Szodó-Hurkóvár

Ma ismét egy egyelőre megoldatlan kérdés, a történelmi Bars megyébe eső, Garam jobbparti Szodó (szlovák: Svodov) határában térképekről ismert Hurkóvár.

(Van olyan térkép is, amelyiken  a könnyebben etimologizálható és gasztronómiai szempontból jobban értékelhető Hurkavár alak olvasható. )

Mindenesetre a Borovszky-féle megyei monográfia szerint egykori erődítmény helye található itt! Csak az a kérdés, hogy konkrétan hol?

Műholdképeket nézegetve a térképeken Hurkóvár névvel jelölt területen a vasút melletti kis kiemelkedés jöhetne szóba:

Szodó-Hurkóvár mh

Azonban ugyanitt egy napjainkra már nem létező megálló-rakodó hely is volt:

Szodó-Hurkóvár 4.jpg

Ez a tény erősen megkérdőjelezi tippünk helyességét. Bár éppen ki sem zárható, hogy a vár akár itt is lehetett a későbbi vasútállomás helyén. Egy biztos, Hurkóvár helye egyelőre a nyitott kérdések egyike!

tamogatas-2016

Komogovina

A mai “kontinentális” Horvátország (leánykori nevén: Szlavónia) Szávától délre eső részén található a Zrínyi-hegység. Azon belül, a Szunja-patak felső völgyének egyik magaslatán azonosította nemrég egy magyar várkutató, Hajdu István Komogovina várának pontos helyét.

Komogovina tp2.jpg

A hosszan elnyúló várhely nem kevesebb, mint hat részes! Igazi Árpád-kori típus, pedig eddig ismert történeti adatai csak késő középkoriak. Ez is jó példa arra, hogy egy-egy vár első említése nem azt jelenti, hogy akkoriban épült – hanem épülhetett az évszázadokkal korábban is.

 

(Hajdu István képei, 2017)

A várat castellum-ként 1429-től említik. Szomszédvári Tót László, majd 1436/37-től Frangepán Márton birtoka volt. Később az ő familiárisáé Frailich Vincéé és ennek fiáé (1467-81). Utóbb, 1482-től Mátyás király adományaként Brankovics Vuk szerb despotáé, azután 1486-tól özvegyéé Frangepán Borbáláé s ennek második férjéé, Beriszló Ferencé (1496, 1504) lett. Beriszló özvegyéé volt 1520-ban. A vidék török meghódítása idején, az 1550-es években már nem hallunk róla.

tamogatas-2016

Kanota vára?

Ma egy egyelőre tisztázatlan objektum kerül terítékre, a jelenleg Sárvár határához tartozó Kanota-puszta melletti Barátok dombja. Régen Nagysitke, azaz a mai Sitke község területéhez számított.

Babos Lajos 1943-ban megjelent “A sárvárvidéki körjegyzőség története” című könyve szerint a rómaiak idejében megerősített vár, telep volt itt. Erről a helyről korábban sok téglát szedtek ki. A néphit a vörösbarátok kolostoráról is beszél – írja.

Ma már feledésbe merült a helynév. Az első katonai felmérés térképe azonban elárulja fekvését:

Nagysitke-Barátok dombja

A ‘Barát kergety” név valószínűleg a jelenleg félig kibányászott közepű, trópusi jellegű akácos növényzettel benőtt helyre utal:

Kanotapuszta tp

Egyelőre nem tudjuk, melyik korszak miféle objektuma ragadta itt meg a nép fantáziáját. A “vörös barátok”, azaz a templomos lovagok itteni birtoklásáról nincs adatunk (ami persze nem kizáró körülmény). A rómaiakról szóló “kormeghatározás” sem teljesen lehetetlen, hiszen ide nem messze kelt át a Rábán a fontos Savaria-Arrabona (Szombathely-Győr) összekötő út. A rómaiakra nem annyira jellemző téglaépítkezés miatt azonban ez a kor mégis kevéssé valószínű.

