Seuso-bűnügy – jelentős fejlemény?

Tegnapelőtt, október 11-én (szerdán) délután negyed öt tájban betelefonált egy ismeretlen férfi Bolgár György: Megbeszéljük című műsorába a Klubrádión. A beszélgetés a rádió archívumából visszahallgatható (www.klubradio.hu).

Nevek említése nélkül, Lelkes Ferencről beszélt, sőt egyenesen neki akart üzenni. A műsorvezetőt meglepte a váratlan közlés, hiszen teljesen más napi politikai témákról beszélgettek előtte ugyanezzel a személlyel is. A betelefonáló azonban mindenképpen rá akart térni a nyilvánosságnak szánt közlésére a Seuso-üggyel kapcsolatban.

Többször is visszahallgattam a beszélgetést s az a benyomásom alakult ki, hogy egy előre leírt szöveget olvasott fel. Lelkes felelősségét firtatta a szerinte 1 mázsányi súlyú, kamionokban az országból déli irányba kicsempészett, Seuso-kincshez tartozó ezüst tárgyak sorsa kapcsán.

Bolgár György kérdésére, hogy miért nem fordul a rendőrséghez – azzal reagált, hogy ők tudnak róla, tárgyaltak is Lelkessel. Nem fér a fejébe, utóbbi miért nem kapta meg a neki megígért javadalmazást. Semmi többet sem akar nyilvánosan elárulni, de majd megkeresi a témával foglalkozó filmrendezőt (nevet nem említett, de nyilván Dézsy Zoltánra utalt).

Vukán Béla alezredes, a nyomozás vezetője és az ügy jelenleg eltűntként keresett fontos szereplője, Lelkes Ferenc:

Reklámok

Oroszhegy-Mák vára

Ma folytatom a Székelyföld szinte ismeretlen váras adatainak elemzését. Ezúttal a románra nemes egyszerűséggel Dealu (értsd: ‘hegy’) alakban lefordított Oroszhegy kerül sorra. A falu fölötti egyik hegyet Mák várának hívják. Nem tudjuk, nevének van-e köze a marosszéki Makfalva – és a határában található Maka vára – névadójához?

Ferenczi Géza és Ferenczi István 1958-ban két bronzkori lelőhelyen is ásatást folytattak Mák vára közelében. A feltárási terület közelében a terepen egy négyzetes, 28 m élhosszúságú kis erőd rajzolódott ki. Néhány középső bronzkori (Wietenberg-kultúra) edénytöredéket találtak csak a bejárásakor az erdőben. A méret tökéletesen megfelel az Árpád-kori nemesi várakénak – a bronzkori edénytöredékek meg természetesen egy középkori vár területén is simán előfordulhatnak. Egyelőre nem rendelkezünk terepi felméréssel erről a néhai Ferenczi fivérek által leírt kis várról. Pótolni kellene!

Gyakran mondom barátaimnak, hogy éppen a hasonló esetek miatt nem szabad egyik korszak erődítéseit sem figyelmen kívül hagyni! Csak akkor fogunk helyes eredményekre jutni, ha a topográfiai adatgyűjtés során a terepen megtalálható valamennyi korszak jelenségeit egyszerre vizsgáljuk. Mák vára esetében sem kizárt akár egy római eredet lehetősége sem. Hiszen nagyjából beleillik a 2-3. századi daciai keleti limes vonalába is.

A helyszín egy az 1940-1944 közti átmeneti magyar fennhatóság idején készült térképen:

Oroszhegy-Mákvár tp.jpg

Mint érdekességre, felhívom a figyelmet a Bosnyák-patak helynévre. Vajon hogyan került a Székelyföldre? Maga Oroszhegy neve is magyarázatot igényel, hiszen a magyaroktól eltérő etnikumra utal s tudomásunk szerint a székelyek közt nem voltak oroszok.

Elvileg lehet a székelyek mai területükre költözését megelőző lakosság hagyatéka, de az is előfordulhat, hogy más a név magyarázata (például egy Orosz (ragadvány)nevű ember?).

tamogatas-2016

Illyefalva-Judit vára

Sepsiszék legkomolyabb templomvára található a megyeszékhely Sepsiszentgyörgytől délre lévő Illyefalván. Ma azonban nem erről, hanem a határ falutól nyugatra eső pontján keresett Judit váráról lesz szó.

Hogy ki volt Illyefalvi Judit? Barkassy Ádám református lelkész fordíttatott magyarra egy 1799-ban Bécsben megjelent német nyelvű regényt: Zrini Miklós barátjainak és Illyefalvi Judit kisasszonynak történetei. Pesten, 1804-ben jelent meg. Sajnos nem olvastam, tehát a tartalmáról fogalmam sincsen. Úgyhogy nem tudjuk,  a regényíró mire gondolhatott. Valami helyi alapja kellett lennie a dolognak, mert az 1860-as években – Orbán Balázs adatgyűjtése idején – ismert illyefalvi helynév aligha csak a regény nyomán keletkezett.

