Seuso kincsének rejtekhelye

Kissé bulváros ugyan a mai cím, de igaz. Valóban elrejtették ugyanis a minden bizonnyal 1976-ban megtalált kincset – márpedig ha valamit elrejtenek, akkor annak rejtekhelye van! Sőt, ha fontosabb tanúink nem teljesen konfabuláltak, akkor az is valószínű, hogy egyszer már 1944 késő őszén is megtalálták ezt a rejtekhelyet. Azóta azonban még nem sikerült megbizonyosodnunk annak létéről sem (noha tudni véljük a pontos helyét).

Azért nem sikerülhetett ez, mert 1944-ben gondosan újra eltüntették s Sümegh 1976-ban teljesen véletlenül, egy másik ponton bukkant rá a föld alatti járatrendszer (ókori ércbánya) részletére s jutott el azután a föld alatt az 1944-es helyszínre.

Tegnap egy geofizikus szakember felhívta a figyelmemet arra, hogy a mostani lombmentes, fagyott talajos időszakban érdemes volna akár drónnal is infra felvételeket készíteni. A föld alatti vágatok nyílásai környékén ugyanis a magasabb talajhőmérséklet elárulhatja azok pontos fekvését.

Meg kellene hát próbálni!

Szárhegy keleti fele

(Megjegyzem, egyéb adatok révén megvan a tippünk az 1944-es és az 1976-os egykori – napjainkban elfedett – nyílások pontos helyéről. Az infra felvételek esetleges eredménye kontroll szerepet játszhat s cáfolhatja, vagy éppen megerősítheti az eddigi feltevéseink helyességét!)

Másik megjegyzésem, hogy a kőbánya majdani északi terjeszkedése spontán módon is feltárja majd az ókori ércbánya vágatait – csak az a kérdés, hogy erre mikor kerül sor.

(Akit az előzmények részletesebben érdekelnek, a Seuso-kincs kategóriára klikkelve, végigolvashatja a most már könyv terjedelmű eddigi töprengéseimet! Ezek mára vonatkozó lényege az, hogy teljesen érthetetlen miért nem történnek érdemi lépések a kincs magyarországi, kőszárhegyi lelőhelyének bizonyítására, feltárására? Komoly esélye van annak is, hogy az eredeti kincs nagyobbik része még mindig ott van! De ha csak a biztos lelőhelyet sikerül meghatározni, már az is megalapozza hazánk kinccsel kapcsolatos tulajdonjogát. Most ugyanis még csak ott tarunk, hogy a birtokunkban van egy jó eséllyel valaha a magyar földből előkerült kincslelet egy része. Még az sem teljesen kizárt, hogy az esetleg nem is Magyarországon került elő!)

Reklámok

Nagykemlék ürügyén

Kemlék (horvátul: Kalnik) neve önmagában is érdekes kérdéseket vet fel. A szláv ‘kamnik’, köves helyet jelent, ebből alakult ki a magyar Kemlék név, aminek ugyan semmi értelme, de legalább könnyen kiejthető. A jelenlegi horvát Kalnik helynév – ami sáros helyet jelent – csak az újkorban alakulhatott ki másodlagosan, úgyszintén érthetetlen módon, hisz az eredeti szláv név jobban összhangban volna a természeti valósággal. Hogy a messze vidékre csodálatos kilátást nyújtó, sziklák közé épült vár múltjának kezdeteit megértsük, nekünk is szélesebb perspektívából kell azt szemlélnünk.

Ami biztos, hogy 1242 elején a mongol Kádán kán serege sikertelenül ostromolta az Ákos nembeli Máté fia Fülöp által megvédett várat. Talán azt hihették, hogy itt tartózkodik az általuk elfogni remélt IV. Béla király is? Tehát Kemlék vára mindenképpen a tatárjárás előtti időkben épült – pontosabbat azonban nem tudunk mondani.

Nem csak Kemlék, hanem az egész jelenleg kontinentális Horvátországnak – a középkorban Szlavóniának nevezett régió múltjáról meglehetősen homályos képünk van.

Ad absurdum az sem kizárt, hogy a 819-822 között a frankok ellen harcoló Ljudevit sziszeki szláv fejedelemnek ez volt a magas hegyen épült vára, ahol 820-ban sikeresen meghúzta magát.

