A történelmi Bars vármegyében, annak oszlányi kerületében, a Tribecs-hegység északi részén található Kalacsna-Mihályhegy (szlovákul Kolačno-Michalov vrch) vára. Érdekes módon még Lázár deák 1528-ban megjelent térképe is mutatja:
A két tornyot kerítő fal a Kárpát-medence más területein található, szintén ismeretlen történetű várak esetében is megfigyelhető:
Hogy csak néhányat soroljak fel: Felsőcsernáton-Ika vára és Breáza Erdélyben, Margecsán vára a szlavóniai Varasd vármegyében, Szentvid Vas vármegyében. A várhely lidaron:
A várral egyetlen történeti adat hozható összefüggésbe: a hegyet 1293-ban egy határjárás oklevele említi mons Haradische alakban. Tehát már akkor is egy régi vár helyének számított s csak helynévként jelent meg.
Sok még a nyitott kérdés a régen magyarul Felföldnek nevezett mai Szlovákia területén is!
A mai Szent Iván napról a Kőszeg, Csepreg és egész ország, sőt Közép-Európa történetében is jeles szerepet játszott Kőszegi Iván (124?-1308) kiskirály, nádorispán (1281, 1287-88, 1300-1308) stb., Magyarország első ismert kormányzója (1304-1305) jutott eszembe.
Óriási szerepéhez képest a köztudatban szinte ismeretlennek számít. Pedig három király is személyesen neki köszönhette koronáját (III. András, Vencel és Ottó), sőt utóbbi kettő gyakorlatilag a bábja volt. Életében sem IV. László, sem III. András, sem I. Károly nem tudta őt legyőzni. Egyenrangú ellenfele volt a Habsburgoknak is. Tartományát csak több évtizedes harc árán 1319-1327-1340 között sikerült utóbbi Anjou királyunknak visszaintegrálnia az országba.
A kőszegi várban a mai napig olvasható az Iván grófot dicsőítő felirat részlete (GRAVE IWA..):
Rajzon ugyanez:
Created by Readiris, Copyright IRIS 2009
Csepreg történetében is jeles szerepe volt, ugyanis eredetileg ő adta a városnak a hegytörvényt (németül Bergrecht-et), melyet unokája, András gróf 1321-ben keltezett megerősítésének köszönhetően tudunk. Arról nincs adatunk, hogy a korábban és később is királyi birtok Csepreget ő kapta-e királyi adományba, vagy még az apja, Kőszegi “Nagy” Henrik († 1274)? Az adatokból annyi tudható, hogy 1257-ben még és 1327 után már ismét királyi birtokban volt a Sopronhoz, Pozsonyhoz, Zágrábhoz, Kolozsvárhoz és Budához hasonlóan háromtornyos városfalas címerű város.
A Héder nemzetség és a Kőszegi család lovagi címere:
Rimaszombattól északra, a történelmi Kis-Hont vármegye területén található Maginvár (szlovákul Maginhrad) várhelye. Történetéről gyakorlatilag semmit sem tudunk. A tágabb környék összes várához hasonlóan kapcsolatba hozták ugyan Giskra huszitáival (1440-1462), de ezt – konkrétumok híján – inkább a legendák körébe utalhatjuk. Az már komolyan felmerül, hogy az őskorban is volt élet, sőt valószínűleg erődítés is a hegyen:
Erre talán a markánsan látható középkori vár körül látható, jelentős területet kerítő ovális sánc (terasz?) utalhat. Ennek kiterjedése 350 x 256 m, azaz kb. 7 hektár.
Az ismeretlen történetű középkori vár alaprajzi vázlata:
Created by Readiris, Copyright IRIS 2009
A védett terület 103 x 27 m, azaz 0,22 hektár méretű. Nagyságrendileg meghaladja a szokásos Árpád-kori nemesi várakét. “13. századi” edénytöredékek kerültek itt elő. A macskaköröm annak szól, hogy a “régészeti” keltezéseket sem szabad kritika és óvatosság nélkül fogadni. Ugyanis mindent a 13. századra szokás keltezni, azt is ami valószínűleg korábbi annál. Ennek magyarázata könnyen megérthető. Írásos, okleveles adataink sem korábbiak, illetve bejön a pszichológiailag érthető óvatossági tényező. Minél későbbre keltezek valamit, annál kisebb az esetleges tévedés kockázata.
A terület 1268-ban – már ismeretlen ideje – a kalocsai érsekek birtoka volt, azonban a “történelemben” egyáltalán nem szerepel. Engel Pál többször is kifejtette azt a megfigyelését, hogy az ismeretlen történetű Árpád-kori várakat nem igazán lehet elhelyezni a történelemben. Ennek kézenfekvő magyarázata az lehet, hogy jellemzően korábbiak lehetnek az írott források segítségével már valamennyire megismerhető 13. századnál.