Kisgyörgy Zoltán és Kónya Ádám 1980-ban egy kis négyszögletes, trapéz alakú sáncot találtak a Szármány-tetőn, az erdőben. Előrébb lennénk, ha mondjuk egy vázlatot készítettek volna róla! A szóhasználat bizonytalansága miatt kérdés az is, hogy a “sánc” fogalmán vajon mit értettek? Árkot-e a szokásos környékbeli népi értelemben, vagy éppen fordítva – domborulatot?

Ha már arra jár valaki, megnézhetné a hegyoldalban műholdképen látható négyszögletes alakzatot is:

Illyefalva-Judit vára 2012

Ez aligha azonos a Judit-várával. Nem a hegytetőn van és nem is erdőben található.

Térképen:

Illyefalva tp

A Kisgyörgy Zoltánék által megfigyelt várhely a 652-es magassági pont körüli erdőben keresendő!

tamogatas-2016

Aldoboly-Bás vára

A székely Sepsiszék területén, annak is a Barcaság felőli szélén található Aldoboly. A falu határának nyugati részén sikerült – egyelőre műholdról – azonosítanom Bás várának a helyét.

A néven kívül semmit sem tudunk róla. Még az is bizonytalan, hogy egy vagy két várhelyről van-e szó? A Google Earth 2005-ben készült felvétele:

Aldoboly 2005 mh

Ugyanez térképen:

Aldoboly Ny tp.jpg

Az egyértelműbben látszó déli vár belső területe 90 x 70 m-es fő mérettel írható le (0,5 hektár), az északi bizonytalanabb jelenség 60 x 40 m (0,2 hektár). Mindkettő széles árokkal van leválasztva a mögöttes fennsíkról.

A Bás név középkori használatra utalhat. Főurak között ismerünk ilyen nevűt. A várhely azonban nagyobb a megszokott nemesi (primori, gerébi) várakénál – így nem sorolható be a megszokott Árpád-kori kisméretű várak csoportjába. Az sem kizárt, hogy őskori – esetleg bronzkori? A Pest megyei Tápióbicskén ismerünk hasonló “iker várat”, ott a középső bronzkorba (Hatvan-kultúra) tartoznak.

tamogatas-2016

Sinfalva-Bába vára

Orbán Balázs, a Székelyföldet másfél évszázada részletesen bejáró író Aranyosszék területét várakban szegénynek látta. Az egyik akkoriban általa leírt vár a Sinfalva (románul: Corneşti) határában talált – érdekes nevű – Bába vára volt.

A Tordai-hasadékból kifutó Hesdát-patak Aranyosba ömlésétől keletre egy lapályosabb fennsíkon, kelet-nyugati irányban 140, észak-déli irányban 70 méter körüli lekerekített négyszög alakú várhelyet figyelt meg Orbán, a közepén – szerinte – toronyhelyre utaló kiemelkedéssel. Falra utaló nyomot nem talált. A nevet a néphagyomány azzal magyarázta, hogy ott apácák vára volt.

Megjegyzem, a dunántúli Somló váráról van is olyan említésünk, amelyik Apácasomlónak nevezi azt! Ott talán a még Szent István alapította somlóvásárhelyi bencés apácák jövedelmét fordíthatta várépítésre valamelyik királyunk.

Sinfalva esetében a Bábavár terepi helyzete és formája alapján talán a késő-bronzkor jöhet szóba, mint építési kor.

Sinfalva-Bába vára tp.jpg

A műholdképen szépen látszik a sánc lekerekített sarkú négyszög formája:

Sinfalva-Bába vára mh.jpg

Általános megjegyzésem: az őskori – vagy annak gondolt – várakat ugyanúgy célszerű számon tartanunk, mint római-kori vagy középkori, újkori társaikat! Ezek Európa és azon belül a Kárpát-medence írott forrásokból még ismeretlen évezredeibe vezetnek vissza bennünket.

tamogatas-2016

 

Csíkpálfalva bronzkori vára

A múltról alkotott képünket gyakran erősen befolyásolják a korábban élt régészek, történészek elméletei. Nincs is ezzel semmi gond, a tudomány mindig munkahipotézisek révén mozdul előre. Csak tudnunk kell különbséget tenni a tények és az elméletek között!

Elterjedt elképzelés szerint – s ezt tanulmányaik révén a mai kutató generációk is önkéntelenül hordozzák, a Kárpát-medence magasabban fekvő, erdős-hegyes területei  csak “későn” népesedtek volna be, azokat sokáig egyfajta lakatlanság jellemezte volna.

