A kisebb tárgyak jelentősége

Mivel még nem kerülhetett sor a sejtésem szerint döntő lépés megtételére, Sümegh Katalin által ránk hagyományozott nagy lelőhelyének megnyitására, csak annak közvetett bizonyítékairól írok ma röviden. (Természetesen a lelőhely remélt bejáratának helye még nem teljesen, csak közel 100 %-os! – ha esetleg nem a gyanús ponton lesz, akkor is ahhoz nagyon közel)

Megjegyzem, mindeddig hiába vártam az arról szóló telefonhívást, hogy az eddigi – titkos – kutatások során vajon vizsgálódtak-e ott, ahol a bejutási pontot én sejtem. Azt, hogy én hol sejtem, “hivatalosék” még nem tudják – hiszen eddig jórészt egyoldalú “együttműködésünket” látva, nem óhajtottam ezt a sokadik segítő információt előzetesen az orrukra kötni.

Tóth Endre táblázata a most ismert 14 tárgy méret- és súlyadatairól:

14 Tóth Endre

Hogy mennyi hasonlóan nagy méretű és nehéz tárgy lehet még a lelőhelyen (vagy esetleg a helyszínről a volt Szovjetunió területére csempészve), nem tudjuk. De Katalin története szerint nagy ládákban, igen sok!

Hasonlóan fontos azonban a kisebb tárgyak szerepe is. Ezeket Lelkes a kétüstös kincsrészlet megtalálása és a tárgyak számolása során nyilvánvalóan nem látta. A Halim Korban 1987-ből származó írásos ajánlatában szereplő 187 kanalat például, vagy az ugyanott szerepló 37 ivókupát (poharat). A Födelmesi István által említett kis tálat (tányért?) és “pohárkát”. A Katalin által fuvarozott bőröndökben látott másfél literes fedeles kupákat és “alátét” kis tányérokat. Ezek lehetnek azok a tárgyak, melyeket Sümegh a hátizsákjában hordott ki a bánya folytatásában, a hegytetőn talált “lyukon” keresztül.

Tulajdonképpen az egész ügy megoldása azon múlik, hogy ezt a Sümegh 1976-os látogatásai óta valószínűleg senki által sem használt bejáratot megleljük. Sokadszorra mondom, az ügy hivatalos képviselői számára természetesen készséggel rendelkezésre állok – de persze a segítségemet rájuk erőszakolni sem akarom! Ezt nem csak a magam, hanem a Seuso-ügy megoldása érdekében velem együttműködő barátaim nevében is mondom.

Reklámok

Seuso két kincse

Ahogyan a tegnap közölt folyamatábrán látható, hosszas elemzés után arra a következtetésre jutottam, hogy az egymásnak látszólag ellentmondó információkat mégis logikus képbe lehet rendezni. Ennek előfeltétele az, hogy össze nem tartozó dolgokat nem akarunk mégis erővel összeilleszteni!

Tehát úgy vélem, Lelkes története a valóságról, a kincs (egy részének) megtalálásáról szól és igaz. Az általa megszámolt 41 tárgy és két rézüst sorsáról tudunk viszonylag a legtöbbet. Mivel jelenleg mindössze 14 db ismert, akár azt is gondolhatnánk, hogy egykor ennyi lehetett a Seuso-kincs egésze s akkor “csak” 27 előkerült műtárgy sorsa ismeretlen.

Katalin viszont sokkal többről számolt be. Neki Sümegh 1976-ben azt mondta, hogy nagy utazóládákban rengeteg nagy és igen sok apró tárgyat talált. A kisebbek közül hátizsákjában hordott ugyan ki a föld alatti “alagútból”, de a nagy méretű és nehéz tárgyak elszállításához teherautóra lenne szükség, mert azokat nem tudja kézben, egyesével haza (vagy másik rejtekhelyre) vinni. Jellemző a tárgyak lehetséges számára, hogy Sümegh úgy kalkulált, a fuvarhoz az éjféltől hajnalig tartó időszakra lesz szükség. Ebből arra is gondolhatunk, hogy a Zsuk kisteherautója platója egyszeri fordulóban nem is elegendő!

Katalin nem merte vállalni a fuvart, mivel maga Sümegh is azokban a napokban valóságos halálfélelemben volt amiatt, mert úgymond “eljárt a szája” a kinccsel kapcsolatban. Azt is emlegette, hogy esetleg ő is felakasztva fogja emiatt végezni.

