A Chernelek kastélya

Pontosabban a Chernelházadamonyán részben feltárt és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egykori regionális vezetője, a néhai Figler András által szétdózeroltatott kastélynak a helye. A vizesárok még feltáratlan szakaszának nyoma ma is jól látszik a Google Earth idei friss felvételén:

Chernelháza mh2017.jpg

A KÖH illetékese által az értesítésem nélkül megvalósított barbár pusztítás célja az volt, hogy megszüntethessék a terület régészeti védettségét! Hogy erre mi szükség volt? Teljesen érthetetlen, hiszen azóta sem történt ott semmilyen építkezés.

Hogy a szakmai szégyenlistát még egy névvel bővítsem: a megyei múzeum akkori régészeti osztályvezetője, Ilon Gábor – szintén a megkérdezésem és értesítésem nélkül – önkényesen elszállíttatta az 1997-ben általam vezetett ásatás addig helyben raktározott régészeti leletanyagát. Semmibe véve az én feldolgozással kapcsolatos jogaimat. (Egy másik általam kutatott lelőhelyen, Gór-Kápolnadombon is az értesítésem nélkül folytatott további kutatást!)

Figler és Ilon még azzal a nyilvánvaló hazugsággal is megpróbáltak lejáratni, hogy szerintük nem is készült pontos dokumentáció a jelentős kastély-kutatásról. Az igazamat budapesti bíróságon kellett bebizonyítanom. Látni kellett volna a bíró arcát, amikor az ellenérdekelt fél által megnevezett tanú, illetve a minisztérium (az akkori NKÖM) jogi képviselője is nekem adott igazat s lelepleződött a szombathelyi múzeumot akkor irányító klikk által ellenem kitalált hazugság.  Magam megtehettem volna hogy tanúként beidéztetem a feltárásban közreműködött kiváló fővárosi kollégákat, Feld Istvánt és Simon Zoltánt – de erre a “vádak” nyilvánvaló alaptalansága miatt nem volt szükség. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy neves fővárosi régész kollegina is erkölcsileg elégtelenre vizsgázott, amikor a megkérdezésem és a velem való konzultáció nélkül írt Ilonék kérésére egy őket segítő hazug szakvéleményt, “hallgattassék meg csak az egyik fél ” jeligével. Nem tudta mit cselekszik…

Szóval, a régészet – mint darázsfészek. Egy 20 évvel ezelőtti ügy kapcsán! A szombathelyi múzeumnak jelenleg már az annak idején ellenem szerveződött klikktől nagyrészt független vezetése van. Ha szeretnének valamit tenni az ország egyik legnagyobb felületre kiterjedt középkori-koraújkori kastélyhely kutatásának utólagos feldolgozásáért, akkor az ügyben természetesen megkereshető vagyok. Mindössze az emberi és szakmai minimumok helyreállítására volna szükség, melyeken eddig sem én gázoltam keresztül-kasul.

Fel lehetne még tárni például a kastély általunk megtalált régi kútját, a vizesárok és palánk nyugati és déli szakaszát (ezek nyomai a Figler-féle dózerolást követően is léteznek).

Az 1982-ig állt Chernel kastély két világháború közti képe Medgyesy Antal festményén:

Chernel kastély Copy

S hogy ne csak gátlástalan, mindenen keresztül gázoló emberekről legyen szó, kontrasztként egy emberileg és erkölcsileg hibátlan személy, az 1997-es kutatásban 70 éves korában részt vett, 2013-ban elhunyt Chernel leszármazott, báró Schelver Dóra:

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Az ő emléklapját csak azért tettem ide, hogy létezik pozitív és normális hozzáállás is.

(Megvallom, gondolkodtam egy keveset, hogy a nyilvánvaló negatív dolgokat elkövetett személyek nevét monogrammal írjam-e ki? De az nyilvánvaló aljasságok indokolatlan védelme és takargatása lett volna! S mint ilyen nem lenne helyénvaló!)

Végül a kastélyból fennmaradt – helyiek által a bontáskor megmentett 1761-es homlokzati címer:

Chernel címer

Chernel László és Szeremley Eszter a monogramok feloldása.

kék

Reklámok

Seuso ovális tálja

Tegnap megnéztem a Fehérvár Televízió online adásában Látrányi Viktória Richard Ellis angol nyomozóval készített interjúját. Ennek sok érdekes pontja volt. Valamennyi közül a legérdekesebbnek az számított, hogy Hajdú Évával – a kincs ügyével foglalkozó korábbi miniszteri biztossal együtt egy  svájci műkincsgyűjtőnél volt ovális tálról beszéltek, melyet anno a kaliforniai Getty Múzeumnak is felajánlottak s biztosan a Seuso-kincshez tartozhatott.