Természetesen a kis szlavóniai várispánságok eredete úgy általában is nyitott kérdés! Mikor és hogyan keletkeztek vajon? Noha adataink csak a felbomlásuk idejéből, a 13. századból vannak, hogy mióta léteztek, nem tudjuk. A régebbi múlt ugyanis gyakorlatilag forrás nélküli időszaknak minősül. Ebből azonban nem következik, hogy a terület valaha is lakatlan lett volna. Tehát mindenképpen tudománytalanok azok az egyes magyar történelmi térképeken feltűnő jelölések, mintha itt egy szinte lakatlan “gyepűelve” lett volna.

Magyarország 1050.jpg

Őszintén szólva arra sincsenek bizonyítékaink, hogy a magyar megyéket Szent István szervezte volna (vagy még extrémebb verzió szerint szerint ő kezdte volna meg szervezni)! Tringli Istvánnak van igaza, aki egy helyütt leírta: biztos hogy István korában már léteztek a megyék, de hogy mióta? – az nyitott kérdés. A néhai Vékony Gábor (1944-2004) szerint István igazából újjászervezte a korábban avarnak, majd bolgárnak hívott “magyar” államot.

Fentiek fényében nem is annyira abszurd Kemlék esetében akár a 8-9. századi eredet felvetése sem. S ugyanez vonatkozik természetesen a 11. századinak képzelt összes központra is.

(A gyengébbek kedvéért: az,hogy valami nem abszurd, attól az még természetesen nem bizonyított! Magam azonban erősen hajlok Vékony és Tringli megállapításainak elfogadására. Ezekre a kérdésekre korhatározó leleteket és megfigyeléseket eredményező új kutatások adhatnak majd végleges választ!)

maecenatúra

Hegykő kastélya

A Fertő-menti Hegykő 1313-ban egy ispán (comes) – Csornai (Kanizsai) Lőrinc – névadó, pontosabban lakóhelye lehetett. Nagyon érdekes volna közelebbit is tudnunk erről a lakóhelyről. Főleg, hogy azután a 16. századig nincsen adatunk főnemesi rezidenciáról a faluban.

1552-ben viszont a Kanizsai vagyont házassága révén hivatalosan 1534-ben megszerző Nádasdy Tamás építkezett itt! Méghozzá előbb bizonyos Ferenc mesterrel, majd 1558-as adat szerint egy Andrea … nevű olasz építésszel!

Fennmaradt  a kastély 1608-ból – már özvegy Nádasdy Ferencné, Báthory Erzsébet birtoklása idejéből származó részletes magyar nyelvű leltára. Ebben olyan érdekes művelődéstörténeti adatokat olvashatunk, mint például a mennyezetes (“superlatos”) ágy említése.

Egy másik – szintén magyar nyelvű összeírás – 1628-ból, már Erzsébet fia, Nádasdy Pál birtoklása idejéből ismeretes (az ő szobáját 1608-ban még “kys uram” őnagysága házaként említették).

A felsorolt jeles adatok ellenére az átépítve, részlegesen ma is álló épülettel még a műemlékjegyzékben sem találkozunk (!?).

S ami még ennél is érthetetlenebb, ábrázolása a 10.000-es topográfiai térképről is lemaradt:

Hegykő tp1

Ami persze csak arra bizonyíték, hogy még a térképet sem szabad kritika nélkül szemlélni! Mint minden ember által létrehozott alkotás, magában hordja annak az esélyét, hogy mondjuk akár egy álló, nagy méretű épület is lemaradhat róla.

Az 1857-es kataszteri térképen (267-es számmal):

:Hegykő kat

A Google Earth 2017-es felvételén (már a lebontott nyugati szárny nélkül):

Hegykő 2017

A földszintes, jelenleg L-alakú épület talán a középkori eredetű kastély külső melléképületének lehet a folytatása s magát a régi főépület alapfalait az udvarán keresném!

maecenatúra

Etyek-Gyérvári határ dűlő

Tegnap egy várak iránt érdeklődő barátom rákérdezett, mit tudok az etyeki határban a 10.000-es topográfiai térképen a falutól délre jelölt Gyérvári határ dűlőről?

