A vasvári temető

A megyének nevet adó kisváros történelmi temetője egy feltevés szerint az egykori vár területén létesült volna. Már korábban leírtam ugyanitt, hogy a hely alkalmas lenne erődítésre s közismert az összefüggés elhagyott várhelyek és régi temetők (mint utóhasznosítás) között is. Tovább fokozza Vasvár esetében a dolgot, hogy a város középkori, Boldogasszony titulusú plébániatemploma is a mostani temetőben emelkedik.

Ráadásul a kutató, ha rápillant a terület friss műholdképeire, igencsak meggyőző látvány fogadja, egy szép markáns íves jelenség a temető szélén:

Vasvár-Boldogasszony 2017 mh

Felületesen rápillantva hasonlóan csábító a földi kép is:

Vasvár-Boldogasszony 2018

Ha csak ennyit tudnék a helyről, simán elhinném, hogy tényleg itt lehetett az eredeti vasvári vár.

Viszont a földi fotót alaposabban megnézve érzékelhető rajta a gépi földmunka nyoma. A szép íves rézsűt csak az elmúlt években alakították ki:

Vasvár-Boldogasszony 2012 mh

Tehát továbbra sincs okom arra, hogy felülbíráljam a jelenlegi álláspontomat, miszerint a mai rendőrségi épület feletti magaslaton lehetett a Vasvárnak nevet adó vár! (még korábbi elképzelésem a társaskáptalani Szent Mihály templomnak helyet adó, kiváló védelmi adottságú dombra vonatkozott – de azt felülbíráltam, mert túl messze van a szűkebben vett Vasvár – mint “királyi város” központjától! Alatta már egy különálló, Szentmihályfalva nevű település keletkezett.)

kék

Reklámok

Soltszentimre templomromja

A Duna-Tisza-közének talán legjelentősebb ismert templomromja található az Akasztó határából 1919-ben kivált Szentimre-puszta területén. Pusztaszentimréből aztán utóbb Soltszentimre lett. A lakott településtől messze, 4-5 km-re kint a pusztában, csaknem teljes magasságban álló tornyáról Csonkatoronyként ismert a környékbeliek között. A Várak, kastélyok, templomok legfrissebb számában írt róla ismertetést Fazekas András Kristóf és Pánya István.

Ők tették közzé a rom területén 1961-ben végzett ásatás összesítő rajzát:

Soltszentimre 1961.jpg

A rajz alapján úgy tűnik nem találtak román kori periódust. Ha komolyan vesszük Pamer Nóra – akkor még tapasztalatlan – régésznő korabeli megfigyeléseit, akkor az eredeti Szent Imre templom helyét másutt kell(ene) keresnünk.

Ugyanis 1211-ben már említi egy oklevél az akkoriban a dunaföldvári bencés apátság birtokában volt Szentimre helységet. Tehát a templomának is állnia kellett. Persze jöhetnénk egy nyomtalanul eltűnt fatemplom elméletével is… Vagy mégiscsak ott volt a korábbi templom is, de a nyomait egyelőre nem sikerült megfigyelni? Ha valamit, a templomok helyét ugyanis nem igazán szokták változtatni!

Másik érdekes dolog az erődítettség kérdése. A Google Earth 2012-ben készült felvételén védőárokra utaló sötét elszíneződést látok a templom körül négyszögletes alakban, legerősebben a déli és keleti oldalán:

Soltszentimre mh

Mindenesetre ez is egy érdekes adalék a Magyar Alföld középkori templomaival kapcsolatban! Általános tanulság, hogy akár egy már többször is megkutatott lelőhely sokadik vizsgálata is indokolt lehet!

kék

Rendszerváltás holnap?

Történelemmel foglalkozó emberként kíváncsian várom 2018. április 8-át. Lehetséges persze, hogy nem történik semmi… De az is benne van a lehetőségek között, hogy még a dédunokáink is ünnepelni fogják, mint szerencsés történelmi fordulópontot!

Megosztott az ország persze – mikor nem volt az? A kérdés az esedékes 12. rendszerváltás időpontja és mikéntje! Persze mondhatnánk azt, hogy tucatnyi még a szilvás gombócból is sok, nem a száz év alatt kis hazánkban előfordult politikai rendszerből! Íme:

-1918 – a Monarchia 67-es rendszere (“boldog békeidők”)

1918 vége-1919 eleje – polgári demokratikus rendszer (1. köztársaság)

1919 tavasza és nyara – a kommün

1919 ősze-1944 ősze – a keresztény-nemzeti Horthy-rendszer

1944 ősze-1945 eleje – Szálasi-rendszer

1945-1947/48 – a második köztársaság

1947/48-1956 – Rákosi-rendszer

1956. október 23-nov. 4. – forradalmi epizód

1956-1989 – Kádár-rendszer

1989-2010 – harmadik magyar köztársaság

2010-(2018?) – Orbán-rendszer

Sok-e vagy sem, véleményem szerint az Orbán-rendszer napjai – szerencsés esetben az órái is – meg vannak számlálva. Ahogyan 1941 áprilisában Teleki Pál is világosan előre látta Hitler – s vele az akkor rosszul állást foglaló Magyarország – bukását. Pedig a pillanatnyi látszat nem azt jelezte.

