Nedinum-Nadin

Hogy Közép-Dalmáciáról milyen szegényesek az ismereteink, elég például Nadinra utalnom. Az ókori liburnok által alapított, majd a római korban is jelentős szerepet játszott Nedinum, később Nadin 1647 óta rom. Akkor a várost a döntően Kréta birtoklásáért folyt kandiai háború keretében a velenceiek a törököktől foglalták vissza s rögtön le is rombolták azt.

A Google Earth 2014-es felvételén:

Nadin mh 2014

A város nagyobb kontúrján belül szépen kivehető a négyzetes alaprajzú vár körvonala is.

Ugyanez egy közelmúltbeli térképen:

Nadin 1

Egy 17. századi vedután:

Nadin 2

A törökök 1538 óta tartották birtokukban a várost. Megelőző ezer éves története igazából ismeretlen előttem. A magyar történelmi földrajzok nem terjednek ki erre a 12-16. század között pedig közvetetten az országhoz tartozott vidékre. Kellő alaposságú és részletességű horvát munkát sem ismerek ebben a műfajban.

kék

Reklámok

Aenona-Nona-Nin

Közép-Dalmácia öt jelentős középkori városának egyike volt a ma mindössze 1100 lakosú Nin. A legkisebb közülük (Nona, Zára, Sebenico, Trau, Spalato – vagy horvátul Nin, Zadar, Šibenik, Trogir, Split), mégis itt volt Horvátország fővárosa.

Már persze ha beszélhetünk egyetlen fővárosról a 9-11. századi Horvát Királyság esetében. Még három másik hely is hasonló státuszt élvezett ugyanis: Knin, Klissza (Klis) és Tengerfehérvár (Biograd na Moru). Mindezeket 1091-ben I. László – utóbb szentté avatott – királyunk a birodalmához csatolta s döntően a 15. század elejéig a középkori  Magyar Királysághoz tartoztak. Ez a kb. 300 év nagy időnek számít ugyan, de természetesen a városok több ezer éves történetének csak egy szelete.

Ne feledjük, hogy az Adrián már az ókori görögök is gyarmatvárosokat alapítottak és a terület már a Római Köztársasággal is élénk kapcsolatban állt. A római-bizánci korszak egészen a szlávok betelepüléséig, 600 tájáig tartott. Akkoriban még latinul Aenona volt a város neve.

Nin-Aenona

Ahogyan az ókori város térképén is látjuk, szinte utca szintű folyamatosság érzékelhető a római kortól napjainkig – pedig a várost története során több alkalommal le is rombolták. Először éppen a mai horvátok elődei!

Később aztán fejedelmi, királyi és 864-től püspöki székhely lett.

Most nem célom a város történetének akár csak rövid ismertetése. Mindössze három mozaik darabka a változatos képből: a tatárok elől ide menekültek 1242 elején a veszprémi domonkosrendi apácák. Rá egy évre, 1243-ban Zárából kiinduló velencei támadás érte a várost – melyet a Hontpázmány nemzetség Trencsén vármegyében birtokos Garadnai ágából származó Becend bán visszavert.

Az 1328-1357 közt velencei fennhatóság alatt állt várost pedig 1357 végén a Sopron megyei illetőségű Csúz János bán ostrommal foglalta vissza.

Persze azt se feledjük el, hogy a “magyar” (horvát) korszakot 1407-1797 közt hosszabb velencei időszak követte, majd francia (1805-1814) s osztrák (1797-1805, 1814-1918).

Egy Osztrák-Magyar Monarchia időszakából származó térkép részlete:

Nona tp3

Mi változott itt 2000 év alatt?

kék

 

A tengerparti Novigrád

A Kotromanics Erzsébet magyar királyné 1387-es meggyilkolásáról híres Novigrád (horvát: Novigrad, olasz: Castelnuovo vagy Novegradi) Zárától (horvát: Zadar, olasz: Zara) nem messze található egy tengeröböl mellett. A középkorban magyarul Újvárnak is hívták.

Novigrád 18.jpg

Mivel Novi és Novigrád nevű várakból, városokból több is van az Adriai-tenger partjai mentén, “természetesen” össze-vissza keverték és keverik az adataikat. Még viszonylag komoly történelmi munkák szerzői és térképek szerkesztői részéről is. Hogy csak a két legismertebb másik Novigrádot (Castelnuovót) említsem: van egy város Isztriában és egy másik a Kotori-öböl (olaszul: Cattaro-i öböl) területén: Hercegnovi (olaszul szintén Castelnuovo). Harmadikként mondhatnám Novi Vinodolskit is az egykori Modrus-Fiume megyében.

