kő/tégla fal, a fontosabb pontokon szögletes tornyokkal.

Érdekes kérdés, hogy mindezek eredetileg vajon mikor épülhettek? A mai régész generációk számára iránytűnek számító, valóban nagy tudású Bóna István és az ásató Bakay Kornél szerint az utóbbi a 12-13. században, a sánc pedig a bronzkorban. Vitatkozni csak a néhai Bónával (1930-2001) érdemes, a fent említett szerepe kapcsán (Bakay évtizedekig azt sem vette észre, hogy egy várban kutat).

Bóna kapcsán muszáj idéznem Györffy György (1917-2000) 1999  szeptember 5-én hozzám írt leveléből: “Sajnos Bóna professzori kinevezése óta teljesen megváltozott; már a Honfoglalásról sok szemmel sorozat szerkesztésekor sem lehetett együttműködni vele. Olyan önteltté vált, hogy más nem létezik, csak amit ő kigondol.”

Természetesen egy erődítmény korának meghatározásakor elsősorban annak jellegzetességeiből kell kiindulni. Hol találunk párhuzamokat hozzá? Somogyváron előkerült egy jellegzetes “kitörő kapu”:

Kitörő kapu

(a kép előterében látható a kb. 1 m széles folyosó – a kép forrása Bakay 2011-ben megjelent Somogyvár könyvének 484. oldala)

A késő antik hadi építészet jellegzetessége, hazánkban Sopronban látható egy, az ókori Scarbantia 4. századi városfalán. Ezt a hagyományt folytatták az első bolgár birodalom (681-1018) korában is. Lásd például Madara erődjén kis piros nyilakkal:

Madara

Felhívnám a figyelmet a félkörös szentélyű kis templomra is, hasonlót Somogyváron is látunk.

Lehetséges, hogy a 9. században a Bolgár Birodalom kiterjedt Somogyra is? Persze, nagyon is! Sajnos még a tanult emberek gondolkodását is befolyásolják a Bóna elképzeléseit tükröző, a korabeli valósággal köszönőviszonyban sem lévő történelmi térképek, melyeket az iskolai atlaszoktól a kézikönyvekig szerte láthatunk.

Az előző részekben említett Vékony Gábor eredményei alapján viszont ilyen térkép rajzolható a 9. századi helyzetről:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A 830 óta egymással békés szomszédi viszonyban létezett két birodalom közül a frankoké csak Moson, Sopron, Vas és Zala megyékre terjedt ki. A morva és a horvát fejedelemségek jobban a frankokhoz (németekhez) kötődtek, de időnként a korszak elfeledett nagyhatalma, a Bolgár Birodalom is érdeklődött irántuk. Utóbbinak volt a következménye például Cirill és Methód moráviai missziója éppen akkor, amikor Borisz (kerersztény nevén: Mihály) kán birodalma felvette a kereszténységet (lásd a kis templomokat a várak belsejében).

Megjegyzem, Somogyvár története nem a kő/tégla falas erődítménnyel kezdődik, hanem van egy kora középkori fa-föld szerkezetes, napjainkig érdemben kutatatlan előzménye is! A valóban zseniális Györffy már 1958-ban sejtette, hogy a megyerendszer is alighanem az avar időkre megy vissza! Ezt Vékony Gábor 1997-ben – a várnépek 800 előtti létezésének nyelvészeti bizonyításával – konkrétan igazolta is, ennek ellenére a régész és történész társadalom zöme még a régi malomban őröl.

Somogyvár titkai (2)

Tegnap odáig jutottunk, hogy minden bizonnyal alaptalan az ásató régész ötlete a dombtető peremén feltárt 3 m széles kő/tégla várfalak értelmezését és korát tekintve. Azok nyilvánvalóan korábbiak a várban 1091-ben felszentelt királyi alapítású monostornál. Rómer Flóris már 1864-ben rájött, hogy Somogyvár a bencés kolostor alapításával lényegében elveszítette vár funkcióját. Ez azzal együtt is így van, hogy a hatalmas falakkal övezett erődítmény később, 1296-ban és 1316-ban is egy-egy ostrom helyszíne volt. Utóbbi események úgy értelmezhetők, hogy a nagy hatalmú Kőszegiek újra használatba vették. 1410-ben viszont, amikor Zsigmond a Marcaliaknak adta Somogyvárt, a kolostor kegyúri jogával együtt, ismét csak régi falakról s nem funkcionáló várról van szó. Azután, 1526-ot követően Török Bálint újra erődítményként hasznosította, a még működő kolostor mellé kastélyt is épített vagy ő maga, vagy esetleg még a Mohács előtti birtokos Bátoriak. Az 1566-os török foglalást követően azonban már nem játszott szerepet. Ezek a 16. századi adatok megint csak hibás keltezésekre, a megfigyelések helytelen értelmezésére ösztönözték az ásatót (de erre most hadd ne térjek ki, mert lényegtelen).