Hogy saját tipológiai rendszerem kifejezésével éljek, ez a kishonti vár is leginkább az ország határait védő (?) “korai kővárak” közé tartozhatott. Mondom ezt annak ellenére is, hogy a felszínen tudtommal nem láthatók kőfalra utaló jelenségek (magam még nem jártam ebben a várban). Másik lehetőségként az is felmerülhet, hogy egy jóval 1268 előtt kihalt úri nemzetség vára lehetett, a közeli Balog nemzetségi várához hasonló mérete miatt.
Magicz László az észak-gömöri Rekenyeújfalu (szlovákul: Rakovnica) határában, a Lazy nevű helyen is észlelt egy jellege, méretei és elhelyezkedése alapján Árpád-korinak tartható várhelyet:
Az árokkal övezett objektum védett területe 35 x 14 m. Tszf. magassága 454 m.
Rekenyeújfalu a középkorban a berzétei uradalomhoz tartozott. Amikor 1243-ban IV. Bélától megkapták a Bebekek ősei, Detre és Fülöp ispánok, már Berzéte tartozékairól szól az oklevél. Tehát akkorra már egész uradalom alakult ki az amúgy konkrétan csak 1311-ben említett vár körül. Egyetlen adat is természetesen országos kihatású következtetésekre adhat alkalmat. Az ismeretlen történetű Árpád-kori nemesi várak jóval korábbiak is lehetnek, mint ahogyan azt sokak eddig feltételezték. A berzétei uradalom területén lévők jóval 1243 előttiek lehetnek, miután a királyi donáció idején már az Anjou-korban elpusztult, felhagyott történeti vár uradalmába olvadt a környék.
A történelmi Gömör vármegye északi részén található Rekenyeújfalu (szlovákul Rakovnica). A falu határában, a 655 m magas, ‘szerzetes’ jelentésű Mních hegyen a környék várait kutató Magicz László egy eddig ismeretlen erődítést figyelt meg:
Elhelyezkedése és mérete alapján Árpád-kori lehet. Védett területe 22 x 12 m-es négyszög alaprajzú:
Terepi helyzete:
Sajnos a terület Árpád-kori történelméről nagyon keveset tudunk, maga a falu a késő középkorban a berzétei uradalomhoz tartozott.
A napokban hívta fel a figyelmemet Tóth Zoltán Henrik régész kollégám a Battonya és a romániai Turnu (magyarul Tornya) határaiban elhelyezkedő hatalmas, három részes várhelyre:
A sárga vonal a jelenlegi magyar-román országhatár.
Rózsa Zoltán által észlelt, műholdról érzékelhető földvár (Ba5). Legbelső magja kb. 140 m átmérőjű (1,6 ha). Ezt egy 400 x 425 m-es területet védő árok övezi (13 ha). A legkülső árok 1000 x 800 m-es kiterjedésű, 63 hektáros területet véd. A terület neve Vörös-dűlő vagy Veres Zoltán-dűlő, nyilván egykori tulajdonosra, lakóra, használóra utal. Felszíni leletek alapján valószínűleg bronzkori, annak is a középső vagy késői szakaszából származhat.
A 21. századi távérzékelési módszerekkel (légi- és műholdas felvételek, lidar) számtalan eddig ismeretlen erődítést ismerhetünk fel. Az általam a Kárpát-medencében összegyűjtött anyag lassan eléri a 10.000-es számot!
Egy olvasómnak köszönhetően szereztem tudomást a mai Ratkovo (magyarul: Paripás) északnyugati Csakovacz dűlőjében a műholdképeken látható késő középkori caatellumról és a szomszédságában található ovális árokkal övezett templomhelyről:
A lekerekített sarkú négyszögletes kastélyhely 82 x 72 m-es, tehát a megszokottnál nagyobb kiterjedésű. A szintén erődített templomhely 64 x 41 m méretű. A középkori Bács vármegyei Garéval azonosítható, melynek fő birtokosa 1437-ben a Garai Bánfi család volt.
A plébániatemplom és a földesúri kastély szomszédos fekvése sok más helyen is megfigyelhető országszerte, hogy csak az egyik legismertebbre utaljak: például a tolnai Ozorán. A nagy kiterjedésű kastélyhely alföldi jellegzetesség (lásd pl. Bátmonostor).
A Farkas Sándor Egylet és a Csepregi Roma Önkormányzat közreműködésével, Csepreg Város Önkormányzata tegnap délután megemlékezést szervezett a helyi zsidóság faji, származási alapú – csaknem teljes sikerrel járt – kiirtásának és a helyi cigányok egy részét érintő kellemetlenségek 80. évfordulója tiszteletére. Minderre napra pontosan nagyjából nyolcvan évvel azt követően került sor, hogy a ma már családi házzá alakult egykori csepregi vasútállomásról elindult a lezárt tehervagonokból álló vonat Sopronba, majd onnan Auschwitzba.
A képen az 1949 májusában, a túlélők adakozásának köszönhetően felavatott, a csepregi járás zsidó vallású, kultúrájú áldozatainak neveit megörökítő emlékmű. Közülük 36-an voltak csepregiek!