Nos, röviden: semmit. Mi magyarázza vajon a más térképeken és a helynév-gyűjteményekben egyaránt ismeretlen, furcsa helynevet? Noha elméletileg lehetne egy Gyérvár nevű elfeledett vár helyére is gondolni – a lehetőség szerintem csak elméleti.

Ugyanazon a terület ugyanis az 1884-es kataszteri térképen még Gyúrói határ dűlő olvasható, melynek világos értelme van, az Etyekkel délről szomszédos községhez közeli határrészre utal. Tehát félrehalláson, vagy félreolvasáson alapuló névmegírásról van szó!

Persze “ad absurdum” még lehetett volna valami előttünk ismeretlen várhely akár Etyek határában is – bár ennek mai tudásunk alapján csekély a valószínűsége.

Ha etyeki helytörténész volnék s szeretnék a falu határában tájékozódni, ezt a két erdős magaslatot – pusztán a jó levegő és a kirándulás miatt – azért megnézném.

Etyek-Gyúrói határ dűlő

Etyek-Gyérvár tp

Általános javaslatként mondom a várbarát, terepen is eligazodni képes érdeklődőknek: a hasonló, erődítésre alkalmas magaslatokat, az “ördög nem alszik” alapon azért mindig meg lehet nézni! Szép számmal ismerünk ugyanis mindenfelé olyan várhelyeket, melyekre a fizikálisan létező, látható maradványokon kívül már a nevük sem utal.

A Kárpát-medence vártopográfiája csak ezekkel együtt lesz majd egyszer teljes! Erről jut eszembe az alábbi felhívásom (magad uram, ha “szolgád” nincsen jeligére):

maecenatúra

A “szolga” elvileg az adófizetők pénzét költő állam lenne, viszont a “hivatalosság” képviselőitől üres ígéreteken kívül eddig semmit sem kaptam. Erre a valóban nemzeti jelentőségű feladatra sajnos még semmi sem jutott a régészet és a múltunk ürügyén elköltött milliárdokból.

Orjava vára

Meggondolandó, hogy Engel Pál adattárai és történelmi földrajzi földrajzi gyűjtése nyomán Orjavának vagy Orljavának nevezzük-e a 13-16. század közt jelentős uradalom központjaként szereplő várat? A Pozsegai-medence vizeit összegyűjtő és azokat a Szávába vezető folyót térképeink Orljavának írják. Viszont “l” nélkül könnyebb a nevet kiejteni.

Tény, hogy a vár konkrét helyét teljes bizonyossággal nem ismerjük. Egyszer már “kínomban” az Orljava felső folyása mellett az első katonai felmérésen Bucsia névvel jelölt rommal próbáltam azonosítani. Valljuk be azonban, hogy ez – noha nem teljesen kizárt – mégis legalább két okból valószínűtlen. Egyrészt messze van az Orljavac nevű egykori mezővárostól, az uradalom központi piachelyétől, másrészt meg Bucsiának hívja a térkép rajzolója.

A környék várait alaposan ismerő Szatanek József (1963-2013) néhai barátom is kereste ugyan, de nem találta. Ennek magyarázata természetesen az lehet, hogy nem ott kereste, ahol az valójában volt. Azt gondoltuk ugyanis, hogy az Orljavactól nyugatra lévő Gradina (magyarul: várrom, várhely) a fekvése és a nagy kiterjedése miatt talán őskori magaslati telep lehet.

Orljava tp.jpg

Mai tapasztalatommal azonban már azt mondom, mégiscsak itt kell keresni a középkori Orjava vár helyét! A faluhoz közelebbi lehetséges helyszíneket Jóska annak idején mind végignézte – tehát azok kizárva… (Tehát esetünkben nem kell a helynév arrébb “vándorlásával” számolni, ami térképeken néha elő szokott fordulni.)

Másrészt pedig lapos ugyan a Gradina teteje, de mégis van a közepén egy kisebb ovális kiemelkedés, ami a vár tényleges területét jelezheti.

A helyszíni felderítés a fentiekből adódóan Orjava esetében is az idei év feladata lesz!

kék

Zalaháshágy

Zala megye egyik tekintélyes, már a középkorban alispánokat is adó jómódú birtokos családja volt a Hásságyiaké. Névadó birtokuk központjában, a plébániatemplom közvetlen átellenében emelkedett a nép nyelvén várnak titulált kastélyuk. Jókai Mór szóhasználatát átvéve: várkastélyuk.

