Szatmár régi vára

A Szamos-menti Szatmár, újabb nevén Szatmárnémeti (Satu Mare) területén három – időben egymást követő és helyileg különböző – várról (várkastélyról) beszélhetünk. Ezek közül a legismertebb az 1564/65-ben épült bástyás erőd, mely egészen a 18. század elejéig a Tiszántúl egyik legfontosabb vára volt, a Habsburg monarchia Erdély felőli támaszpontja.

Létezett egy 15-16. században használt várkastély (castellum) a Szapolyai, majd a Báthori család tulajdonában, mely – miután lebontották – napjainkra nyomtalanul eltűnt.

Volt továbbá egy Földvárnak nevezett domb a későbbi Dinnyés-kert területén, melyet 1565-ben a török és erdélyi csapatok sikertelenül ostromoltak.

Natale Angielini nyugatra tájolt, 1570 táján készült térképén mind a hármat együtt láthatjuk (a Földvár ceruzával a négy saroktornyos castellumtól a rajzon feljebb, azaz nyugatra):

Szatmár-Földvár 3

Minden okunk megvan rá, hogy ezt a Földvárat tekintsük Szatmár vármegye névadó várának.

Angielini ostromtérképének részlete (balra a Földvár nevű domb, jobbra a négy saroktornyos castellum):

Szatmár-Földvár 1

Ugyanez nagyobb összefüggésben, leegyszerűsítve (a castellum nélkül és az erőd is hibásan, öt helyett négy bástyával – a Haszán pasa által sikertelenül ostromolt domb B-vel jelölve):

Szatmár 1565 B

Annyi biztos, hogy a régi vár helyét 1564/65-ben Földvár néven ismerték s még akkor is alkalmas volt János Zsigmond választott király és Haszán temesvári pasa hadainak visszaverésére.

felhívás 2019-07

Szamosbecs negatív várhelye

Még decemberben került kezem ügyébe az északkeletei országrészt (is) kiválóan ismerő Németh Péter dolgozata Csenger város középkori történetéről. Ebben nem kevesebbet állít, mint hogy sikerült azonosítania Szamosbecs határában a Szatmár megyének nevet adó Árpád-kori vár helyét.

Mit ne mondjak, meghökkentő állítás, hiszen az ember természetszerűen arra gondol, hogy a többi megyéhez hasonlóan, Szatmár esetében is az azonos nevű településen lehetett a korai megyei vár. Tény, hogy ott egyelőre nem ismerjük fizikálisan a nyomait s ezért ad absurdum másutt is lehet(ne) keresni azt.

Egy biztos, Németh Péter éles szemmel azonosított egy várhelyet Szamosbecs és Komlódtótfalu határvonalán. A Pesty Frigyes nevével fémjelzett 1864-es helynévgyűjtés anyagában ugyanis az áll a Sülyedés nevű helyről, hogy “egy hely, mely süllyedésszerű mélységet mutat … sajátságos, hogy hajdan domb volt, melynek be nem omlott része most is igen emelkedett domb.”

Tehát a mostani gödör egy domb elhordását követően keletkezett:

Komlódtótfalu-Süllyedés

Vagyis sikerült megfejteni a becsi vár lokalizálásának régóta nyitott kérdését! Azért nem találtuk mindeddig, mert a maradványait 1864 óta elhordták. Sőt, már 1864-re feledésbe merült az Anjou-kori okleveles adatokban (1345-1364) rövid ideig emlegetett vár léte is, hiszen csak mint igen emelkedett (!) dombot emlegették.

De miért is lett volna ez a tényleg Szatmár megyében létezett vár azonos a korai megyei várral? Ugye, azt nem kell magyaráznom, hogy csak későbbről fennmaradt okleveles említései ellenére is az Árpád-kori léte feltételezhető. Sejthető régi mérete azonban alaposan elmarad a szomszédos megyék (Szabolcs, Bihar, Borsova) központi váraiétól. No, meg ami még fontosabb, nem Szatmárnak, hanem Becsnek hívták.

A várhely térképi helyzete:

Szamosbecs bm

Szatmárnémeti és Szamosbecs:

Szatmár és Szamosbecs

Igen sok alapvető kérdés felmerül Szatmár megye régmúltja és egykori központi vára körül.

(folyt. köv.)

Und melletti sáncok

Az első katonai felmérés 1784-ben készített szelvényén egymással párhuzamos sáncok láthatók a Sopron megyei Und község határában. A nyugati vonal kb. 1,8 km hosszú, a keleti pedig kb. 2,3 km. Egymás közti távolságuk kb. 750 m. Későbbi felmérések már nem ábrázolják őket.

Und-Sáncok

Nyomaikat a későbbi földművelés, a rendszeres szántás tüntethette el és tudtommal a helyi népi emlékezetből is kivesztek. Arra gondolok, hogy már földrajzi név sem utal rájuk.