A vár mögött a képen a Velebit-hegység vonulata látható. Annak túlsó oldalán található Korbava, vagy latinosan Korbávia a “Korbáviai grófok” (horvátosan a Guszicsok, Kurjákovicsok, Karlovicsok) földje. Őket sejthetjük az először 1220-ban említett Novigrád építtetőjének is. A vár 1409-ben vásárlás révén került a Velencei Köztársaság birtokába s aztán abban is maradt 1797-ig, a Signoria bukásáig. A törökök többször is támadták ugyan (1571-ben Ferhád boszniai pasa ostromolta eredménytelenül), de csak a kandiai háború idején, 1646-ban tudták átmenetileg – mintegy 10 hónapra – elfoglalni.

A vár metszet-ábrázolása 1704-ből:

Novigrád 1704

Megjegyzem, a magyar történelmi atlaszok viszonylag jók (az angolszászokhoz képest meg egyenesen halál-pontosak is!). Mégsem ártana egy javított, pontosított kiadás, mert aki helyrajzilag jobban ismeri a dolgokat, annak azért számos hiba feltűnik! Főleg a horvátokkal, szerbekkel, bosnyákokkal közös történelmi országunk déli területein.

A vár és a (ma 534 lakosú) város egy Monarchia korabeli katonai térképen:

Novigrád tp3.jpg

kék

Greben vagy Krupa

A nyugat-boszniai Verbász folyó fenséges, középkori várakban gazdag völgyének nyugati oldalán áll a Banjalukából Jajcába vezető úton a ma Krupa néven ismert, de a középkorban Grebennek hívott vár.

A történelmi – vagy akár csak a sima – földrajzban járatlanok számára könnyen összekeverhető ugyanilyen nevű másik várakkal. Az ismertebb szlavóniai Greben vár az Ivanscsica-hegységben van, míg a történelmileg többet szereplő másik Krupa az Una középső szakasza mentén.

Ismert története 1357-ben kezdődik, amikor I. Lajos királyunk a Körös megyei Dobrakucsa várért cserébe megszerezte magának az egyik Dalmáciába vezető fontos úton található várat. Addigi tulajdonosai a környék nagyurai, a Horvatinicsok egyik ágának tagjai voltak. Hogy mikor épült a vár, nem tudjuk – valószínűleg még valamikor az Árpád-korban.

A Nagy Lajos halálát követő polgárháború idején a Horvatinicsok másik ágából származó Hervoja szerezte meg magának 1385-ben. Ez azt is jelentette, hogy a vár az addigi közvetlen magyar királyi fennhatóságból a magyar vazallus boszniai királysághoz került (vissza). Ott is maradt annak 1463-as bukásáig, amikor Mátyás királyunk serege vette birtokba. A Jajcai Bánsághoz tartozó magyar végvárként szerepelt 1528-ig, a legendás hírű Jajca “fővár” elestéig. Onnantól kezdve a környék egészen 1878-ig az Oszmán Birodalomhoz tartozott. Még egyszer közvetlen kapcsolatba került azután Magyarországgal a Bosznia számára is fontos 1878-1918 közti osztrák-magyar  időszakban.

Egy akkoriban készült térkép mutatja a kétrészes várat (Ruine Krupa), az alatta épült kastélyt (Grad) és a tőle északra lévő középkori kolostor-romot:

Krupa tp3

Néhány kép a Google Panoramioból:

Egyelőre nem rendelkezünk róla alaprajzzal!

kék

Kamengrád vagy Kővár?

A horvát (szerb, bosnyák) Kamengrad magyar megfelelője Kővár. Utóbbi formában fordul elő 1374-ben, első említésekor a történeti Szana vármegye déli részének tekintélyes hegyi vára. Birtokosai a környék nagyurai, a Blagajiak (horvátosabban Babonicsok) voltak.

Nem kényeztetnek el bennünket bőségükkel a terület ránk maradt forrásadatai. Így legközelebb akkor értesülünk róla, amikor 1463-ban Frangepán Márton a törököktől foglalta vissza. Persze roppant tiszavirág életű lehetett ez az első török uralom, hiszen 1463-ban hódították meg Bosznia nagy részét s nyilván ennek keretében szállták meg Kővárat (Kamengrádot) is és Frangepán akciójára a gyors magyar ellentámadás keretében kerülhetett sor.