A kérdés az, hogy mi alapján és melyik időszakra keltezhető a vár felépítése? Itt nem a korábbi s lényegében még feltáratlan fa-föld szerkezetű sáncra gondolok, hanem az arra a déli oldalon ráépült kő/téglafalas erődítményre.

A nagyon mély várárok (Bakay Kornél szerint 9,3 m – de mihez képest?):

belső várárok

A legalján előkerült kora középkori edénytöredékek is cáfolják az ásató által feltételezett őskori eredetet:

cserepek az árok aljáról

(képek forrása: Bakay Kornél 2011-ben megjelent Somogyvár könyvének 523. oldala)

Megjegyzem, Bakay legutóbbi “eredményeit” a méltán nagy tekintélyű Bóna István (1930-2001) elméleteivel is úgymond “alátámasztja”. Utóbbi lényegében tagadta, hogy 1000 előtt bármiféle várépítés lett volna Magyarországon. Mivel Somogyvár nem illett a koncepciójába, jobb híján elfogadta Bakay téves funkció és kormeghatározását (a kolostor 12-13. századi védőfala). Bónára utalt név nélkül, finoman megfogalmazva Vékony Gábor 1997-ben (“éppen mostanában tapasztaljuk, hogy a kor – bizony – megteszi a magáét”).

Pedig ha figyelmesebben tanulmányozza a dolgot, a fiatalabb Bóna is biztosan rájött volna a helyes megoldásra! Ez Bakay esetében sem lett volna lehetetlen, ha ismerné a vonatkozó szakirodalmat és a Kárpát-medencén kívülre is tekintett volna. Somogyvár érdemi párhuzamai ugyanis ott találhatók.

(folyt. köv.)

Somogyvár titkai

A megyének nevet adó régészeti lelőhely, a népiesen Kupavárnak nevezett dombtető hazánk egyik “legalaposabban” kutatott helye. A macskaköröm amiatt van, mert ugyan a területen az elmúlt fél évszázadban (1972 óta) igen sok ásatás volt és több mint fele  feltárásra is került, mégis igen keveset tudunk a vár legfontosabb kérdéseiről. Jellemző módon a kutatásokat vezető Bakay Kornél önmagával sem tudott kiegyezni arról, volt-e itt vár vagy nem, illetve arra a téves megállapításra jutott, hogy a feltárt kő/tégla falak a Szent László által 1091-ben alapított bencés monostort védelmére, utóbb épültek volna. A szabad szemmel is látható sáncok létezését részben kétségbe vonta, részben pedig – tévesen – őskorinak nyilvánította azokat.

Hencz Antal pompás – Rómer Flóris felkérésére készített – felmérése 1876-ból:

Somogyvár CR

Régi történelmünk sajnos fiatalon elhunyt kiváló kutatója volt Vékony Gábor (1944-2004). Magam nagyon büszke vagyok arra, hogy legfontosabb tanítványai és barátai között tartott számon. Sok minden van, amit úgy hallottam tőle, hogy nyomtatásban aztán nem is maradt az utókorra. Nos, szerinte a régmúlt vizsgálatában a fontossági sorrend: nyelvtudomány, írott források és csak harmadik helyen a régészet. Utóbbi nem csodaszer, hanem csak bizonyos kérdések megválaszolására alkalmas módszer.

Ez Somogyvár esetében is így van! Ugye azt a kérdést, hogy vár volt-e itt eredetileg, már a -vár végződésű helynév önmagában is elárulja. Ugyanezt mondja legfontosabb írott forrásunk, az 1091-es monostor alapításról szóló korabeli feljegyzés is! “Locus…vocatur Sumich, nobilissima urbium terre”. Vagyis a király e föld legnemesebb várai (városai) egyikén alapította  a monostort. Ne feledjük, a suburbium eredeti jelentése ‘váralja’, az ‘urbs’ pedig váras, erődített hely. Ugyanerről szól Zsigmond király 1410-es adománylevele is, egy régi vár még álló falairól beszél (“murus antiquus”).

Virágh Dénes 1970-es években készült szintvonalas felmérése ugyanezt – a száz évvel korábbi felméréshez képest szinte – változatlan állapotban mutatja:

Somogvyár szintvonalas

Természetesen alapvető kérdés, hogy amennyiben nyelvészeti és történeti forrásaink szerint is a kolostort egy korábbi vár területén építették fel, akkor ez a (kő/tégla falazatú) vár mikor és miért épült? Az is nyilvánvaló, hogy faszerkezetes sáncvár előzménye is volt. Mint oly sok más esetben (Bihar, Sopron, Abaújvár, Moson, Zemplén stb.), itt is részben a sánc tetején utóbb épült fel a kő/tégla védőfal.