Vonalukat mégis őrzik a későbbi földutak. A keleti sánc nyomvonalát őrző – ma már inaktív – földút részlete világosabb csíkként érzékelhető a műholdképen:

Und mh 2017

Mit kezdjünk ezzel a meglepő és nehezen magyarázható jelenséggel? Vajon melyik korszakba tartozhat?

Nem csak Und esetében, hanem általában mindenütt nehezen megválaszolható kérdés a hasonló – napjainkra jórészt elpusztult – vonalas régészeti emlékek kora. Természettudományos mérések híján csak magából a térképen látható jelenségből tudunk kiindulni.  A sáncok szemmel láthatóan nyugati irányból jövő támadás elleni védelmet szolgáltak. A nyugati vonal ugyanis a Pós-patak keleti partján épült. Nyilván  egy hosszabb védelmi vonal részletéről van szó. Fölösleges lett volna ugyanis a  sáncok kiépítésével járó földmunka, ha azokat északon vagy délen simán meg lehet kerülni.

Az undi sáncok a Locsmándot Kapuvárral összekötő legrövidebb utat ellenőrizhették.

Locsmánd-Kapuvár.jpg

Nem nehéz belátni, hogy a történelmi Sopron megye – Sopron mellett – két másik fontos központjáról van szó. Külön pikantériája a dolognak, hogy Und neve bizony megegyezik Ond vezérével, aki Anonymus fiktív története szerint egyike volt Árpád vezértársainak. Mindazonáltal magam mégsem gondolnám, hogy ennek bármi köze volna a sáncok építéséhez. Azok ugyanis legvalószínűbben még az Avar Birodalom (568-803) idején készülhettek. Kollégáim kevésbé meggyőző érvelése szerint szóba kerülhetne még az augsburgi csatát (955) követő időszak is. Egy biztos, a térképen látható undi sáncok kérdése aligha választható el a Kis-Rábával párhuzamos sáncokétól, vagy éppen a Vasvár-Győrvár közti sáncétól.

Egyre több adat utal arra, hogy a hosszanti sáncok Nyugat-Dunántúltól a Székelyföldig, a Felvidéktől a Bácskáig bizony a kései avar korszak építményei! Ez a történelem ismeretében eléggé magától értetődik! Ekkor volt ugyanis először egy olyan államiság, amely kellő erővel rendelkezett egy hatalmas földmunka elvégeztetéséhez és minden égtáj felől körkörös védelemre szorult. Elméletileg persze hasonló volt az Árpádok monarchiájának is a helyzete, de írott források és természettudományos mérési eredmények egyértelműen a 8. századra utalnak! Természetesen a várak építését is erre az időszakra valószínűsíthetjük. Ennek egyértelmű régészeti bizonyítéka például a kapuvári vár árkából előkerült – honfoglalókra jellemző – bordás nyakú fazék . Ugye nem nehéz belátni, hogy az árok korát felülről keltezi!

Marcellvár

A Hernád-áttörés (Prielom Hornádu) szurdokának északi oldalán, a Gömör-Szepesi-érchegység “Szlovák Paradicsomnak” (Slovenský Raj) nevezett részén , Káposztafalva (Hrabušice) határában található Marcellvár szerény romja.

Terepi helyzete:

Káposztafalva-Marcellvár tp

A Zelená hora (németül: Grünberg) várromját IV. Béla király 1250-ben kiadott oklevele alapján hívjuk Marcellvárnak. Két falut adott akkor a király a szepesi prépostnak, hogy serkentse a vár újjáépítését. Mint egy IV. László által kiadott későbbi oklevélből tudjuk, erre végül nem került sor. Csak a 15. század közepén tudunk a régi vár újbóli, “huszita” zsoldosok általi használatáról.

A viszonylag nagy alapterületű vár alaprajza az erdélyi archaikus kővárakéhoz hasonló jellegzetességeket mutat:

Marcellvár 1.JPG

IV. Béla oklevele szerint egy bizonyos Marcell építtette eredetileg. De vajon ki volt ő és mikor élt? Biztosan nem tudjuk, de van egy könnyen elképzelhető azonosítási lehetőség. A magyar krónika szövegek 1095-ös esemény kapcsán említenek egy Marcell prépostot, akit I. (Szent) László lengyelországi követségbe küldött. Csábító arra gondolni, hogy éppen szepesi prépost lehetett! Ugyan nem tudjuk, hogy a szepesi prépostságot melyik király és pontosan mikor alapította, de amennyiben a krónikában szereplő Marcell a szepességi vár névadója, akkor talán éppen Szent László alapíthatta azt!

Egy biztos, IV. Béla oklevelének szóhasználata, miszerint Marcellvár építése 1250-ben “sok éve” szünetelt, aligha egy tatárjárás után elkezdett várépítésre utal.

felhívás 2019-07

 

Felfedezés Vépen

A Szombathely keleti szomszédságában található kisváros területén a harmadik katonai felmérés térképén, a Borzó és a Sárd patakok találkozásánál nemrég feltűnt egy érdekes jelenség:

Vép 3

A Google Earth egyik 2018-as felvételén ugyanitt széles, erődítési célú árok egyértelmű nyoma látható:

Vép dél 2018 mh

Elméletileg szinte bármely korszakból származhat. Régebbi korokra utalhat azonban, hogy a helyi népi emlékezetben (helynevekben) semmi nyoma nincsen.