Sajnos nem is tudjuk pontosan mikor került aztán “végleg” oszmán kézre. Ami biztos, hogy valamikor 1503 előtt, mert az akkor kötött békében már a török várak között szerepel. Jelentőségéről elég annyit mondani, hogy egészen Bihács 1592-es elfoglalásáig ez a vár volt a legfontosabb északnyugat-boszniai török támaszpont. Ez magyarázza,hogy például 1532-ben is először ide hozták a fényes portára igyekvő Habsburg követeket. Akkor készült a várról ismert egyetlen korai látkép (veduta):

Kamengrád 1530

Valamilyen formában a váralja-település, a mai Donji Kamengrad is erődítve volt, hiszen 1540-ben Zrínyi Miklós és János nevű fivére elfoglalták és feldúlták azt. A hasonló eseményektől eltekintve Kamengrád az oszmán birodalmon belül viszonylag békésen élte az életét. Még 1828-ban is aktív vár volt, akkori parancsnoka (dizdárja) egy bizonyos “Mohamed fia Mehmed” volt (a macskaköröm csak annak szól, hogy ez a kettő ugyanaz a név).

A vár térképi helye(Stari grad felirat):

Kamengrád 25.jpg

Alaprajza:

Kamengrád

Két részes vár volt ez is. A felső vár részlete:

Kamengrád

Kamengrád vidéke 1878-1918 között az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. Jelenleg a bosnyák-horvát (muszlim-katolikus) föderáció területe Bosznia-Hercegovinán belül. Amikor a középkori Magyar Királyság várairól beszélünk, ezt a jelenleg távolinak és idegennek tűnő területet is figyelembe kell vennünk!

kék

Oroszlány-Várdomb

A mai Oroszlány város nevét a tőle mintegy 6 km-re a Vértes egyik magaslatán épült egykori Oroszlánkő várral hozzák összefüggésbe. Azt a várat 1289-ben említi oklevél, de valamikor az 1290-es években – Györffy György szerint – lerombolták, később már egyáltalán nem szerepel. Elég szokatlan, noha nem példa nélküli ekkora távolság egy vár és a hozzá tartozó azonos nevű váralja település között (hasonló távolságra van például Tapolcsány város és az azonos nevű vár is a Nyitra megyei Inóc-hegység területén).

Oroszlány esetében azonban még bonyolultabb a képlet! Van ugyanis a város eredeti falusias magjában is egy Várdomb.

Helyét az egykori Várdomb utca jelzi. Ezen a tényen túl sajnos egyelőre nem sokat tudunk róla! Viszont éppen ez adja fel a további kutatás számára a kérdéseket. A régóta beépített területen nem tudunk látható erődítésmaradványról. Persze sokáig azt sem tudtuk, mit kellene itt keresni?

Mai tapasztalatommal úgy vélem, nagy területű korai, vagy akár őskori erődítést aligha. Utóbbiakhoz ugyanis nem elég jók a nagy területű, viszonylag lapos domb adottságai. A Várdomb utca elhelyezkedése és a 20. századi földrajzinév-gyűjtés adata, miszerint a domb legmagasabb pontján volt az annak nevet adó vár, középkori vár helyére utalnak.

Talán az lehet egy életképes magyarázat, hogy lehetett egy korábbi Oroszlánkő a Várdombon, majd később épült a magasabb hegyen, távolabb található – utóbb Csáki-vár néven ismert újabb vár. Ha jó a sejtésünk, akkor már a korábbi vár – Oroszlány város eredeti névadója – is a Csákok oroszlános címeréről kapta a nevét!

kék

Bajót vár fekvése

Egyike legtalányosabb, krónikás adat szerint viszonylag korán épült várainknak az Esztergom vármegyei Bajót. Imre király 1196-ban vette felségül Aragóniai Konstanciát, akinek egy Tota nevű udvarhölgyének rokonaiként érkeztek Magyarországra az eredetinek Bajótinak, majd Nagymartoninak, még később Fraknóinak mondott család ősei.

A krónika szerint hasonló nevű aragóniai váruk (Biota) mintájára nevezték Bajótnak a kis hazánkban épült új várukat. Ennek helyét a régészeti topográfia 1979-ben megjelent 5. kötetének kiváló szerzői – jobb híján – a szintén Árpád-kori eredetű templom körül megfigyelt támpilléres övezőfalban vélték megtalálni. Ez – valljuk be – elég valószínűtlen. Főleg, hogy 1322-ben a már a lerombolt vár helyett adják kárpótlásul a Nagymartoniaknak Kaboldot a Csák nemzetség tagjai. Ha karikírozni akarnám a dolgot, akkor a templomkerítés lebontása megért volna a Csákoknak egy komplett Sopron megyei uradalmat?

Amúgy Bajót vár esetében egy 1317-es ostromról is értesülünk, amikor Csák Máté hívei foglalták el. Talán ezt követhette nyomban a vár lerombolása.

Ha nem a templom helyén volt a vár, akkor másutt kell megtalálnunk a helyét. Györffy György a falu fölötti legmagasabb hegyen, az Öregkőn kereste – de ott sincs.

Ha engem kérdez valaki, mire tippelnék, akkor íme:

Bajót tp1.jpg

Ezt a helyszínt is jó volna mielőbb megnézni.

kék