A Seuso-ügy állása

Szó szerint áll az ügy, vagy a háttérben mégis történik valami? Magam ezen az oldalon immár 109. bejegyzésemet írom 2014. március 27-e óta. Előző napon jelentette be Orbán Viktor 7 db műtárgy őrzési jogának megszerzését. Magam még 2011. március 28-án fordultam az akkori 2. Orbán kormány illetékeséhez, Szőcs Géza államtitkárhoz az azt megelőző hetekben kialakult elképzelésemmel a kincs eredeti lelőhelyét illetően.

(Lehet persze erre azt is mondani, hogy egy javaslat volt a sok közül! Egy biztos, Szőcs Géza válaszra – vagy reagálásra – sem méltatott. A gyermekkorában jobb neveltetésben részesült minisztere, Réthelyi Miklós kabinetfőnöke pótolta azt csak hónapokkal később. De ilyen részletesen hadd ne meséljem el a történetet, mert akkor egy regény terjedelme alakulna ki…)

Egy biztos, komolyabb nyilvánosságot a Seuso-kincs lelőhelyével kapcsolatos nyomozásom csak 2016. májusában, Tóth Sándor és Balczó Mátyás velem készült első interjúival  kapott. Utána sem történt azonban semmi. Újabb s az elsőnél is komolyabb média-érdeklődést váltottak ki 2017. március-áprilisában adott lap- és rádióinterjúim – de érdemben továbbra sem történt semmi.

A kormány illetékeseit az eredeti lelőhely mintha kevésbé érdekelte volna. A kinccsel kapcsolatos lakossági érdeklődést viszont kielégítette a valaha lord Northamptonéknál egyben volt 14 tárgy hiányzó darabjainak megszerzése, melyet Orbán Viktor július 12-én jelentett be. Aztán meg is turnéztatták a 14 db-os kincs-részletet az országban, ismét csak több legyet ütve vele egy csapásra. Feltétlenül pozitívuma  lehet viszont a dolognak – teszem hozzá, hogy beemeli a köztudatba azt a nyilvánvaló tényt, hogy a ma élő magyarság múltjához tartozik az ún. honfoglalás előtt itt élt népek, kultúrák hagyatéka is.

A nem csak engem érdeklő kérdés azonban, hogy hol kerültek elő az ismert darabok s van-e még belőlük az eredeti – s még mindig ismeretlen – lelőhelyen, továbbra is nyitott. Magyarán: hol van a Seuso-kincs lelőhelye?

28056272_1755501777846354_1953201613187967204_n.jpg

(folyt. köv.)

Reklámok

Abaújvár újabb vára?

A múltról s azon belül például a várakról alkotott elképzeléseinket alapvetően befolyásolják tanulmányaink, olvasmányaink s persze személyes tapasztalataink. Ezek szükségszerűen tartalmaznak leegyszerűsítéséket és az ismert elemeket értelmező kiegészítéseket, feltételezéseket is. Például nem mindegy mit gondolunk, feltételezünk a 11-12. vagy éppen a 13-14. század állapotairól. Azok inkább hasonlíthattak a korabeli nyugati viszonyokhoz, vagy azokhoz képest nagyon elmaradottak voltak?

Abaújvár megyének nevet adó vára az egyik legalaposabban kutatott példája korai sáncvárainknak. Mivel a fa-föld szerkezetű sánc gerincére utóbb kőfal is épült, nyilvánvaló hogy használata megélte a 13. századot is. Nem véletlenül szerepelt 1241/42-ben a tatároknak sikeresen ellenálló várak között.

Az már másik kérdés, hogy mikor épült ez a kőfal? Az egyik lehetséges válasz szerint a 13. században, mert elég elmaradottak lehettünk… E sorok írója viszont már 1993-ban felvetette, hogy Aba Sámuel király építkezése volt a 11. század első felében – ahogyan azt a krónika is írja.

További érdekes kérdéseket vetnek fel az abaújvári várral kapcsolatos 14-15. századi adatok is! Ezek vajon még a régi ispáni vár továbbélését jelentik-e, vagy egy újabb várat? Esetleg csak egy újabb vár építésének kísérletét? Utóbbira vallana , hogy a Perényiek 1399-ben, majd 1405-ben is engedélyt kértek a királytól Abaújváron vár építésére (esetleg újjáépítésére?).

