István herceg várai (Oszip)

Vukcsics István szentszávai herceg, Hum és a Tengermellék fejedelme, a Drina folyó ura (Hercegovina névadója) – formálisan a Boszniai Királyság vazallusa s mint ilyen, közvetetten magyar s persze török alattvalónak is tekintett balkáni nagyúr – 1466-ban halt meg.

Neve még ma is él például az 1448-ban és 1545-ben, III. Frigyes német és V. Alfonz aragóniai és nápoly-szicíliai uralkodók okleveleiben Oszip néven felsorolt Stjepangrad elnevezésében:

Oszip 3

Felhívnám a figyelmet a harmadik katonai felmérés térképén a vártól délkeletre jelzett sztecsák (stecak) síremlékekből álló temetőre. Nem kevésbé érdekes az sem, hogy a váralja-település Varoš neve magyar eredetű! Izgalmas kérdés, hogy vajon a magyar nyelvterülettől távol hogyan keletkezhettek mégis magyar nevek?

A képek nem a térképen Alte Gräber felirattal jelölt helyen készültek, csak illusztrációk (ugyanis ezen a helyen várkutató csapatunk tagjai közül még senki sem járt!):

Ha valakinek arra van útja s felkeresné Vukcsics István várának, a leírások szerint jelentős kiterjedésű romját, mellékelem a közelmúltban készült topográfiai térképet:

Oszip P tp1

Ezen látszik a ‘város’-ból a várba vezető, nem csekély hegymászást jelentő út is (kérdés, hogy terepjáróval járható-e?). Kárpát-medencei viszonyok közt szokatlannak számít a nagy hegyek közötti extrém, 1146 m-es tengerszint feletti magasság is. A vár Szarajevótól délre, Podgorica montenegrói fővárosba vezető út közelében, a Drinát tápláló Bistrica-kanyonjának közelében található.

reklám 2018

Reklámok

István herceg várai (Ricsice)

Majdnem Hercegovina várait írtam a címben, de az modern fogalmaink szerint félrevezető volna. III. Frigyes későbbi német-római császár, mint V. László magyar király gyámja erősítette meg 1448 június 20-án Vukcsics István szentszávai herceget összes birtokaiban, név szerint felsorolt 60  várában.

Ezt a jogi aktust egyesek a Hercegovina nevű állam létrehozásával azonosítják, pedig azt de facto már évtizedekkel előbb gereblyézte össze magának Vukcsics István elődje (nagybátyja), az 1435-ben elhunyt Sandalj Hranić, Bosznia nagyvajdája. Thallóczy Lajos, a balkáni ügyekben alapos jártasságot szerzett magyar történész nyomozta ki, hogy István herceg tulajdonképpen önmagát nevezte ki alakuló országa hercegévé. Azért nem királlyá, mert formailag a veje – Tamás István boszniai király (1444-1461) alattvalójának számított.

A napokban újra elővettem a 60 vár azonosításának kérdését. Ezeket Thallóczy még megfelelő alapkutatások és részletes térképi, terepi tájékozódás híján csak részben tudta azonosítani. A boszniai várak korábbi jeles kutatói, Hamdija Kreševljaković és Husref Redžić is próbálkoztak azonosításokkal – de erősen vegyes eredménnyel.

Most az ő nyomdokaiba lépve próbálom magam is megfejteni a még kérdőjeles  helyszíneket.

Ezek egyike az V. Alfonz aragóniai (1416-1458) és nápoly-szicíliai (1443-1458) király 1454-es, szintén Vukcsics István birtokait megerősítő oklevelében szereplő Rixeachi nevű vár.

Ez a mai horvát területre eső Ričice:

Eddig azt sem tudtam, hogy itt is volt vár – de Vukcsics István várainak felsorolásában ide, a közeli Imotszki és Prolasác mellé illik a furcsa alakban latinul leírt délszláv helynév. Ha valaki arra jár, megnézheti jelenleg mit látni a Gradina (várrom) nevű magaslaton?

Megjegyzem, az addig Hercegovinához tartozó terület csak 1718-ban, a pozsareváci békével került a velencei (utóbb osztrák, majd horvát) Dalmáciához.

