Magyarország esélyei

Ha viccelődni akarnék, akkor azt mondanám, hogy Magyarország esélyei kifejezetten jók! Persze Orbán Viktor, családtagjai, vazallusai és üzletfelei szempontjából kell érteni a dolgot – s úgy látszólag igaz. Annál gyengébbek viszont mindenki más, vagyis az Orbán-rendszer bukása utáni Magyar Köztársaság esélyei!

Csak azért írom ezt le, mert csütörtökön az államfői rezidenciába behelyezett vazallus (egyesek találóan “bajszos sz.r”-nak nevezik), ahogyan az természetesen előre látható volt, a húsvétot követő első vasárnapra tűzte ki a választásnak nevezett “versenyt”. A macskakörmöt az magyarázza, hogy a sokszoros anyagi fölényben és gyakorlatilag média-monopólium birtokában lévő kormánypárttal csak széttagolt és gyenge, ráadásul összekötözött lábú, koldusszegény és leragasztott szájú “riválisok” versenghetnek. A rendszer fennmaradásában érdekelt kormánypárt adja közben a bírót, a partjelzőket, sőt a szabályokat is kénye-kedvére, akár játék közben is megváltoztathatja.

Mégis miért írom, hogy csak látszólag jók az uralmon lévő rendszer esélyei? Mert ha nehezen is, de talán eljut az emberek tudatáig a valóság is. Az a tény, hogy ha így folytatódik, akkor a hazánk tragikusan le- és kimarad Európa biztató fejlődéséből, jólétéből és biztonságából. Újra nagy keleti hatalmak melléktartománya lesz, a magyar emberek pedig éhkoppon tartott, jogfosztott rabszolgák – ahogyan gyakorlatilag most is a többség már annak számít. Közben pedig naponta öntik a hazugságot és vetítik a festett “valóságot”.

Ebből egyetlen módon lehet kiszabadulni, Orbánék leváltásával, az alkotmányos rend helyreállításával s persze azonnali felelősségre vonásukkal, legalább a mérhetetlen anyagi lopásuk egy részének és családi vagyongyarapodásuk törvényesen kifogásolható tételeinek visszavételével.* Tudják ezt ők s maguk is tisztában vannak vele, hogy a hatalomban maradás – vagy perspektivikusan az elkövetett bűneikért járó börtön között választhatnak. Ezért nagyon idegesek. Látszik rajtuk!

Európa vagy Orbán? Ezért hazudják Európát gyengének, a saját rendszerüket pedig erősnek és biztonságosnak! Ha nem sajnálnák az európai támogatásokból ellopható pénzeket, már régen kiléptek voltak az Unióból. Az oroszokkal, kínaiakkal kötött hátrányos szerződések Júdás-pénzeit pedig természetesen titkolják. Az igazság majd csak a rendszer bukását követően fog kiderülni!

Ha magyarul és érthetően beszélünk, akkor azt kell mondani hogy az Orbán-rendszer bukása nélkül nem számíthatunk semmire, sem jólétre, sem igazságra, sem nyugodt európai, biztonságos polgári életre, sőt a magyarság pozitív jövőjére sem. Csak az agymosás és a parttalan gyűlölet manipulációs célú további terjesztésére. A gigantikus lopás és az állandó hazudozás folytatására.

Ennek kell megálljt parancsolnunk április 8-án!

Ovi Mészáros

*Legfőképpen és elsőként a MET Holding révén a gázértékesítés során kilopott százmilliárdokra gondolok. A többi meg jöhet majd szépen sorban az utolsó ellopott szögig és az indokolatlanul elköltött, haverok zsebébe juttatott adóforintig bezárólag.

Reklámok

Ki lehet az Orbán utáni miniszterelnök?

Tegnap kezdtem el vázolni a helyzetet, ahogyan azt látom. Közre adtam azok tablóját, akik elvileg szóba jöhetnek.

zöld

Most nem ragoznám a címben feltett kérdésen kívüli lehetőségeket (senki, egy másik fideszes?). Arra sem térnék ki, hogy a négy pártvezető közül csak három deklarálta miniszterelnöki ambícióit. Nyilvánvaló ugyanis, hogy amelyik ellenzéki lista a legtöbb  támogatást kapja s aztán képes lesz maga mellett egy parlamenti többséget létrehozni, az adja majd az Orbánt leváltó kormányfőt.