Mindehhez fontos kiegészítő adalék, hogy egy magyar tanú is leírást adott róla! Ha jól értettem, ez a gyűjtő nemrég elhunyt s George Ortiznak hívták. Ellis egy a Getty Múzeumtól megkapott dokumentációról is beszélt. Kérdés, ebben vajon volt-e fénykép is erről az ovális tálról?

S. Lajosné Katalin rajza az ovális tálról:

ovális tál

Mindez rendkívüli módon felerősíti azt, hogy bizony Katalin tudósítását komolyan kell venni! Márpedig ha ez így van, akkor pontosan tudjuk hol és hogyan jutott Sümegh a kincs tárgyaihoz! Ezt a 2007-ben elhunyt Katalin azért nem mutatta a meg a hivatalos szervek képviselőinek, mert azok szerinte nem vették őt komolyan s attól tartott, hogy ingyen hasznosítanák a tudását. Viszont valakiknek 2004 őszén bizalmasan mégiscsak megmutatta, így a titkot nem vitte magával.

Hogyan lehetséges, hogy ez mégsem érdekli a hivatalos szerveket? Három hete megírtam, hogy készséggel állunk a rendelkezésünkre. Azóta egy telefon nem sok, annyi sem jött. Ez elvileg csak két dologgal magyarázható: vagy nem akarják hogy előkerüljön a lelőhely, vagy már megtalálták, de azt valami okból titkolják. Hiába, kis hazánkban még a titok titkosításának titkát is szigorúan titkolják.

Richard Ellis Székesfehérváron nyilatkozik:

Ellis r

Richard Ellis azt is mondta, hogy újból van feladat: meg kell találnunk a kincs további darabjait. Mennyire igaza van s vajon miért nem látják, vagy nem akarják látni ezt “illetékes elvtársék”? (Copyright by Róbert Koltay)

Seuso-csütörtök

Éppen ma négy hónapja, július 17-én revideáltam Somogyiné Katalin visszaemlékezéseivel kapcsolatos addigi elutasító álláspontomat.  Ezzel zárójelbe kellett tennem korábbi – a médiában is komoly figyelmet kapott – megfejtési kísérletemet. Az Sümegh és Kolonics egykori munkatársainak korabeli kombinációján alapult, miszerint egy maszekolás közben találhatták a kincset, a kőszárhegyi hegyoldal egyik pincéjének kimarkolásánál. A konkrét pincét nem sikerült biztosan meghatározni, a szóba jöhető gyanús esetek ellenőrzésére tudtommal még nem került sor.

(Persze az utóbbi mondatban benne van az is, hogy a tudtomon kívül esetleg mégis? Vagy legalábbis az eddigi titkos régészeti vagy rendőrségi nyomozás során sikerült azokat kizárni? Ha esetleg így volna, akkor sem értem, miért ne értesítettek volna róla, hogy köszönjük a javaslatot, de sajnos nem talált? De, lapozzunk…)

A mai címadással nem a saját nyomozásomra céloztam – melyről persze szintén nem kizárt, hogy a korábbiak sorsára fog jutni, hanem a Nádorfi Gabriella, illetve Mráv Zsolt kollégáim, valamint a rendőrség által folytatott eddigi helyszíni kutatásokra. Azok bizony egytől egyig csütörtököt mondtak. Kettő darab, valamennyire biztosnak tűnő eredményről hallottam csak: komoly valószínűséggel (de persze nem 100 % biztonsággal) sikerült azonosítania Mráv Zsoltnak a híres “polgárdi tripus” (igazából kőszárhegyi quadripus) eredeti, 1878-as lelőhelyét a Borbély-pince mellett.

A másik elképzelhető részsiker idei és Dézsy Zoltán nyomozásának köszönhető. Ő azonosította az egyik olyan pincét, ahol Somogyiné Katalin szerint Sümegh egy ideig rejtegette a kincs egy részét. Esélye volt akár annak is, hogy a tárgyak még mindig ott vannak – de sajnos ez a kutatás is negatív eredménnyel járt. Azt itt sem tudjuk, hogy sikerült-e üres rejtekhelyet megfigyelni? Vagy a negatív eredmény abból adódik-e, hogy nem kerültek elő elrejtett tárgyak?