Nyilván közös oka kellett legyen halálfélelmének és a megtalált lelőhelyen lévő tárgyak biztonságba helyezési szándékának. Ez a közös ok Brizs Károly 1976 szeptemberében – tehát éppen a Katalin-féle történet napjaiban – történt halála lehetett.

Brizs Károly szintén régiségek iránt is érdeklődő sorkatona volt. Síremléke ugyanabban a polgárdi temetőben, ahol a négy évvel később elhunyt Sümegh is nyugszik:

Brizs család síremléke

(folyt. köv.)

Seuso – közeledünk a megoldáshoz

Minden rejtély megoldódik előbb-utóbb, csak némi türelem és szerencse kell hozzá. Utóbbi volt is, meg nem is Sümegh Józsefnek, aki valószínűleg két külön helyen is megtalálta a vélhetően azonos időben, de megosztva elrejtett kincset. Tehát ilyen értelemben hihetetlen szerencséje volt. Másik kérdés azonban, hogy mindez az életébe került. Ha onnan nézzük, hogy ezzel azután a neve ország-világ előtt ismert lett? – nem rajta múlott. Azt hiszem, a története csak mostanában fog befejeződni azzal, hogy tisztázzuk a kincs konkrét lelőhelyét – amihez reményeim szerint már nem sok van hátra.

Ugyancsak felvethető a szerencse kérdése Somogyiné Katalin egykori sárkeszi lakos – Sümegh egyik alkalmi segítője esetében is. Ő harminc évvel túlélte Sümegh Józseffel és a kinccsel való találkozását, de idő előtt halt meg súlyos betegségben s nem érte meg azt, hogy az útmutatása alapján bebizonyosodjék a kincs magyarországi eredete azzal, hogy végre megtaláljuk ugyanazt a lelőhelyet, ahonnan Sümegh ővele szerette volna elszállítani a kincs zömét:

Seuso-kincsek sorsa

Aki meg akarja érteni a kincs tárgyainak tekervényes útját, annak javaslom az ábra alapos tanulmányozását. Természetesen munkahipotézis, feltételes elemekkel – de ezt gondolom jelen állás szerint a leginkább elképzelhetőnek.

A fő kérdés, a Brizzsel talált, ládákban elhelyezett legnagyobb kincs-részlettel vajon mi történt? Azzal, amelyből Sümegh ugyan hátizsákban hordott ki súlyban könnyebb s  kisebb méretű tárgyakat – de a zöme elhozatalához Katalin teherautójára lett volna szüksége.

(holnap ezzel folytatjuk…)

Egy konkrét kérésem lenne Somogyi Lajosné, Katalin rokonaihoz, ismerőseihez. Ha valaki rendelkezik róla fényképpel, kérem juttassa el hozzám:

Katalin Seuso II

Katalin kitakart képe Dézsy Zoltán Seuso II. filmjéből, a mikrofont a rendező  tartja.

(folyt. köv.)

 

Katalin kincse

Elérkeztünk a Seuso-nyomozás legalapvetőbb és talán legfontosabb kérdéséhez: mi történhetett a római bánya közelében, a legelő szélén tán a juhász közreműködésével megtalált lelőhellyel és az 1976 szeptemberében ott maradt, több ládát megtöltő, csak gépjárművel szállítható kinccsel?

Ugye alapvetően kétféle válasz lehetséges:

  1. Nincs ilyen kincs, mert csak Katalin találta ki a róla szóló mesét.
  2. 1976-ban valóban ott volt (2/a. most is ott van, 2/b. azóta elvitték).

Ha a szkeptikusoknak van igazuk, akkor pusztán elméleti jelentősége van a töprengésünknek. Amennyiben azonban Katalin szavai valóban Sümeghtől hallott információkon alapulnak, akkor a 2/a-b. variációk között kelt választanunk a valószínűséget illetően.

ökrösfogat

(a képen egy megvalósult fuvar látható a Seuso-tál peremén ábrázolva)

Előrébb lennénk talán, ha a rendőrség nem titkolná az 1990 óta folyt nyomozás részleteit. Mivel azonban hallgatásba burkolóztak, minden már kiderített részlet ismerete nélkül kell megválaszolnunk a kérdést!

Nos, szerintem a fent vázolt 2. forgatókönyvön belül több okból is az “a” változat tűnik esélyesnek! Egyrészt a “b” verzióra, azaz a Katalin elmondása szerint nagy tömegű kincs későbbi elvitelére semmi sem utal. Másrészt a folyamat Sümegh halálakor is csak a kétüstnyi, Lelkes-féle kincsrészlet tárgyainak értékesítésénél tartott. Sümegh az 1976 szeptemberi heveny veszély elmúltával gondolhatta úgy is, hogy a kincs nagyja egyelőre maradjon talonban. Előbb értékesítsék a már korábban kiszedett, évek óta rejtegetett, kéznél lévő darabokat.