(Azt sem ragoznám, hogy az ellenzék győzelmének egyelőre nulla esélye látszik – csak a címben foglalt kérdésre próbálok válaszolni. A történelemben ugyanis adódtak már eddig is váratlan, az események alakulását döntően befolyásoló új helyzetek s ilyenek bekövetkeztét az előttünk álló hónapokban sem lehet kizárni.)

A tablóra térve: abc sorrendben szerepelnek rajt a politikusok, ami véletlenül egybeesik az életkorukból adódó tapasztalat sorrendjével. Mind a négyen pártelnökök, igaz Karácsony nem is a saját, hanem egy másik párt listavezetőjeként indul (na, erre varrjon gombot, aki tud!).

Legnagyobb nyílt párt támogatottsággal Vona Gábor rendelkezik. A nyílt szócskát azért állítottam dőlt betűsre, mert a fideszesek által gyűlölt Gyurcsánynak  jóval több támogatottsága lehet a nyilvánosan mértnél.

Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy közvélemény-kutatók politikusi népszerűség adatai nem relevánsak. Azért van például Gyurcsány a sereghajtók között, mert a fideszesek utálják – viszont Orbán leváltása szempontjából ők nyilvánvalóan nem is számolandók. Hiába népszerű mondjuk Karácsony vagy Szél Bernadett. Őket ugyanis a fideszesek veszélytelennek ítélik, így kevésbé elutasítottak.

Ambíció és vezetői kvalitás szempontjából egyedül Vona említhető Gyurcsánnyal egy sorban. Az ő stratégiája arra is irányul, hogy önmagát mint Orbán egyetlen reális kihívóját mutassa be.

Elképzelhető-e vajon, hogy a négy politikus törekvései nem oltják ki eleve egymást s nem garantálják-e Orbán biztos győzelmét? Mint minden, úgy még ez is elképzelhető! Bizonyos feltételek teljesülése esetén:

  1. Mind a négyen előre kizárják Orbán és a Fidesz hatalmon tartását.
  2. Mind a négyen előre elkötelezik magukat a 2010-et követően kiépített rendszer felszámolása mellett.
  3. Mind a négyen előre elkötelezik magukat egy leendő konszenzusos alkotmány és egy igazságos választási rendszer mellett.
  4. Mind a négyen előre elkötelezik magukat a “fideszes pártkatonák” minden az új kormányt bénító pozíciójukból való eltávolítása mellett.
  5. Mind a négyen elkötelezik magukat a demokratikus többpártrendszer és az önkormányzatiság gyakorlati felszámolásáért felelősök és a politikusok által elkövetett vagyoni bűncselekmények elkövetőinek törvényes felelősségre vonása mellett.
  6. Mind a négyen elkötelezik magukat a fideszes politikusok és családtagjaik 2010 óta keletkezett hazai és offshore vagyongyarapodásának törvényes felülvizsgálata, az igazság feltárása és eltulajdonított közpénzek esetén a vagyonelkobzás mellett.
  7. Mind a négyen deklarálják, hogy közjogilag érvénytelennek tekintik az orbáni “alaptörvényt” és a hozzá kapcsolódóan csak a Fidesz-KDNP által megszavazott “sarkalatos” törvényeket.

Nem kell s nem is volna célszerű az eltérő értékrendű pártok közös listájára törekedni. Listán mindenki szavazhat a neki tetszőre. Mindössze annyi lenne a választók érdemi döntése, hogy a saját körzetükben arra szavazzanak egyéniben, akinek az adott körzetben a legkomolyabb sansza van a fideszes jelölt legyőzésére.

Miniszterelnök-jelöltek

Valószínűleg három hónap múlva kerül sor a legutóbbi rendszerváltozás (2010 – NER) óta a második “választásra”. A macskaköröm annak szól, hogy a rezsim létrehozói és működtetői ezt inkább csak parasztvakításnak, formalitásnak tekintik. Szükséges kelléknek, hogy eljátsszák, mintha Magyarországon demokrácia és jogállam lenne.