A Pesty Frigyes által 1864-ben kezdeményezett helynévgyűjtés adatközlői szerint korábban téglákat is szedtek ki belőle. Rómer Flóris, a “magyar régészet atyja” 1863-ban járt itt és készített először vázlatot róla. Nováki Gyula – akit méltán a magyar “földvár” kutatás atyjának tarthatunk – pedig 1956-ban fel is mérte:

Zalaháshágy.JPG

A még ép állapotú várárok a Göcseji Múzeum archív fotóján:

Zalaháshágy keleti árok.jpg

A zalai várakat régóta intenzíven kutató Vándor László szerint 1980 táján a területet szinte a felismerhetetlenségig feltöltötték, elegyengették. Magam 2002. április 25-én jártam be. Akkori tapasztalatom szerint a Petőfi utca 6.számú telken a védőárok keleti és déli szakaszának nyomai halványan érzékelhetőek. Az 1956-ban még markánsan látszó északi árok helyét azonban teljesen feltöltötték és rá is építettek.

Érdekes a módon a topográfiai térkép is még az északi és keleti árokszakaszt jelzi (talán a régebbi állapotról mechanikusan másolhatták át a szintvonalakat):

Zalaháshágy tp1

A castellum története egyelőre felderítetlen. 1549-ben mindenesetre a Hásságyiak itt lakhattak, mert szolgáikat a faluban írták össze.

Két általánosabb dolog is szembeötlő a háshágyi castellum esetében. Az egyik a falun belüli centrális, a kegyúri templomhoz szorosan kötődő elhelyezkedése. Ez tapasztalatom szerint a régebbi kastélyok jellemzője.

A másik pedig az a szerencsés körülmény, hogy védőárkai egészen a 20. századig fennmaradtak. Utóbbi tény azt szemlélteti, hogy a rezidencia használata legkésőbb a 18. század elején megszűnhetett s le is bonthatták azt. Megjegyzem ez a ritkább eset! A gyakoribb az ellenkezője volt: általában tovább használták a kastélyt, de eltüntették körüle az árkokat.

(Kék alapú felhívásom 2018-ban is aktuális! Amíg a “magyar állam” nem nyújt segítséget, csak a magánszférára számíthatok!)

kék

Gyulaj-Banya-hegy

2017 utolsó váras bejegyzésében egy három évvel ezelőtti Google Earth megfigyelésemet veszem elő. Az apropót az adja, hogy a napokban az egyik lelkes amatőr megfigyelő is – sok más érdekes helyszín egyikeként – észlelte ugyanezt.

Gyulaj DNy

A tolnai Gyulaj község határának délnyugati szélén, jelenleg szántóföldi művelés alatt áll a térképén “Bánya-hegy alatti” névvel megírt terület. Egy árokkal övezett kétrészes várhelyet látunk. A sötét csíkokat a ma már a felszínen nem látható árok lazább földbetöltése okozza, amely környezeténél jobban beszívja a nedvességet – attól sötétebb.

Gyulaj-DNy tp

Amikor a műholdon hasonló jelenséget látunk, mindig célszerű azt összevetni a domborzati térképpel. A mai országterületre a 10.000-es topográfiai térkép könnyedén elérhető: http://www.tajertektar.hu vagy http://www.mepar.hu

Jelen esetben a térkép tökéletesen megerősíti, hogy valóban erődítés nyomait láthatjuk, hiszen a magaslat éppen megfelelő védelmi célra.

Történelmi földrajzi adatokból (Csánki Dezső és Engel Pál gyűjtéseiből) tudható, hogy itt a középkorban egy Balya nevű település volt. Ebből a névből torzulhatott népetimológiás úton a Bánya-hegy. Erős a gyanúm, hogy ez a várhely is a középkorba tartozik. Ha egy évszázadot kellene tippelni, akkor a 13.-at mondanám (azzal a megjegyzéssel, hogy lehet valamivel korábbi is). Sajnos Tolna megye Árpád-kori történelmi földrajza még nem áll a rendelkezésünkre. Az okleveles források nagy arányú pusztulása miatt a környék korabeli birtokviszonyai meglehetősen ismeretlenek.

kék