Komogovina

A mai “kontinentális” Horvátország (leánykori nevén: Szlavónia) Szávától délre eső részén található a Zrínyi-hegység. Azon belül, a Szunja-patak felső völgyének egyik magaslatán azonosította nemrég egy magyar várkutató, Hajdu István Komogovina várának pontos helyét.

Komogovina tp2.jpg

A hosszan elnyúló várhely nem kevesebb, mint hat részes! Igazi Árpád-kori típus, pedig eddig ismert történeti adatai csak késő középkoriak. Ez is jó példa arra, hogy egy-egy vár első említése nem azt jelenti, hogy akkoriban épült – hanem épülhetett az évszázadokkal korábban is.

 

(Hajdu István képei, 2017)

A várat castellum-ként 1429-től említik. Szomszédvári Tót László, majd 1436/37-től Frangepán Márton birtoka volt. Később az ő familiárisáé Frailich Vincéé és ennek fiáé (1467-81). Utóbb, 1482-től Mátyás király adományaként Brankovics Vuk szerb despotáé, azután 1486-tól özvegyéé Frangepán Borbáláé s ennek második férjéé, Beriszló Ferencé (1496, 1504) lett. Beriszló özvegyéé volt 1520-ban. A vidék török meghódítása idején, az 1550-es években már nem hallunk róla.

tamogatas-2016

Nagysimonyi és Sárvár kelta földvára

Jelenleg Sárvár és Nagysimonyi közt oszlik meg a többrészes, nagyméretű kelta erődített magaslati település (oppidum) területe. Régebben a ma Sárvárhoz tartozó nyugati rész Nagysitke (a mai Sitke keleti fele)  határához tartozott. Szakmai berkekben azonban sokan Ostffyasszonyfa néven emlegetik, a közelében lévő vasútállomás miatt.

A “földvár” fogalma elpusztult régi várhelyet jelent. Ez jelenik meg a ma is létező puszta nevében. A második katonai felmérés térképén látható, hogy akkoriban a major környékén is érzékelhető volt még a védőárok:

Földvárpuszta 2.jpg

Földvárpusztától északkeletre esik az erődítmény legvédettebb belső része. Nováki Gyula 2005-ben készült felmérése:

Nagysimonyi 1.jpg

Nagysimonyi 2

A kelta erődítmény közelében egy jelentős korabeli ezüstpénz-lelet is került már elő korábban. Lehetséges, hogy ez a Rába-menti magaslati település volt az Arabiates törzs központja? Ugye nem nehéz ráismerni a mai Rába névben a kelta Arrabora?

Régészeti kutatására Károlyi Mária régésznő vezetésével 1974-1975-ben került érdemben sor. Sikerült feltárnia az egyik kapu maradványait s adatokat nyertünk a sánc szerkezetére is. A korabeli gyakorlatnak megfelelően sajnos az ásatás kutatóárkait úgy hagyták ott, hogy azok még most, négy évtized múltán is visszatemetetlenek.

A hely jelentőségéhez képest egyáltalán nincsen benne a szakmai köztudatban. Pedig nyilvánvalóan egyike a kelta kor legfontosabb centrumainak! Jellemző módon kimaradt például Szabó Miklós: A keleti kelták című – amúgy kiváló – 2005-ben megjelent monográfiájából is…

tamogatas-2016

Kőszárhegy titka (6.)

Milyen egyszerű volna az életünk, ha normálisan együttműködnének mindazok, akik szeretnék kideríteni a Kőszárhegyen 1976-ban megtalált Seuso-kincs lelőhelyét. Például megtakaríthatnánk azt, hogy mások által esetleg egyszer már kinyomozott dolgokat újra és újra Ádám-Évától kelljen kezdeni.

Arra gondolok, hogy senkinek sincs a zsebében a bölcsek köve s lassan 41 éve nem tudjuk megmondani a megfejtést. Viszonylag egyszerű kérdést jelentene, hogy melyik az a pince, amelyik 1976 őszén került kimarkolásra? Lehetséges, hogy a rendőrség már sok elképzelhető helyszínt leellenőrzött eredménytelenül. Nem tudjuk, mert titkolják!

Magam biztos vagyok benne, hogy a kritikus pince a Sümegh kincsei egyik másodlagos rejtekhelyével és halálának helyszínével azonos Borbély-pincétől délkeletre található, egy olyan helyen, ami 1976-ban félreesőnek számított. A két jelenleg általam gyanusított pince egyikéről tegnap kiderült, hogy később épült. Az is lehet azonban, hogy az éles helyszín mégsem a másik gyanusítottam lesz, hanem az előbbitől pár tíz méterre egy szomszédos másik pince.