A csak egy párt (az állampárt) által elfogadott választási szabályoknak köszönhetően elvileg csak egy másik, a Fideszhez hasonlóan gigantikus pénzzel kitömött, hasonlóan centralizált vezetésű rivális párt tudna elvileg békés úton (azaz szavazással) véget vetni a “nemzeti együttműködés rendszerének”. Hozzáteszem, egy ilyen “balesetet” követően még mindig ott volnának a 9-évtől életfogytiglanig bebetonozott fideszes pártkatonák a különféle intézmények élén, akik aztán szorgosan dugdosnák a kapanyelet a küllők közé.

Száz szónak is egy a vége, az Orbán-rendszerhez képest a Kádáré egy igazán puha diktatúra volt, amelynek békés, tárgyalásos úton lehetett végét vetni. A mostani rezsim vezetői viszont mindent egyetlen lapra tettek fel. Odáig mentek már a bűn útján, hogy nekik nincs a hatalomból a békés civil életbe visszaút. Ne feledjük, elkövették a legsúlyosabb politikai bűncselekményt, megdöntötték az alkotmányos rendet. Vagyon elleni bűncselekményeik összegszerű értéke pedig mennyiségileg szinte felfoghatatlan. Ha ehhez hozzávesszük azt a mérhetetlen kárt is, amit az országnak évtizedekre kihatóan okoztak, akkor nem tudom fejenként hány életfogytiglani börtönbüntetés jönne ki belőle?

Kérdezhetnénk, hogy akkor van-e értelme egyáltalán a választásnak? Szabad-e versenyre kelni ennyire egyenlőtlen feltételek közepette, a rendszer által önmaga védelmében lefektetett akadálypályán gátat futni?

Azok, akik elindulnak a választáson, úgy gondolják, hogy  még így is meg lehet próbálni. Annyiban okvetlenül igazuk van, hogy ez lehet – esetleg – a békés útja a normalitás, a jogállam, demokrácia, a társadalmi szolidaritás és az egészséges piacgazdaság helyreállításának. A másik természetesen a forradalom. Egyetértek abban, hogy  mindenképpen a békés variációt kell megpróbálni s nem kellene megvárni a társadalmi robbanást.

A négy valamennyire komolyan vehető ellenzéki párt listavezetője (és vagy miniszterelnök-jelöltje):

zöld

Ma csak előzetesen tettem ide a portréjukból összeállított tablót. Holnap röviden elemzem is majd a helyzetet!

Dénes József 85 éve született

Most, hogy már valamivel több mint négy éve nincs köztünk, érkezett el apám születésének 85. évfordulója. Nem akármilyen élete volt. Irodalmi késztetései következtében verseket is írt, melyek zömmel kis példányszámú helyi lapokban, évkönyvekben jelentek meg.

Ezek egyikének részlete:

Jöjj el hozzánk

Demokrácia jöjj el hozzánk,

Mutasd népünknek szabadság-orcád …

Ne csak szerepet játsszunk, mint gyermek,

Tűnjenek el a félelmes vermek,

Hol újra születik a rabság.

Szülessél, támadj fel igaz szabadság!

Ezt még 1993-ban – friss nyugdíjasként írta, de sajnos ma az akkorinál jobban aktuális! Hiszen akkor csak pártok közti sima versengésről volt szó. Most viszont egy sajnálatos történelmi vakvágányról kell(ene) az európai forgalomba visszavezetni hazánk vonatát.

Abba kéne hagyatni az üzemszerű lopást és ki kellene kényszeríteni az igazmondást.

Noha apám direktben csak keveset politizált, azért két jelentősebb tettét muszáj megemlítsem. 1985-ben még aktív pedagógusként vette a bátorságot, hogy a megyei és helyi korabeli potentátok rosszallásával mit sem törődve alternatív jelöltet javasolt az akkori országgyűlési választásra, aki aztán meg is nyerte azt. 2006-ban pedig felismerve Gyurcsány Ferencben a már akkor újra a hatalomba visszakerülni akaró Orbán potenciális legyőzőjét, kizárólag az ő személye miatt belépett az MSZP-be, majd 2011-ben a DK alapító tagja lett. Felismerte Gyurcsányban azt a széles látókörű, elhivatott politikai vezetőt, aki Tisza István (és némi megszorítással Bethlen István) óta nem volt.