Az utóbbi kutatás nyoma már látható is a Google Earth október 17-i felvételén:

pince 2017-10-17

A Fehérvár Televízióban az idei első Seuso-kedd felvételén bemutatott képek:

Megjegyzem a Google új felvétele minden eddiginél részletgazdagabb és jobb felbontású! Arra semmi sem látszik utalni, hogy a kőbánya működése során “alagutat” vagy pincét vágtak volna keresztül, vagy semmisítettek volna meg.

A valódi lelőhely ugyanis a bánya közelében lévő, de a műveléssel még nem érintett részen sejthető.

Lengyel-magyar határváros: Podolin

Jelenleg szlovák kisváros a szepességi Podolin (Podolinec, németül: Pudlein). Abban az időben, amikor a 16 város lengyel zálogbirtok volt (1412-1772), Podolinnal kezdődött az összefüggő lengyel terület.

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

Created by Readiris, Copyright IRIS 2009

A térképen lila vonal jelzi a Podolin városát is magába foglaló lublói uradalmat. A kék vonal a 24 szász (zipser) város területe. Azon belül a zöld a Lengyelországnak elzálogosított 13 város. Mivel a lublói uradalomnak is három városa volt (Lubló, Gnézda, Podolin) – így jön ki a matematika: 13+3=16. Mint a 16 város kerülete létezett a visszacsatolástól a polgári Szepes vármegye megszervezéséig.

Podolin városárkáról már 1292-ben értesülünk. Akkor II. Vencel cseh király, mint krakkói herceg felszólította Lubló lakóit, hogy vegyenek részt Podolin árkainak megerősítésében.

A város erődítés kora újkori állapotában:

Podolin.JPG

Adataink szerint a következő években került csak magyar fennhatóság alá az addig Lengyelországhoz és egyházilag a krakkói püspökséghez tartozó terület.

A részleteket nem ismerjük. Talán területcserére révén – fegyveres konfliktusról ugyanis nem tudunk? Egy biztos, minderre leginkább III. Endre lengyel feleségével, Fennena királynéval kapcsolatban kerülhetett sor 1292-95 között. Mindez felveti persze a lublói vár kezdeteinek kérdését is – de az már egy későbbi bejegyzés témája lesz.

kék

Az ikervári városerődítés

Bajzik Zsolt szombathelyi levéltáros Vasi Szemlében megjelent írását olvastam Ikervár történetéről. Abban említ egy 1639-ben készült összeírást, melyben a mezőváros erődítettségére utal „a Palánkon belül a kastélyszeren” szövegrészlet. Ebből világosan kiderül, hogy a településnek volt egy palánkon belüli és egy azon kívüli része. Az előbbi kastélyhoz közeli részét hívhatták Kastély-szernek.

A magyar mezővárosok palánk erődítéseiről sajnos nem sokat tudunk. Vas megyében várospalánk jól látható nyomairól igazából csak az Erdődyek egykori uradalmi központja, a burgenlandi Monyorókerék esetében (németül: Eberau) tudunk.

Hogy Ikervár mezőváros mióta volt körbekerítve? Nem tudjuk. Közhelyszerűen rá szokás vágni, hogy általában a 16-17. századi török veszély idején építhettek palánkokat – de az sem lehetetlen, hogy már jóval korábban is (holnap egy Árpád-kori szepességi példát fogok hozni!).

Az 1857-es kataszteri térképre rárajzoltam egy lehetséges nyomvonalat:

Ikervár város kat.jpg

Az ismert városerődítéseknél a falak, palánkok mindig a telkek határvonalán húzódnak és legtöbbször árok is kíséri őket. Természetesen ilyen hosszú és gyenge erődítést komoly katonai támadás ellen nem lehetett volna megvédeni. A várospalánkok szerepe mindenütt inkább jelképes lehetett.

segítség kérés 2017

Írtak a taródházi kastélyomról

Ma kicsit önző leszek, meg dicsekvő is. Ráadásul nem is először, mert egyszer már ismertettem a történetet:

https://djnaploja.wordpress.com/2015/04/02/tarodhazi-kastely/

Hogy ma újra előkerül, az annak köszönhető, hogy a Vas Népe szombati számában megint cikk jelent meg róla:

https://www.vaol.hu/kultura/helyi-kultura/izgalmas-tarodhazi-multidezo-2165199/

Tény, hogy 1989-ben Benczik Gyula és Orbán Róbert barátaimnak köszönhetően sikerült megakadályoznunk egy koraújkori, későreneszánsz eredetű, később még többször átépített Vas megyei kastély lebontását. Sorsa azóta is rendezetlen ugyan, de legalább áll és az állapota nem fenyeget összedőléssel.