(Ha valaki önmagára ismer, mint a várkutatásaimat a jövőben potenciálisan segítő természetes személy vagy cégtulajdonos, kérem írjon. A támogatóknak hozzáférést biztosítok a nálam meglévő adatok és dokumentumok – eddigi eredményeim – tetszőleges köréhez a Kárpát-medence és az Adriai-tengermellék teljes területén. Eddigi munkáimból pdf-eket, valamint a majdani kötetekből személyre szóló példányokat biztosítok. Konkrét, rövid határidővel megoldandó kutatási-feldolgozási feladatokhoz is megnyerhető vagyok!)

arany

Felfedezés Kiscsűr határában

A Nagyszebentől északnyugatra lévő község (németül Klein-Scheuern, románul Şura Mică) határának távoli északnyugati – jobb híján a patakról Reschgrabennek nevezett –  pontján írt le még 1958-ban egy 25 m ármérőjű, 10 m széles árokkal övezett kerek Árpád-kori preklasszikus várhelyet Kurt Horedt. Azért nagyon érdekes, mert ide, az Altland területére az 1150-es években költöztek be a szászok. Tehát vagy egy ezt megelőző magyar nemesi várról, vagy esetleg egy korai, az utóbbiak kaptafájára épült szász geréb-várról lehet szó!

Mindeddig hiába keresték azt az Erdély várait páratlan alapossággal dokumentáló Karczag Ákos és Szabó Tibor barátaim. Most azonban sikerült Hajdu Istvánnak – a Kárpát-medence és az Adriai-tengermellék várait szorgalmasan dokumentáló várkutatónak azonosítania ezt a régóta keresett várhelyet:

Horedt vázlatos felmérése:

Kiscsűr 2012

A helyszín hagyományos- és műhold-térképre jelölve:

Akármelyik lehetőség fog egy későbbi kutatás során bebizonyosodni, szenzáció lesz. Ha 1150 előtti – akkor azért, mert a legkorábbi dokumentált nemesi várak egyike. Ha későbbi, akkor pedig a legkorábbi szász geréb-vár!

pink

A hunok vára Karintiában?

Makkay János hívta fel 2006-ban a figyelmet arra, miszerint Melich Jánosra már közel száz évvel ezelőtt észrevette, hogy a karintiai Haimburg (a 12. században leírva: Huninburc) szlovén Vobre neve az avarokra utal. Az egykorú nyugatiak és az utókor írói is hunnak nevezték az avarokat – sőt utóbb még az Árpád-féle magyarokat (“türköket”) is. Tehát esetünkben a hun vár valójában avar várat jelent!

A Völkermarkt közelében lévő település térképe:

Haimburg tp.jpg

A várhegy műholdról:

Haimburg 2011

Az utóbb ráépült 13. századi klasszikus kővár alaprajza:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Természetesen aligha az utóbbit nevezték a hunok (avarok) várának. Nagyon érdekes volna körülnézni a hegyen, vajon vannak-e az álló várnál korábbi erődítésre is utaló jelenségek? Egészen valószínű ugyanis, hogy a környezetéből markánsan, önállóan kiemelkedő hegyen lehetett a településnek a 7-8. században, az Avar Birodalom idején nevet adó erődítmény.

Mindezek a kérdések nem csak Karintia, – a kelet-alpesi térség, de a szlovén és a magyar nép őstörténete kapcsán is kifejezetten érdekesek.

pink

Unterwaltersdorf magyar ostroma

Ha már Kirschlag kapcsán szóba került IV. Béla 1250. évi ausztriai hadjárata, ma röviden egy másik vár, a Fischa-menti Unterwaltersdorf ostromáról írok.

A királyi oklevél egy bizonyos Gurka ispán nemzetségéből való Oltuman érdemei kapcsán említi: “Amikor országunk seregét felszerelve, hatalmas haddal behatoltunk Ausztriába, Waltersdorf várában – amelyet Isten segítsége révén, vitézeink bátorságával elfoglaltunk és teljesen leromboltunk – más harcosainkkal együtt férfiasan és serényen küzdött a németek ellen.” (Kordé Zoltán fordítása)

A vár 17. századi képe Vischertől:

Unterwaltersdorf ved

Térképi helyzete:

Unterwaltersdorf kat

A sötétkék karika a község erődtemploma. A világoskék kör jelzi az 1683-as török hadjárat során elpusztult egykori vár területét. Utóbbiból csak a Vischer-féle vedután az elővárban látható, 1563/64-ben épült magtár és istálló érte meg a 21. századot. Azonban 2008-ban – villámcsapás okozta tűz következtében – az is megsemmisült.

A még álló épület és maradványa dr. Ernst Mayer képein:

 

Tanulság mindebből, hogy még a “boldog Ausztria” (Austria felix) területén is pusztultak el várak. Külön pech. hogy emiatt egy Árpád-kori hadtörténetünkben érintett vár maradványait nem tudjuk tanulmányozni.

pink

Kirchschlag vára

A Kőszegtől kb. 30 km-re eső alsó-ausztriai Kirchschlag várát 1180 körül építették a stájer Wildonok a történelmi osztrák-magyar határ mellett. 1240-től a Kuenringek, 1287-1488 közt a Pottendorfiak (Pottendorferek), 1502-től a Pucheim család volt a tulajdonosa. Utóbbiaktól örökölték 1657-ben a magyar Pálffyak, akik aztán 1874-ig voltak az uradalom birtokosai. 1974-ben került a kisváros tulajdonába, ingyen látogatható. Dícséretes módon még magyar nyelvű információs táblája is van.