Amit tegnap írtam, hogy Sümegh részéről másodlagos elrejtéssel is számolhatunk, úgyszintén komolyan számba veendő.

Hihetetlenül hangzik, de Lelkes egészen konkrétan az egyik gyanusított helyre mutat a képen:

Lelkes is mutatja

 

 

Kőszárhegy titka (5.)

Az előző bejegyzésekben sokat emlegetett Lelkes Ferenc azt állította, hogy amikor Sümegh Józseffel ketten elhozták a megtalálás helyéről a Seuso-kincs tárgyait, akkor néhány darabot – valamilyen általa nem ismert okból – egy szomszédos elhagyott (?) pincében hagytak. Nem tudni, később mi lett ezek sorsa. Talán ezeket szánta Sümegh a másik eredeti találónak, a munkagépet kezelő Kolonics Györgynek?

Amikor 1978 decemberében Sümegh bevonult kétéves katonai szolgálatra, szintén elrejtette a nála lévő tárgyakat. Méghozzá biztonsági okból több különböző helyre. Egy 2007-ben elhunyt fontos tanú (S. Lajosné, Katalin) szerint ő tudta a másik rejtekhelyet, de mivel nem sikerült megállapodnia a hivatalosság képviselőivel, ezt a tudását sajnos magával vitte a túlvilágra.

Van olyan feltételezés is, amelyik azzal magyarázza Lelkes hányatott sorsát, hogy nála is lehetnek még a saját állítása szerint Sümeghtől 1976-ben kapott tárgyakból. Noha állítása szerint az 5 darabból egyet eladott, a többi pedig eltűnt volna.

Tehát nem “csak” az 1976-ban ki nem szedett további tárgyak lelőhelyét kell(ene) kinyomozni, hanem az akkor megtalált, jelenleg kallódó tárgyak egy része is a kőszárhegyi régi pincék némelyikében lehet. Katalin asszony és Lelkes beszámolói ugyanis egybehangzóan arról szólnak, hogy Sümegh régi pincékben rejtett el tárgyakat. Ezek egyike az ismert Borbély-pince volt, ahol aztán be is fejezte földi pályafutását. Hogy a másik rejtekhelyéről ő maga elvitte-e a tárgyakat, vagy mások kezébe jutott-e anno – sajnos nem tudjuk.

Ezért is sajnálom, hogy annak idején nem tudtak megállapodni Katalin asszonnyal, aki megmutatta volna az általa ismert helyet. Megbízható forrásból úgy tudom ugyanis, hogy olyan szerződést ajánlott volna, hogy csak abban az esetben jár neki a találói jutalom, ha valóban előkerülnek az elrejtett tárgyak. Magyarán szólva érthetetlen, hogy az államot képviselő személyek miért nem mentek ebbe bele?

Lelkes is mutatja.jpg

Lelkes Ferenc mutat egy pince irányába. Az önkéntelen, indirekt és igaz közlés jó példája (tudatosan azonban azt a dezinformációt közölte, hogy a bányában kerültek volna elő a Seuso-kincs tárgyai)!

Kőszárhegy titka (4.)

Íme a legutóbbi bejegyzésemben ígért térkép Lelkes Ferenc lovas szekérrel 1976 egyik őszi késődélutánján-koraestjén a Seuso kincs aznap megtalált tárgyaiért megtett útjáról:

Tilos-puszta

A Táci útról talán balra kanyarodott le. Egy akkor kimarkolt gödörben bukkantak fel ugyanis a két nagy rézüstbe rakott sötétszürkére oxidálódott tárgyak. Sümegh József azért kért segítséget a barátjától, mert rádöbbent, hogy a legalább 200 kilós, terjedelmes műkincskészletet nem tudja máshogyan hazaszállítani Polgárdiban lévő házukhoz.

(folyt.köv.)

Kőszárhegy titka (3.)

Vajon a Seuso-kincs kérdésének megoldásához vezető út járhatatlan, vagy inkább arról van szó, hogy a témával eddig foglalkozók a fától nem látták az erdőt? Nos, énszerintem megoldhatatlan probléma, megválaszolhatatlan kérdés nem létezik! Persze azt is tudjuk, hogy személyes, anyagi vagy politikai természetű szempontok segítőleg, vagy éppen fékezőleg hatnak a – mindeddig sajnos eredménytelen – kutatásokra.

Talán  a politika csak az utóbbi hét évben kötődik szorosabban az ügyhöz (mint sok minden mást, ezt is propaganda célokra hasznosítják). Azonban most ezt inkább hagyjuk, mert nem visz közelebb bennünket a nyitott fő kérdés megválaszolásához! A fő kérdés: hol került elő az 1976-os kincslelet?