Legutóbb tavaly nyáron néztem meg személyesen.

Igazán örömteli volna, ha valaki végre fantáziát látna a Szombathelytől nem messze délre, egy csendes, nyugodt, szinte idilli helyen, a Sorok-patak mentén egy nagy területű elhanyagolt parkban álló kastélyban.

Az épület első ismert említése 1583-ból származik, 1688-ból fennmaradt az akkori átépítéséről szóló szerződés. Egymást követően volt a Tarródy, a Nádasdy, az Inkey és a Kendeffy családok birtokában is. Egy időben castellum, azaz várkastély volt – igaz, ennek nyomai most nem láthatók. Az 1688-as szerződésben egy torony (ma már csak egy kiugró épületrész formájában létezik – tetőszerkezetéről is szó esik. Az egykori védőfal (palánk) és vizesárok, ahogyan amúgy az megszokott a hasonló esetekben, napjainkra eltűnt (lebontották,feltöltötték).

Kérem, ha valakit érdekel az épület s lát fantáziát benne, engem is keressen meg. Ami tőlem telik, segítek! Hisz, ha már egyszer 28 évvel ezelőtt megakadályoztuk a lebontását, de még mindig nincs hosszú távú megoldás a hasznosítására, akkor esetleg újra megpróbálhatok segíteni. Nehogy úgy járjon,mint az alábbi felhívásomban szereplő bozsoki kastély:

segítség kérés 2017

Radkersburgon túlmutató kérdések

Előző írásaimban rámutattam arra, hogy Vékony Gábor megfejtése szerint az avar tudun – egy az alpesi szlávok fölé rendelt kormányzó – székhelye a Mura-menti Radkersburg vára (!) lehetett. Ez több szempontból is meghökkentő állítás, hiszen egyelőre nem ismerjük az avarok várait és a radkersburgi (szlovénül: radgonai) várhegyen sem voltak még ezt bizonyító feltárások.

Magam mégis azt gondolom, hogy a központi helyek bizony erődítve lehettek. A kisebb szláv főnökök (hercegek, fejedelmek) is mind várakban tartották a székhelyüket – tehát nincs okunk azt gondolni, hogy a fölöttük uralmat gyakorló avar birodalom vezetőinek is ne lettek volna hasonlók a birtokában.

Ráadásul van még két fontos tényező, ami önmagán túlmutató jelentőségű! Egyrészt a bizonytalan eredetű, Veszprém-Vasvár-Muraszombat vonalon a településeket jórészt elkerülve haladó ún. “Katonák útja” kifejezetten Radkersburgba irányul. Másrészt, mint arra a megye történetével foglalkozó kollégáim, Kiss Gábor és Zágorhidi Czigány Balázs rámutattak, Vas vármegye déli határának kialakulása ehhez az úthoz szorosan kötődik.

Hozzáteszem, Vékony Gábor azonosításai alapján a Zalavárt birtokló Pribina és Kocel birtokai kifejezetten Zala megyében és annak nyugati folytatásában voltak. A 9. századi salzburgi és passaui egyházmegyék határa is konkrétan a Répce volt – ami pontosan megegyezik Vas és Sopron megyék történelmi határaival.

Ezek a tények arra utalnak,hogy a magyarországi megyerendszer kezdetei bizony leginkább az avar korhoz köthetők! Az ún. magyar államszervezés az avar birodalom (568-811) központi területeinek újjászervezéseként képzelhető el. Aligha lehet véletlen,hogy már István első törvényeiben a várszervezet (ispánok, várföldek,várnépek) kész valamiként jelenik meg! Az égvilágon semmi nem utal olyasmire, hogy azt a semmiből hozták volna létre a 11. század elején!

Radkersburg (Regede) vára a második katonai felmérés térképén:

Radkersburg 2.jpg

A város 17. századi bástyás védőöve is figyelemre méltó! Ne feledjük, a kanizsai török vilajet fennállása idején (1600-1690) ez a környék volt Stájerország oszmán területhez legközelebb eső, veszélyeztetett vidéke.

segítség 2017-2