Perényi Péter 1423-ban elhunyt országbíró ráadásul az abaújvári templomba temetkezett! Ez a tény megint csak valami rezidencia meglétére utal.

Ezeknél a kései adatoknál aligha a nagy – kisebb városnyi területű – ispáni várról lehet szó! Ha én lettem volna a Perényi, akkor ide építtetem fel a váramat (a térképen sötétzölddel jelölt egykori temető dombjára, a régi sáncvárral szemközt):

Abaújvár múltjában is van még mit tisztázni! Megmondom őszintén, erre a lehetőségre magam is csak tegnap kezdtem gyanakodni.

maecenatúra

Római út a Bácskában?

A magyar régészet doyenje, az általam is igen nagyra becsült Patay Pál még 2005-ben tette fel a címben szereplő kérdést (Római út a Bácskában? In: Communicationes Archaeologicae Hungariae 2005. 393-406.). Munkatársaival bejárt és azonosított ugyanis egy 47 km hosszú, a terepen már alig észlelhető, de légifotókon mégis követhető, Tompától Bajáig húzódó, íves vonalvezetésű vonalat.

A kiinduló pontot az első katonai felmérésen, Baja keleti határában látható Römer Schanz jelentette. Ezt a szakaszt sikerült a terepen először azonosítani:

Baja Kelet.jpg

A térképen egy északi oldalán árokkal kísért sánc látható! Vagyis nyilvánvalóan észak felől várható támadás ellen védett. Ugyanezt látjuk a Tompa határában végzett ásatás I. számú kutatóárkának Patay Pál által közzétett metszetén is – azzal a különbséggel hogy azon a szakaszon kettős sáncvonal húzódik.

Számomra a fentiek alapján egyértelműnek látszik, hogy nem útról van szó! Furcsa is lenne egy olyan rómaiak által kiépített út, amelyiknek egyetlen szakasza sem maradt volna utóbb használatban. Patay is óvatosan fogalmazott: “hátha egy Pannoniát Daciával összekötő út húzódott itt Bácskában a Duna-Tisza közén keresztül…Ez azonban talán nem is feltételezés, csak egy lehetőség. Mindenesetre a jövő kutatás számára egy újabb, nem is jelentéktelen téma.”

Természetesen nem vitás, hogy húzódtak utak a Barbaricumon keresztül a két római tartomány között! Csak ez a Kőrös-értől a Dunáig megfigyelt vonal nem azok közé tartozik. Meglátásom szerint egy olyan védősáncról van szó, amelyik észak felől lezárja a Bácska területét és aztán a komoly természetes akadályt képező Kőrös-érben folytatódik a Tiszáig.

Tompa határában keresztezi vonalunkat egy másik – szintén Patay Pál által feltérképezett – Zombortól Kiskunfélegyházán át a Tiszazugig ívelően felépített, délről fenyegető támadás ellen védő másik sánc. Mivel a két hosszanti sánc gyakorlatilag semmibe veszi egymást s az utóbbi láthatóan későbbi, alaposnak tűnik Patayék megfigyelése, hogy az észak-bácskai sáncot felülről keltezi egy szarmata-kori gödör – azaz nem lehet fiatalabb a IV. századnál. Az ezt metsző Zombor-Tiszazug vonal viszont talán avar kori lehet!

Vagyis a hosszanti sáncok kutatása jelentőségének megítélésében teljesen igaza van Patay Pálnak! A ma tárgyalt vonal kb. 4 km-rel északabbra húzódik a tegnap vizsgált bácsbokodi, szintén északi támadással szemben védő kétrészes erődítménytől. Nem állítom, hogy ez esetleg nem a véletlen műve – de persze bármi lehetséges.

maecenatúra

Bácsbokod északi határa

Érik az embert meglepetések! Ráadásul olyanok is, melyek elgondolkodtatják ismereteink naprakészségét illetően. Nem csak apró, kisméretű, a mai családi házakhoz hasonlítható méretű erődített helyek várnak még felfedezésre, hanem egészen nagyok is!

