A mohácsi csatatér dombja

Szándékosan hagytam el a “Török-” előtagot, hiszen nyilvánvaló a régebbi volta. Kiss Attila régész már 1969-ben tisztázta, hogy teljes egészében mesterséges eredetű! Mivel a középkori Földvár helyén a 18. században keletkezett Sátoristye-puszta területén található, felmerül a kérdés: vajon ez volt-e Földvár névadója?

A magyarországi motték kérdésköréről írt korábbi összefoglalásom:

http://www.oroksegvedelem.hu/denes_jozsef_kiralyi_halmok/

Nos, a ma ismert kb. 30 nagy motte egyikét sem hívják Földvárnak. Ettől függetlenül ad absurdum ezt az egyet esetleg mégis hívhatnák így. Ez azonban birtoktörténeti okból sem lehetséges! Györffy György történelmi földrajzában már 1963-ban közölte a Földvár és Ipoltlaka Árpád- és Anjou-kori birtoktörténetével kapcsolatos adatokat. Ezekből egyértelmű, hogy a mai Sátorhely térsége Újfalu néven külön vált a régebbi, délibb fekvésű és 1223 óta a szekszárdi apátság birtokát képező Földvártól. Ergo, utóbbi névadója egy másik – egyelőre (legalábbis holnapig) ismeretlen – objektum lehetett!

(Zárójelben mondom: a Történelmi Szemlében a Török-dombról most megjelent összefoglalás szerzői igazán alaposabban is tájékozódhattak volna a szakirodalomban: Dénes József: Földhalomvárak az Árpádok királyi udvarhelyein. In: “Quasi Liber et Pictura”. Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára Budapest, 2004. 123-129. – mentségükre szolgál ugyan, hogy zömmel földrajzosok, de akkor is!)

Engel Pál: Magyarország a középkor végén c. ragyogó történelmi földrajzi térképének részlete a környék birtokviszonyait ábrázolja:

Mohács 1498

A lila, ciklámen, bézs színek egyházi birtokokat jeleznek. Ezek ugyan nem mindig, de zömmel királyi adományból kerültek a püspökök, apátok kezébe. Előtte pedig gyakran udvari birtokok voltak. Utóbbiak központjaiban álltak a “királyi halmok”. Ezért 2004-ben megjelent írásomban még úgy véltem, a mai Udvar község neve is ezzel – vagyis a királyi udvarral – magyarázható. Holnap egy másik lehetőséget fogok ismertetni.

(folyt. köv.)

reklám 2018

Reklámok

A tudomány Mohácsa?

Ahogyan az általam 2002-ben a terepen beazonosított s végül 2013 szeptemberében nyilvánosságra is hozott helyszínű Szulejmán-türbét “megtalálták” azok a török kormány pénzével már akkor is bőven kitömött tárcájú kutatók, akiknek az utóbb várrá is alakított szultáni síremlék kapcsán még 2011 őszén – látva több éves rossz nyomon való tapogatózásukat – felajánlottam a segítségemet, most ugyanazok újabb szenzációkat ígérnek a mohácsi csatatér kutatás kapcsán.

Közben persze bevonták maguk közé az akadémia bölcsészettudományi kutatóközpontjának jónevű oszmanistaként ismert vezetőjét, Fodor Pált is. Ugyan figyelmeztettem, hogy ocsú közé keveredett, de újabb magyar szokás szerint, levelemre nem reagált. November 15-re ígérik a mohácsi csatatérrel kapcsolatos újabb “szenzációik” bejelentését:

https://hvg.hu/kultura/201841__fodor_pal_tortenesz__oszman_invaziorol_bunbakkeresesrol__jottek_a_torokok

Most tőlük függetlenül írok le pár dolgot. Ha netán hasonlóság lesz felfedezhető a november 15-én bejelentendő világra szóló szenzációkkal, az csupán a véletlen műve lehet!

Az egyik legérdekesebb – bár szerintem az 1526. augusztus 29-én vívott csatával kapcsolatban nem lévő – eleme a csatatér tágabb körzetének a mai Sátorhely község határában emelkedő, ma már csak súlyosan rongált maradványaiban az Udvar felé vezető főút mellett létező Törökdomb – régebbi nevén Sátorhegy.

Régebbi, papír alapú 10.000-es topográfiai térképen:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A 94,3 m-es háromszögelési pont a domb pusztításának korai fázisában:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A kép Visy Zsolt  a pannoniai limest részletesen bemutató kitűnő monográfiájából származik – ő ugyanis a 4-5 m magas mesterséges dombot római-kori burgus (őrtorony) helyének vélte.