Persze a puding próbája az evés. A valóság fog választ adni az elméleti kérdésekre! Mindaddig, amíg nincs konkrétan felderítve a Katalin által említett lelőhely, addig azt is lehet gondolni, hogy csak mese az egész!

Az is lehet, hogy a helyes megfejtés soha nem fog kiderülni – meg az is előfordulhat, hogy előbb választ kapunk a legfontosabb kérdésre, mint azt most bármelyikünk hinné…

pink

 

 

Seuso – Ferenc és Katalin kincsei

Amikor Katalin – a Seuso-ügy egyik kulcsfontosságú tanúja – azt mondta, hogy a kincs két helyen került elő, azzal természetesen Sümegh József neki mondott szavait idézte fel. Ha igaznak tételezzük fel az állítást, akkor máris érthetővé válik, miért van oly sok különbség és semmi közös vonás Lelkes Ferenc és Somogyi Lajosné, Katalin vallomásaiban. Nem ugyanarról beszéltek ugyanis!

Nem tudjuk Sümegh két egymást követő szerencsés felfedezése milyen időtávval követte egymást. Úgy tűnik, a Lelkes-féle volt a korábbi s ehhez kapcsolódott Kolonics György markológép-kezelő személye. Ennek helye a működő bányán belül, annak friss bővítése területén volt. Ekkor került elő a két rézüstbe rakott 41 darab nagyobb tárgy. Ezek közül kerülhetett ki az a 14, melyet ma ismerünk:

20170712orban-viktor-baan-laszlo-seusokincsek7

A történet azonban folytatódott. Sümegh juhász barátja valamilyen közreműködésével a bánya környékén, egy birkalegelőként használt terület közelében rábukkant egy másik lelőhelyre, ahol nagy méretű ládákban igen sok nagy és rengeteg apróbb tárgy volt. A kisebbek közül a hátizsákjában hordott ki ismeretlen mennyiséget. A nagyobbakhoz viszont tehergépkocsira lett volna szüksége. Ehhez szerette volna 1976 szeptemberében megnyerni Katalint – aki azonban nem vállalta a veszélyes fuvart s barátsággal ugyan, de megszakította kapcsolatát Sümegh-gel – aki aztán négy évvel később, 1980. december 14-én halt meg a Lelkes-féle kincs egy részének másodlagos rejtekhelyeként funkcionált Borbély-pincében.

Hogy a Katalin szavaiból ismert nagyobb kincscsel aztán mi lett?

(folyt. köv.)

reklám 2018

 

 

A Seuso-mozaik összeáll

Biztosat majd csak a Katalin által emlegetett “labirintus” megtalálása és az oda való bejutást követően mondhatunk. Egyébként logikailag nem nehéz kikövetkeztetni, a  “koronatanú” szavait vagy teljesen komolyan kell vennünk, vagy egyáltalán nem – köztes megoldás nincs. Akik utóbbi verzió mellett vannak, kezdetben azok is hittek neki – mert kézzelfogható közelségbe hozta a jelentkezésekor – 2001 elején – már 10 éve folyó, mindaddig és azóta is sikertelen régészeti és bűnügyi nyomozás eredményes befejezését.

Meg kell mondjam, sokáig magam is a kétkedők táborába tartoztam s 100 %-ig most sem vagyok biztos a Katalin-féle verzióban. Azonban a legújabb – egyelőre csak néhány barátom által ismert – fejlemények azzal biztatnak, hogy akár napokon belül is döntő eredményre juthatunk.

Milliónyi ága-boga van a szövevényes ügynek, de van egy döntő pont ahhoz, hogy a lassan három évtizedes kudarcot követően mégiscsak megoldódjon a rejtély! A döntő pont a Katalin által említett “labirintus” bejáratának a megtalálása. Amennyiben ez megvan, akkor érdemi és döntő lépés történik s például választ kapunk arra a kérdésre is, hogy mekkora volt a kincs valós mérete.