A terület középkori birtokosai az Osli és a Nádasd nemzetségekből származó családok tagjai voltak – akár ők is építhettek ide várat? Nem tudjuk. Somogyban, Nagycsepelyen van a “Barátok asztala” néven ismert szép Árpád-kori várhely. A neve hasonlít a ma tárgyaltéra. Kanota egykori falu, jelenlegi puszta neve pedig a pécsi Kantavár nevének előtagjával cseng össze. Mindkettő nyilván egy ilyen nevű személyről!

tamogatas-2016

Nagysimonyi és Sárvár kelta földvára

Jelenleg Sárvár és Nagysimonyi közt oszlik meg a többrészes, nagyméretű kelta erődített magaslati település (oppidum) területe. Régebben a ma Sárvárhoz tartozó nyugati rész Nagysitke (a mai Sitke keleti fele)  határához tartozott. Szakmai berkekben azonban sokan Ostffyasszonyfa néven emlegetik, a közelében lévő vasútállomás miatt.

A “földvár” fogalma elpusztult régi várhelyet jelent. Ez jelenik meg a ma is létező puszta nevében. A második katonai felmérés térképén látható, hogy akkoriban a major környékén is érzékelhető volt még a védőárok:

Földvárpuszta 2.jpg

Földvárpusztától északkeletre esik az erődítmény legvédettebb belső része. Nováki Gyula 2005-ben készült felmérése:

Nagysimonyi 1.jpg

Nagysimonyi 2

A kelta erődítmény közelében egy jelentős korabeli ezüstpénz-lelet is került már elő korábban. Lehetséges, hogy ez a Rába-menti magaslati település volt az Arabiates törzs központja? Ugye nem nehéz ráismerni a mai Rába névben a kelta Arrabora?

Régészeti kutatására Károlyi Mária régésznő vezetésével 1974-1975-ben került érdemben sor. Sikerült feltárnia az egyik kapu maradványait s adatokat nyertünk a sánc szerkezetére is. A korabeli gyakorlatnak megfelelően sajnos az ásatás kutatóárkait úgy hagyták ott, hogy azok még most, négy évtized múltán is visszatemetetlenek.

A hely jelentőségéhez képest egyáltalán nincsen benne a szakmai köztudatban. Pedig nyilvánvalóan egyike a kelta kor legfontosabb centrumainak! Jellemző módon kimaradt például Szabó Miklós: A keleti kelták című – amúgy kiváló – 2005-ben megjelent monográfiájából is…

tamogatas-2016

Kőszárhegy titka (6.)

Milyen egyszerű volna az életünk, ha normálisan együttműködnének mindazok, akik szeretnék kideríteni a Kőszárhegyen 1976-ban megtalált Seuso-kincs lelőhelyét. Például megtakaríthatnánk azt, hogy mások által esetleg egyszer már kinyomozott dolgokat újra és újra Ádám-Évától kelljen kezdeni.

Arra gondolok, hogy senkinek sincs a zsebében a bölcsek köve s lassan 41 éve nem tudjuk megmondani a megfejtést. Viszonylag egyszerű kérdést jelentene, hogy melyik az a pince, amelyik 1976 őszén került kimarkolásra? Lehetséges, hogy a rendőrség már sok elképzelhető helyszínt leellenőrzött eredménytelenül. Nem tudjuk, mert titkolják!

Magam biztos vagyok benne, hogy a kritikus pince a Sümegh kincsei egyik másodlagos rejtekhelyével és halálának helyszínével azonos Borbély-pincétől délkeletre található, egy olyan helyen, ami 1976-ban félreesőnek számított. A két jelenleg általam gyanusított pince egyikéről tegnap kiderült, hogy később épült. Az is lehet azonban, hogy az éles helyszín mégsem a másik gyanusítottam lesz, hanem az előbbitől pár tíz méterre egy szomszédos másik pince.