A közelmúltban korrigált 10.000-esről eltűnt a magassági pont s már csak a rongált terület képét látjuk:

Nagynyárád-Törökdomb tp1

A 17. században úgy vélték, hogy a dombot janicsárok hordták volna össze a híres csata napján, Szulejmán szultán harcálláspontjaként.

(folyt. köv.)

Mivel én nem élvezem sem a török kormány, sem a magyar Akadémia támogatását, valódi Maecenasokat-kereső felhívásomat is ajánlom a múltunk valós megismerését fontosnak tartó honfitársak figyelmébe:

reklám 2018

Paks-Püspökdomb

A római limes kutatása során figyelt fel Visy Zsolt a Paks déli határában, a régi limes-út (a mai 6-os számú főút) mellett ma már csak erősen lepusztult s jórészt megsemmisült állapotban a 118-as kilométertábla mellett létezett mesterséges dombra:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A valaha markáns kis domb régi ábrázolása alapján annyi nyilvánvaló, hogy nem a természet alkotásáról, hanem mesterséges halomról van szó. Wosinsky Mór, a tolnai régészet megalapítója már 1896 előtt – nagy számú őskori cseréptöredéken kívül – habarcsos köveket és római tegula (tetőcserép) töredékeket figyelt meg a helyszínen.

Ha nem a képen látható 4-5 méteres, meredek oldalú halomról lenne szó, simán rámondhatnánk, hogy egyike a római limes őrtornyainak – amint nem is vitás, hogy a birodalmi főút mentén sorakozó jelzőtornyok egyike állhatott itt x méteren belül. Csak az a kérdés, hogy a motte-jellegű dombot anno a jelzőtorony kedvéért hordták-e össze?

A hasonló kérdések megválaszolásához elvben fontos segítséget nyújthat egy régészeti feltárás. 1989-ben és/vagy 1990-ben sor is került erre s kivételes módon a feltáró régész közzé is tette eredményeit a 2000-ben megjelent – A Ripa Pannonica Magyarországon című – könyvében (utóbbi helyen 1989-es ásatást ír, de az eredeti jelentés az 1990-es kutatások beszámolói között jelent meg).

Gyakorlatilag azonban nem sokkal lettünk okosabbak – ami a korrektül fogalmazó és a jelenségeket alaposan értelmező kutató óvatos megfogalmazásán is érződik. Mindig mondom, a régészet sem csodaszer s hiba fetisizálni a gyakran nem egyértelmű eredményeket.

Leszögezhetjük, az ásatáson nem kerültek elő római őrtorony kétségtelen nyomai! Egy kiszedett vastag alapfal  legalját sikerült ugyan a kutatóárokban megfogni – ami ad absurdum akár a római korból is származhat(na). Azonban a tornyot határoló másik falat már nem sikerült megfigyelni – ami a mesterséges domb elhordásával, pusztulásával megmagyarázható. Az viszont már kevésbé, hogy a hosszú kutatóárokban egyetlen római korra keltezhető védőárok (fossa) nyoma sem volt megfogható, pedig a római őrtornyok sohasem nélkülözték ezeket!

A helyszín térképeken:

Summa summarum, felvethető hogy a Püspökdomb inkább középkori motte lehetett! Egy hasonlót nemrég bemutattam a Komáromhoz tartozó Koppánymonostor területéről s egy harmadikat majd holnap fogok Baranyából. Elvégre – magától értetődően – a napjainkig használt római főútvonal mellett a későbbi korokban is volt élet.

A nevekre sem árt figyelni! Természetesen a “nép” minden korban igyekezett magyarázni és értelmezni a látható jelenségeket, objektumokat. A Püspökdomb például a helyi lakosok szerint arról kapta volna a nevét, hogy állítólag 1526-ban itt táborozott Tomori Pál kalocsai érsek serege – s ugye az érsek is püspök! Ezt azonban nem szabad komolyan és szó szerint venni, mármint Tomori itteni esetleges táborozását. A magyarországi motték – nyugati társaikhoz hasonlóan – ugyanis 11. századiak.

Holnap ezt a témát folytatjuk a baranyai Sátorhely (Sátorhegy) kapcsán.

reklám 2018

 

István herceg várai (Ravno)

Egyetlen forrásunk, III. Frigyes későbbi német-római császár 1448-ban íródott oklevele említi meg a Hercegovinát megalapító Vukcsics István szentszávai herceg várai között Rabenzky-t. A lista utolsó előtti, mintegy a teljesség kedvéért beszúrt tagjai között szerepel.