(Tudom, hogy ezt olvasva egyesek majd gúnyos mosolyra fakadnak ugyan, de hát az ő szellemi horizontjukkal van ám a baj! Nem az apáméval volt, ő teljesen jól látta a helyzetet. A kérdés 2018-ban is ugyanaz, mint 2006-ban volt: Mucsa vagy Európa? Gazemberség vagy emberség?)

Pályakezdőként 1953-ban:

apám1953.JPG

Nyugdíjasként 2005-ben:

IM000125.JPG

Hazánk vonatának helyes vágányra állításáról pedig nekünk kell gondoskodnunk. Ha lehetséges,még az idén! Más nem fogja azt helyettünk megtenni.

 

100 nap és vége?

Mához éppen száz napra adódik majd lehetősége 8. alkalommal a (Magyar Köztársaság) – akarom mondani Magyarország (és Románia, Szerbia, Új-Zéland stb.) lakosainak, hogy döntést hozzanak e lángoktól mostanában egyáltalán nem ölelt kis ország további sorsáról.

Ne legyen kétségünk, Orbán Sándor-palotában rezideáló faarcú szolgája április 8-ra, azaz a lehetséges legkorábbi időpontra fogja majd kitűzni a jövőre esedékes “választást”. Ennek indoka az eredeti tanításaikról megfeledkezett szolga-egyházak uruk iránti kötelező szolgálatának lehetővé tétele, a húsvéti ünnep kapcsán a fáraó dícséretének teret biztosítandó. Lehet hirdetni a szegények megvetését, a más nyelvűek, bőrszínűek, vallásúak iránti gyűlöletet, a történelem hamis tálalását és sok más egyéb aljas hazugságot.

A macskaköröm pedig részemről annak szól, hogy valójában roppant egyszerű a kérdés: akarja-e Ön Orbán és vazallusai uralmának fennmaradását? No jó, még egy kérdés: tetszik-e a rendszer?

Mindez arról jutott eszembe, hogy tegnap olvastam el Debreczeni József krónikáját és elemzését kis hazánk közelmúltbeli és jelen helyzetéről:

142997

Szerintem minden jóérzésű és gondolkodni is hajlandó ember számára kötelező olvasmány. De most nem könyvismertetést kívánok írni. Még csak az ún. értelmiség szomorú, megvetést érdemlő, semmirekellő szerepét sem kívánom részletezni (tisztelet a kivételeknek!).

Csak egyetlen dologra utalnék: különösen érdekes Debreczeni töprengése a demokratikus köztársaság 2010-es bukásának okairól, a magyar néplélekről. Miért van, hogy a magyarok oly elnézőek a lopást illetően? Természetesnek veszik, hogy mindenki lop s aki felül van, az sokat lophat? Miért lehet a magyarokat az orruknál fogva vezetni, hazugságkampányokkal könnyedén befolyásolni, elterelni a figyelmünket a valódi kérdésekről? Miért fogékonyabbak a magyarok az átlagnál a gyűlölet-propagandára?

Hozzátenném: miért engedik meg, hogy egy párt és egy vezető önmagát és híveit a nemzettel azonosítsa? A többieket pedig megbélyegezze? Pedig a valóságban ők csak egy – ugyan relatíve legnagyobb – kisebbséget képeznek! A többség viszont (látszólag?) apátiába süllyedt, kiábrándult mindenből és reménytelenül passzív(-nak tűnik).

2018 kérdése az lesz: kimozdítja-e majd valami ezt a passzív többséget? Megmozdul-e majd a második áprilisi vasárnapon és békésen véget vet-e a magyar történelem egyik – ha nem “a” –  legelszomorítóbb fejezetének? Tetszenek tudni, 600.000 honfitársunk kitántorodott, közel négymillió pedig méltatlan körülmények között tengődik?

Történelmileg úgy is mondhatnám: maradunk-e a magyar ugaron s folytatódik-e az úri muri? Vagy hazánk végre megkísérli a felzárkózást a humanizmust és a civilizációt világszinten is fémjelző mag-Európához? A német-francia-belga-holland-olasz-osztrák világhoz?