Térképileg a Zöbern-patak (magyar nevén: Gyöngyös) feletti hegytetőn helyezkedik el a vár:

Kirchschlag tp

Tőle 2 km-re a rózsaszínnel jelölt, 1921-ig fennállt történelmi magyar határ (most Burgenland és Alsó-Ausztria határa).

Műholdképen:

Kirchschlag mh

A vár periodizált alaprajza:

P1100520

Megjegyzem, az osztrák kollégáknál is érvényesül az óvatos későn keltezés szokása. Azt ugye nem nehéz belátni, hogy a vár 1180 és 1320 között is létezett s a korábbi periódusok falait természetesen a későbbinek feltüntetett falak jórészt tartalmazzák, vagy korábbi nyomvonalukon épültek újjá!

Az Árpád-kori magyar hadtörténet egyik érdekes epizódja volt a vár 1250 nyarán lezajlott sikeres ostroma. IV. Béla király számos főurat és egyszerű vitézt jutalmazott az itt szerzett harci érdemeiért.

Idézek a király egy bizonyos András nevű elesett nemes testvérének szóló adományleveléből:

“amikor számos stájerországi és ausztriai német sérelmeket és jogtalanságokat okozott nekünk és országunknak, mi méltán felháborodva egész országunk nemeseivel hadjáratot indítottunk, hogy legyőzzük azokat a németeket és váraikat – amelyekben azok az efféle gonosztetteket végrehajtván meghúzódtak – megostromoljuk, ezért területükre behatoltunk és a várak közül sokat fennhatóságunk alá vontunk, mígnem Kirchschlag vára alatt – amelyben az előbb említett gonosztevők többsége és nagyobb része azt remélte, hogy megbújhat – egész hadseregünkkel felálltunk és azt a várat megostromoltuk. az előbb említett Andrást … értünk harcolva e Kirchschlag vár alatt dícséretesen küzdve, a bennünket megillető hűség miatt megölték.” (Kordé Zoltán fordítása)

Kevesen tudják, de az 1250-es években – egészen a II. Ottokár cseh királytól 1260-ban elszenvedett kroissenbrunni vereségig, Stájerország nagyobb része magyar uralom alatt volt. A magyar trónörökös, a későbbi V. István pedig felvette a Stájerország hercege címet is.

vár meg kastély

 

 

 

A soproni sáncok (Ágfalva)

Írhattam volna Balf-Fraknó vonalat is. Ugyanis 1706 tavaszán és nyarán – egy négy hónapos fegyverszünetet kihasználva – a császári-királyi (“labanc”) hadvezetés megpróbálta lezárni a Fertő-tó és a Rozália-hegység közti területet – hogy így védje a “Lénia” északi oldalán elterülő Esterházy-birtokokat és Alsó-Ausztria lakosait a magyar “kurucok” betörései ellen. (Hasonló vonal épült ki a Fertő-tó északi végétől, Nezsidertől a Duna-menti Petronellig. Sőt a Morva-folyó jobb partját is sáncokkal erősítették meg, ugyanilyen célból.)

A védelmi rendszer keleti végpontja a Fertő feletti dombon épült balfi erődített templom volt, ahonnan a ma Kuruc-dombnak nevezett, redouttal (zártsánccal) megerődített soproni magaslatig tartott a védelmi rendszer keleti szakasza. Ugyan ezt a szakaszt sem ismerjük még kielégítő alapossággal, de a várostól nyugatra, a fraknói várig húzódó nyugati szakaszt még kevésbé. Sokáig csak a sopronbánfalvi – Redoutenbergnek is nevezett – Häuslerberg kis sáncerődje volt ismert. Megjegyzem, sokáig azt is középkorinak véltük (mérete alapján akár az is lehetne, de a rombikus formája elárulja újkori mivoltát!):

Sopronbánfalva-Redoutenberg

Nemrég sikerült Keserű Lászlónak észrevennie a http://www.fentrol.hu régi légifotóin egy másik redout-ot Ágfalván, a Hausbergen, magyarosítva – Házhegyen:

 

A jelenlegi kilátó körül épült tehát a “labancok” egyik kiserődje!

Ágfalva tp

Egy biztos, hiába építették meg a Léniát és a redoutokat! Bottyán János és Esterházy Antal kurucai a fegyverszünet lejárta után, egyetlen nap alatt felgöngyölítették az egészet. A védőket részben lekaszabolták, részben foglyul ejtették. Az akkoriban a császár-királyhoz hű, “labanc” Sopronnal azonban nem boldogultak!

arany