Amióta a Google Earth és más műholdképeket közlő oldalak a rendelkezésünkre állnak, rendkívül intenzívvé vált a magasból érzékelhető régészeti jelenségek kutatása. Ráadásul a légtérből vagy a világűrből minden korszak összes objektumát egyben érzékelhetjük az idők kezdetétől napjainkig. Az egyes jelenségek egyenkénti, “kézi erővel” történő régészeti vizsgálata a feladat nagyságrendje miatt – rövid időn belül – eleve illuzórikusnak tűnik. Mindez kiemeli a tipológiai összehasonlítás jelentőségét.

Talán azt is tudomásul kell vennünk, hogy minden egyes kérdésre nem lehet gyors és biztos választ adnunk. Hogy meg tudjuk határozni minden egyes látható jelenség korát, persze célként mindig előttünk kell legyen.

Az egyik legszorgalmasabb “amatőr” megfigyelő, Pesti Levente vette észre Bácsbokod északi határában, kisebb részen már a jelenlegi felsőszentiváni területre is átnyúló hatalmas, kétrészes erődítményt:

A Kígyós-ér (régebbi térképen: Mosztonga) és a Csávolyi-árok találkozásnál képződött félszigetet észak felől két keresztárokkal zárták le, tették védhetővé. A felső ároktól a félsziget déli végéig 1090 m hosszú a védett terület, legnagyobb szélessége 380 m. Vagyis kb. 32-35 hektáros a védett terület.

Egyelőre fogalmam sincsen, melyik korszakban létesíthették! Közeli párhuzamát sem tudnám megnevezni. Az erődítés elkészültének lehetséges legkésőbbi időpontja az 1526-ban átvonuló törökök, vagy előtte 1241-ben a tatárok elleni népi védekezés. Illetve – ad absurdum – az újkőkorig visszamenően bármely régibb korszak.

kék

Prasnica új erőssége

A középkori Körös (újkori Belovár-Körös) megye általam számba vett várai között egyetlen egy létezett, amit eddig nem tudtam a térképen elhelyezni.  Még Gjuro Szabo 1920-ban megjelent könyvében hivatkozott egy 1543-ban készült adóösszeírásra, melyben erősségnek (fortaliciumnak) nevezve egy sor korabeli várat és várkastélyt soroltak fel. Ebben szerepel: “fortalitium novum Prasnycza Martini Keressy” – azaz Keressy Márton Prasnica nevű új erőssége.

Az a gond azonban, hogy hasonló nevű települést nem találunk Horvát-Szlavónország területén. Keressy Márton birtokairól sem találtam más adatot, vagyis ezen a szálon sem vezetett eredményre a nyomozás.

Mit lehet ilyenkor tenni? Elő lehet venni, magát az adóösszeírást, melyben megyénként s azon belül járásonként sorolták fel a tételeket. A felsorolások általában – bár néha nem következetesen – földrajzi sorrendet követnek. Esetünkben Prasnica két térképileg ismert hely, Csersztvecszentpéter és Konszka között áll a felsorolás sorrendjében. Vagyis ezt a részt kell megnézni részletesebb térképeken.

Meglepetésemre, azonnal sikerült is fellelnem az első katonai felmérés térképén, a mai Ruševac déli határában a Passincze Thal feliratot:

Prasnica 1

(Külön misét érdemel majd az e térképen látható Gradistie – azaz várhely nevű falucska kérdése is!)

Következő meglepetésemre a Google Earth egyik jól sikerült felvétele konkrétan elárulja az erősség helyét is:

Prasnica mh

A kb. 65 x 50 m-es belső terület délkeleti oldalán bástyaszerű kiugrás látható. A déli várárok mérhető szélessége 18 m.

Jelenlegihez közel álló topográfiai térképre is rátettem a helyet:

Prasnica tp

Mindez nagytájilag a régi megyeszékhely Körös (Križevci) várostól kb. 15 km-re keletre található. Eddig terjedt az 1550-es években a legmélyebb török előrenyomulás, várfoglalás Szlavónia területén.

maecenatúra

 

 

Árpádhalom

A mai csongrádi Árpádhalom község korábban Nagymágocs újkori határából vált ki. A névadó halom minden bizonnyal őskori (vagy szarmata) tumulus (halomsír). Elsősorban azért gondolhatjuk ezt a feltáratlan dombról, mert a közelében további kisebb, hasonló halmok is találhatók.