(Elnézést kérek a politikailag tőlem eltérő “hitű” olvasóimtól, hogy szembesítem őket a  saját nézeteimmel – de hát azok például a fentiek! Aki csak régebbi történelmi témájú, vagy váras írásaimra kíváncsi, ilyenkor bátran lapozzon. Mostanában többet fogok aktuál-politizálni is. Mert az erkölcsöm ezt diktálja, az egyéniségemből következik s mert becsületből muszáj. Bízom abban, hogy egyszer még megéljük azt is, hogy a közéletről nyíltan és őszintén lehet majd nézeteket ütköztetni. Nekem ilyen szempontból mindig Antall József szavai jutnak az eszembe, aki egyszer azt mondta: a politikában a gazember szó használata csak annyit jelent, hogy kis mértékben különbözik a véleményünk. De ettől még sajnos messze vagyunk. Előbb vissza kell vinni hazánkat a civilizációba és érvényre kell juttatni az általános emberi értékeket.)

Girolt – Németszentgrót

Jelenleg németül Gerersdorf bei Güssing a vasi Németújváról nyugatra, a Szék-patak (Zickenbach) mentén települt falu neve. Középkori magyar neve Girolt, ami a német Gerold személynévre megy vissza – ám a magyar helynévadás szabályai szerint képződött.

A 19. századtól adatolt Szentgrót alak talán a zalai hasonló nevű település nevének mintájára csak az újkorban keletkezett (?). A plébániatemplom névadója ugyanis Szent Márton.

A Giroltiak 1440 körül kihaltak, a leányági örökösök egy ideig még pereskedtek a vagyon kapcsán. Innen tudjuk, hogy az uradalom központjaként egy középkori kastélyt, castellumot tartottak számon.

Mivel a község területén egyetlen középkori erődített objektumot ismerünk, a Taborriegelt – leginkább ez gyanúsítható azzal, hogy az oklevelekben említett castellummal azonos.

Műholdképen és térképen is jelöltem:

Tipológiailag nézve jellegzetes Árpád-kori nemesi vár:

Németszentgrót

Wolfgang Meyer felmérése.

A síkvidéki kisméretű várak igazán szépségdíjas példánya! A 10 m körüli belső méretből adódóan, egyetlen torony helye lehet. Látható, hogy a kiásott árok földjével megemelték a védett területet. Mégsem nevezném igazi földhalomvárnak (motténak), bár rokon értelmű.

A hasonló helyeken – szakemberekkel való kapcsolattartás mellett – kifejezetten hasznos lehet az amatőr fémkeresők tevékenysége is. Nem mindegy ugyanis, mely királyok pénzei kerülnek elő. Például ebben az esetben is egészen nyilvánvalónak tűnik a számomra, hogy a kisméretű vár felépítése évszázadokkal régebbi kell legyen, mint a használatának befejező szakaszára vonatkozó 1440-es évekbeli oklevelek dátuma. Tehát az amatőrök hozzásegíthetnek bennünket valódi tudományos kérdések megválaszolásához!

kék

Zaton lakótornya

Mielőtt valaki botcsinálta nyelvészként a magyar zátony szóra gondolna  a Nona közelében lévő dalmáciai település neve kapcsán, le kell intsük. Ugyanis a horvát zaton jelentése tengeröböl. Itt volt egykor a római Aenona nyíltvízi kikötője is.

Állítólag Nona védelmére épült volna 1593-ban a ma is álló torony. Egy bizonyos Hanibal Cirysagus építtette a rajta látható címeres-feliratos tábla szerint.

Ugyan vannak rajta lőrések is és védelmi funkciója vitathatatlan, de mégis alapvetően lakótorony. Horvát Kaštelina neve is erre utal. Zaton környéke Dalmácia oszmán megszállástól ugyan mentes, de mégis állandó veszélynek kitett része volt. Ha valóban volt szerepe Nona (Nin) városának védelmében, akkor az leginkább a tenger felől esetleg közeledő kalózok jelzése lehetett.

A torony térképi helye:

kék