1918 tavaszán sem látszott még a történelmi Magyarország bukása. Sőt! Márciusban aláírták a breszt-litovszki, majd májusban a bukaresti békét. Úgy tűnt, iszonyatos áldozatok árán ugyan, de  a központi hatalmak megnyerik az első világháborút s aztán folytatódhatnak az 1867 óta tartó “boldog békeidők”…

Most az a kérdés, visszatérünk-e a történelem főutcájára? A hazánk békés, normális, polgári értékrendet valló, szabad ország lesz-e hétfőtől? Európát, a civilizációt és a demokráciát választjuk-e holnap? Vagy még elegen lesznek a hazudós tolvajok által megtévesztettek ahhoz, hogy ismeretlen – de remélhetően rövid – ideig tovább hosszabbítsák hazánk balsorsát? Káposzták lesznek-e az emberek, akik megszavazzák a kecskét?

Vagy értelmesen, normálisan és becsületesen gondolkodó polgárok? Akik nem tűrik tovább a szemérmetlen közpénz lopást, valamint az emberek kiskorúnak nézését, a gyermek mesékkel való traktálást és az óvodás szintű ijesztgetést.

orban-hattal

 

Haracsony templomvára

Jelenleg a történelmi Magyarország területén kb. 8500 várról és más erődítésről tudok. Azonban ez a szám messze nem végleges, bárhol megpiszkáljuk a felszínt, újabb objektumok bukkannak elő a feledés homályából.

Az Arcanumnak köszönhetően most már Burgenland területén is mozaikoltan tanulmányozható 1850-es évekbeli kataszteri térképnek köszönhetően vettem észre tegnapelőtt Haracsony (németül: Horitschon) antiochiai Szent Margit templomának egykori – napjainkra sajnos lebontott – erődítését:

Haracsony kat

Ugyanezt pontosabban ábrázolja a község 1855. évi térképe (ezen a tájolás nem északi!):

Haracsony 1855

Megint eggyel szaporodott a burgenlandi, történelmi Sopron megyei templomváraink száma!

Mikortól számolhatunk a templomok erődítésével? I. Albert osztrák herceg – később német- és római király – 1289-es magyarországi hadjárata során már egész sor templomerődítés elfoglalásáról értesülünk. Közülük a híres Reimchronik Pinkafő (németül: Pinkafeld) templomvárának ostromát írja le részletesen. 1302-es okleveles adatunk van a közeli Nagymarton (Mattersburg) és Felsőpéterfa (Oberpetersdorf) erődített templomairól is.

Mindezt csak azért említem, mert például az erdélyi templomvárakat jóval későbbi korszakra szokás keltezni! A “keltezzünk mindent minél későbbre mánia” – ahogyan én szoktam nevezni, persze kényelmes és biztonságos megoldás. Hiszen nem nehéz belátni, minél későbbi keltezést adok meg, annál kisebb az esetleges tévedés veszélye! Ráadásul az analógiaként idézhető más kései keltezések is látszólag ugyanezt erősítik. Azonban a valóság ennél a legtöbbször összetettebb.

Summa summarum, a haracsonyi templomerődítés nem feltétlenül olyan régi, mint az idézett közeli példák. A legjobb, ha azt mondjuk: középkori vagy koraújkori.

Szükség volna a teljes tényanyag mielőbbi közzétételére:

maecenatúra

Fától az erdőt

Ma ismét politika! (Sajnos be kell látnunk, hogy az határozza meg a  sorsunkat, beleértve a szakmánk művelésének – de még a szabadidőnk eltöltésének lehetőségeit is. A hétköznapoktól az ünnepekig szinte mindent.)

38 nap múlva esélyünk lesz alapvető változást kikényszeríteni – pedig erre sokáig nem is mertünk gondolni! Méghozzá békés úton. Egyszerű szavazással mondhatunk ítéletet a rogyadozó, de még fennálló rendszerről és küldhetjük el azt a történelem süllyesztőjébe.