Bakay írta eredeti ásatási jelentésében 2002-ben: “fagerenda szerkezetes sáncfalak elégett maradványai végig megfigyelhetők voltak” (Régészeti kutatások Magyarországon 2002. 166-167.). 2011-ben megjelent könyvében erről már hallgat. Nyilván nem illett a koncepcióba! Egyszer majd a famaradványok természettudományos vizsgálatából megtudjuk, mikor épült a sánc. Egy biztos, előbb mint a kő/tégla fal. Hogy az utóbbi mikor épült? Korábban, mint 1091 – mert nyilvánvalóan éppen emiatt nevezi a legnemesebb várnak (városnak) a korabeli latin nyelvű feljegyzés (a lepusztult régebbi sáncok helyét aligha így írták volna le).  Hogy mennyivel korábban? Nos, talán többel mint gondolnánk!

Ugyan Bakay szerint “bebizonyosodott, hogy a sáncárkokat a Somogyvár-Vinkovci, Kisapostagi és mészbetétes kultúrák népei alakították ki”, ez egyáltalán nincs így. Az a tény, hogy a részben betemetődött árkok feltöltésében bronzkori edénytöredékek is vannak, sem az árkok kiásását, sem azok betöltődésének korát nem keltezi. A valóban gigantikus méretű árkok természetesen a mögöttük látható sánccal és kő/tégla fallal együtt értelmezendők, hiszen azok védelmét szolgálták.

(folyt. köv.)

 

Vác-Pogányvár tanulsága

Vác-Pogányvár – őskori sáncvár helyett a vallonok sánca 1597-ből (egy várrajz régészeti tanulságai)

Kisari Balla György térképtörténész Törökkori várrajzok Stockholmban (Bp., 1996.) című könyvében a 113. oldalon publikált egy Vác feliratú helyszínrajzot. Ezen a mai Vác városa és Verőce közti területen – a Duna és a Naszály közti átjárót lezáró – erődök láthatók. Felirataik szerint a vallonok, az olaszok, a németek, a magyarok és a franciák sáncai.

Vác 1597r

Nem nehéz beazonosítani, hogy a keresztény és a török főerők közti 1597 november eleji harcok helyszínéről van szó. Ekkor Miksa főherceg és Szaturdzsi Mehmed török másodvezír hadai találkoztak itt. A törökök az évi hadjáratuk végén itt szerettek volna áttörést elérni a keresztény fősereg ellen. A fáradt császári-királyi had nem mert nyílt csatát vállalni a török fővezér hadával, de a stratégiailag előnyös fekvésű szorosban sikerült lezárni a törökök útját.

Istvánffy Miklós művében (Magyarország története 1490-1606. Fordította: Vidovich György. Debrecen, 1868.) a jelzett harcról a 789-790. oldalon ír: Vác várát kiürítették és felrobbantották a keresztények. Ezután a Naszály és a Duna között négy magaslaton erődöket emeltek Basta György tanácsára, mert ezek beváltak már az 1595. évi esztergomi harcoknál is. Ezeket az erődöket német, olasz, francia és magyar gyalogosok és ágyúk védték. A leghevesebb harcra a magyarok által védett “váracsnál” került sor a Naszály felőli oldalon (Istvánffy itt tévesen neszmélyi oldalt ír!).

A sáncok helye topográfiai térképre téve:

Vác-1597

Az általam összegyűjtött több mint 2000 vár alaprajzának rendezése közben kezembe került Vác-Pogányvár felmérése. A sáncvárat, amely egy Duna melletti magaslaton helyezkedik el, őskorinak tartják (Magyarország Régészeti Topográfiája 9. 460-462. – 31/13 lh.). Elgondolkoztam azon, hogy formailag, méretben egyáltalán nem illik a bronzkori Hatvani-kultúra nagy számban ismert erődítményei közé. Virágh Dénes felmérésén jól látható, hogy egyenes, szögben törő sáncszakaszokból áll. A sánc földjét a mögötte látható kis árokból nyerték.

Vác-Pogányvár mrt

Ezután eszembe jutott Kisari Balla György könyve. Ezen a jelzett helyen – sematikusan ábrázolva – a “vallonok sánca” látható.

Mi a tanulság mindebből? Nem árt még a szakemberek generációi által egyöntetűen vélt megállapításokat sem némi kétkedéssel fogadni. Hiába volt az elmúlt közel másfél évszázadban több régészeti ásatás és felszíni leletgyűjtés a lelőhelyen. Hiába kerültek elő kétségen felül őskori településre utaló leletek és jelenségek. Mindez nem jelenti azt, hogy a hegyen látható erődítésmaradványok az őskorból származnának. Vagyis a várakat nem árt önmagukban sem vizsgálni. Építési korukat egyáltalán nem határozza meg minden esetben a területükön gyűjthető, vagy akár régészeti módszerekkel feltárható leletanyag.