Amit tegnap írtam, hogy Sümegh részéről másodlagos elrejtéssel is számolhatunk, úgyszintén komolyan számba veendő.

Hihetetlenül hangzik, de Lelkes egészen konkrétan az egyik gyanusított helyre mutat a képen:

Lelkes is mutatja

 

 

Kőszárhegy titka (5.)

Az előző bejegyzésekben sokat emlegetett Lelkes Ferenc azt állította, hogy amikor Sümegh Józseffel ketten elhozták a megtalálás helyéről a Seuso-kincs tárgyait, akkor néhány darabot – valamilyen általa nem ismert okból – egy szomszédos elhagyott (?) pincében hagytak. Nem tudni, később mi lett ezek sorsa. Talán ezeket szánta Sümegh a másik eredeti találónak, a munkagépet kezelő Kolonics Györgynek?

Amikor 1978 decemberében Sümegh bevonult kétéves katonai szolgálatra, szintén elrejtette a nála lévő tárgyakat. Méghozzá biztonsági okból több különböző helyre. Egy 2007-ben elhunyt fontos tanú (S. Lajosné, Katalin) szerint ő tudta a másik rejtekhelyet, de mivel nem sikerült megállapodnia a hivatalosság képviselőivel, ezt a tudását sajnos magával vitte a túlvilágra.

Van olyan feltételezés is, amelyik azzal magyarázza Lelkes hányatott sorsát, hogy nála is lehetnek még a saját állítása szerint Sümeghtől 1976-ben kapott tárgyakból. Noha állítása szerint az 5 darabból egyet eladott, a többi pedig eltűnt volna.

Tehát nem “csak” az 1976-ban ki nem szedett további tárgyak lelőhelyét kell(ene) kinyomozni, hanem az akkor megtalált, jelenleg kallódó tárgyak egy része is a kőszárhegyi régi pincék némelyikében lehet. Katalin asszony és Lelkes beszámolói ugyanis egybehangzóan arról szólnak, hogy Sümegh régi pincékben rejtett el tárgyakat. Ezek egyike az ismert Borbély-pince volt, ahol aztán be is fejezte földi pályafutását. Hogy a másik rejtekhelyéről ő maga elvitte-e a tárgyakat, vagy mások kezébe jutott-e anno – sajnos nem tudjuk.

Ezért is sajnálom, hogy annak idején nem tudtak megállapodni Katalin asszonnyal, aki megmutatta volna az általa ismert helyet. Megbízható forrásból úgy tudom ugyanis, hogy olyan szerződést ajánlott volna, hogy csak abban az esetben jár neki a találói jutalom, ha valóban előkerülnek az elrejtett tárgyak. Magyarán szólva érthetetlen, hogy az államot képviselő személyek miért nem mentek ebbe bele?

Lelkes is mutatja.jpg

Lelkes Ferenc mutat egy pince irányába. Az önkéntelen, indirekt és igaz közlés jó példája (tudatosan azonban azt a dezinformációt közölte, hogy a bányában kerültek volna elő a Seuso-kincs tárgyai)!

Kőszárhegy titka (4.)

Íme a legutóbbi bejegyzésemben ígért térkép Lelkes Ferenc lovas szekérrel 1976 egyik őszi késődélutánján-koraestjén a Seuso kincs aznap megtalált tárgyaiért megtett útjáról:

Tilos-puszta

A Táci útról talán balra kanyarodott le. Egy akkor kimarkolt gödörben bukkantak fel ugyanis a két nagy rézüstbe rakott sötétszürkére oxidálódott tárgyak. Sümegh József azért kért segítséget a barátjától, mert rádöbbent, hogy a legalább 200 kilós, terjedelmes műkincskészletet nem tudja máshogyan hazaszállítani Polgárdiban lévő házukhoz.

(folyt.köv.)