Annyit tudunk Katalintól, hogy ő maga 1976-ban nem vállalta a “labirintus” kisteherautóval való éjszakai kiürítését. Magam azt gondolom, hogy – amennyiben persze nem Katalin fantáziaterméke az egész történet – miután 1976-ban (Brizs Károly meggyilkolását követően) lecsillapodtak a kedélyek és Sümegh úgy gondolhatta, ő maga megúszhatja a dolgot s nem jut Brizs sorsára, nem erőltette a ládákban talált kincs elhozatalát s az akkor legvalószínűbben még ma is ott lehet. Gondoljunk bele, a 14 darabos készlet is mekkora világra szóló szenzáció! Katalin szerint azonban a ládákban sokkal, sőt nagyon sokkal több tárgy volt!

Katalin azonban az ismert fejleményekből következően nem ismerte a bejáratot. Próbálták kinyomozni Cserményi Vajkkal. Ennek dokumentuma a hegyről készült vázlatuk is:

Katika vázlata jav

Megjegyzem, ez mást nem mutat a számomra, mint hogy túlbonyolítva a dolgot, sötétben tapogatóztak s hagyták a figyelmüket milliófelé megoszlani. Ahelyett, hogy egyetlen dologra koncentráltak volna. A “labirintus” – vagyis az 1976 szeptemberében tervezett fuvar kincs-kihozatali pontjának – megtalálására.

Kérdezhetné valaki, hogyan lehet megtalálni egy olyan pontot, amit évtizedek óta senki sem lelt meg? Nos, egyszerű! Ki kell nyitni a szemünket s ott kell keresni, ahol van…

(folyt. köv.)

pink

Seuso-kincsek

A cím nagyon nem véletlen! Nem akarom Ádám-Évától kezdeni a történetet, de el kell gondolkodnunk egy olyan verzióról – ami amúgy magától értetődő lenne, már alapból is.

Mi van akkor, ha senki sem hazudott s egyik alapvető jelentőségű tanú (Lelkes Ferenc és Somogyi Lajosné, Katalin) sem szándékosan dezinformált bennünket s lényegében mind a ketten igazat mondtak. Az eddigi sikertelenség mögött ugyanis magyarázatként az is lehet, hogy össze nem tartozó dolgokat akarunk mégis erőszakkal összeilleszteni.

Ha egy olyan modellt alkotunk, amely a fentieken alapul, akkor a leginkább magától értetődő annak feltételezése, hogy nem egy, hanem két külön kincsről lehet szó. Lelkes és Katalin történetei között ugyanis nincs semmilyen érdemi kapcsolat. Nem ugyanazokról a tárgyakról beszéltek! Lelkes a ma ismert darabokat látta s a kiemelésnél meg is számolt 41 tárgyat.

Katalin két bőröndnyi holmit látott s szállított Sümegh-gel egy másodlagos rejtési helyre. Ami biztos,hogy ezek között egyetlen darab sem volt a ma ismert 14 műtárgy közül.

Az összekötő kapocs a nemesfém tárgyak rokon stílusán és sejthetően azonos korán túl maga Sümegh – mint megtaláló – személye.

Lelkes 2 rézüstről és föld alatti természetes üregről számolt be. Katalin – Sümegh elmondása nyomán – “alagútról”, nagy méretű ládákról és igen nagyszámú tárgyról beszélt.

A Lelkessel talált 2 üstben tárolt 41 darab sorsa a viszonylag jobban ismert – közülük “csak” 27 lappang.  Nem tudjuk, mi lett a 2 bőröndnyi műkincs sorsa. Arról sincsen ismeretünk, mi történt a Sümegh által 1976 őszén teherautóval elszállítani tervezett, ládákban tárolt kinccsel.

Körülbelül ennyi a lényeg. Elvileg bármi előfordulhat. A legfontosabb, ha ennek a tervezett fuvarnak a kiinduló pontját megtaláljuk, az szinte mindent megoldhat. Tulajdonképpen mindaddig, míg elő nem kerülnek a ládák (vagy a helyük), addig nem tudunk 100 %-osat mondani Katalin szavahihetőségéről.

Röstellem, hogy egy már elhunyt személy szavahihetősége  kérdőjeles. Mentségemre csak az szolgál, hogy nem én kérdőjeleztem meg – csak mások értékelését idéztem. Meghökkentő azonban, hogy amennyiben hihetünk neki, akkor sokkal nagyobb volt a kincs ládákban tárolt része, mint a Lelkes által látott 2 rézüstöt megtöltő 41 darab.

Ka 1

Hogy komolyan lehet venni Katalin állításait, annak egy kézzelfogható jele, hogy a képen látható kaiseraugsti kincsből származó tárgyak alsó sorában látható, gyöngysorral díszített “alátét csészéket” is lerajzolt Katalin azon tárgyak között, amelyeket a bőröndökben látott.

(folyt. köv.)

pink