Szörényi Gábor régész kollégám figyelt fel a halom északi oldalán még látható – az egykori övezőárok kidobott földjéből keletkezett domború kiemelkedése (“sáncra”). Árpád-kori edénytöredékeket is talált a lelőhelyen. Mindebből joggal következtet arra, hogy az őskori halomsírt a középkorban várként hasznosították újra.

A dombot övező árkot még körben jelöli az 1882-ben készült kataszteri térkép:

Árpádhalom kat 1882

A Google Earth utcaképein:

Teljes mértékben kézenfekvő, hogy a halmot – mint készen rendelkezésre álló terepadottságot – a körárok ásásából következően, újra igénybe vették egy erődített nemesi torony helyeként. Szándékosan nem lakóhelyet írtam! A hasonló toronyvárakra inkább szimbolikus értelemben lehetett igény. Ugye nem nehéz belátni, miért is lakott volna valaki egy toronyban, ha kényelmesebb körülményeket is biztosítani tudott magának és családjának? Viszont a hiúságát erősen legyezhette, hogy büszke tornya messziről látszott a végtelen alföldi síkon s persze messze el is lehetett látni róla!.

Hogy az Árpád-halom helynévként mikor keletkezett, nem tudom. Lehetséges, hogy csak az újkori romantika szülötte – a több helyütt előforduló Árpád-várakhoz hasonlóan. Mindenesetre érdemes volna feltárni, mert az őskori halmok középkori másodlagos felhasználásnak is érdekes, hazánkban régészetileg elsőként dokumentált példája lehetne. Nem mintha maga a halom belsejében lévő, eredeti őskori temetkezés is ne volna érdekes. Mivel a halom épnek látszik, elképzelhető, hogy a későbbi korokban nem fosztották ki.

Most, hogy formailag megint új kormány kezdi meg ma a működését, ismét érdeklődéssel várom, vajon történik-e valami pozitív fordulat a hazai régészet ügyeit illetően? Például megéljük-e egyszer azt, hogy valóban tudományos célú kutatásokra is érdemi lehetőség nyílik?

támogatás 2016

A Vojkfiak castelluma

A nagy kiterjedésű középkori Körös megye keleti részén, a Papuk-hegység lábánál elhelyezkedő dombvidéken, a környék vizeit összegyűjtő Ilovába folyó Csavlovica-patak mentén található Vojkovc – más néven Vojkkeresztúr – castellumának helye.

Az ilyen néven már nem létező települést a mai Dežanovac helyén azonosította Engel Pál. A terület műholdképeit tanulmányozva javaslom a kastély helyének meghatározására a beerdősült négyszögletes árokkal övezett területet. Megjegyzem, a mai Horvátország egyik magyarok által lakott településéről van szó!

A Vojk nemzetség birtokait megerősítő első királyi oklevelek – egy számomra gyanúsnak tűnő adat szerint – még Szent Istvántól (997-1038) és I. Bélától (1060-1063) származtak volna. Lehet azonban, hogy az előbbi csak magáról a Vojk névről juthatott a mindent értelmezni kívánó utókor eszébe. Vajk ugyanis az államszervező uralkodó eredeti, még pogány neve volt.  Megjegyzem, a szomszéd birtokos Pekriek (újkori formában: Pekry) szintén a magát a honfoglaló Tétény vezértől leszármaztató nemzetségből eredtek.

Említettem Dežanovac és környéke mai magyar lakosságát. Ők, noha a fentiek szerint egészen az Árpád vezette honfoglalásig visszamenő előzményekkel dicsekedhetnek, 19. századi bevándorlók a területen. A terület különféle uralom-váltásai (a török hódítás az 1540-es években, majd fennhatóságuk megszűnte 1687-ben – avagy legutóbb az 1991-95 közti horvátországi polgárháború) jelentős etnikai változásokkal jártak.

maecenatúra