Természetesen, mint minden ilyen általános ötletben van valami alap. Nem nehéz belátni, hogy a kedvezőtlenebb termőadottságú, extrémebb földrajzi helyzetű tájakat az ember később fogta intenzívebb művelés alá. Azonban semmit sem lehet abszolutizálni, ezt sem.

Jó példa erre a Csíki-medence szélén, Csíkcsomortán közelében, de Csíkpálfalva határában található bronzkori sáncvár – a Várdomb esete. Egyike a viszonylag alaposan megkutatott őskori váraknak!

Csíkpálfalva tp

A régészeti lelőhelyeket általában annak a településnek a nevével tartjuk nyilván, amelyiknek a határába esnek. Így helytelennek ítélhető a pálfalvi Várdombot csomortáninak nevezni! Mégis – tévesen – ilyen néven került be a régészeti köztudatba. Az itt feltárt leletekről egy kora-bronzkori régészeti kultúrát is elneveztek (románul: Ciomortan-kultúra).

A szokatlan módon két magasabb hegy közti nyeregben található sáncvár kb. 4000 éve épült. Ha valaki látott a sáncáról szóló – azt lehetőleg rajzos formában is bemutató – érdemi publikációt, kérem jelezze (nekem eddig elkerülte a figyelmemet).

Előtérben a Várdomb, háttérben a csíki Somlyó:

Csíkpálfalva-Várdomb

(fotó: Panoramio)

tamogatas-2016

A Seuso-bűnügy összefüggései

Magasra tettem a címben a lécet, de nem akartam túl hosszúra fogalmazni! Nem ismerjük ugyanis ezeket az összefüggéseket. Legfeljebb logikus feltevéseket fogalmazhatunk meg velük kapcsolatban. Nem akarok sokadszor is utalni a máig titkos, több évtizedes rendőrségi nyomozás adataira – azok, mintha nem is lennének! Illetve ha vannak is, nem tudjuk őket érdemben hasznosítani.

Az első haláleset nagyon korai: 1976 szeptembere. Ha összefüggésben van a kinccsel, akkor azt talán korábban találták, mint eddig gondoltuk? Egy biztos, az elkövetők úgy tudták, hogy Brizs Károly nyomra vezetheti őket. Nem világos miért kellett megölni, miután nem tudták belőle kiszedni a titkot (amit lehet, hogy nem is ismert). Bár halálának helyszíne számomra azt sugallja, mintha szándékosan ment volna minél távolabbra a valós helytől.

Ma sem tudjuk, az egész miért került aztán eltussolásra?

A következő elhunyt, Kolonics György volt 1977 júliusában. Állítólag HM-es emberekkel kocsmázott előző este, akiket a barátainak nevezett egy ismerős (Varga Endre) kérdésére. Halálát annak ellenére könyvelték el gombamérgezésnek, hogy a lakóhelyét jelentő pincét valakik alaposan felforgatták és még a kertben is feltúrtak több pontot. Magyarán úgy tudták, vagy sejtették, hogy értékes holmi birtokában lehet. Valószínűleg volt is, mert különben aligha gondoskodnak a “véletlen” haláláról.

Varga Endre szerint ugyanaz a két férfi volt Sümegh poharazgató társa, ugyanabban az ipartelepi kocsmában 1980. december 14-én, akikkel három évvel korábban Kolonicsot is látta. Szintén barátságosan beszélgettek s aztán Sümeghet utóbb már élve senki sem látta.

Sümegh halálát is öngyilkosságként könyvelték le. Polgárdi és Kőszárhegy lakosságának egy része még ma sem mer beszélni ezekről a dolgokról!

Lehetséges, hogy Sümegh négy éven keresztül sikeresen meg tudta tartani a birtokában lévő tárgyakat s valami ok folytán megbízott a későbbi gyilkosaiban? Azt gondolta, hogy ő majd sikeresen tud üzletet kötni velük?

Pedig biztosan alapos “üldözési mániája” volt már 1976 őszén, a Brizs Károly halálát követő napokban is, amikor Katalinnal igyekezett új rejtekhelyet találni a birtokában lévő tárgyaknak.

(Említhetnénk még a sorozat kapcsán Lelkes Ferencet is, akit többször keményen megvertek s állítólag csak azért hagyták életben, mert megígérte, hogy nem fecseg? Ez a magyarázat persze nem hihető, mert fontos dolgot nem szokás ígéretre alapozni. Inkább arról lehet szó, hogy meggyőződtek arról, Lelkes nem jelent veszélyt – mert nincs rájuk nézve fontos ismeret birtokában.)

Az egykori Sümegh-porta jelenleg:

Sümegh-porta