A hazugságra, lopásra épülő – hazánkat és személy szerint minket is – súlyosan megkárosító Orbán-rendszernek nem szabad továbbélést biztosítanunk! Majd talán mi fizetjük a “nemzet vejének” milliárdossá válását, sőt még a csalás-lopása miatt kiszabott sokmilliárdos büntetést is a közpénzből fedezzük? Mi finanszírozzuk (Orbán-)Mészáros Zuckerberget megszégyenítő gazdagodását? Tovább fizetjük nekik Európa legmagasabb forgalmi adóját és társadalombiztosítási járulékait? Tovább nézzük tétlenül, hogy bűnüldözés helyett a bűn pártolása – a kormányhoz és az Orbán, Matolcsy, Rogán, Lázár, Kósa stb. családhoz tartozó bűnelkövetők védelme folyik? Továbbra is következmények nélküli ország maradunk? Elnézzük a kleptokráciát, a köztörvényes bűnözők további uralmát? Azt, hogy a polgároknak törvény előtti- és esélyegyenlőséget, igazságosságot biztosító rend helyett egy csoport bűnöző uralkodjon és basáskodjon a hazánkban? Haggyuk Magyarország teljes szétrohasztását?

Na, nehogy már! 38 nap múlva vízszintes vonalat kell húzni. A rendszert a saját maga által alkotott játékszabályok keretei között is le lehet győzni, méghozzá mindenütt! Még az eddig legdurvább orbanitiszben szenvedő, agymosott, fidesz-fertőzött körzetekben is.

Ne feledjük, mindössze két komolyan vehető – a fidesszel szemben egyéniben nyerni esélyes ellenjelölt lehet minden körzetben: a koordinált demokratikus pártok (DK-Szolidaritás-MSZP-Párbeszéd), illetve a Jobbik jelöltje. A bűnözők uralmát csak az hosszabbíthatja meg, ha ez a két erő egymást gyengítve tenné lehetővé a fidesz-uralom fennmaradását. Látni kell, hogy erre a számításra épül az örökösnek remélt Orbán-uralom terve. Azonban, ahogy Hitler ellen is megtalálta a receptet Churchill, Roosevelt és Sztálin, úgy ez most sem lehetetlen.

Két elvi lehetőség van a DK-MSZP és a Jobbik számára:

A/ Kölcsönös visszalépésekkel biztosítják az 1:1 felállást a rendszervédők és a rendszert megdönteni kívánók között.

B/ Ha ezt a nem merik, vagy nem akarják vállalni, akkor kölcsönösen arra kérik a választókat, hogy minden egyes körzetben az ott láthatóan erősebb rendszerdöntő jelöltre voksoljanak.

(a még mérhető támogatottságú LMP bevonása is fontos lenne s reméljük, nem lehetetlen feladat – egyben hitelességi vizsga is a számukra, hogy csak verbálisan ellenzékiek-e vagy tettekben is azok?)

A 3000 Milliárdos magánnyugdíj megtakarítást nyom nélkül eltüntető magyar Cippola:

19905455_1709302132449207_5558115238334871213_n

 

 

Régészet és társadalom (1.)

Még nem tudom hány részes lesz a sorozat s azt sem tervezem, hogy – más témákat szüneteltetve – folyamatosan írom majd. Mindenesetre ma úgy döntöttem, kiírom magamból a magyar régészet jelenével és várható jövőjével kapcsolatos ismereteimet és javaslataimat.

A téma természetesen könyvnyi terjedelmet igényel, főleg ha folyamatában és történeti-társadalmi összefüggéseiben akarjuk látni.

Magamról röviden: 1984-ben végeztem az ELTE régészeti tanszékén (őskor-római kor-népvándorláskor-középkor “szakokon” , vagyis dupla szakpárral – tréfásan szólva régész-régészként). A felsorolt korszakokon belül kezdettől az erődítések, várak álltak és állnak ma is az érdeklődésem fókuszában. Kötelező szakmai gyakorlatomat az MTA Régészeti Intézetében töltöttem topográfiai munkával. Első munkahelyem az ELTE Régészeti Tanszéke volt, majd a Vas megyei múzeumigazgatóság vezetésében vettem részt 1987-2002 között. Az utóbbi másfél évtizedben pedig szakmai tudásom és tapasztalatom révén a “piaci” szférában vagyok.

Mindezeket csak azért írtam le, hogy az olvasó nagyjából tudja, ki veszi a bátorságot ahhoz, hogy egy komplett szakmáról és annak társadalmi összefüggéseiről írjon.