Most, hogy tudjuk miről van szó, Vác-Pogányváron sem árt majd a hódoltság kori régészet művelőinek körülnézni. Ugyancsak izgalmas feladatnak tűnik a Kisari Balla György által felfedezett és közzétett térképen látható többi sánc felkutatása is. A ma divatos csatatér-kutatás is profitálhat ebből. Főleg a Naszály felőli oldalon ábrázolt „magyar sánc” lehet érdekes ebből a szempontból, ahol Istvánffy elbeszélése szerint a legnagyobb harc folyt.

A térképtörténet és a várrajz-kutatás segíthet tisztázni ismeretlen, vagy rosszul ismert korú erődítmények valódi korát és történelmi szerepét. A különböző szaktudományok egymást kell segítsék és kiegészítsék. Valójában egy dologról van szó, múltunk hitelesebb, alaposabb megismeréséről.

(Eredetileg megjelent: Emlékkönyv Kisari Balla György kartográfus születése hetvenedik és munkássága ötvenedik évfordulójára. Szerk.: Horányi László. Bp., 2002. 4-6.)

Hogy megkönnyítsem a sáncok esetleges fennmaradt nyomainak kutatását, műholdas térképre is tettem az érintett helyeket:

Vác 1597 bm

 

Szirma-Nagy-gyep

Elnézést kérek várak iránt érdeklődő olvasóimtól, hogy legutóbb két hete volt csak módom a témáról írni. C’est la vie! Lakóhelyem dolgai ugyanis erősen lekötöttek, de ez nem eredményezheti tudományos munkám tartós felfüggesztését.

Ahogyan azt mindenki tudhatja, minden mindennel összefügg. A régészet vagy a műemlékvédelem, a helyi identitás és örökségvédelem témakörei érintik alpolgármesteri munkámat is.

Ma egy közelmúltbeli felfedezés kapcsán egy dél-borsodi, minden  bizonnyal őskori erődítésről írok a ma már Miskolchoz tartozó Szirma déli határában, a Hejő-patak bal partján emelkedő – feltehetően egykori település egymásra rétegződött házainak omladékából keletkezett – lapos halomról:

Szirma-Nagy-gyep tp

A hasonlókat arabul ‘tell’, perzsául ‘tepe’ névvel illetik a Közel-Keleten. Nálunk a ‘telephalom’ lehet talán a megfelelő magyar szó. Egy amatőr érdeklődő, Jurecz László figyelt fel az objektumra s hívta fel rá a figyelmemet!

Régen talán lehetett ismert helyi neve, most  – jobb híján – a topográfiai térképen olvasható Nagy-gyepet használom, ami persze általában a halom tágabb környezetét jelöli!

A Google Earth egyik tavalyi felvételén jól látszik a halmot övező egykori árok sötét elszíneződése:

Szirma-Nagy gyep mh 2019

Kb. 120 x 90 m-es területet határol (0,85 ha) és 10-12 m széles lehetett. Felszíni leletekkel lehet majd megközelíteni a korát. Azért csak ilyen bátortalanul fogalmazok, mert a területen gyűjthető tárgyak nem mind és nem is okvetlenül az egykori árokkal övezett település idejéből származnak. Korábbiak és későbbiek is lehetnek annál. Olyan példákat is ismerünk, amikor a tömegesen található felszíni leletek teljesen más korszakra utalnak, mint maga az erődítés! (Vác-Pogányvárat sokáig mindenki bronzkorinak vélte, mígnem kiderült, hogy egy 1597-ben készült sánc!)

Egy világosabb felvételen nem igazán látszik az árok, inkább a kiemelkedő domb tömörebb talajának világos kontúrja érzékelhető:

Szirma-Nagy-gyep

Még egy tanulsága van a lelőhelynek: nem szerepel a közhiteles régészeti lelőhely-nyilvántartásban! Utóbbiban komoly munkával sikerült ugyan összegereblyézni aktuális ismereteink jelentős hányadát, de korántsem az egészét. Magam ugyan nyitott lennék az államilag finanszírozott intézményrendszerrel való együttműködésre is, de erre eddig nem mutatkozott igény. Ahogyan általában az ország, úgy a szakma vezetése sincs megfelelő kezekben. A kettő természetesen szoros összefüggésben van egymással. De ma nem óhajtok “politizálni”.

A valaha szebb napokat látott magyar régész és műemlékes szakma jelenleg siralmas állapotban van! De természetesen törekednünk kell a helyzet majdani megváltoztatására. Az országgal együtt tud – ha tud – változni!

fehér 1