Megjegyzem, Vép több szempontból is különleges helyet foglal el Vas megye települései között. Párját ritkítóan korai okleveles említése (1186) III. Béla korából származik. Királyi udvarnokok lakták, köztük a katonáskodó ‘udvarnokok szabadjai’ is. Felmerülhet a gyanúja annak, hogy a megfigyelt objektum egy régi királyi udvarhely is lehet. Mindenesetre valamilyen magyarázatot igényel, hogy miért alakult ki már nagyon régen a plébániatemplomtól ide vezető jelenlegi Rákóczi utca a Borzó-patak bal partján?

Egy biztos, ez a korai erődítés legkésőbb a mai kastély feltehető késő-középkori előzményének építésekor felhagyásra került. Pontosabban még annál is korábban, mert semmilyen okleveles adatot sem ismerünk vele kapcsolatban. Tehát amennyiben középkori objektumról van szó, akkor felhagyása valószínűleg 1200 előtti.

 

Világos-Óvár

Ma az év első váras bejegyzését írom (lakóhelyem közéleti dolgait majd hétfőn folytatom).

Világos várával foglalkozva, egészen véletlenül vettem észre a térképen, hogy nem messze az ismert vártól van egy 497 m-es, Óvárnak nevezett magaslat is.

Világos-Óvár

Románul csak a szótár segítségével próbáltam megérteni a nevet, de ha jól értelmezem, az magyarul szintén régi várhelyet jelent:

Világos-Óvár tp1.jpg

Lehetséges, hogy egy az ismert várat megelőző várépítési kísérlet?Egy biztos, meg kell nézni!

felhívás 2019-07

Seuso 145.

Ma – közel öt havi csend után – a címben jelzett sorszámú írásomat teszem közzé a 2011 óta folyó nyomozásom állásáról. Végig olvasva az egészet már könyvnyi terjedelem! Persze mondhatjuk, még nincs meg a keresett lelőhely. Hogy milyen messze vagyunk a remélt pozitív végeredménytől, biztosan nem tudhatjuk. Ameddig legutóbbi írásaimban – egymásra épült következtetésekkel – eljutottam, ahhoz képest újat nem tudok mondani. Ugyanarra a helyre gyanakszom változatlanul. Talán ezért sem szaporítottam az elmúlt hónapokban fölöslegesen a szót.

alsó bányagödör

A lényeg röviden a dolgok felületes ismerői számára: Somogyi Lajosné, Katalin és Lelkes Ferenc beszámolóit egyaránt hitelesnek vélem, viszont ez másképpen nem lehetséges, mint hogy nem ugyanarról beszéltek. Tehát volt egy “Katalin-kincs” és egy attól függetlenül, másik közeli helyen előkerült “Ferenc-kincs”. A ma ismert tárgyak ebből az utóbbiból származnak, annak kisebb részét jelentik. A kettő közül a “Katalin-kincs”, hacsak nem a róluk beszámoló, 2006-ban elhunyt hölgy fantáziájából ered, nagyságrendekkel nagyobb! A “Ferenc-kincs” két rézüstöt megtöltő, 41 darabos volt (amiből egyelőre 14 van meg) és a lelőhelye régen elbányászásra került. A “Katalin-kincs” – csak a névadó által ismert  – lelőhelyének feltárására 2004 őszén (15 évvel ezelőtt!) volt érdemi terv, igaz azóta sem került rá sor.

Eszembe jutott egy “apróság”! A 2004. szeptemberi szerződés-tervezetben Katalin térképvázlatok átadását is ígérte:

térképvázlatok átadása.jpg

Ugyan ismerünk egy “Móricka-szerű” skiccet, mely a Fejér Megyei Hírlapban 2003. május 3-án meg is jelent, de nyilván nem erről van szó:

Katika vázlata

Vajon mi lett a térképvázlatok sorsa? Katalin 2006 nyarán hunyt el, sajnos a férje, Somogyi Lajos sincs már az élők sorában. Feltehetően a Katalin birtokában volt dokumentumok, köztük az ominózus térképvázlatok férjének birtokában voltak annak haláláig – az ellenkezőjére ugyanis nincs adatunk. Vajon a ház későbbi tulajdonosai tudhatnak-e valamit?

Sárkeszi Dózsa u. 4. SK

Esetleg most is valahol eldugva lappang a padláson? Vagy a ház adásvételkor valaki – egy rokon – elvitte magával? Egy biztos, ha Katalin komoly jelentőséget tulajdonított nekik, akkor a kincs lelőhelyének most már mindenképpen 2020-re csúszó tisztázásában is alapvető szerepük lehet! Nem is egy , hanem több térképvázlatról lehet szó a szerződés-tervezet szerint.