Topográfiai érdeklődésem miatt mindig is érdekelt a régészeti lelőhelyek és főként a “régészeti emlékek” megtalálása, azonosítása és védelme. Utóbbi miatt alaposan figyelemmel kísértem s kísérem most is a régészet jogi szabályozásának változásait. Utóbbiak – mint tudjuk – jelentősen befolyásolják a szaktudomány társadalmi és gazdasági környezetét, művelésének koordinátáit.

Chernelháza(damonya) félig feltárt s a “hatóság” (KÖH) által részben elpusztított Chernel kastélya Medgyesy Antal festményén, amikor még állt:

Chernel kastély Copy

A felütésből talán sejthető, hogy nem a hazai, újabban már szinte csak bújtatottan létező “örökségvédelem” laudációja következik a további részekben s a törvényi, jogszabályi feltételek alakulása sem ad okot elégedettségre. Szerintem nagyon nem jól működnek a dolgok. Az összefüggések azonban messze vezetnek, de majd talán holnap…

(folyt. köv.)

Magyarország esélyei

Ha viccelődni akarnék, akkor azt mondanám, hogy Magyarország esélyei kifejezetten jók! Persze Orbán Viktor, családtagjai, vazallusai és üzletfelei szempontjából kell érteni a dolgot – s úgy látszólag igaz. Annál gyengébbek viszont mindenki más, vagyis az Orbán-rendszer bukása utáni Magyar Köztársaság esélyei!

Csak azért írom ezt le, mert csütörtökön az államfői rezidenciába behelyezett vazallus (egyesek találóan “bajszos sz.r”-nak nevezik), ahogyan az természetesen előre látható volt, a húsvétot követő első vasárnapra tűzte ki a választásnak nevezett “versenyt”. A macskakörmöt az magyarázza, hogy a sokszoros anyagi fölényben és gyakorlatilag média-monopólium birtokában lévő kormánypárttal csak széttagolt és gyenge, ráadásul összekötözött lábú, koldusszegény és leragasztott szájú “riválisok” versenghetnek. A rendszer fennmaradásában érdekelt kormánypárt adja közben a bírót, a partjelzőket, sőt a szabályokat is kénye-kedvére, akár játék közben is megváltoztathatja.

Mégis miért írom, hogy csak látszólag jók az uralmon lévő rendszer esélyei? Mert ha nehezen is, de talán eljut az emberek tudatáig a valóság is. Az a tény, hogy ha így folytatódik, akkor a hazánk tragikusan le- és kimarad Európa biztató fejlődéséből, jólétéből és biztonságából. Újra nagy keleti hatalmak melléktartománya lesz, a magyar emberek pedig éhkoppon tartott, jogfosztott rabszolgák – ahogyan gyakorlatilag most is a többség már annak számít. Közben pedig naponta öntik a hazugságot és vetítik a festett “valóságot”.

Ebből egyetlen módon lehet kiszabadulni, Orbánék leváltásával, az alkotmányos rend helyreállításával s persze azonnali felelősségre vonásukkal, legalább a mérhetetlen anyagi lopásuk egy részének és családi vagyongyarapodásuk törvényesen kifogásolható tételeinek visszavételével.* Tudják ezt ők s maguk is tisztában vannak vele, hogy a hatalomban maradás – vagy perspektivikusan az elkövetett bűneikért járó börtön között választhatnak. Ezért nagyon idegesek. Látszik rajtuk!

Európa vagy Orbán? Ezért hazudják Európát gyengének, a saját rendszerüket pedig erősnek és biztonságosnak! Ha nem sajnálnák az európai támogatásokból ellopható pénzeket, már régen kiléptek voltak az Unióból. Az oroszokkal, kínaiakkal kötött hátrányos szerződések Júdás-pénzeit pedig természetesen titkolják. Az igazság majd csak a rendszer bukását követően fog kiderülni!

Ha magyarul és érthetően beszélünk, akkor azt kell mondani hogy az Orbán-rendszer bukása nélkül nem számíthatunk semmire, sem jólétre, sem igazságra, sem nyugodt európai, biztonságos polgári életre, sőt a magyarság pozitív jövőjére sem. Csak az agymosás és a parttalan gyűlölet manipulációs célú további terjesztésére. A gigantikus lopás és az állandó hazudozás folytatására.

Ennek kell megálljt parancsolnunk április 8-án!

Ovi Mészáros

*Legfőképpen és elsőként a MET Holding révén a gázértékesítés során kilopott százmilliárdokra gondolok. A többi meg jöhet majd szépen sorban az utolsó ellopott szögig és az indokolatlanul elköltött, haverok zsebébe juttatott adóforintig bezárólag.