Előző írásaimban már többször elmondtam, hogy a helyet Magda József mutatta meg Dézsy Zoltán 1997-ben bemutatott első Seuso-filmjében (18. perc). Elég őt meghallgatni s mérlegelni a közlés jellegét: spontán, őszinte, nem direkt – azaz bizonyosan igaz!

Nem állítható ugyanez minden szempontból Lelkes Ferenc 2003-ban elmondott szavairól. Ő a szemtanú hitelességével ismertette az előkerülés körülményeit, csak éppen egy általa kitalált, valótlan helyszínt jelölt meg. Mint tudjuk, igazat mondani a legkönnyebb, mert akkor biztosan nem kerülünk saját állításainkkal ellentmondásba. Az igazság mindig hézag- és belső ellentmondás mentes! Nem így Lelkes későbbi média-közlései. Ezeket videókon bárki visszanézheti s láthatja hogy azok lényegében semmitmondóak – viszont van egy szilárd belső igazság-magvuk. Ez abból a tényből fakad, hogy valóban ott volt Sümegh-gel együtt a tárgyak előkerülésénél, melyeket ketten szedtek ki és szállítottak tovább Polgárdiba a megtalálás napján, késő délután-kora este.

Tóth Sándor oknyomozó újságíró, a Seuso-ügy legalaposabb sajtóbeli ismerője készített először interjút – még 2003-ban – Lelkes Ferenccel. A 14 évvel ezelőtti rendőrségi magazin címlapja:

Zsaru 2003.jpg

Következő részletünkben be fogom mutatni annak a lovasszekérnek az útvonalát, melyet Lelkes a kincs megtalálását követően a lelőhelyre vezetett! Azért volt erre szükség, hogy Sümegh-gel ketten elszállíthassák vele a megtalált 41 nagyobb és több száz kisebb – kb. 2-300 kg súlyú nemesfém tárgyat és az azokat tartalmazó két nagy rézüstöt.

Sokadszor írom le, hogy végre igazán közel vagyunk a rejtély megoldásához!

 

Kőszárhegy titka (2.)

Mivel rám semmilyen titoktartási kötelezettség nem vonatkozik, elárulhatok olyan részleteket, amelyek nem veszélyeztetik a Seuso-kincs még földben lévő részének sorsát. Az 1976-ban előkerült, a szemtanú és a tárgyakat Sümegh-gel együtt felszedő Lelkes Ferenc beszámolója szerint az aranyozott ezüst edényeket, kancsókat tartalmazó két rézüst 1,5-2 m mélyen volt, a még a lelőhelyen maradt további tárgyakra is ilyen mélységben számíthatunk. Tehát csak komolyabb földmunkával lehet hozzájuk férni, ami feltűnés nélkül nehezen oldható meg.

Nem véletlen hogy annak idején is gépi földmunka – egy pincetér kimarkolása – vezetett a kincs megtalálásához. Ezt persze leginkább én mondom  – mások egyéb verziókat is elképzelhetőnek tartanak (szerintem alaptalanul). Csak azért hangsúlyozom, mert igazán nem volna szerencsés, ha a szigetvári Szulejmán-türbéhez hasonlóan mások lopnák el tőlem a megtalálás “dicsőségét” (a Szigetvárhoz tartozó zsibóti szőlőhegyen ugyanis én már 2002-ben pontosan azonosítottam a türbe helyét – csak ezt újabban Pap Norbert és társai elhazudják – illetve következetesen “elfelejtik” megemlíteni!).

Az általam megjelölt – legvalószínűbbnek tartott – pince környezetének kutatása kétféle eredményt hozhat:

  • kiderül hogy telitalálat
  • vagy nem

Utóbbi esetben sem a megfejtés módja lesz a hiba, hanem tovább kell keresni a valódi pincét! Az eddigi nyomozás során magam is több esetben, a felmerült új adatok, megfigyelések következtében elvetettem egy-egy korábban általam meggyanusított pincét! Nem biztos tehát, hogy a mostani tippem lesz az utolsó – de köztünk szólva – azért nagyon erősen remélem!

A Seusohoz hasonló svájci kaiseraugsti (Augusta Raurica) kincs néhány tárgya:

Römischer Silberschatz von Kaiseraugst

Holnap további részleteket fogok – természetesen ingyen – “elárulni”! Két kulcsfontosságú tanú vallomása ugyanis erősen behatárolja az 1976-os megtalálás helyét. Ezek tovább gondolása vezetett el ahhoz, hogy pontosan (!) meghatározzam azt.