Sajnos a csepregi cigányokat (romákat) ért megpróbáltatások részletei ismeretlenek és jó eséllyel azok is maradnak, mert csekély a valószínűsége, hogy írás maradt volna róluk. Évszázadokon keresztül élték a cigányok a “többségi társadalométól’ eltérő életüket. Általában, több-kevesebb sikerrel, a hagyományos életmódjuk, szokásaik feladására akarta őket kényszeríteni a többség. Esetükben nem voltak őket faji, származási alapon megkülönböztető törvények, népszámlálások során is – a zsidókkal együtt – simán magyarnak voltak elkönyvelve (1941-ben például a hivatalos adat szerint a csepregi cigányok száma: 0 fő). Csak az ország területén folyó harcok idején, 1944 kora őszétől került sor “munkakerülő” cigányok katonai munkaszolgálatra történő behívására. A szomszédos Bükről néhány fiatal cigány nőt emberkísérletek céljából vittek el. Hogy csepregit is érintett volna hasonló abúzus, arról nem tudunk.
Mivel magam 2020 júliusa óta illegitimnek tekintem a csepregi önkormányzatot (pedig a tagja vagyok!), annak hivatalos rendezvényeit bojkottálom. Így ezen a kettős megemlékezésen sem vettem részt, mert nem óhajtok közreműködni egy képmutató látszat fenntartásában, miszerint a város vezetése törvényesen működne. Nem csak Csepreg, hanem általában Magyarország sem nézett még őszintén szembe a múltjával és egyelőre nem vont le semmilyen következtetést belőle. Pedig normális európai ország csak azután lehetünk, ha megismertük saját múltunkat és megpróbáljuk meg is érteni azt.
Sok olyan adatunk van, ami további vizsgálatot igényel. Ezek egyikét – sajnos hivatkozás nélkül – a Somogy középkorát sokáig kutató Magyar Kálmánnak (1943-2020) köszönhetjük. 1390 táján határjárást végeztek a tihanyi apátság szántódi birtokán. Szántód és Endréd határának közelében szerepel a Vizesvár nevű hely. Újabb turistatérképen Vízvár-cser néven tüntetik fel. A megye földrajzi nevei közt Vízvári-cser (domboldal, erdő) alakban szerepel.
A harmadik katonai felmérés térképére jelöltem:
Ugyanez a negyedik felmérésen, az 1940-es években:
A fideszes apparátcsikok által a világhálóról eltüntetett, korábban szabadon hozzáférhető 10.000-esből jelenleg csak a helyszín északi része áll a rendelkezésemre:
A Vizesvár (Vízvár) helynéven kívül egyelőre semmit sem tudunk róla. Eggyel több bejárandó, tisztázást igénylő somogyi helyszín.
Érdekes kérdések merülnek fel az észak-somogyi, Balatonhoz közeli Kőröshegy kapcsán.
A török korban újra szereplő vár az először 1102-ben említett, régen elpusztult Szent Márton bencés templom körül lehetett. Az első katonai felmérés térképén sárga karikával jelöltem. A közismert, Szent Kereszt titulusú, ma is álló egykori ferences kolostortemplomot pedig piros karikával mutatom:
Mint az ismert, István király Koppány legyőzését követően adta Somogy megyét Szent Mártonnak, azaz a ma pannonhalmiként ismert első hazai bencés monostornak. Talán egy korai vár területén épült, amit aztán 1544 után a környéket meghódító törökök újból felépítettek.
Bátori István 1504-ben Kőröshegyen lakott, ahol a – mára elpusztult – rezidenciája mellett alapította meg a ferences kolostort. Pekry Lajos 1532-ben megtámadta a kolostort, melyben Bátori András emberei védekeztek. Ekkor égett le a kolostor teteje. Később romként említik.
Gyaníthatóan tehát a török vár nem a kolostor körül, hanem a sárga karikával jelölt, egykor mély árokkal övezett területen épült. Magyar Bálint 1555-ben átmenetileg visszafoglalta tőlük. „Most juta hírül, hogy Magyar Bálint uram Kőröshegyet megvette, rabokat, lovakat nyert és egy törökké lett papot is.” (1555.szeptember 29-én írta Csányi Ákos Kanizsáról Nádasdy Tamásnak). 1558-ban a kőröshegyi törökök üldözték Szántód környékén a Ságváron portyázott Takaró Mihály tihanyi kapitány csapatát. Később már csak a vár maradványairól hallunk. 1812-ben Somogy megye leírásában olvashatjuk, hogy a ma is álló kolostor templomtól délre: “láthatók egy másik templom omladékai is, amely kereszt alakú és hasonlóképpen gótikus stílusban épült és minden oldalról sánc veszi körül.”
Lázár deák térképén Kereshek névírással, várat sejtető ábrázolással látható:
Somogy vármegye régmúltját illetően is bőven van még mit kutatni!
djnaploja 