Ebből kifolyólag, a fekvésére nehezen lehetne következtetni. Marad ilyenkor a hangzás és a névhasonlóság. Kérdőjellel vetem csak fel, hogy esetleg a Popovo Poljén, a tengerhez is közel fekvő Ravno-val lehet azonos.

Osztrák-Magyar Monarchia korabeli, 19. századi térképen:

Ravno tp.jpg

Újabb, 20. századi térképen:

Ravno tp1

A Gradac név jelzi egy viszonylag kis méretű, tehát középkorinak sejthető vár helyét. A terület István herceg birtokában volt s a Ravno név is kapcsolatban látszik lenni a Rabenzky formában – egyszer lejegyzett – alakkal.

Felmerülhet, hogy a magyar várak kapcsán miért foglalkozom még ilyen távoli, a hagyományos országterületről készült térképeken már nem is látható mediterrán vidék váraival is? Maga Vukcsics István önálló országot szeretett volna alapítani, de a budai udvarban magyar vazallusnak tekintett boszniai király apósaként, formailag a vazallusának számított. Hercegségének névadó helye, Milesevó – Szent Száva sírjának is helyet adó – ortodox kolostora volt az a hely, ahol I. Tvrtkó István 1377-ben a szerbek és Bosznia királyává koronáztatta magát. Nem véletlen, hogy ezt választotta hercegsége névadójának Vukcsics István is. Mellékesen jegyzem meg, a szerb és boszniai királyok második névként, koronázásuk után valamennyien a Szerbia védőszentjének tekintett első vértanú keresztnevét viselték! Másik megjegyzésem,hogy a későbbi Hercegovina területe az Anjou-kor, a 14. század előtt még zömmel Szerbiához tartozott.

Végül ismételten felhívom a figyelmet privát “kutatóintézetem” támogatókat kereső felhívására. Megjegyzem, nem Disneyland-be illő turisztikai attrakciókon, hanem a múlt valós megismerésén dolgozunk – sajnos minden állami támogatás nélkül:

reklám 2018

 

István herceg várai (Odzsák)

Ma egy olyan hercegovinai vár azonosításáról írok egy javaslatot, melyet a téma jeles bosnyák szakemberei eddig nem tudtak hová tenni.

A német (osztrák) III. Frigyes (későbbi) császár, mint V. László magyar király gyámja 1448-ban erősítette meg Vukcsics Istvánt 60 név szerint felsorolt vára és uradalma birtokában. Ezek sorában az ötvenedik Odezky néven említett vár. Hat évvel később az Adriai-tenger túlsó oldalán uralkodó V. “Nagylelkű” (Nápolyban I.) Alfonz királlyal is megerősíttette birtokjogait a Hercegovinát alapító nagyúr. Ebben az oklevélben a vár neve Odrzchi formában íródott le.

A lokalizálást a felsorolás (sajnos nem teljesen következetes) logikai sorrendje teszi lehetővé. A szláv eredetiből német és olasz vagy katalán írnokok tollán keresztül némileg torzult alak eredetije egy szerb-horvát ‘kémény’ jelentésű odžak lehet. A szóba jöhető Felső-Neretva völgy területén található is egy ennek megfelelő váras hely:

Odzsák tp1.jpg

Az Osztrák-Magyar Monarchia 40 éves boszniai korszaka (1878-1918) idején készült térképen:

Odzsák 3

Természetesen a várrom jelentésű Gradina magassága nem nőtt 1180 m-ről 1190-re – csak a mérés lett közben pontosabb. Ez a rendkívül extrém elhelyezkedésű vár is egyelőre teljesen felderítetlen.

Mai írásommal is arra hívom fel a figyelmet, hogy a Kárpát-medence és a Balkán-félsziget területe egyaránt tele régészetileg felderítetlen, nem is akármilyen érdekességű helyszínekkel! Nem tudjuk így látatlanban eldönteni, hogy vajon ez a Gradina is rendelkezik-e vaskori illír, vagy római (bizánci)-kori előzményekkel?

reklám 2018

István herceg várai (Oszip)

Vukcsics István szentszávai herceg, Hum és a Tengermellék fejedelme, a Drina folyó ura (Hercegovina névadója) – formálisan a Boszniai Királyság vazallusa s mint ilyen, közvetetten magyar s persze török alattvalónak is tekintett balkáni nagyúr – 1466-ban halt meg.

Neve még ma is él például az 1448-ban és 1545-ben, III. Frigyes német és V. Alfonz aragóniai és nápoly-szicíliai uralkodók okleveleiben Oszip néven felsorolt Stjepangrad elnevezésében:

Oszip 3

Felhívnám a figyelmet a harmadik katonai felmérés térképén a vártól délkeletre jelzett sztecsák (stecak) síremlékekből álló temetőre. Nem kevésbé érdekes az sem, hogy a váralja-település Varoš neve magyar eredetű! Izgalmas kérdés, hogy vajon a magyar nyelvterülettől távol hogyan keletkezhettek mégis magyar nevek?

A képek nem a térképen Alte Gräber felirattal jelölt helyen készültek, csak illusztrációk (ugyanis ezen a helyen várkutató csapatunk tagjai közül még senki sem járt!):

Ha valakinek arra van útja s felkeresné Vukcsics István várának, a leírások szerint jelentős kiterjedésű romját, mellékelem a közelmúltban készült topográfiai térképet:

Oszip P tp1

Ezen látszik a ‘város’-ból a várba vezető, nem csekély hegymászást jelentő út is (kérdés, hogy terepjáróval járható-e?). Kárpát-medencei viszonyok közt szokatlannak számít a nagy hegyek közötti extrém, 1146 m-es tengerszint feletti magasság is. A vár Szarajevótól délre, Podgorica montenegrói fővárosba vezető út közelében, a Drinát tápláló Bistrica-kanyonjának közelében található.

reklám 2018

István herceg várai (Ricsice)

Majdnem Hercegovina várait írtam a címben, de az modern fogalmaink szerint félrevezető volna. III. Frigyes későbbi német-római császár, mint V. László magyar király gyámja erősítette meg 1448 június 20-án Vukcsics István szentszávai herceget összes birtokaiban, név szerint felsorolt 60  várában.

Ezt a jogi aktust egyesek a Hercegovina nevű állam létrehozásával azonosítják, pedig azt de facto már évtizedekkel előbb gereblyézte össze magának Vukcsics István elődje (nagybátyja), az 1435-ben elhunyt Sandalj Hranić, Bosznia nagyvajdája. Thallóczy Lajos, a balkáni ügyekben alapos jártasságot szerzett magyar történész nyomozta ki, hogy István herceg tulajdonképpen önmagát nevezte ki alakuló országa hercegévé. Azért nem királlyá, mert formailag a veje – Tamás István boszniai király (1444-1461) alattvalójának számított.

A napokban újra elővettem a 60 vár azonosításának kérdését. Ezeket Thallóczy még megfelelő alapkutatások és részletes térképi, terepi tájékozódás híján csak részben tudta azonosítani. A boszniai várak korábbi jeles kutatói, Hamdija Kreševljaković és Husref Redžić is próbálkoztak azonosításokkal – de erősen vegyes eredménnyel.

Most az ő nyomdokaiba lépve próbálom magam is megfejteni a még kérdőjeles  helyszíneket.

Ezek egyike az V. Alfonz aragóniai (1416-1458) és nápoly-szicíliai (1443-1458) király 1454-es, szintén Vukcsics István birtokait megerősítő oklevelében szereplő Rixeachi nevű vár.

Ez a mai horvát területre eső Ričice:

Eddig azt sem tudtam, hogy itt is volt vár – de Vukcsics István várainak felsorolásában ide, a közeli Imotszki és Prolasác mellé illik a furcsa alakban latinul leírt délszláv helynév. Ha valaki arra jár, megnézheti jelenleg mit látni a Gradina (várrom) nevű magaslaton?

Megjegyzem, az addig Hercegovinához tartozó terület csak 1718-ban, a pozsareváci békével került a velencei (utóbb osztrák, majd horvát) Dalmáciához.

(Ha valaki önmagára ismer, mint a várkutatásaimat a jövőben potenciálisan segítő természetes személy vagy cégtulajdonos, kérem írjon. A támogatóknak hozzáférést biztosítok a nálam meglévő adatok és dokumentumok – eddigi eredményeim – tetszőleges köréhez a Kárpát-medence és az Adriai-tengermellék teljes területén. Eddigi munkáimból pdf-eket, valamint a majdani kötetekből személyre szóló példányokat biztosítok. Konkrét, rövid határidővel megoldandó kutatási-feldolgozási feladatokhoz is megnyerhető vagyok!)

arany